Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24-27 / 303. szám
© 1992. december 24-27., csütörtök-vasárnap Kudlik Júlia számára ezek a napok: KARÁCSONY „ízek, illatok és érzelmek szoros ölelkezése” — Nem örülök, ha Julikénak becéznek, szeretem a nevem: Júlia. Természetes, hogy visszahívtalak telefonon, hiszen kerestél. Én minden levélre válaszolok. Kudlik Júlia igazi televíziós személyiség. Hogy mitói lett az, maga sem kutatja, magyarázza. De minek is? Milliók szeretik, mély, bársonyos hangja hallatán felhangosítjuk a televíziót, figyelünk rá. Jelenléte otthonos, családias, a lénye nyugalmat áraszt. Bölcsész végzettségű, angol, spanyol nyelvvizsgával. Huszonkilenc éve dolgozik a televízióban, huszonhat éve a férje Szűcs László televíziós rendező. 1945-ben született. — Véletlenül kerültem a televízióhoz, de ezt már olyan sokszor elmondtam — szabadkozik. — A színművészeti harmadik rostavizsgáján kiestem, a főiskola ezek után többfelé elküldte a jelentkezési lapomat. Meghallgattak a rádióban, majd elutasítottak, mondván: ilyen hang mögé egy 40 éves nőt képzelnek el. Akkor 18 voltam. A televízióban harmincból be válogattak, kötelezettség nélkül jártunk beszédtechnikai tanfolyamra. Ez volt ősszel, februárban már képernyőre kerültem. —Érzed a közönség jelenlétét, amikor hozzánk szólsz? — Nézd, a bemondónál nincs magányosabb, kiszolgáltatottabb lény a világon; amikor egy fekete cső előtt 1000 százalékosan koncentrálva arra vársz, kigyullad egy piros lámpa és pontosan kell mondanod a szöveged. Én az emberek szeretetét, barátságát a levelek, a telefonok özönével mérem. — Talán elsőként a képernyőn szemüveget mertél illeszteni az orrodra. Mit sem öregí- tett rajtad. Nem vagy hiú? — Hát már hogyne merném feltenni, ha nem látom, mi van leírva. Másrészt soha nem érdekelt a korom. A nézők a kezdetektől elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Én sem az életben, sem a képernyőn nem játszom szerepet. Ha már azt látják, hogy szemüveg, meg ráncok, akkor ezt a szakmát abba kell hagyni. Arra figyeljenek, amit mondok. Valóban hiú vagyok, de az igényességre magammal és másokkal szemben is. — Milyen a kapcsolatod a kollégáiddal? — Abszolút jó. A fél televíziót sorolhatnám, de Antal Imrével dolgozom a legszívesebben. Több mint 20 évvel ezelőtt Lengyelfy Miklós szerkesztő ötlete volt, hogy együtt vezessünk egy vetélkedőt. Az Imrus olyan, mintha a bátyám lenne. Természetes testvéri barátság van közöttünk, sokszor nem is kell megszólalnia, már tudom, mire gondol. Ez az őrület, a Tv 1, Tv2 mesterséges szétválasztása január 1-jétől feloldódott. A Vasárnapi turmixban bolondozunk együtt és dédelgetett tervünk jövőre egy közös show-műsor. —Lubickolsz a munkádban. A Kudlik mindig mosolyog. Szeretsz bohóckodni is. — Munkája válogatja. Én szeretek dolgozni. Mindenféle munkát; a felkészülést, a házimunkát, egyéb tevést-vevést. A bohóc azért van, hogy jókedvet csináljon. Ha belül sír is, a közönséget nevetteti. És mindig megmondhatja az igazat. — Riasztó hírek terjednek a televízió háza tájáról. Függetlenítheted magad ettől? — Korábban és most is annak vagyok a híve, hogy a dolgokat objektiven, több oldalról kell bemutatni, mindenkit meghallgatni. A televízió valóban nagyhatalom, amivel élni kell, de nem visszaélni. Egyébként minden viharnak a néző látja a kárát. A rengeteg energiát a néző javára, nem egymás ellenére kellene fordítani. Minden műsoromban a példa értékűt, a jót törekszem bemutatni. Embert, gyereket senkit és semmit nem lehet úgy nevelni, hogy állandóan ócsároljuk, szidjuk. Hitem szerint a legelvetemültebb emberben is van valami jó, azt kell megragadni, pátyolgatni, erősíteni. Lehet, hogy naiv, szentimentális és túl bizakodó vagyok. Ez az út, amelyen elindultam, szűk ösvény. Borzasztóan szívós kitartással bandukolok rajta, remélve, hogy lesznek társaim, és az út kiszélesedik. —A Gazdit keresünk, az Állatok védelmében, a Delta népszerű műsoraid. Harmadik köteted jelent meg A házitündér boszorkánykonyhája sorozatban. Hogyan jut minderre energiád? — Mindig mindenre időt szakítok, ami fontos. Amikor én gyerek voltam, az anyukám nem dolgozott, otthon volt. Körém mindig rendet és nyugalmat varázsolt. Ez ivódott belém, másként el sem tudom képzelni az életem. A fenti műsorokon kívül vannak napi televíziós feladataim, több újság is felkért. Jövőre induló sorozatoknak vállaltam írást a Képes Európába, a Kakas című újságba, a Csók és könny című lapba. Vezetem a háztartást, főzök, mosogatok, takarítok, kötök, varrók és csinálom, amit minden más korombeli asszony. Van egy kutyám, egy papagájom, imádok olvasni, színházba járni. A vágyam, hogy egyszer jól kialudjam magam. —Milyen kutyád van? — Olyan, aki az utcán kóborolt gazdi nélkül. Szeretem és hallgatok róla. Féltem. Miért? Mintha elveszett volna az emberség. Egymást túró-fúró szörnyű légkör uralkodik mindenfelé. Az ember nemcsak másra, önmagára sem figyel. Nem veszi tudomásul, hogy az állat, a növény, az ember egymás része, közös a sorsunk. Mindenért az ember a felelős, aki maga alá gyűrt másokat, és pusztító hatalmat gyakorol a környezetén. Most vagyunk a 24. óra utolsó másodperceiben, amikor még valamit tehetünk. Ezért születtek a műsoraim. Nem vagyok híve a statisztikáknak, de ha hinni lehet benne, a két rétegműsor nézőszáma három-négyszázezer és egymillió között van, a tetszési index 86—94-es. Februárban az egyéves műsorévfordulón komoly kimutatás igazolta, hogy hatására 700 kutya és 1000 cica talált gazdára. Bizakodóvá tesz, hogy ha valaki nem tud összeszokni az állattal vagy meggondolja magát, nem löki az utcára. Érez érte annyi felelősséget, hogy visszahozza. — Szép az otthonod? A szakácskönyveid nagy háztartási tapasztalatokról, következetes rendszereiéiről árulkodnak. — Kertes házban, és nem a belvárosban lakom. Szerkesztem a könyvsorozatot úgy, hogy szakemberek anyagait teszem fogyaszthatóvá, kiegészítve saját sztorijaimmal, praktikáimmal. Az egész sorozat azért született, mert van néhány korosztály, amelyik úgy nőtt fel, hogy reggel kikapták az ágyból, este visszadugták. Szinte nem is találkozott a szüleivel, csak az óvó nénivel, a tanító nénivel és a társaival. Én a gyerekkoromban a portörléstől a zsebken- dősikáláson át a rántáskutyu- lásig mindent elsajátítottam, — hisz nagyon jó játék volt. Anyukámmal együtt sütöttünk. Feketére gyúrtam a tésztát a hokedlin, mégis tepsibe tettük. Este kerestem a sütimet a többi között az asztalon, azt mondták, apád megette, mert az volt a legfinomabb. Anyukámnak kétszer kellett felmosni az én pancsolásom után a konyhát, de volt türelme kivárni. — Mindig elegáns vagy, szép, igazi nő, aki ad magára. — Fodrászhoz járok, de kozmetikushoz nem. Meggyőződésem, ami az arcomon van, az belülről jön. Nyolc éve abbahagytam a dohányzást, nem iszom, mértéktartóan eszem, egészségesen élek. Ha tudnák a nők, mit ártanak a bőrüknek a cigarettával, az alkohollal, az örökös idegbeteg rohanással! Nincs az a csodaszer, kozmetikus, orvos, aki ennek az életmódnak a nyomait eltüntethetné. írtam egy könyvet 1988- ban, a címe: Ha az ember elmúlt annyi... A negyveneseknek szól, hogyan öltözzenek és éljenek. Fél 7, 7-kor kelek, éjfél előtt sohasem kerülök ágyba. Mindennap tornázom, van szobabiciklim, expanderem és olyan módszerem, amely az embert megmozgatja a lába FOTÓ: KOMÁROMI GÁBOR ujjától a feje búbjáig. Ez utóbbihoz csak akarat kell. Ruhapénzt nem kapunk a televíziótól, magunk öltözködünk. A pulóverjeimet én kötöm, egyébként jobb, ha kevesebb ruhám van, de az minőségi. —Rossz tulajdonságaid? — Makacs és szigorú vagyok, mástól is az igényességet várom el. Nem veszekszem, csak gyűjtöm, gyűjtöm a mérgem, azután valami apróságon kirobbanok. — Hihetetlen, hogy tavaly volt az ezüstlakodalmatok. Ezen a pályán dolgozókra kevéssé jellemző a hosszú házasság. Birtokodban van a titka? — Viccesen azt mondhatnám, ritkán találkozunk. A szerelem gyökere a szeretet. Nem férjhez menni nehéz, hanem egymást megtartani. Mi mindent együtt értünk el, és ez számunkra összetartó, nagy „ erő. Gyűlölöm az igénytelenséget, otthon sem járok rongyos ruhában. Egyszóval meg kell adni az együttlét módját. —Itt a karácsony. Mitjelent számodra, hogyan készültél rá? — Ez az esztendő leghosszabb napja. ízek, illatok és érzelmek szoros ölelkezése gyermekkorom óta. Hosszasan készülök rá. Egyébként is borítékos rendszerben kezelem a családi költségvetésünket, ilyenkor persze különös gonddal. Mindig a táskámban rejtőzik a lista, kinek milyen meglepetés jár. Apránként megveszem, becsomagolom. A szentestére megtelik a hálószobái réz ágy alja. Előre bevásárolok, sütök, főzök, tárolok, a karácsony előtti héten kitakarítok. A napjára apró simítások maradnak csupán, könnyű ebédet eszünk és fát díszítünk. Estére családi körben ünnepelünk az édesanyámmal és a férjemmel. A kutyusnak virslit, a papagájomnak magvakat helyezek apró csomagban a fenyőfára. —Talán még nem késő megfogadnunk a tanácsodat. Ajánlanál valami igazi kudlikjúliás specialitást a karácsonyi és szilveszteri asztalra? — Szívesen. Bede Zsóka Egybesült karaj angolos körítéssel — Kétféle egybesült rövidkarajt ajánlok. Az egyiket kicsontozod, csigavonalban felvágod, hogy téglalapot kapj belőle. Egy csomag gesztenyemasszát elkeversz 10 dkg vajjal, sóval, borssal, szerecsendióval. Rákened a besózott húslapra, felcsavarod, mint a bejglit. A tetejét baconszalonnával sűrűn befeded, majd fólia alatt 40 percig sütöd. Ezután a fóliát leszedve addig sütöd tovább, amíg a szalonna megpirul. A száraz húsba belesül a masszából a vaj, az íze útolérhetetlen. Felszeleteled és párolt gyümölccsel, szilvával, almával köríted. * v A karaj tetejét bevagdosom hegyes késsel. Kimagvalt aszalt szilvába tisztított mandulaszemet dugok, és a karajon vágott lyukakba helyezem. Befedem baconszalonnával, fólia alatt megsütöm. Hidegen és melegen egyaránt csodálatos, jól lehet szeletelni. Valami finom angolos köretet, párolt borsót, zöldséget kínálok hozzá. A húsok elé aszaltszilvaleves illik. Ezt előre el lehet készíteni, mert hidegen jó. Az aszalt szilvát beáztatom, kimagvazom, fele vörösborban és fele vízben, szegfűszeggel, vaníliás cukorral ízesítve felforralom, de csak egy pillanatra. Két deciliter tejszínnel és vaníliás pudingporral behabarom.
