Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-31-11-01 / 257. szám
1992. október 31-november 1., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM Hódmezővásárhelyen Ősz van újra És akkor tárlat nyílik, Őszi Tár- lat. Persze ez az Őszi Tárlat már nem az az Őszi Tárlat, amihez/ amilyenhez az első húsz-huszonöt évben hozzászoktunk. Évek óta nem olyan, de talán a legutóbbi néhány kiírás mutatta fel legszemléletesebben, hogy 1. magának a hódmezővásárhelyi telepnek a tagjai is megváltoztak (művészileg) vagy erősen változóban vannak; 2. a régi alapító művészek egész sora maradt ki végleg vagy csak időnként, inkább nosztalgiából küld be olykor egy-egy munkát; 3. viszont egyre több új, de már törzstagként visszatérő fiatalabb művész (például Erdélyből elszármazottak) egészítik ki az összképei. Dehát az Őszi Tárlatok sorozata éppen azért maradhatott életben (annyi ellenszél dacára), mert alkalmas volt az elindító és elkötelező alföldiség eszme- és formaépületén újabb és új abb ablakokat nyitni a valóság és a művészet új hullámaira. Ezért hát a 39. Őszi Tárlat legegyértelműbb tanulsága a folytonosság, az, hogy a háború utáni magyar művészeti élet leghosszabb életű rendezvénysorozata jutott el egy újabb kerek szám, a 40. küszöbére, s ez feltétlenül kötelez: az Őszi Tárlatjelenség újabb átgondolására kell sarkallja fenntartóit, rendezőit és kiállító művészeit egyaránt. Gyakorlatilag máris évek óta, s az idén nyomatékosabban érvényesül a vásárhelyi ősz széthúzóttabb, eklektikusabb színképe: az alföldiségnek (például a Németh József, Szalay Ferenc, Fejér Csaba, Giczy János, Tenk László és mások által átértékelt, újraélt, izgalmassá- gában konzervált) érzelmibb- érzékletesebb vonulat mellett, azzal párhuzamosan vagy azt átfedve a hagyományhoz, az örökséghez intellektuálisabban (Lóránt János, Jánváry Zoltán stb.) vagy tragikusabb felhangokkal (Bardócz Lajos, Bohár András, Korányi Gábor stb.), vagy éppenséggel elvontabban, expresszionalisztikusabban (Kéri László, Szentgyörgyi Jó-- zsef, Muzsnay Ákos stb.) kapcsolódó-kötődő vonulatok futnak. Elvileg pedig az elkövetkezendőkben a végtelenségig Székelyhídi Attila: Pista bácsival nyáron, estefelé Mert igaz ugyan, hogy az a paraszti élet, táj, problematika, amelyet egy Endre Béla, Rud- nay óyula, Tornyai János, Nagy István, Koszta József s a többiek oly halálos szépen és igazul megfestettek—nem létezik immár. De — hogy T omyai képeimével éljünk — Bús magyar sors azonban van, s ettől nem fordulhat el a kortárs magyar művészet csak azért, mert az angoloknál, németeknél, hollandoknál, amerikaiaknál ez az életérzés és szemlélet ma nem divat. A Békés megyeiek részvétele ezúttal szerényebb, mint az előző években; a festészeti anyagban azonban Koszta Rozália kisméretű portréi, Lóránt János egyszerre áttetsző (szerkezetű) és (színben) zománc - szerűen világító kompozíciói, Szereday Ilona Körös-partja, Székelyhídi Attila két — hiper- realizmusában is bensőséges —- „óriás”-akvarellje, Tóth Ernő egyre feszítőbb groteszkjei és Vágréti János sokértelmű Királyok tánca most is kellő súlyt adott a szomszédvár modernebb alföldiségének. Lonovics László vegyes technikájú At- moszféra-c iklusaés Széri Varga Géza vegyes anyagú (fa, bronz) plasztikái, illetve éremsorozatai pedig csak fokozták ezt a benyomást. Banner Zoltán Korányi Gábor: Üzenet Bábelből folytatható, lazítható a fogalmi és a festői ív, akár a 360fokig. És akkor is, mindig jó, hasznos, üdvös lesz egy olyan vidéki kisvárosban, mint Hódmezővásárhely, egy országos kiállítás, októberben. Ha azonban a régi, hajdani határozottsággal kíván az Őszi Tárlat önmagára mutatni, akkor a kör közepén, azt átszelően széles sávot kellene nyitni az alföldi festészet legfelhagyot- tabb útjának: a szociális elem, tehát a falusi vagy kisvárosi társadalom művészileg (ma is korszerűen) jelezhető motívumainak. Elégedetlen házvezetőnők? Tizenöt európai, dél-amerikai és afrikai ország katolikus papjainak házvezetőnői tanácskozást tartottak a közelmúltban és ott követelték, hogy ismerjék el jobban szolgáltatásaikat. A vatikáni konferencián elhangzott adatok szerint mintegy egyharmaduk nem keresi meg a létminimumot sem, noha egész napjukat munkával töltik a papiakban. A házvezetőnők nyilatkozata felpanaszolja, hogy mind kevesebben vállalják a papok melletti szolgálatot. Nincs szabályozva a munkaidejük, a közvélemény nem becsüli őket, s anyagi helyzetüket sem látják biztosítottnak. A házvezetőnők életkora átlag 50 és 70 év között van. „Majd ha nem leszünk, észreveszi a Vatikán, mennyire fontosak voltunk” — fakadt ki egyikük a konferencián. Olaszországban hatezer házvezetőnő dolgozik a lelkiatyák mellett, számuk világviszonylatban meghaladja az ötvenezret. Táncos sikerek A mezőkovácsházi művelődési központ versenytáncklubja Antali Zoltán táncpedagógus vezetésével október második felében nagyszabású táncversenyen vett részt Kaposvárott. Kilenc táncklub—dunántúli és budapesti résztvevőkkel. EésD osztályban két korosztályban, standard és latin táncokból versenyzett egész nap. A kovácsházi táncosok öt első, egy második, egy negyedik és egy ötödik helyezést hoztak el a döntőkből. KÖZELEBB OTTHONÁHOZ A KERAVILL! (Szarvas, bútorbolt melletti ruházati üzlethelyiségben.) Értékesítési módszerét ön is igénybe veheti 50% előlegbefizetés, 50% kamatmentes részletfizetés. 10 000 Ft feletti értékű termékeknél: — színes tévék (Nordmende, Samsung, Videoton, Sharp) — videomagnók (Sony, Philips, Samsung) ■— rádiómagnók, music-centerek (Sony, Samsung, Qvadrál) — hűtő-, fagyasztógépek (Lehel, Zanussi, Gorenje) — automata mosógépek (Philips, Energolux, Tátrámat, Evrika). CSEREAKCIÓ (televízióknál, mosógépeknél, hűtőgépeknél)! Megkezdődött a karácsonyi nyereményakció! Vásárlás esetén 10 000 Ft-onként nyereményszelvény! FŐNYEREMÉNY: 1 db Opel Astra 1,7 I dízel személygépkocsi.. További nyeremény: 100 fő vásárló 50—50 000 Ft értékű Keravill utalványt nyer. Most duplán nyerhet! Nyitva tartás: keddtől péntekig 8.30—12.30 óráig, 13.30—17.30 óráig, szombaton: 8.30—12.00 óráig. Telefon: (67) 12-573. Nobel—békedíjas a maja kultúráért Rigoberta Menchu indián jogi harcos, az idei Nobel— békedíj kitüntetettje felszólította Guatemalaváros hatóságait, hogy a közép—amerikai állam fővárosában található ősi maja kultúra maradványait nyilvánítsák a városi építkezések számára tiltott övezetnek. „Azt kívánjuk, hogy a mai naptól fogva nyílvánítsák ezt a helyet az indiánok és a ladi- nok (a vegyes indián és spanyol származású lakosság) szent helyévé, és hogy ősapáink egykori lakóhelyeit ne háborgassák többé talajgyalúk” — mondta az indiánok képviselője egy tízezres gyűlésen az áltafa ökológiai jelképnek tekintett Kolumbusz-előtti indián település színhelyén. Guatemalaváros legújabb terjeszkedése napjainkban elsősorban az ősi maja kultúra régészeti maradványainak rovására történik. A volt Kaminál Juyu település területén is elkezdődtek már a talajelőkészítő munkálatok. Püski Sándor: A könyvkereskedelem alig működik A magyar könyvkiadás ebben a században még nem volt ilyen rossz állapotban, mint most. Az átalakulás, magáno- sodás három éve tartó lázában a hivatásos könyvkereskedelem alig működik. A múlt évi 14 kiadványomból a három nagy könyvterjesztő állami vállalat a kereken 600 könyvesboltjuk számára együttesen mindössze kettőből, Csoó- ri Sándor Nappali Holdjából és Szabó Dezső Az egész látóhatár című tanulmány-gyűjteményéből vásárolt 2500 példányt, a többiből 300- vagy 500-at vagy semmit. Ugyanezt elmondhatná minden kiadó, aki értékes írásokat segít sajtó alá. (Az utcai könyvárusok — néhány kivételével — ezekkel a könyvekkel foglalkozni sem hajlandók.) Pedig annak ellenére, hogy a nyomdaárak elérték vagy legalábbis megközelítették a nyugati színvonalat, a vevőjelöltek átlagos jövedelme meg csak tört része annak, ha legalább 10—20 példányban eljuthatnának a könyveink a könyvesboltokba, hónapok alatt elkelne az a 8—10 ezer példány, mely behozná legalább az önköltséget és lehetségessé tenné a folytatást. Egy éve is lehet már annak, hogy a könyvesboltunkban az egyik vásárló elmondta: húsz boltban kereste hiába a most megvásárolt kiadványunkat, mire valaki megmondta neki, hogy a Krisztina körút 26. szám alatt vagyunk, nálunk biztosan megkapja. Hány olyan vevő van, aki a huszadik sikertelen kísérlet után hajlandó elmenni a huszonegyedik boltba is egy könyvért? A legtöbben már a harmadik-negyedik kísérlet után abbahagyja, az érdeklődése elfárad vagy a pénze elfogy, s mire újra lesz pénze és kedve vásárolni, másfele fordul az érdeklődése. Ha ez így van Budapesten, még inkább így van vidéken. Mégha hozzájut is valaki egy katalógushoz, lát egy hirdetést vagy hall valakitől egy könyvről, ha nem találja meg a helyi könyvesboltban, hogy kézbe vehesse, átlapozgathassa és úgy döntsön a vásárlásról, akkor az ilyen vevőjelöltek nagyrésze elvész, mert kevesen hajlandók fáradozni azzal, hogy levelet írjanak hirdetés vagy hallomás alapján, s várják a költséges utánvétes postát. Még az talán indokolható és érthető, hgoy à terjesztő vállalatok nem hajlandók a megjelenés előtt nagyobb kockázatot vállalni, de az már semmikép nem érthető, hogy bizományba, utólagos elszámolásra is ritkán rendelnek, és ha az előre vásárolt keveset hetek alatt eladják, akkor sem vásárolnak újból, mert a rendelések számontartásával sem foglalkoznak, s mert akár a nagy-, akár a kiskereskedelem berkeiben az az uralkodó álláspont, hogy egy félévvel korábban megjelent könyv már nehezen adható el, tehát nem érdemes tartani. Az eddigi rendszerben nem segítették, sőt büntették a választékos készlettartást. Mondhatom: az én amerikai könyvterjesztői sikerem elsősorban annak köszönhető, hogy néhány éves fejlesztés után 8—10 ezer magyar könyveimet kínáltam a vevőimnek, 5—10 évvel azelőttről származó kiadványokat is, s így mindenféle műveltségű és érdeklődésű vevő megtalálta a neki való könyveket. Sokat segítene rajtunk, kiadókon az is, ha a szomszéd államokbeli magyarok érdeklődését ki tudnánk elégíteni. Ezt nehezíti nemcsak a rendszerváltásból adódó gazdasági zavarodottság, hanem az érdekelt államok nemzetiségi politikája is. Egyelőre Szlovákiában tudtunk vegyes vállalatot alapítani, mely már megkezdte a hazai könyvek terjesztését. Kárpátalján és Erdélyben meg kell várni a valutáris viszonyok rendeződését, arra pedig gondolni is nehéz, mi lesz a délvidéki magyarokkal. * Részlet Püski Sándornak a gyulai Mogyoróssy Könyvtárban hétfőn elhangzott előadásából. Az AKVALINE Szigetelőlemez-ipari Vállalat, Újkígyós, Kossuth u. 110. sz. felvételre keres felsőfokú vegyész végzettséggel, műszaki irányítói gyakorlattal rendelkező férfi munkatársat termékfejlesztési feladatra műszaki osztályvezetői beosztásban. Jelentkezés: személyesen a vállalat műszaki igazgatóhelyettesénél 1992. december 1-jéig. Újkígyós, Kossuth u. 110. sz. Telefon: (66) 356-134, (66) 356-122.
