Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-11 / 266. szám
àRÉKÉS MEC.YE1 HÍRLAPBOTRÁNYKÖVEK 1992. november 11., szerda Perek a létért „...nem az államháztartás az elsődleges, hanem a családi költségvetés!” 1991. decemberében a parlament egy agyonhajszolt költségvetési vita után elfogadta a CIV. törvényt. A törvény 64—67. szakaszai (amit ma már egyszerűen büntetőkamatnak neveznek) 1,7 millió családot érintett, s ma már tudjuk, hogy több mint egymillió adós (a magasabb jövedelműek és a 10— 50 ezer forinttal tartozók) képes volt hátraléka felét visszafizetni (összességében 70 milliárd forintot), cserébe elengedték a hátralék másik felét... Üzletnek sem volt rossz ez a lépés, s mindkét fél jól járt! Ám 600 ezer adós fennmaradt a rostán, s képtelen megbirkózni a sokszor 2,5—5,5-szörösére emelkedett törlesztőrészletekkel! Ráadásul ez a réteg az, amelyik többszörösen hátrányos helyzetű, csonka családok, sokgyermekesek, munkanélküliek... Betegek, öregek..., szóval olyan emberek, akiket nemcsak az infláció sújt, nemcsak a közüzemi díjak, energiaárak emelése terhel, hanem a büntetőkamat is! Nem csoda, ha a törvény kihirdetése után példátlan méretű tiltakozási hullám söpört végig az országon, az egyszerű polgár tiltakozott a parlamentnél, az államfőnél, az Alkotmánybíróságnál, a kormánynál... Ma már tudjuk, hiába. A hatalom nem engedett, bevételre volt szüksége, s megtalált egy védekezésre képtelen réteget, akikből örökös „adósrabszolgát” lehetett csinálni! Elgondokodott-e a törvény kitervelője azon, hogy 50 négyzet- méteres panellakás megér-e 2,5 milliót Kőbányán? Mert ennyibe kerül, mire letörlesztik. Közben eltelik 25—30 év is, a panel elöregszik, s ha egyáltalán javítható, akkor egy újabb kölcsönt lehet rá felvenni! A Parlament akkor lesöpörte asztaláról a kérdést — alaki hibára hivatkozva. Legalább megvizsgálta volna a döntés következményeit! Nem! Ehelyett a „sormintára” hivatkozva elutasította a kérést. Azon azért érdemes elgondolkodni, hogy miért nem volt a rendszerváltás óta érvényes népi kezdeményezés? A nép ügyetlensége okozza a sikertelenséget, avagy a törvény alkalmazóinak „ügyessége”? Nos, a kérdés megoldására vállalkozott félszáz ember, amikor tavaly májusban megalakította a Jogvédő Ligát. A szervezet célja egy új típusú érdekvédelem kialakítása, melynek része a munkavállalók, a munkanélküliek, a nyugdíjasok, összességében az állampolgárok érdekvédelme. Szándékai szerint ez már a jogalkotás során kezdődne, a Parlament bizottságainak vitái során, ahol a ligások megfigyelőként kívánnak részt venni. Ehhez Szabad Györgytől meg is kapták a hozzájárulást, ám a bizottságok még egyetlen esetben sem hívták szakértőiket. Még olyan kérdéseknél sem, mint a szociális törvénytervezet, vagy az állampolgári jogok biztosításáról szóló tervezet. Ennek ellenére véleményt alkothattak a kérdésről, mert a pártfrakciók egy része, illetve egyes képviselők (kormánypártiak, ellenzékiek, függetlenek) igényt tartanak erre. A Jogvédő Liga legfontosabb feladata azonban a precedens értékű 1990. évi CIV. törvény megváltoztatása. Ehhez minden törvényes eszközt fel kíván használni, aláírásokat gyűjt ismét a törvény módosításáért, a képviselők részére lakossági fórumokat szervez választóik álláspontjának megismertetésére, tárgyal a pénzügyi kormányzattal, a pénzintézetekkel, a pártokkal, s pereket szervez az OTP ellen. Jóllehet a tárgyalások útján történő parlamenti megoldás a biztos út, az állampolgárok mégis a perektől várják a megoldást. Talán azért, mert ez a látványosabb, szinte demonstratív erejű, ám ismerve a magyar joggyakorlatot, a perek évekig elhúzódhatnak, s végső soron nem az igazság dönt, hanem a jogi praktikák... Mindemellett az ítélet csak egy család gondjait oldja meg, s nem jelent végleges megoldást. Mégis a perekkel kell az állampolgároknak bizonyítani, hogy nyomorszintre kerültek. Márpedig ez nem lehet a hatalom célja! Ezért folynak a 14 ezer per előkészületei, s ezért fordult a liga a szociálisan érzékeny ügyvédekhez segítségért. Sajnos az ügyvédtársadalom nem ismerte fel a térítésmentes szolgáltatás üzleti távlatait, sőt néhányan a pillanatnyi anyagi előnyök reményében a szokásos díjazás többszörösét kérték volna el, ami egy megyében 100—200 per esetén is tekintélyes summa lehetett volna. Szerencsére akadtak ügyvédek, akik felismerték, hogy itt az ellehetetlenült embereken kell segíteni, s térítésmentesen vállalták a perképviseletet. Az előkészített perek folyamatosan kerülnek a bíróságra, de szeptemberben már Sárváron két pert is nyertek. Ugyanakkor a Parlament napirendre tűzte a büntetőkamat módosítását. Ezt már önmagában is sikernek könyvelheti el a Jogvédő Liga, ám a döntés béltartalma a meghatározó. Azért, hogy a törvényhozók érezzék a probléma nagyságát, összegyűjtik a népi kezdeményezéshez szükséges 50 ezer aláírást. A Jogvédő Liga arra kéri tagjait, a perelni szándékozókat, hogy segítsék az aláírásgyűjtő akciót! Gyüjtőívet a liga címén ( 1680 Budapest, pf.: 96.) lehet igényelni. Az ügyvivő testület állásfoglalása szerint az összegyűlt tiltakozásokat — ha a törvénymódosítás nem felel meg a tagság írásban is benyújtott elvárásainak — az ENSZ Emberjogi Bizottságához kell továbbítani. A Jogvédő Liga bízik abban, hogy a képviselők felismerték a helyzet tarthatatlanságát. Látniuk kell, hogy ez a törvény már nem ugyanaz, mint megalkotásakor volt! Érteniük kell, amit a KNDP már kimondott, hogy: nem az államháztartás az elsődleges, hanem a családi költségvetés! Lakni, élni emberi jog! Bányai Péter Mihály A búzának „alányúltak”, de mi lesz a többivel? A hitel működik, bár a nagyüzemeken nem segít —Mint arról korábban hírt adtunk, a Takarékszövetkezetek Békés Megyei Szövetsége és a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nevében Zsíros Géza igazgató szerződést kötött egy rendkívül kedvezőnek ígérkező hitelkonstrukcióra. A gazdák azt hitték, az őszi kalászosok vetőmagját e szerződés értelmében a GMV fogja biztosítani, ám kiderült, erről szó sincs. A GMV nem tölthet be integrátor szerepet eladósodottsága miatt. Hogy hogyan működik mégis ez a hitelkonstrukció, először a megyei takarékszövetkezeti szövetség elnökétől, dr. Kovács Árpádnétól kérdeztük. — Mindenkire érvényes a hét- százalékos kamat? — Csak azokra a termelőkre, akik aszálykárt szenvedtek. — Ez nem egészen így volt bezengve. A tisztánlátás érdekében sorolja már el, hogyan juthatnak a gazdák ehhez a hitelhez. —Ha közli a termelő a takarékszövetkezetnél, hogy igénybe kívánja venni a kedvezményes hitelkonstrukciót, akkor igazolnia kell tulajdoni lappal vagy bérleti szerződéssel, hogy föld van a birtokában vagy földet használ. Ezt az igazolást megkapja a megyei földművelésügyi hivataltól. Aztán készítenie kell egy gazdaságossági számítást a ráfordításról és a várható hozamról, s csak ezután kötünk szerződést. Mi keresünk megfelelő biztosítási formát is a termésre, ami még nem megterhelő a gazdának. De nekünk is kell valami biztosíték. — Mire szól az állami garancia? — Hetven százalékra, ám van, akinél a maradék harmincra is kérünk fedezetet. Erre nincs általános szabály. Vegyük az alapesetet, az őszi búzát, amire kamattámogatás és állami garancia vonatkozik. Ahhoz, hogy ezt a termelő igénybe vegye, el kell vetnie a búzát november végéig. Akkor a Földművelésügyi Hivataltól hoz egy igazolást, miszerint ennyi meg ennyi területen földbe juttatta a vetőmagot. A pénzintézeti és ezen igazolás alapján igényelheti vissza a 20 százalékos kamat- támogatást az Apehtől úgy, hogy mi kiszámlázzuk neki a hitelt 27 százalékos kamattal. Az első támogatás igénybevételére január 15-étől van lehetőség. — Miért volt kavarodás az állami hitelkonstrukciónál? —Mert volt vagy hat módosítása. Mi még nemrég is jeleztünk olyan anomáliát, hogy a kamattámogatás július 31 -én lejár, az állami garancia pedig augusztus 31 -ig szól. Ezt a két dolgot össze kellett volna igazítani. A másik hasonló eset: az 1500 forintos kamattámogatás az őszi gabonára jár, de az állami támogatás kizárólag az őszi búzára érvényes. Ezekre nagyon oda kell figyelni. — A takarékszövetkezeteknek nem jelent ez túl nagy rizikót?-— Nem többet, mint az egyéb üzleteinknél. Mi mindig is az egyének mezőgazdasági beruházásait támogattuk, s nincsenek olyan tragikus tapasztalataink, mint azoknak a pénzintézeteknek, akik nagyüzemeknek hiteleztek. Ez persze nem zárja ki, hogy kisebb gazdaságok számára hitelt nyújtsunk. Hogy mit jelent ez a hitel a termelőszövetkezetek számára, tudnak-e élni vele, arról Győrfi Károlyt, a Békés Megyei Termelők és Szövetkezők Szövetsége titkárát kérdeztük. — Gondolom, jól jött ez a hétszázalékos hitellehetőség a szövetkezeteknek is. — A hét százalék úgy igaz, hogy előbb törleszti az illető cég a részleteket oly módon, hogy mellette kifizeti a 27 százalékot, s aztán utólag igényelheti vissza a 20 százalékos kamattámogatást. Ez pont olyan, mint az 1500 forintos kamattámogatás, amit kifogásoltunk is. Ugyanis, ha az őszi mezőgazdasági munkák elvégzését szolgálja egy támogatás, az a pénz nélküli céget nem vigasztalhatja, hogy utólag hozzájuthat. Áz egész átfutási ideje két hónap, a vetőmagért, a gázolajért pedig azonnal kell fizetni. Akik pénzügyi nehézséggel küszködnek, ígérvényre már nem kapnak hitelt. — A kistermelőkön viszont segít. — Vitathatatlan. De a megyében jelenleg nem számottevő az a terület, amelyen magángazda szándékozik búzát termelni. Olyan viszont előfordul szép számmal, hogy alkudozik a földrendező bizottság meg a termelőszövetkezet, melyik táblát vessék be, s később, a föld árverésekor a bevetett táblákra — amelyeket esetleg nem terhel ez a hitel — ki kell találni egy konstrukciót, hogy az új tulajdonos is hozzájuthasson, ebből fizetve meg esetleg a vagyon leltári értékét a szövetkezetnek. Két gondunk van ezzel a hitellel, ami megnehezíti a hasznosítását. Az egyik, hogy a takarékszövetkezetek csak korlátolt összegig tudnak hitelt nyújtani, tehát pár millió forint erejéig. Ez néhány száz hektárra elegendő. Egy nagyüzemnél a búza vetés- területe általában meghaladja az ezer hektárt. Ehhez már más nagyságrendű hitel kell, amit csak a nagy bankok tudnak nyújtani. S akkor még nincs megoldva a tavaszi vetés talajelőkészítését támogató hatezer forintos hitel ügye. A gond tehát az, hogy a kormány garanciája csak az idei őszi búza vetésére vonatkozik. S ezt a hitelt sem tudja mindenki igénybe venni, mert a gazdaságok többsége el van adósodva. Az utóbbi hetekben derült ki néhány cifraság. Némely bankok például csak az átalakult szövetkezeteknek hajlandók hitelt nyújtani, ilyen pedig a múlt hónap végéig volt vagy kilenc a megyében. A másik korlátozó tényezőre is van példám. Egy másik bank, amelyik az őszi vetés finanszírozására ígéretet adott, s ennek reményében a szövetkezet várta is számláján a pénzt, kiderült, az ígért összegből törlesztette a szövetkezet nála fennálló tartozását, s a vetés előkészítésére, a vetésre nem maradt egy fillér sem. — Részben a bank eljárása is érthető... — Ez odáig tisztességes is lenne, ha azt mondja a bank: jó, adok húszmillió hitelt, ebből a lejárt tartozásod nyolc-, marad a vetésre 12 milliód. De hogy decemberben lejáró hitelt törlesszen belőle, mikor a szövetkezet a cukorrépáját és kukoricáját nem értékesítette, nem tisztességes eljárás. A bankok egyébként az állami garancia miatt a búza esetében még hajlandók partnerek lenni, de a többi termény esetében nem. Ennek a hatása jövőre érzékelhető lesz. B. Sajti Emese Alig érzékelhető a kopogás. Olyan halk, hogy csak az ösztönöm mondatja velem: szabad! Félénken nyitja az ajtót, mintha valami rossz várná. Keresztül léphette tán már a 60. évét is. Amúgy ápolt, jól öltözöttnek is mondhatnám. Barna teveszőr kabátja a 60-as évek divatját idézi. Segítek levetni. A kabát alatt szűk fekete szoknyát hord egy pezsgő színű selyemblúzzal. Maga mellé teszi a fekete táskáját és jobb kézzel fogja, mintha attól félne, hogy valaki rögtön elveszi tőle. — Ismertem az Ön szüleit, testvéreit — kezdi félénken. — Mégis azt kérem magától, ne írja meg a nevemet. Nem szeretném, ha a lányom megtudná, hogy felkeresem az újságot. Elővesz a táskájából egy keményített, hófehér zsebkendőt. Ritkán látok mostanában hasonlót. Legtöbben a kényelmesebb megoldást választjuk, és a papírzsebkendőt használjuk. Végre a szemembe néz, amikor elkezdi a történetet, amiért felkeresett. — Több mint húsz évvel ezelőtt érettségizett a leányom. Nem vették fel az egyetemre, ezért elment dolgozni. Ott, a munkahelyén ismerte meg a fiút, aki két utcával lakott lejjebb, mint mi. Örültünk neki, mert ismertük a szüleit is. Együtt jártak táncolni, a Körösre fürödni. A fiú levelezőn végezte a főiskolát. Fél évi udvarlás után a leányom bejelentette, hogy terhes. Örültem neki, mert meg voltam győződve, hogy a fiú szereti a lányomat és feleségül veszi. Tévedtem. A fiú nem akarta se a lányomat, se a gyereket. Arra hivatkozott, hogy még iskolás. Úgy döntöttek hát, hogy elvetetik. Most utólag azt mondom, sajnos én is támogattam ezt az ötletet. Azt, hogy a fiú szülei tudtak-e erről a terhességről, nem tudom. Egy ideig a fiú még együtt járt a lányommal, aztán megszakadt a kapcsolat. A kislányomat a másik évben felvették az egyetemre, amit sikeresen el is végzett. Ott ismerkedett meg a későbbi férjével. Elmondta, hogy lett volna egy babája, de elvetette. Ezt akkor nem kifogásolta, imádta a lányomat, s gyermeket akart tőle. A gyerek meg is született, fejlődési rendellenességgel. Két hónap múlva meghalt. A lányom hiába akart gyereket, nem sikerült szülnie. Aztán a vejem pokollá tette a lányom életét, mert az orvostól megtudta, hogy azért született a gyerek rendellenességgel, mert volt előtte egy terhességmegszakítása. Elváltak. A lányom jelenleg az egyetemen tanít. Csak a munkájának él. Hiába nincsenek anyagi gondjai, boldogtalan, mert nincs gyermeke. És boldogtalan vagyok én is. A fiú, az elvett gyerek papája boldog, mert van két gyönyörű gyermeke, s ha látom őket, mindig az jut az eszembe, hogy ők lehettek volna az én unokáim. Ilyenkor mindig sírok, és lelkiismeret-furdalásom van. A múltkor találkoztam a volt vömmel, aki az elválás után nem nősült meg. Mondja, hogy még most is imádja a lányomat, de nem tud vele élni, mert lánykorában AB-je volt és emiatt engem is hibáztat. A fiú meg éli világát. Igaz, hogy csalja a feleségét fűvel-fóval, de neki két gyönyörű gyermeke van. Ha annak idején őt is behívják az AB-bizottság elé, talán megtartották volna a gyermeket, és most mindannyian boldogok lehetnék, s lenne egy 20 éves unokám. Az asszony sóhajtott egy nagyot, hogy kiadta húsz éve őrzött titkát. Mintha megkönnyebbült volna. Amikor az ajtóhoz értünk, még annyit mondott: — Tudja, miért most kerestem fel ezzel a történettel? Mert most zajlik az abortuszvita. Talán okulnak a történetből. Lejegyezte: Béla Vau Elvetélt történet
