Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19-20 / 299. szám

iREKES .MEGYEI HÍRLAP LOCSI-FECSI 1992. december 19-20., szombat-vasárnap Anja Kruse átváltozása A rendezők imádták Anja Kruse loknis, fekete haját, kék szemét, babaarcát és virágos, fodros ruhába bújtatták. A szappanoperák kedvelt „babácskája” — akit mi a Fekete-erdei klinikából ismer­hetünk — teljesen megváltozott, határozott, magabiztos nő lett belőle. Haját levágatta, alig sminkeli magát és angolos nadrág­kosztümökben jár. Az átváltozás oka: egy francia filmsorozatban vállalt szerep. „Minden áron el akartam játszani azt az erős asszonyt, aki apja gyilkosai után kutat.” Ezért szinte éjjel-nappal nyelvleckéket vett. A venezuelai forgatás alatt került közelebbi . kapcsolatba a rendezővel, Jean-Louis Dániellel, aki végre ráve­zette, milyen is ő valójában. Vanessa Paradis gyermeket akar A legújabb francia filmcsillag, Vanessa Paradis 19 éves korára fantasztikus karriert futott be: színésznő, énekesnő és a Chanel parfüm modellje. A karrier azonban nem elégíti ki, férjhez akar menni és gyermeket akar szülni. Rengeteg terve van, de az első helyen a gyerekszülés áll. Téli bemutatókörútja után fél évet az Egyesült Államokban töltött, ahol Lenny Kravitz színes bőrű énekessel közös lemezt vett föl „Vanessa Paradis” címmel. New Yorkban azonban sokszor magányosnak érezte magát. „Sokat sírtam, szomorú dalokat hallgattam és állandóan anyámat hív­tam telefonon.” A fiatal színésznő vissza akar térni Franciaor­szágba, hogy „igazi színésznő” váljon belőle. Ferenczy Europress Bobby flörtje Tudjuk: Bobby Ewing minta­fiú és mintaférj, valóságos an­gyal. Mármint a sorozatban. A magánéletben kicsit más a helyzet. Ennek bizonyítására el kell árulni, hogy Bobby megözvegyül, de mélységes fájdalma egyszercsak elmú­lik. Beleszeret az örökké mo­Bobby magánemberként, azaz Patrick Duffyként nem olyan szende férj solygó Aprilbe, akit végül fe­leségül vesz. Sajnos Aprilt pá­rizsi nászútjuk során elrabol­ják és megölik. Bobby nem rejtegeti fájdalmát, megindí- tóan siratja második számú fe­leségét és az azt alakító She- ree J. Wilsonhoz fűződő sze­relmét is... A Dallas-beli kollégák már hónapok óta tudtak rosszul tit­kolt viszonyukról, s végül Carlyn, a Bobbyt játszó Pat­rick Duffy felesége sem tudott tovább szemet hunyni a flört felett. A szereplőgárda min­dent megtett, csakhogy meg­mentse Patrick házasságát. A színész hiába próbálta a gyár­tókat rábírni, hogy hagyják életben Aprilt: a friss feleség napjai meg voltak számlálva. Carlyn Duffy hatalmas ró­zsacsokrot küldött a gyártók­nak. Szomorú mosollyal mondta: „Ha a férjem még egyszer elvállal egy soroza­tot, elválok tőle.” Elvállalt. De válásról még nem érkezett hír. Úgy tűnik, az új sorozatban nincsenek olyan csinos szereplők, mint a Dallasban. Tippek férfiaknak Hogyan őrizhetik meg fiatalságukat? Van-e különbség aközött, hogy egy hölgy vagy egy úr súlya kezd „vészesen” növe­kedni? Mindössze annyi, hogy az urak másfajta diétára szorulnak és más testrészeiket fenyegeti a gömbölyödés. A hölgyek — ha elhagyják azt a bizonyos kort — több­nyire deréktól lefelé terebé­lyesednek el, míg az urak ese­tében a pocak dominál. A teremtés koronái általá­ban 35. életévük elérése után nézik magukat aggódva a tükörben. Nem véletlenül: észrevétlenül hízásnak indul­nak, s ötévenként legalább egy-egy kilót felszednek ma­gukra. A hízásra hajlamos urak — amennyiben szeret­nék, hogy továbbra is utánuk forduljanak a nők — jobban teszik ha alaposan lecsökkén- tik a laktató üzleti vacsorák számát, többet sportolnak, vagy kocognak, de a tévé előtt elfogyasztott sör mennyiségét sem árt meggondolniuk. Vigasz a hatalmas bendők gazdáinak: ha elkezdenek fo­gyókúrázni vagy akár koplal­ni, lényegesen korábban meg­szabadulnak túlsúlyuktól, mint a nők. A divatra, táplálkozásra mindig is sokat adó francia hölgyek elárulták, milyen le­gyen szerintük a férfiak ideális alakja? Az urak akkor vonzó­ak, ha csípőjük 10 centiméter­rel szélesebb, mint a derekuk. Mellszélességük pedig 15 cen­timéterrel nagyobb, mint a de­rékbőségük, mert ekkor „del- tás” látványt nyújtanak. A „Madame ’Figaro” gímű lap arra is figyelmezteti a fér­fiakat, hogy még jelentős túl­súly esetében sem folyamod­janak drasztikus fogyókúrá­hoz, mivel a hirtelen koplalás károsan hat az ember közérze­tére. Márpedig aki tetszeni akar a szebbik nem képviselő­inek, az nem lehet búskomor — ki „dobja akkor fel” a nőt? Ferenczy Europress || Békétlen-békés karácsony Pantalló Vannak, akik még emlékez­nek gyermekkoruk elnyűhe- tetlen ruhadarabjára, a pantal­lóra, ami napjainkban ismét nagyon divatos. Ebbe a nad­rágba szinte minden méret „belefér”, ápol és eltakar. De csak akkor, ha megfelelően variáljuk, mint az itt látható képen. A Nemes shopban láttuk meg ezt az együttest, ahol a fehér-szürke, csíkos kardigán­kabáthoz (a felsőt a rikító fehér gombok teszik egyénivé) aján­lották a pamut pantallót. Karácsony szenteste a feldí­szített fa alatt, a lobogó gyer­tyák lángjánál, a csillagszórók szikrázó fényében elérzé-. kényükén hallgatjuk, éne­keljük a Csendes éjt, majd kí­váncsian bontogatjuk ajándé­kainkat, és izgulunk, hogy el­nyeri-e szeretteink tetszését a meglepetés. Szeretteink... Együtt a csa­lád. Együtt?! Most nem rájuk gondolunk, kik egy másik gyertya fényénél hallgatnak égi zenét, kik valójában már soha nem lehetnek velünk — bár örökre velünk maradnak —, hanem azokra, akik együtt ünnepelhetnének, de mégis távol vannak. S ez a távolság még a szeretet ünnepén is fájó tüskeként szúrja szívünket, lelkünket. Akit hívunk, nem jön, aki jönne, nem hívjuk; mennénk, de nem tudunk, ma­radnánk, de várnak reánk... Hol és hogyan töltjük kará­csony előestéjét? íme! Rokontól rokonig szaladunk A lány 20 éves, még csak ter­vezgeti a családalapítást: — így is nagy a családunk, pontosabban a szűkén vett ro­konság nagy. Mindenki szá­mon tart mindenkit, ilyenkor felkerekedünk és sorra láto­gatjuk egymást. Alig időzünk egy-egy helyen, csak az aján­dékainkat adjuk át, boldog ka­rácsonyt kívánunk, már roha­nunk is tovább, nehogy a má­sik helyen sértődés legyen... Késő este érünk haza, akkor állítjuk fel a fát, akkor ajándé­kozom meg a szüléimét, a test­véremet. Nem tudom, mi len­ne, ha egyszer nem mennénk sehova, hanem otthon, nyuga­lomban, négyesben töltenénk ezt a napot?! Nem mondják, Jöjjön, mama!” A hölgy nyugdíjas, harmadik éve özvegy. Amíg beszél, egy­re jobban elkomorodik, majd sírni kezd: — Egyetlen fiunk van, tisz­tességben, becsületben felne­veltük, sokszor erőnk felett is igykeztünk segíteni. Amikor megnősült, nálunk laktak, itt születtek az unokák. Azután házat építettek egy közeli vá­rosban. Jönnek azok, hol az egyik, hol a másik esik be az ajtón fél órára. De az nagyon fáj, hogy amióta magamra maradtam, egyszer sem mondták, „jöjjön, mama, le­gyen velünk szenteste!”. Pe­dig mennék szívesen, és most is megvettem az ajándékokat, mint máskor! A babát nem hurcolásszuk A fiatal anyuka gyesen van: — Amíg nem volt meg a kicsi fiam, addig hazamentünk a szüléimhez. Anyósomék vi­szont az ország másik végében élnek, oda nehezebb eljutni. Most, hogy itt a kicsi, itthon maradunk. Furcsa lesz, de megértik anyuék, hogy a babát nem hurcolászhatjuk! Hívtuk őket, jöjjenek most ők! A vá­lasz: otthon maradnak szentes­te. Nem érdekes? Nincs mese, haza kell menni Vannak kevésbé megértő édesanyák is. Ismerős hölgy meséli: — Nálunk nem volt mese, ha tört, ha szakadt, mindig ha­za kellett mennünk karácsony vigíliájára. Hónom alá „csap­tam” a családom — pedig vár­tak bennünket a férjem szülei is — és vittem őket az én anyá- mékhoz. Bumliztunk minden évben. Igencsak felnőttem már, a gyerekek is megnőttek, mire ki tudtam harcolni, hogy a saját otthonunkban marad­hassunk. S mert kettészakadni nem tudunk, meg kell alkudnunk önmagunkkal, lelkiisme­retünkkel. Miközben felpa­koljuk a családot, vállaljuk a nyűgös utazást, és sajog a lelkünk egy nyugodt estéért életünk párjával, gyerekeink­kel. De ekkor sem érezzük jól magunkat saját bőrünkben, mert tudjuk, hogy valahol bi­zony nagyon várnak bennün­ket... Hol van hát? Hol az otthon karácsony szentestéjén? J. Vági Katalin Magányhígítás amorózókkal Hosszabb utazáshoz mindig feltankolok „szellemi harap- nivalóval”. Legutóbbi is ezt tettem, s a vaktában válogatott lapok közé keveredett fiata­labb korom kedvence, egy if­júsági lap. Kíváncsian arra, hogy a mai tiniket mi foglal­koztatja, az újságot a magán­ügyekkel foglalkozó rovatnál nyitottam ki. Két írás is ugyan­azt boncolgatta: olaszországi forró nyár, azúrkék tenger, na­rancsfényű naplemente után bársonyfekete éjjel, majd mér­hetetlen magány, amit — ké­sőbb kiderült, hogy — egyet­len éjszakára feloldott egy szolgálatkész amorózó. A le­vegőben ott lógott a kérdés: vajon mi lett a fiúval? Pedig olyan daliás volt és... Szemem se rebbent ekkora naivitáson, hiszen — tisztelet a kivételnek — életkori sajá­tosság (bár egyesek életük vé­géig nem növik ki). Akkor ké- pedtem el, amikor tovább ol­vastam a szerkesztő vigaszta­Mire vár a lány a tengerpar­ton? Kapósak az olasz férfiak lását, miszerint rá se retyetye, mert 30-50 év közötti hölgyek külföldi utazásaikon magány­hígító céllal fakultative végzik ezt a programot. Bár mifelénk régen vége a nyárnak, de annak apropóján, hogy ilyenkor is járunk mele­gebb éghajlatra, sőt, lesz újabb kánikula, elmeséltem a törté­netet az említett korú hölgyek­nek a véleményüket kérve, íme az első reagálás: — Ne nevettess! Egy hun­cut vasam sincs külföldi útra, de ha lenne, akkor engem tel­jesen lekötne az ismeretlen or­szág, a táj, az emberek, a váro­sok látnivalója. Egy másik hölgy vélemé­nye is elgondolkodtató, aki nem monogám életmódjáról híres: —- Ötletnek nem is olyan elképzelhetetlen! Köszönöm! És hol van az az utazási iro­da...? Eddig döntetlen, de mint alább kiderül. Békésben az el­lenzék van túlsúlyban: — Úgy érted, hogy én egyeztessem az utazás idő­pontját bizonyos biológiai szempontokkal, csak azért...? Még fizessek is érte több ezer forintot? No, ne! ! ! Ilyesmit itt­hon is tudok csinálni félpén­zen. Ráadásul tartóssá is vál­hat a helyi kaland, igaz nélkülözni kell a déltengeri ro­mantikát. (Pszt, a hölgy elvált!) —Ez vicc ugye? Vagy még­sem? Akkor pedig sértőnek ér­zem. Bizonyára akadnak nők, akik „megperzselődnek” egy kirándulás során, de ezért vi­lággá menni??? Ugyan! Olvashatták Önök is, nem vagyunk egyformák, de mű­ködni látszanak íratlan erköl­csi normák. Még valamit: ígé­rem, legközelebb valahol dé­len, meleg tengerparton, bor­zongató szépségű nyáralko- nyatban interjúvolom meg a tüzes vérű, magányhessegető ifjakat, hogy milyen is az a fakultative program?! J. V. K. Minden kedves olvasójának kellemes karácsonyi ünnepeket kíván a locsogásokért felelős oldalszerkesztő, Csete Ilona Aki a tenger partján kalandra vár

Next

/
Oldalképek
Tartalom