Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-24 / 277. szám

1992. november 24., kedd EXKLUZÍV £ EKÉS MEGYEI HÍRLAP Balassagyarmat után Esztergom is visszakéri megyeszékhelyi rangját A sértett városok lázadni készülnek? Sértett városok. Lehetnek vagy tucat­nyian. Csupán a legavatottabb törté­nészek tudják megmondani, hogy tu­lajdonképpen hányán is vannak, mert csak az utóbbi évszázadban több hullámban „söpört végig” raj­tuk a történelem sértése. Egy dolog­ban azonban közösek: valamennyien megyeszékhelyek voltak. Melyikük így, melyikük úgy élte túl a történelmi arculcsapást. A megyeszékhely cím elvesztését legkevésbé azok a városok heverték ki, amelyektől a közigazga­tás „szocialista átszervezése idején”, 1050-ben vették el a rangot. Állam­polgáraik szívét máig sajdítja az igaz­ságtalannak tartott döntés. Balassagyarmat már korábban, Esz­tergom pedig a múlt héten döntött úgy, hogy visszaperli megyeszékhelyi rangját. A katolicizmus hazai felleg­várának honatyái elhatározták: még idén kérik a kormánytól, hogy állítsa vissza az 1950 előtti állapotot. Az esz­tergomi képviselők indoklásában hangsúlyos érvként szerepel, hogy az ősi királyi várost István király tette megyeközponttá. Nem nehéz megjó­solni, hogy egy Esztergom számára kedvező döntés a sértett városok kö­rében lavinát indíthat el. A hír kapcsán megnéztük, miként gondolkodnak sértett városaink egy részében az egykori megyeszékhelyi rang felől, s közöljük a Belügyminisz­térium önkormányzati államtitkár­helyettesének véleményét a történel­mi rehabilitáció esélyeiről. Balassagyarmat — a felújított vármegyeháza készen áll a régi-új szerepre Esztergom „vesszőfutása” Baja kivár Esztergom — két patinás épület: balról a 18. század eleji, jobbról az 1747 és 1952 közötti vármegyeháza Az állammá szerveződést köve­tő első vármegyék egyike Esz­tergom volt, természetesen Esz­tergom székhellyel. A XX. szá­zadban, a trianoni átalakulás nyomán Esztergom vármegye jelentős része Szlovákia terüle­tére került. A gazdaságföldrajzi tényezők (Esztergom kiesik a megye földrajzi centrumából), de elsősorban politikai megfon­tolások alapján született 1949- ben a döntés, s ezt 1952-ben hajtották végre: miszerint Esz­tergomot megfosztották a me­gyeszékhelyi rangtól. Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkára és Zöld Sándor, az MKP Központi Vezetőségének tagja — korábban belügyi ál­lamtitkár, később tragikus sorsú belügyminiszter (családjával együtt öngyilkos lett) — Tata­bányát tette Komárom megye székhelyévé. Mindezt azért, mert az 1945 utáni választáso­kon a tatabányai munkásság az MKP iránti hűségről tett tanúbi­zonyságot. Es ma? Az emberek titkolt és kevésbé titkolt vágyaiban még él a kívánság: Esztergomnak is­mét rangot kell adni. Ezért is harcolt a város vezetése, hogy az Alkotmánybíróság hivatalos székhelye Esztergom legyen. A város vezetőit zavarbaejtő di­lemma elé állította viszont most az a körülmény, hogy Eszter­gom elővárosa, Kertváros mint­egy 5 ezer lakóval tavaly levált az anyavárostól. Az erősen megcsappant lakosságszám is­mét megkérdőjelezi a rég áhí­tott, anyagi előnyöket is jelentő megyei jogú város cím meg­szerzését, amiről — amint a he­lyi önkormányzat mostani dön­tése is tanúsítja — nem mond­tak le végérvényesen.----CSOLNOKI — Balas sagyarmat kontra Salgótarján Az önkormányzati választá­sok idején alakult balassa­gyarmati polgári kör — a vá­lasztáson nem állított jelöltet —, a Civitas Fortissimo (leg­bátrabb város) már akkor fel­vetette: a régi Nógrád várme­gye székhelyét, az 1950—51- ben politikai hatalmi jogta­lansággal rangjától megfosz­tott Balassagyarmatot he­lyezzék vissza jogaiba! Komoly fordulatot az ügy­ben egy kettőzött nyilatkozat hozott még 1990 őszén. A tör­ténelmi, egykori megyeszék­hely (a vármegyeháza felújí­tott állapotban tulajdonkép­pen készen áll!), Balassagyar­mat polgármestere dr. Németh György és az akkor még sza­baddemokrata országgyűlési képviselő, az ugyancsak ba­lassagyarmati dr. Bilecz End­re mondott, véleményt az Új Nógrád hasábjain. Ebben ki­fejtették sokoldalúan a szék­helyi jog visszaszerzésének érveit: nem revans vezeti a várost, nem akar egyedural­mat, más megyei városok, Pásztó, Rétság, Szécsény be­vonásával és egyes, odaillő hi­vatalok elhelyezésével — de­centralizáltan képzeli el a székhely (vissza)váltását. Ezenfelül Salgótarján nehéz­ipari központként válsággóc és nem alkalmas a székhely szerepére, hiszen a megyei közgyűlésben olyan erők kap­tak helyet amúgy is, amelyek a válság leküzdésére, a köz­ponti segítségeket igényelve, újra csak a megye más térsé­gei elől vennék el a lehetősé­get. Korilla Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke másként vé­lekedett. ,/íbban a kérdésben, hogy hol legyen a megyeszék­hely, egyetlen illetékest tudok elképzelni — nyilatkozta a gyarmati városi lapban is —, mégpedig a megye lakossá­gát." O tehát megyéi népsza­vazást akar. Időközben azonban a régi székhely önkormányzata ha­tározatba foglalta követelését és a kormányhoz, a parla­menthez is fordult. Támogatja ebben a megye hat városa közül Pásztó, Rétság és Szé­csény önkormányzata is.-PAT­Az elmúlt évek demokratikus változásai hatására Baján is felerődöstek újra azok az igé­nyek, amelyek a megyeköz­pont elhelyezésének kérdésé­ben városunkat is figyelembe kívánják venni. Bonyolítja a helyzetet, hogy egyes megyei székhelyek me­gyeijogú várossá váltak, hogy a székhelyváros a megyei köz­gyűlésben nem képviseltetheti magát, hogy a megyei közgyű­lési tagok választása nem old­ható meg kiegyenlített képvi­seleti rendszerrel. Indokolja-e valami, hogy Bács-Kiskun megye székhelye ne Kecskeméten legyen? Az itt felsorolható érvek közül csak egyet említenék. A többihez ké­pest aránytalanul nagy területű megyének egy szélső helyzet­ben lévő pontja a székhely. Ez azt jelenti, hogy van olyan te­lepülés, amitől Kecskemét 160 km távolságban van. Az is erősen vitatható, hogy ha történelmi, földrajzi, kultu­rális és gazdasági szempont­ból a megye nem összeillő táj­egységeket fed lé, szükséges-e ragaszkodni ahhoz, hogy ezt egy megyének tekintsük. Magyarország megyerend­szerének megtartása feltehe­tően a történelmi hagyomá­nyok miatt indokolt. így azon­ban szükségszerűen felvető­dik a történelmi vármegyék eredeti helyzetének, központ­jának revíziója. A kérdést három szepontból tartom vizsgálandónak: 1. tör­téneti; 2. közigazgatás-szerve­zési; 3. gazdasági. Meggyőződésem, hogy nap­jainkban kényszerűségből a harmadiknak van primátusa. Kérdés az, hogy a második pontban foglalt vizsgálat ellent­mondásai nem indokolják-e a gazdasági érvrendszer háttérbe szorítását. Előbb-utóbb—talán már a ’94-es választásokat meg­előzően — felül kell vizsgálni a közigazgatási szervezetet. Ha az új változatban a történelmi hagyományok és nem a műkö­dőképesség szempontjai domi­nálnak, akkor a könzervatizmus vádja érhet bennünket. Baja város intézményrend­szere, kereskedelmi és gazda­sági centrum jellege alkalmas és képes—egy zömében bács­kainak tartott települések köz­pontjaként — megyei szerepet ellátni. Illő azonban a mértéktartás és az önkorlátozás, ezt a folya­matot ne súlyos gazdasági helyzetünk időszakában akar­juk megvalósítani. Bizakodva várom a kormány bölcs előter­jesztését a középszint problé­májának megoldására és a me­gyei szerepkör átdolgozására. Ha a parlament döntése alapján egy logikus közigaz­gatási rendszer alakul ki, amely szükségszerűen nem csak a területek csoportosítá­sával, hanem a tájegységek ér­dekrendszerének figyelembe­vételével építi fel a települé­sek, esetleg megyék, illetve ré­giók hierarchiáját, akkor fel­tétlenül kezdeményezni fog­juk városunk e rendszerbe való méltó beilleszkedését. Éber András POLGÁRMESTER Szentes — az egykori megyeháza naponta emlékezteti a városlakókat a hagyományokra FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN megyeszékhely lesz? Szentes Megjelenésében Szentes leg­tekintélyesebb és egyik leg­szebb középülete a volt me­gyeháza. A múlt és a jelen kiemelkedő szimbóluma, na­ponta emlékezteti a városlakó­kat a hagyományokra, és ezek továbbfejlesztésére. A megye- székhelyi státuszért az elmúlt századokban is mindig heves közéleti küzdelmet vívtak Csongrád megye települései. A küzdelem Szentes győzel­mével végződött: 1878-ban a belügyminiszter kijelölte me­gyeszékhelynek, 1883-ban felépült az új vármegyeháza, és ebben a minőségében funk­cionált 1950-ig. Ezt követően Hódmezővá­sárhely lett a megyeszékhely, majd 1962-ben Szeged vette át ezt a szerepet. Ez a változás meg is látszott Szentes arcula­tán, mert hosszú évtizedekig háttérbe szorult több meghatá­rozó ágazatban, illetőleg a kommunális és civilizációs előrehaladásban. A szentesiek véleménye az, hogy Szeged ugyanúgy elszívta az energiát, az anyagi forrásokat Szentes­től, mint ahogyan Budapest

Next

/
Oldalképek
Tartalom