Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-09 / 290. szám

O , 1992. december 9., szerda HAZAI TÜKÖR 1 #%t 1 5g* „Evente csak a kamatra 6,5 millió forintot fizetünk” Fábián Mihály: Nagyapám marhakereskedő volt, édesapám fuvarosként kereste kenyerét FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Kézimunka-szakkör A kaszaperi művelődési köz­pont vezetése éves programjá­ban nagy súlyt fektet arra, hogy a házban mindenki megtalálja a maga érdeklődési körének leg­megfelelőbb kikapcsolódási le­hetőséget. Ennek érdekében ál­lították be állandó programként külön a gyermekeknek és külön a lányok, asszonyok részére a kézimunka-szakkört. Az eredeti motívumok alapján készített különféle tájjellegű kézimun­kák fortéjait Agócs Ferencné szakkörvezető irányítása mel­lett minden hét első hétfő estéjén ismerhetik meg a résztvevők. Házassági évforduló Bensőséges hangulatú családi rendezvényre került sor a hétvé­gén Mezőkovácsházán a Farmer csárda éttermében. Az ünnep­lésre az adott okot, hogy éppen ötven évvel ezelőtt fogadott örök hűséget a reformátusko- vácsházán élő idősebb Szász Pál és felesége egymásnak, akik ma is boldogan elevenítik fel a rég­múlt időket. A fél évszázados évfordulóról rokoni, családi körben emlékeztek meg, majd az ünnepi ebéd után az idős há­zaspárt 5 gyermeke, 14 unokája és egy dédunokája köszöntötte. Öltözködés ’92 Dr. Tuza Béla újságíró nyitja meg december 11 -én (pénteken) 16 órakor a békéscsabai Kép­csarnokban azt a tervező ipar- művészeti kiállítást, amelyet a szervezők divatbemutatóval is egybekötöttek. A művészi ter­vezésű bőr, textil és kötött hol­mik valamint ékszerek kiállítá­sának címe: Tetőtől talpig, avagy öltözködés ’92. Egy kerékpárral, egy szerszá­mos ládával és egy vízveze­ték-szerelő szakmával kezdte vállalkozói pályafutását Fábi­án Mihály, az 580 tagot tömö­rítő Iposz Békési Szervezeté­nek elnöke. Napjainkban elis­mert vállalkozó, olyan üzle­tember aki minden fillérét be­fekteti, megforgatja. — Nincsennek iskoláim, csupán nyolc általánost végez­tem, s vízvezeték-szerelői mes­tervizsgáról van papírom — kezdi a beszélgetést a negyve­nen alig túl lévő vállalkozó. Megfontoltan, széfjén, válasz­tékosán fejezi magát, logikus okfejtésekkel érvel. — Nálunk a vállalkozásnak családi gyöke­rei vannak: nagyapám marha­kereskedő, édesapám egy, lovas fogattal dolgozó fuvarosként kereste kenyerét. Jómagam hu­szonhárom éve vagyok vállalko­zó. Vízvezeték-szerelőként dol­goztam tizennyoc esztendőn át, majd családi vállalkozás kere­tében bővítettem vállakózáso­mat, bekapcsolódtam a nem­zetközi fuvarozásba. Hitelből vettünk két Liaz pótkocsis sze­relvényt, melyek már megkeres­ték önmagukat A közelmúltban a járműparkunkat egy Volvo ka­mionnal bővítettük, s azóta há­rom géppel járjuk Európát. — A nyáron bővítette válla­kózását... — Békésen megnyitottuk a Fábián Vas és Szerelvény Aru­házat azon a helyen, ahol nagy­apám régi parasztháza állt. Le­bontottuk, s helyén nyolc hónap alatt felépítettük, majd beren­deztük a minden igényt kielégí­tő áruházunkat— folytatja Fá­bián Mihály, s invitál, hogy néz­zek körül birodalmában. Mi ta­gadás: a látvány lenyűgöző. Az áruház nem csak hazánkban, hanem Európa bármely nyugati szegletében megállná a helyét. Közben megtudom még, hogy az épület beruházási költségei csaknem 10 millió forintra rúg­nak, áruval teli raktárkészleté­nek értéke döngeti a 12 millió forintot. —A nyár végén nyitottunk, s már elértük azt a forgalmat, amit egyéves üzemelésre tűz­tünk célul. Felfedezték termé­keinket, jönnek hozzánk válla­latok, vállalkozók, magánsze­mélyek egyaránt. Forgatjuk a pénzt, mert rá vagyunk szorítva, ugyanis amit lát, annak jelentős része hitelből valósult meg. Ha »hiszi, ha nem, évente csak ka­matokra 6,5 millió forintot fi­zetünk. — Mennyire éri meg napja­inkban Békésen vállalkozni? — A bankok nem vállalnak kockázatot, az egyre növekvő bürokráci pedig megköti a vál­lalkozni akarók kezét. Szeren­csére nálunk, itt a városban vál­lalkozó barát bankszakember van a pénzintézet élén. — Sikeres vállalkozónak tartja magát? —Igen. Sok és kemény mun­kával küzdöttem fel magamat, értem el sikereimet. Nem va­gyok iskolázott ember, ennek ellenére úgy érzem: van üzleti érzékem, bárkinek tárgyaló- partnere vagyok. Sokat tanul­tam, s tanulok, olvasok. A „tan­díjat” magam vagy mások ká­rán, eredményén mérem le. — sz— Betlehemes 1629 Segély helyett földet osztanak Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy megalakult Békéscsabán a Jávor Pál Gyermekszínjátszó Társulat a 2. Számú Általános Iskolában. A társulat vezetőjé­vel, Gál Zsuzsa tanárnővel be­szélgettünk, milyen terveik vannak, mire készülnek a gye­rekekkel. — Karácsony napján, szent­estén a katolikus plébánia temp­lomában Betlehemes 1629 cím­mel középkori misztériumjáté­kot adunk elő a másodikososztá- lyommal. Ok többségében tag­jai a társulatnak. Ezt megelőző­en az iskolai ünnepélyen a Csík- somlyói passióból fogunk rész­leteket előadni 60 fő közremű­ködésével. A teljes passió előa­dását is tervezzük a későbbiek­ben. —A betlehemes szövege, tar­talma nem könnyű. Hogyan tud- nakezekagyerekekazonosulni a misztériumjáték gondolatával? — Valóban nem könnyű, de nagyon sokan járnak hittanra, így az alapvető bibliai fogalmak­kal, tanításokkal tisztában van­nak. Ezenkívül nagyon sokat be­szélgetünk mi is erről a témáról. — Miből fedezik a kiadásai­kat? — A kulturális bizottságtól kaptunk egy nagyobb összeget, s nagyon sokat segít a 2. sz. iskola és az ifiház, valamint a gyerekek szülei. M.K. „Ne halat, hanem hálót adjunk az embereknek!” — ez volt az alapgondolata annak „föld- programnak”, amelyet Szabó István mezőgyáni polgármester vetett fel a közelmúltban egy Sarkad térségi polgármester-ta­lálkozón. A földprogram lénye­ge a következő: az önkormány­zat adjon (a majdan) a tulajdo­nát képező földterületekből egy-egy parcellát, darabot in­gyenes használatra a munka- nélkülivé vált családoknak, akik azon konyhakerti művelést folytathatnak saját szükséglete­ik kielégítésére. így a családok saját magukon segítenek anélkül, hogy a megalázó segé­lyekért sorba kellene állniuk. A földön pedig mindaddig gazdál­kodhatnának, amíg a család szociális helyzete nem változik. A tervből hamarosan valóság lett, azaz a Népjóléti Minisztéri­um elismerően nyilatkozott a bihari elképzelésről, és kísérleti jelleggel 5 millió forintot utalt Sarkad és Mezőgyán települé­sekre, hogy azok ebből a pénz­ből egy közhasznú társaságot állítsanak fel. A társaság felada­ta egyelőre mezőgazdasági gé­pek és vetőmagok felvásárlása lenne, amelyek kölcsönadásá­val segíthetnék a rászorult, ön­ellátó gazdálkodásra berendez­kedett földművelőket. A társa­ság segítené földhözjutáshoz a föld nélkülieket is. Amíg az ál­lami tartalékföldek kijelölésére várni kell, addig a szövetkeze­tektől vagy a földtulajdonosok­tól bérelve vagy azokkal vala­milyen módon megegyezve kémének földet, s ezeket adnák tovább (ingyenesen!) a rászo­rultaknak. Később ez a társaság közös vágóhidat vagy daráló­malmot is működtethetne, ezzel is segítve a velük kapcsolatban álló hátrányos helyzetűeket. Ebben a rendszerben elsősor­ban az önellátás a cél (a társaság is nonprofit jelleggel működ­ne!), ám ha itt-ott mégis létre­jönne egy kis felesleg, azt a társaság fejlesztésére vagy szo­ciális célokra fordítanák. A földprogramot általában elis­meréssel fogadta a sarkadi kép­viselő-testület, ám volt, aki ag­gódott: — A szándékot jónak tartom — nyilatkozta Totó István kép­viselő —, ám lesújtó, hogy ide jutottunk. Egy ország fejlettségi fokát az mutatja meg, hogy mennyien dolgoznak a mező- gazdaságban. Az Egyesült Ál­lamokban például 3 százalékos ez az arány, nálunk 16. Ezzel a földprogrammal félő, hogy még inkább növeljük ezt az arányt. Azt érjük el, hogy a gye­rekek iskola helyett a földet fog­ják ásni, mert a szükség így hozza. A testület tudomásul vette a képviselő aggodalmát, ám mégis úgy döntött, ebben a gaz­dasági helyzetben nem volna szerencsés visszautasítani a Népjóléti Minisztérium fel­ajánlását. Magyar Mária lèrjeszkedik a Jacobs Suchard Tovább terjeszkedik Magyar- országon a svájci Jacobs Su­chard édesipari nagyvállallko- zás. A cég igazgatósága ked­den közölte az MTI-vel, hogy két új, jelentős üzletet kötött: egyrészt megvásároltaa buda­pesti Csemege Édesipari Gyá­rat, másrészt megszerezte a Ja­cobs Suchard Budapest Kft. eddig nem Suchard-tulajdon- ban lévő részvényeit. A Jacobs 1990-ben jelent meg Magyarországon, miután 150 millió forintos alaptőké­vel és 50-50 százalékos tulaj­donosi aránnyal vegyes válla­latot alapított közösen a Buda­pesti Édesipari Vállalattal. A gyár, amely kávét és Milka márkanevű csokoládét gyárt, 1991-ben kezdett termelni. Időközben az állami tulajdonú Édesipari Vállalatot privati­zálták és az a német Stoll- werck tulajdonába került, s így a vegyes vállalatban a Jacobs és a Stollwerck tulajdonostárs lett. A Stollwerck most úgy döntött, hogy eladja az 50 szá­zalékot képviselő részvényhá­nyadot partnerének, ezzel a cég teljes egészében Suchard- tulajdonba került. Olvasóink írják Alkalmatlan vagy politikai tisztogatás elszenvedője? Bállá Béla, a békéscsabai SZDSZ szervezetének egyik tagja, a Békés Megyei Hírlap december 5-ei számában megkérdőjelezi Danes Lászlónak, az SZDSZ megyei szervezőjének alkalmassá­gát, támogatva munkaviszonyának megszüntetését. Szerintünk Balta Béla vezeti félre az olvasókat azzal, hogy a tényeket letagadja. Hiszen Danes László jó munkáját bizonyítandó még novemberben jutalmat is kapott, ha csak az nem írható fel a „rovására”, hogy a novemberi elnökválasztáskor Tölgyessy Pétert támogatta Pető Ivánnal szemben. Pető Iván megválasztása után, november 22-én döntött az SZDSZ egyik politikai döntéshozó testületé, az ügyvivő testület Danes László munkaviszonyának megszüntetéséről, és két nap­pal később tartott vizsgálat során próbáltak hiányosságokat keresni munkájában, hogy meg tudják indokolni felmondását. Mi más ez, ha nem politikai tisztogatás? Véleményünk szerint „bű­nösök közt cinkos, aki hallgat ”. Mi úgy érezzük, nem hallgathatunk, amikor egy embert igaz­ságtalanul meg akarnak hurcolni. Ezért fel kell emelnünk sza­vunkat Danes László mellett. Szaszák András, Dr. Oláry Gyuláné (az SZDSZ békéscsabai szervezetének tagjai) Jaminai kérés Nap mint nap igénybe veszem Békéscsaba egyetlen tömegközleke­dési eszközét, az autóbuszt. Utastársaimmal tapasztaljuk, hogy a csúcsidőkben (reggel, délután és estefelé) a buszon „lapjával állnak” az emberek. Különösen a szerdai piaci reggeleken nagy a zsúfoltság, hiszen ekkor még az idősebbek is útrakelnek. Ezért bátorkodom megfogalmazni azt a kérésemet, mellyel több ismerő­söm is egyetért: azok a kedves utasok (elsősorban középiskolás fiatalok), akik eddig délutánonként a jaminai járatokkal utaztak a Szabadság tér és a Vasútállomás között, ezután más buszokkal menjenek. Ajánlom pédául az 5V-t vagy a 19-est, a Petőfi ligettől a 7-est. A nyugdíjasoktól pedig azt kérem, hogy korábban, vagy pedig később, a délelőtt folyamán induljanak a piacra. Soraimat olvasva valószínűleg többen fel vannak háborodva, hiszen mindenkinek (aki a meghatározott feltételeket betartja!) joga van a közforgalmú személyszállítást igénybe venni. Ebben teljesen igazuk van, de én optimista vagyok, s hiszem, van még sokakban emberiesség. A kertvárosba nem járnak tízpercenként autóbuszok, pedig dolgozók, tanulók szép számmal laknak Erzsébethelyen is, és gyakran a lépcsőn utaznak, vagy nem férnek fel. Számítva megér­tésükre és támogató közreműködésükre marad tisztelettel: Szabó Tibor Hatalmat vagy irányítást? Egyesekben felvetődik a kérdés, hogy következő választáskor me­lyik párt fog hatalomra kerülni. Gondolkodó embert ez egyáltalán nem érdekli. Gondolkodó ember azt szeretné látni, hogy a még meglévő szakemberek vezető beosztásba kerüljenek. A jó vezető, aki beosztottaival emberségesen bánik, és tudásával jól irányít, kivívja beosztottai tiszteletét. A problémák megoldásá­nak egyik kulcsa az lenne, ha mindenki alázatos lenne azok előtt, akik bölcsebbek nála. Ha a bölcsek alázatosak lennének a még bölcsebbek előtt és beosztottaikról mindenki legjobb tudása szerint gondoskodna. Ha mindenki végezheté azt, amit szeret, amihez ért. Talán alig van a Földön olyan társadalom, ahol a tudás és szeretet ötvöződése irányítana. Míg készen vannak Heinz Hermann Koelle német professzor világűrbe kilőhető naperőműveinek tervei, melynek kivitelezése annyiba kerülne, amennyit a Földön egy év alatt energiafeltárásra költenek, addig gazdasági érdekcsoportok, írott és íratlan hatalmak milliókat költenek ostobaságokra és milliókat vezetnek félre pozíci­ójuk védelmében. A hamis próféták úgy szoktak hatalomra kerülni, hogy az embe­rek elkeseredését kihasználva igazságot hirdetnek, majd később megint másképpen cselekszenek. A hatalmat azután személyi kul­tusz, majd rendőrállam követi, mely lázadáshoz, s a gazdaság összeomlásához vezet. Az igaz próféták úgy járnak, mint Jézus és az ő tanítványai, mint Mátéi olasz partizánvezér, vagy mint a Kennedy testvérek. A japán szamurájok életüket és vagyonukat tették /<?/ arra az ügyre, amit vállukra vettek. Meg is lehet nézni a technikájukat és a társadalmukat. A jó irányítás szelleme tette olyanná. Ifj. Salamon György, Békéscsaba Visszhang Tisztelt főszerkesztő úr! Kérem, engedje meg, hogy szerény észrevételt tegyek a Habs­burg Ottóról megjelent írásához (Békés Megyei Hírlap, 1992. november 20., péntek, 2. oldal). Habsburg Ottó nem I. Ferenc József unokája, sőt nem is a dédunokája. Habsburg Ottó I. Ferenc József öccsének, Károly Lajos főhercegnek dédunokája. Tisztelettel arra kérem a főszerkesztő urat, hogy a történelmi hűség kedvéért szíveskedjék kedves lapomban, a Békés Megyei Hírlapban a helyreigazítást elrendelni. Nagrand József, Gádoros A kiigazítást köszönjük, olvasónknak igaza van. Habsburg Ottó családjáról egy ízben már magunk is írtunk, tudnunk kellett volna tehát, hogy a levélírónk által kifogásolt — egyébként a Ferenczy Europeresstől átvett — anyag tévesen nevezi Ferenc József unokájának Habsburg Ottót. (Szerkesztőség)

Next

/
Oldalképek
Tartalom