Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-11 / 8. szám
HAZAI KORKÉP Vesetörténet Megfájdul a fejem. Ha nem szégyellném, sírnék. Tehetetlennek érzem magam. Lecibálom csizmámról a lábzsákot, hogy a gépteremből, ahol a dializálást végzik, mihamarabb friss levegőre jussak. Borzasztó szemlélni mások szenvedését. A csöpp helyiségekben türelmes betegek várakoznak. Kettőnek ki kell mennie az ajtón, hogy egy beférjen. A Békés Megyei Kórház Műveseállomásán ez szinte mindennapos kép. OBERES MEGYEI HÍRLAP A fiatalember úgy tűri a kezelést, mintha csak a vérnyomását mérnék 1993. január 11., hétfő Dr. Tóth Eszter főorvos asz- szonnyal át kell mennünk egy másik épületbe, hogy az ügyeleti szobában beszélgethessünk. Sok éves pályafutásom alatt ritkán találkoztam olyan riportalannyal, mint ő. Arcáról a hivatás szolgálatának alázatát olvasom le. Egyik betege azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy dr. Tóth Eszter és a műveseáílomás dolgozói megérdemelnék, hogy írjunk róluk. Fiatalember a gépen Zöldbe öltözött fiatalembert kezelnek éppen. Két cső áll ki a karjából. Az egyiken áramlik ki az elhasználódott, méreggel teli vér, a másikon meg kapja az áttisztított, egészséges vért. Kissé sápadt, de tűri a kezelést, mintha csak a vérnyomását mérnék. — 1986-ban összesen négy beteg ellátására alakították ki ezt a kis épületet — hallom a főorvos asszony tájékoztatóját — azzal a céllal, hogy a szegedi műveseállomást tehermentesítsük és átvegyük a megyei betegeket tőlük. Az épület maradt ilyen szűk, a betegállomány viszont nőtt. — Jól értem? A dialízis, a vese művi méregtelenítése... — így van. A fehérje tartalmú élelmiszerek, a hús és a tejtermékek fogyasztása nélkülözhetetlen az emberi szervezetnek. Ezeknek a lebomlása során azonban testünkben olyan anyagcsere- termékek is keletkeznek, amelyek mérgezőek a szervezetre. Az egészséges veséjű ember a vizeletében ezeket kiüríti. A beteg vese azonban erre egyre kisebb mértékben képes és ha a veseműködés végleg leáll, akkor ezek felhalmozódása miatt fejfájás, hányás, általános közérzetromlás, idegrendszeri tünetek, eszméletvesztés, legrosszabb esetben halál áll be. Ennek megelőzésére szolgál a dialízis kezelés vagy közismert nevén a művesekezelés. Ezt a kezelési formát hazánkban a 70-es években kezdték el. Amikor egyetemre jártam, 1972-ben az országban csak négy helyen volt a kezelésekhez szükséges gép. Emiatt a negyven év felettiek, és az egyéb súlyos betegségben szenvedők nem juthattak hozzá az életben tartásukhoz szükséges dialízishez. A szűk kezelési kapacitás csak azon vesebetegek ellátására volt elegendő, akiknek reményük volt arra, hogy egy veseátültetéssel teljesen meggyógyuljanak. — Nem számított, hogy a többiek meghalnak? — Ez nagyon szomorú időszak volt a vesebetegek kezelésében, de nem volt más lehetőség. — ...És most? — Természetesen más a helyzet. Sokat fejlődött az orvostudomány és az orvosi műszertechnika is a vesebetegek ellátásában. A négy műveseállomás helyett ma már harminc működik az országban. Törvény mondja ki, hogy mindenkinek joga van az egészségi állapotának megfelelő legmagasabb szintű orvosi ellátásra. Érvényes ez a dialízis kezelésére is, szenvedjen a vesebeteg akármilyen más betegségben, s legyen akárhány éves. Ez természetesen magával hozta, hogy a műveseállomás beteganyaga is rohamos növekedésnek induit. A beteglétszám további emelkedését hozta az a központi irányelv is, hogy valamennyi megyének el kellett látnia saját betegeit, vagyis 1988-ban már valamennyi Békés megyei beteget mi diali- záltunk. A négy beteg ellátására létesült állomáson ekkor 30 beteget kezeltünk, reggel 6-tól este 10—11-ig dolgoztunk, három műszakban. A legdrágább kezelés —Gondolom, a gépek sok millióba kerülnek? — Attól függően, hogy milyen gyártmányúak, egy-egy berendezésért több milliót kérnek... Amikor felépült a csabai műveseállomás, a szegediektől húszéves angol gyártmányú gépeket kaptunk. Kopottak, elhasználtak voltak. Ezeknek a gyártását 1987- ben leállították, így aztán az alkatrészutánpótlás is leállt. Használatuk életveszélyessé vált, mert bakteriálisán elfertőződtek. Odáig jutottunk, hogy vagy szepszisben hal meg a beteg, ha ezekre a gépekre tesszük, vagy azért, mert nem tudjuk kezelésben részesíteni őket.-—Ez borzasztó... — Igen. Kegyetlen dolog így élni. A beteg is tudja, hogy ha dialízise egy héten át valami oknál fogva elmaradna, ez egyet jelentene a halálával. Ebből az ördögi körből csak egy kiút van, ha sikerül vese- átültetés révén egy jó vesét kapni. De a veseátültetésre kevés beteg alkalmas, a többségnek az életet a dialízis jelenti. Ezért aztán érthető, hogy számunkra a géppark cseréje szó szerint élet-halál kérdés volt. 1990 a fordulat éve, mert sikerült pályázat útján az Egészségügyi Minisztériumtól pár milliót kapnunk és ezért két modem készüléket szerezhettünk be. De ez kevés volt. Még legalább öt készülékre lett volna szükség a betegek biztonságos ellátásához. Tízmillió kellett volna az új gépekre, de nem volt pénze sem a kórháznak, sem a városnak, de még a megyének sem. Szent- kereszty András akkori kórházigazgatónk vette fel a kapcsolatot a művesegépeket gyártó Rolitron cég kereskedelmi igazgatójával. Egy fillér nélkül kötötték meg az üzletet. 1990 karácsonyán megkaptuk az öt gépet. Húsz beteg született újra... akik nem is tudták, milyen vészhelyzetben voltak. — Azt hallottam, nagyon drága egy kezelés. — Egy-egy beavatkozás betegenként kilencezer forint, így valóban az egészségügyben ez a kezelés a legdrágább. — Hányszor kell havonta bejönniük a betegeknek? —- Hetente kétszer, háromszor. Attól függ, ki milyen stádiumban van. Kéthónapos várakozás — Van már hét jó vesekezelést szolgáló gépük, és egy icipici zsúfolt, kezelésre alkalmasnak csúfolt helyiségük... — Már csak két hónapot kell kibírnunk. 1991-ben felcsillant a remény, hogy talán elindul valami. A Rolitron cég ugyanis, amelytől a gépeket kaptuk, német—magyar vegyes vállalat. A közelmúltban ketté váltak és az egyik fél, Rolicare néven, elsőként az egészségügyben privatizálta a műveseállomásokat. —A csabai is közöttük van? — Ajánlatot tettek a megyének is, hogy üzemeltetésre átveszik az állomást. Felajánlották, hogy nyugat-európaira emelik a színvonalat. —Ez remek... — így 1991-ben ötödikként csatlakozhattunk az országban a Rolicaréhez. Ennek eredményeként most alakítják át a régi fertőző osztályt. így remélhetőleg márciusban már az új, 12 ágyas, korszerűen felszerelt osztályon folytathatjuk a kezeléseket. * Nehéz lesz kiböjtölnie személyzetnek, betegnek egyaránt, hogy emberibb körülmények közé kerüljenek. A súlyos vesebetegek száma megyénkben meghaladja a negyvenet. Huszonnégyen dolgoznak a műveseállomáson, nagyon mostoha körülmények között. A főorvosnő búcsúzóul azt kérte, feltétlenül említsem meg, hogy a nővérek, asszisztensek, takarítószemélyzet fáradtságot nem ismerve dolgoznak, hogy a lehető legjobb körülményeket teremtsék meg a betegeknek. Béla Vali Mostoha körülmények között kezelik Békéscsabán a vesebetegeket fotó: fazekas ferenc Egy színész megunta az életét Madaras József - kóma után Madaras József színművész egy kórház nagy kórterménekfehér ágyában fekszik, sokszor maga elé mered, néha megered a nyelve, hol pontosan idézi a közelmúltat, hol kihagy az emlékezete. Ez már a rehabilitáció, még nem jött teljesen rendbe, de sokat javult az elmúlt hetekben, már-már visszjatért a humorérzéke is, remélhetőleg nemsokára számítani lehet a munkájára. Mi történt vele? Ezt nem is ő, hanem hűséges barátja és kollégája — aki szinte naponta meglátogatja —, Koncz Gábor meséli el, mint egy jól megírt szerepet. — Jostihoz régi barátság fűz, nemcsak a sok együttes film és színdarab hozott össze minket, hanem felismertem a benne lévő emberi értékeket, a segítőkészséget, a jóindulatot és persze a színészi, rendezői tehetséget. Engem csaknem minden nap felhívott telefonon, ha ideje engedte eljött hozzánk vagy benézett a színházba a darab után az öltözőbe, hogy csak néhány percre találkozzunk. Mintegy három hónapja történt, hogy már egy hete nem jelentkezett és ez nekem gyanús volt. Reginával, a kislányommal felkerestem Lujzát, a nővérét és döbbenetes hírt kaptam. Jostira előző nap a budajenői házában rá kellett tömi az ajtót, mert szinte biztosak voltak abban, hogy valami őrültséget követett el. Valóban, ott feküdt eszméletlenül, sötét önneplőruhában és nyakkendővel, amit ő soha nem szeretett, és körötte hevertek a gyógyszeres dobozok. Azonnal mentőt hívtak és beszállították a Korányiba. Egy hónapig kómában! •'Madaras sokáig nem nyerte vissza az eszméletét, az orvosok az életéért küzdöttek, infúzióval táplálták. Egy hónap múlva — Koncz éppen jelen volt — kinyitotta a szemét, néhány nappal később pedig meg is szólalt, kezdett visszatérni az életbe. S ezután átszállították ebbe a kórházba, ahol most fekszik, nagy nyugalomban. Láthatóan jólesik neki a látogatás, még ha Koncz be is jelenti, hogy újságcikk lesz belőle. — Nem baj — mondja kissé nehezen és halkan, ha úgy írod meg, ahogy történt, legalább megtudják az igazat! Maga elé meredve, kissé kínlódva meséli: — Én hosszú évekig felkapott színész voltam, nem is tudom összeszámolni, hány filmben játszottam, több mint százban, főszerepem is sok volt. Elég, ha csak a Hernádi—Jancsó kettős alkotásaira gondolok, bérelt helyem volt náluk. Mintegy tíz éve megpróbálkoztam rendezéssel is, kérdezd meg, hogy sikerült a Lélekvándorlás című tévéjáték. Darvas Iván is játszott benne. De én rendeztem az ötrészes Eszméletet is József Attila életéről. Emlékszem, ehhez Szabó Pista is gratulált. O pedig ért hozzá. Szóval futottam. Terveim között szerepelt egy Attila című filmsorozat a világkiállításra, a kormány- biztos támogatta is, de őt leváltották. Nézd, én a régi rendszerben nem politizáltam, de akarva-akaratlanul bekerültem a vezetők körébe, amolyan kádernek tekintettek. Tudod, budajenői házamban sok összejövetelt rendeztem. Én főztem az ebédet, meg a vacsorát. Lecsót és halászlét. És kik ültek az asztalomnál? Grósz Károly, Berecz János, Horváth István, Pozs- gay Imre meg Csűr ka Pista és Csoóri Sanyi. Ezt nem helyezkedésből csináltam, hidd el, annyi szerepre volt meghívásom, hogy a felét nem tudtam elfogadni. Megmondjam, miért hoztam őket össze? Szerettem volna, ha Grószék kibékülnek az ellenzékkel! Szóval, jól feküdtem, érted. Nem akarom elmondani, hogy például milyen magasra mentem el Csoóri érdekében. Mindegy. Jött a rendszerváltás. Elkezdtek mellőzni. Nem tudtam, miért. Színész voltam régen is és később sem akartam más lenni. Gyenge idegzet, csalódás — És a rádiós Vasárnapi Újság-szereplés? Nem ez tette be a kaput? —Rosszul jött, nem vitás. De azért nem kellett volna ejteni, mindenből kizárni. Az utóbbi egy-két évben szinte nem is kerestek meg. Mintha parancsot kaptak volna, hogy mellőzzenek. Talán Csurka és Csoóri tehetett volna valamit az érdekemben. —A Hernádi—Jancsó páros? — Jancsó utazgatott, Hernádi írta a horoszkópjait. De én! Én miből éltem? —Miből? — Semmiből. Tudod, hogy öt gyermekem van? —Hallottam. — És a sok kiadás, a drága élelem, a fűtés, a villany, a benzin, a ház fenntartása. Mi a fenéből? Nagy anyagi gondjaim lettek. Ráadásul lelkileg összetörtek. Képzelj el egy színészt, aki fenn van a csúcson és hirtelen legurul onnan. És hiába próbál OLVASSA! újra felmászni. Nem és nem. Ezt a kettős vereséget nem bírtam elviselni. Jó, gyenge idegzetem van, hamar feladom, elismerem. Egy csepp akaraterőm sem maradt. Bezárkóztam a házba, szépen felöltöztem, hogy úgy találjanak rám, ahogy ritkán láttak és... és a többit már ismered. Csend, sóhajtás, bámulás a plafonra. —Mi lesz ezután, Jóska? — Még nem tudom. Nagyon sokat fogytam. Harminc kilót. Hetven voltam és negyven vagyok. Meg kell erősödnöm. Lelkileg is. Koncz Gabi és néhány haver próbál önbizalmat adni. Lehetsz te még a régi, mondják és kezdem elhinni. Koncz Gábor bólogat, mert a barátja rápillant. Koncz töltött káposztát hozott neki, én egy könyvemet dedikáltam, mielőbbi gyógyulást kívánva. Megigazítjuk az ágyát, örömmel konstatáljuk, hogy mosoly jelenik meg az arcán. Még csak ötvenhat éves, sok jó szerepet eljátszhatna. Tudjuk, hogy érzékenyen reagál a világ dolgaira, sérelmeire, de próbálhatna akklimatizálódni. Persze nem szabad egyedül hagyni, vissza kell vezetni oda, ahol volt, ahol boldogság csillogott a szeméből. Az ismerősei, a barátai tudják, mit tehetnek érte. Ne tétovázzanak! Koncz Gabi még a héten elmegy az árva budajenői házhoz, ahol Josti szép növényeket és fákat ültetett, feltöri a halastó jegét, hogy ott is meginduljon az élet. S aztán már Madaras következik. Tudjuk, ez most élete legnehezebb szerepe, de remélhetőleg megbirkózik vele... Hámori Tibor
