Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-02 / 284. szám
& BOTRÁNYKÖVEK 1992. december 2., szerda Kutyaszorítóban a gyulai Ellis dolgozói Mária is elhagyta őket Nem kapja meg a bérét, elzárják előle a munkát, ugyanakkor kirúgni sem hajlandók — ki ő? Mivel ez nem találós kérdés, eláruljuk nyomban: a ' Gyulán működő Ellis Harisnyagyár és Kereskedelmi Kft. alkalmazottja. A Scherer utcában működő cég dolgozóit pénteken látogattuk meg, amikor november 9-e óta ki tudja hányadszor gyűltek össze októberi bérükért mindhiába. Valami főnökfélét kerestünk. Az olasz tulajdonost oly’ régen látták, hogy személyleírást se nagyon tudtak adni róla, az ügyvezető igazgatónőnek pedig pár nappal előbb járt le a felmondási ideje. El is ment az Ellistől. Ha nem tévedünk, a tulajdonost Umberto Tre- gambénak hívják, s Bresciában lakik. Nemcsak nekünk volt reménytelen elérni őt, Bartolák Mária ügyvezető igazgató sem tudott vele érintkezésbe lépni hetek óta. így a dolgozókkal — kevés kivétellel nők — ültünk le egy kis öltözői beszélgetésre. Az eltűnt bér nyomában Az Ellis a vámszabadterületen, a gyulai Zrínyi téren működő Alesi Kft.-ből „nőtt ki” ez év elején. A tulajdonos ugyanaz, a dolgozók zöme is onnan „igazolt át”. Az Ellis a bedolgozói szisztémára alapoz, az ilyesmi a vámszabad- terület számára megoldhatatlan. Harisnyákat, zoknikat gyártottak (gyártanak). Az ügyvezető igazgató jól bírja az olasz nyelvet, így a tulajdonos elképzeléseit csaknem kizárólag rajta keresztül valósíthatta meg. — Azóta van baj, hogy az Alesitől külön váltunk — mondják, s kiszolgáltatottságukban kérik, ne közöljük a megszólalók nevét. Dől belőlük a panasz. Láncvarrók, kézi varrók, csipkevarrók, a nyilvántartott dolgozók fele bedolgozó, Bartolák Mária szerint. Felróják, hogy táppénz alatt is munkára kényszerítették őket, ha igaz, a táppénzért. A fizetett ünnepnapokon is dolgoztak, külön nyilvántartó lapra vezették fel ennek tényét. Megesküsznek, hogy a kettéváláskor nem vették át azokat, akik nem akartak bedolgozók lenni. A betanulási időszakra számukra megállapított bérről elmondják, hogy az ígéret ellenére máig sem növekedett. Pedig úgy érzik, teljesítményük lényegesen nőtt. — Bartolák Mária november 23-án az ügyvéddel lezáratta a műhelyt — sorolják. — Az olasztól jött telefon-, majd telefax-üzenetben viszont az állt: dolgozzunk. November 9-én kellett volna megkapnunk havi bérünket. Úgy tudtuk, hogy Bartolák Mária azért ment Olaszországba, mert zsebben meghozza a bérünket. Gianni, az olasz összekötőnk állítólag ugyanezért van hetek óta Olaszországban. Az utolsó furgonnyi árut két hete vitte el. Ha igaz, Svájcból telefonált ide, hogy most megy a pénzért. Giannira várva... fazekas ferenc Azóta nem láttuk. Csak a rossz kocsija maradt itt a száraz kapu alatt. Várja a gazdáját. Mi is. A kés se segít? December elejétől Ludányi Andrea adminisztrátor is elmegy. Azt mondja, nem sokat tud az ügyekről, a könyvelést a békéscsabai De Facto Kft. végezte. Igyekeztünk tisztázni, létezhet-e zsebben behozott bér, de ő csak azt tudja: Bartolák Mária vehette fel a bankban a pénzt, ő mindig tőle kapta. Csak címletekre váltani vitte a postára. A szakszervezet felől érdeklődünk. Nem tiltották meg — mondják —, de elterjedt: aki belép, az első „leépítésnél” mennie kell. Kollektív szerződésről sem tudnak. — Október 30-án az aznapi 9 és fél órás műszak után este tízre bejöttünk, s szombaton 13 óráig egyfolytában dolgoztunk — panaszolják. Ok úgy tudják, rajtuk kívül még sok kismama, nyugdíjas is bedolgozik valami módon. Kitartóan állítják, hogy ez évben még nem sok társadalombiztosítást fizethettek be utánuk. Kérdésemre, hogy tőlük levonták-e a levonan- dókat, kórusban igennel felelnek. Munka híján híreket adnak, vesznek. A jövő héten leválasztják a céget a víz- és villanyellátásról, állítják, mégpedig azért, mert a cég nem fizetett. A krimi sem hiányzik: egy bedolgozó apja állítólag már késsel tért be a bérért. Erről Bartolák Mária is hallott. Úgy tudják, a kft. létrehozásakor munkahelyteremtő kölcsönt is felvett a cég. Erre vezetik vissza, hogy nem küldik el őket. Pedig már attól is félnek, hogy mire ajtót mutatnak nekik, kedvezőtlenebbé válnak a munkanélküliek ellátási feltételei. Még Olaszországban tartózkodott Bartolák Mária, amikor telefonon összeakadtunk vele. A beszélgetés a szerkesztőségben folytatódott. — Ezeket az embereket egy magánvállalkozótól vettem át munkaviszonyuk megszüntetése nélkül—mondja.—Olaszországban láttuk a teljesítményeket. A mi dolgozóink jóval kevesebbet csináltak, de a több munkát több bérhez kötötték. Az augusztusi leállás után béremelést kértek. A tulajdonost október 22-éig még telefonon sem tudtam elérni. Hogyan lennének a nyilvántartottakon kívül dolgozóink? Hiszen az embereinket sem tudtam munkával ellátni. Azért tűnhetett a létszám többnek, mert a másik gyártól 8—10 főt átrendelt a tulaj. Őket az Alesi fizeti. Az nem igaz, hogy nyugdíjasokat, kismamákat foglalkoztattunk volna. Táppénz alatt egyetlen esetben dolgozott valaki, 24 zoknit javított, de nem köteleztük a munkára. Az sem igaz, hogy aki nem vállalta a bedolgozói rendszert, nem vettük át. Vita nincs —Miért záratta le a műhelyt? — Mivel nem volt kinek átadnom az ügyeket, október végén, amikor hazajöttem Olaszországból, elhatároztam: felbontom a szerződésemet. írásban elküldtem a tulajdonosnak. A felmondási időm november 25-én lejárt, de ő sehogy sem reagált.-—Mi lehet emögött? — A tulajdonos nem akarja megszüntetni a céget. Most kapott világbanki támogatást. Más cégeknél is vannak fizetési nehézségek. Még csak 21 napja, hogy nem kaptunk fizetést. Az egyik dolgozónknál Marlborót láttam. —A bért Olaszországból kapták? — Saját bankunkon keresztül jutottunk a bérhez. Előfordult olyan is, hogy én adtam kölcsön. Egyedül én voltam mindennel meghatalmazva. —Miért nincs kollektív szerzó'désük? — Kidolgozás alatt van. —A társadalombiztosítási befizetéseik rendben vannak? — Van elmaradásunk. A tulajdonos megígérte, hogy rövidesen Gyulára jön, kifizeti a bért, pótolja a társadalombiztosítási elmaradást. A kft. egyéb tartozásai sem számottevőek. Vele ugyan nem beszéltem most, csak a feleségével. — Volt vagy van vitája a tulajdonossal? — Semmi. Bartolák Mária elmondta, hogy sem munkahelyteremtő támogatást, sem hiteleket soha nem vettek fel. Szóba kerül, hogy — ha vannak — miért nem beszélték meg a nehézségeket a dolgozóikkal. Bizonyára megértették volna azokat. Mintha ebben egyetértenénk. Bartolák Mária befejezésül lelkemre köti: — A dolgozók követeléseivel egyetértek, a módszereikkel nem. Bennem talán ez utóbbiak iránt is valamivel több megértés alakult ki. KlSSA.JÁNOS Tanyájukhoz érve borzalmas pusztítást láttak Kresztáék Hová lett a tanya teteje? A battonyai Kreszta György 18 méteres tanyája ez év nyaráig szerencsésen ellenállt az időjárás és a történelem viharainak. Az idős házaspár 1980-ig lakta a román határ mellett álló épületet. Tekintettel korukra és a távolságra, Kresztáék ekkor úgy döntöttek, beköltöznek a városba. Ahogy az már lenni szokott, mindig visszavágytak küzdelmes és boldog fiatalságuk helyszínére. Amikor csak tehették, szemlét tartottak: megvan-e minden, nincs-e valami javítani való az akácok között megbúvó tanyájukon. Az idén nyáron azonban nagy csapás érte őket... — Az volt a tervünk, hogy visszaigényeljük a tanyánk körüli földet — mondja Kreszta György. — A tanya a Petőfi téesz egyik kukoricatáblájának a közepén állott, a hozzá vezető dűlőutat már réges-ré- gen felszántották. Engedélyt kértem a téesz elnökétől, hogy a kukoricán keresztül két segítséggel bemehessek a tanyához. Szerettem volna rendbe hozni, betapasztani, bemeszelni. Amikor megvolt az engedély két sor kukorica kivágására, elindultam a segítőimmel. Hát ahogy odaértünk, azt láttuk, hogy egy széles út vezet az én tanyámhoz, a kukorica letaposva, ledibolva. Elindultunk befelé az úton, egyszer- csak megláttuk a tanyát, de tető nélkül. Hatalmas rombolás, hatalmas pusztítás látványa tárult elénk. Minden faanyagot, minden cserepet elpucoltak, elhordták onnan. Én azonnal biciklire ültem, a segítőimnek meghagytam, mire visszajövünk, kaszálják le a csanalat a tanya körül. Egyenesen a rendőrségre mentem, de mivel szombat volt, ott senkit nem találtam. Telefonon felhívtam a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányságot, mondták, azonnal küldenek egy járőrt. Úgy is volt, megérkezett a járőr, együtt mentünk a tanyára megnézni azt a borzalmas pusztítást. Miután a rendőr elment, befejeztük a csanál kaszálását, azután hazajöttünk. „Hadd lássam azt a lopott holmit?” Másnap benn a városban az egyik vendéglő tulajdonosánál két tanú jelenlétében megtaláltam 36 darab szarufát és a gang szelemenjét. Bekéredzkedtem hozzá, hogy hadd lássam azt a lopott holmit. Először nem akart beengedni, aztán meggondolta magát. A képembe vágta, hogy ő ezeket megvette, mégpedig 15 ezer forintért. Sőt hozzátette: a cigánynál van még 1700 darab cserép, alkuban van vele, az is az övé lesz. Úgy is történt, szerdán már ott is volt az udvarán a tanyámról származó cserép. De megtaláltuk a többit is, volt olyan, aki már be is fedte vele a füstölőjét. A cserép maradt az új „tulajdonosoknál”, a rendőrség pedig egy szakértővel fölértékeltette a kárt. Ez az első megállapítás szerint 110 ezer 720 forint volt. Telt-múlt az idő, folyt a nyomozás, az ügy állásáról engem nem értesítettek. A lopott anyagot otthagyták az orgazdáknál — mert szerintem azok! Helyben hagyás, mondták, de én ezzel nem értek egyet. Miért nem adták azonnal vissza nekem a jogos tulajdonomat!? Egyszer hetek múlva hívattak a rendőrségre, kérdezték, hogy milyenek is voltak az ellopott anyagok. Mondtam, hogy a szarufák 10xl2-esek voltak, a házon lévő cserép meg békéscsabai salétrommentes Bohn patent volt, az ólról váló pedig a szőregi Iván testvérek gyárában készült a harmincas években. Nagyon finom, jó cserepek voltak, a lécek alattuk szinte újak maradtak. Na, elég az hozzá, hogy aláíratták velem a jegyzőkönyvet. Ezt követően a rendőrség új kárbecslést végeztetett, ekkor már csak nyolcvanvalahány ezer forint jött ki. Attól félek, hogy harmadszorra-negyedszerre már semmit sem állapítanak meg. Mert az ügy a mai napig áll. Az egyik rendőrtől azt is megtudtam, miért. A tolvaj bemutatott egy papírt, eszerint én eladtam neki a tanyámat. Most Szegeden írásszakértő vizsgálja ezt a hamisított szerződést. Hát ezért áll az egész dolog, meg azért, mert a tolvaj megrendelésre dolgozott. „Elnyerik méltó büntetésüket” A battonyai rendőrőrsön megerősítették: a tolvaj valóban rendelkezik adásvételi szerződéssel, ezt állítólag a fuvarokat lebonyolító helybeli teher- taxisnak is megmutatta, valamint mindazoknak, akik vásároltak az építőanyagból. Dr. Baráth Mihály, a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság bűnügyiosztály-vezetője a következőket fűzte a történtekhez: — A nyomozást a battonyai kollégák folytatják. Tudomásom szerint ismertek az elkövetők, a házkutatások során megtalálták az ellopott építőanyagokat. Rövidesen sor kerül a vádemelésre, a tolvajok meg fogják kapni méltó büntetésüket. A sértett pedig a bíróságon érvényesítheti polgári jogi igényét. Ami pedig a foglalást illeti: lehet foglalni helyben hagyással vagy elszállítással. Ez esetben az előbbi történt. Az „új tulajdonosok” kötelesek a lefoglalt tárgyakat megőrizni az eljárás befejezéséig, s majd a bíróság fogja eldönteni, hogy kit illetnek az ügyben szereplő építőanyagok, illetőleg azoknak az ellenértéke. Ménesi György A hívatlan vendégek ezen az úton jártak
