Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-14 / 217. szám
1992. szeptember 14., hétfő SPOïtt A taekwon-do egyre inkább tért hódít Nehezen találnak támogatót a kis és nagy klubok Rekordidő alatt készült el a színes kiadvány Érdekességek, sztorik Barcelonából A közelmúltban Békéscsabán járt Louis Par- doel, világhírű holland taekwon-do mester és a hazai egyesületek versenyzőinek és edzőinek tartott bemutatót a városi sportcsarnokban. Ekkor sajtótájékoztatót is tartottak, amelyen a megyénkbeli és a távolabbról érkezett klubok képviselői mondták el véleményüket a sportágról, anyagi helyzetükről, a taekwon- do népszerűségéről. Dömötör Lajos Kecskemétről érkezett az egyhetes csabai továbbképzésre. A helyi klub vezetője így fogalmazott:—A mi taekwon-do klubunk kicsi. Önfenntartók vagyunk, sajnos szponzorunk nincs. Kecskeméten sok sportágat művelnek a fiatalok, s így mi még nem kerültünk az érdeklődés középpontjába. A költségek nagy részét a szülők állják a családi költségvetésből. Jómagam is lelkesedésből irányítom a klubot, semmiféle ellenszolgáltatást nem kapok. A sajtónak és a televíziónak többet kellene foglalkozni a távol-keleti küzdősportokkal, akkor talán hamarabb a köztudatba kerülne, hogy mi is az a taekwon-do. Taekwon-do kollégium a fővárosban Máté Zsuzsa egy neves fővárosi egyesületet, az MTK-t képviselte a megyeszékhelyen. Ő így vallott a sportágról: — Budapesten néhány vállalat támogatja a mi klubunkat. Sikerült megszerveznünk egy taekwon-do kollégiumot, ahol a legtehetségesebb gyerekek sajátítják el kiváló edzőktől a sportág alapjait. A versenyeinket is támogatók segítségével rendezzük a fővárosban. A két kívülálló szakember véleménye után nézzük hogyan vélekednek a Békés megyei klubok vezetői. Szigeti Sándor válogatott kerettag, a tótkomlósi klub vezető edzője: — Sajnos nálunk Komló- son nagy az érdektelenség a sportágunk iránt. A tehetősebb vállalkozók, még ma is a népszerűbb sportokat, elsősorban a focit támogatják, annak ellenére, hogy ott lényegesen alacsonyabb a színvonal. A mi sportágunk egyébként egyéni, de az edzőpartnerek nélkül, semmit sem ér. Megítélésem szerint a taekwon-do több is és kevesebb is a sportnál, hiszen itt a fizikai terhelés mellett jelentős a szellemi igénybevétel is. Békésen szeretik a karatét Sütő Gergely, a békési klub vezetője így nyilatkozott: — Mi speciális helyzetben vagyunk a többiekhez viszonyítva, hiszen a helyi művelődési ház kis csoportjaként dolgozunk, így tőlük kapunk támogatást. Úgy látom, a gyerekeket érdekli a sportág, hiszen igen sokan jönnek hozzánk, s nagyon lelkesek. A megye legnagyobb klubjának, a Békéscsabai Sportcsarnok WTF Taekwon-do Szabadidős Klubjának vezetője, edzője, dr. Molnár Péter a következőket mondta: — Míg 1989-ben csak néhány versenyzőnk volt, addig ma már nagyon sokan járnak le hozzánk a sportcsarnokba. Anyagi helyzetünk jónak mondható, legalábbis a többiekhez viszonyítva. Sok segítséget kapunk Váradi Zoltántól a városi sportcsarnok igazgatójától, és Pangert Lászlótól, aki a klub szervezési feladatait intézi. A szponzorok elsősorban a nagy versenyeket, így például az idei, a szövetség és általunk Békéscsabán rendezett magyar bajnokságot és a külföldi utakat támogatják. Nekünk több magyar, bajnokunk és válogatott versenyzőnk van, akik jó reklámhordozók. Egyébként meggyőződésem, hogy ha van eredmény, lesz pénz is és a sajtó is megfelelően foglalkozik a sportággal. A közelmúltban egy hollandiai viadalon jártunk. Az utat támogatta az OTP, a Co- lors-Coop Kft., a sportcsarnok, a Perfekt Kft. Emellett a Hotel Fiume is az egyik jelentős szponzorunk—fejezte be a szakember. A nagyvárosiakat jobban támogatják Nem volt tanulságok nélküli ez a tájékoztató. Kiderült, hogy elsősorban a már eredményt elért és nagyobb városokban működő taekwon-do- sokat támogatják szívesebben a vállalkozók, a cégek. Egy fontos dologban azonban valamennyien megegyeztek a résztvevők: ebben a sportágban nagyon jó a versenyzők között a baráti, közösségi szellem, s a nem odavalókat, a hangoskodókat hamar kivetik maguk közül a klub tagjai. (verasztó) Ha nincsen anyagi háttér, nagy kérdés, ki hogyan fog padlót? A sok sikert hozó barcelonai nyári olimpiai játékok zárása után alig három héttel, augusztus végén látott napvilágot a Trio Budapest Kiadó gondozásában a Barcelona ’92 című kiadvány. A 240 oldalas könyv—amely rekordidő alatt készült el — bemutatja a katalán fővárosban rendezett XXV. nyári játékok legérdekesebb pillanatait, a magyar vonatkozású eseményeket, közli a teljes eredménylistát. Azoknak a sportszerető olvasóknak ajánljuk a színes fotókkal illusztrált, jól szerkesztett kötetet, akik mélyebben akarják megismerni az idei nagy világjátékon történteket. A könyvnaptár rovata napról napra bemutatja a sporteseményeket, s rövid, színes, néhány mondatos hírcsokrot nyújt át a legfontosabb történésekről az olvasóknak. Az egyes napokhoz kapcsolódóan megismerhetjük Vitray Tamás „Olimpiai Naplóját”, amelyben a televíziós személyiség — aki már harmincnégy esztendeje tudósít a nagy világversenyekről — a rá jellemző stílusban, érdekesen írja le saját személyes élményeit a nagy játékokról. Megtudhatjuk például a szerzőtől, hogy milyen népszerű volt, s hamar elfogyott Barcelonában a Telesport (TS) jelvény, s arról is olvashatunk, hogyan segítette a kardvívó Szabó Bencét az aranyéremhez Pinokkió, a mindig vidám gyúró. Legutolsó jegyzetében Vitray arról elmélkedik, hogy csak milyen szigorú biztonsági intézkedések után juthatott el valaki a versenyekre, a stadionokba. Mert ma már forrongó világunkban (sajnos) ez is az olimpiai játékokhoz tartozik. A kiadvány „Néhány szóban” rovatában a legilletékesebbek — sportolók, sportvezetők, edzők, világhírességek — mondják el véleményüket teljesítményükről, az olimpiáról, vallanak további terveikről. Színes kis írások mutatják be a könyvben a magyar bajnokokat és érmeseket, közelebb hozva ezzel a szurkolókhoz ezeket a kiváló sportolókat, akik itt élnek közöttünk. A kötet második fejezetében szakemberek értékelik röviden, sportáganként a Barcelonában történteket, az eredményeket. Olvashatunk a kiadványban arról is, hogy a világhírű színész, Jack Nicholson és tizenötezer társa, hogyan tapsolt a mejgye és Békéscsaba első olimpiai bajnokának, Ónodi Henriettának, aki a magyar csapat kilencedik aranyérmét nyerte a katalán fővárosban. Megtudhatjuk azt a titkot is a könyvből, hogy Hajtós vitatott cselgáncsdöntője után összehívták a bírói konferenciát, s „újrapontozták” a döntőt. Kiderült, hogy itt a magyar fiú nyert, de mindez már sovány vigasz volt a magyar ezüstérmes számára. Egyébként a közreműködő bíróknak azt ajánlották: az olimpia végéig „pihenjenek”. A kötetben arra is választ kapunk, miért volt minden idők legköltségesebb olimpiája a néhány hete véget ért barcelonai. A kiadvány végén az újkori olimpiai játékok rövid történetét mutatja be a könyv. A Barcelona ’92 kiadványt a Mai Nap két újságírója, Harle Tamás és Ládonyi László szerkesztette. (verasztó) Békés megyei fogathajtó siker Zalai Béla hatodik lett Szilvásváradon Szilvásváradon rendezték meg a fogathajtók 1992. évi országos bajnokságát. Az 1984. évi világbajnokság színhelye már sejtetni engedte, hogy kemény megmérettetés vár a négylábúakra és hajtóikra. A Délmagyarországi Területi Lovasszövetség két versenyzője vett részt az ob-n. Benkő Sándor Hódmezővásárhely-Mártély válogatott kettes fogathajtója és az Orosházi Új Élet Tsz versenyzője, Zalai Béla szintén a kettesek mezőnyében rajtolt Romániából származó lipicai lovaival. Pénteken, a nyitónapon a díjhajtást bonyolították le: a 17 rajtoló közül az orosházi fogathajtó a 13. helyen fejezte be az első nap versenyét, és várta a szombati maratoni folytatást. Szombatra virradóra esős reggelre ébredt az ob mezőnye, és az amúgy aranyat érő eső alaposan megnehezítette a mezőny dolgát, különösen az akadályokban csúszkáltak a fogatok és a lovak. Szinte kegyetlenné vált a terep a maga 21 kilométerével és hat akadályával. Zalai Béla a 3. helyen rajtolt. A szakaszokon nem okozott gondot lovainak az előírt idők teljesítése, és az akadályokban, bár lassabban mozgott, de mint a végelszámolásnál kiderült, ez hozta az orosházi hajtó sikerét, hiszen 6 válogatott is „kiszállt” a versenyből, közte a csapattárs Benkő Sándor is. A maraton- versenyben végül Zalai a hatodik helyen végzett és összetettben is feljött a hetedik helyre. Vasárnap, a befejező napon a díjhajtást bonyolították le az eddigi.ob-k történetében legegyszerűbb vonalvezetésű pályán, így Zalainak esélye volt, hogy az alappályán hibátlant hajtson, és megőrizze összetettben kedvező pozícióját. Nos, az orosházi hajtó terve annyira sikerült, hogy a nyolcas összevetés mezőnyében ötödik helyen végzett, és az összetettben is felkerült a pontszerző hatodik helyre. Élete legsikeresebb versenye után joggal fogadta a gratulációkat. Csapattársa, Benkő Sándor a maratonban történő kudarcát az akadályhajtásban pótolta, hiszen az elmúlt évi magyar bajnok Fehér Mihállyal holtversenyben végeztek az élen. A négyes fogathajtók mezőnyében összetettben Bozsik József győzött, aki a verseny végén elmondta, hogy bár a vb-n ment volna ilyen jól, mint most. Johan Böhlen német versenyző végzett a második helyen, míg a dobogó harmadik fokára az a Bárdos György állt fel, aki minden sikert megért már ebben a sportágban és most „másodvirágzását” éli. A kettes fogathajtók mezőnyében új név került a bajnoki serlegre, hiszen az üllői Muszkán István először nyert bajnokságot, s mint említette — 13 évig várt erre a pillanatra. Nagy Sándor siófoki versenyző lett az ezüstérmes, s ő is első bajnoki érmét szerezte, az összetett harmadik helyre a hazai pálya előnyét élvező szilvásváradi Boros Péter került. Zalai Béla az összetettben a hatodik helyezést szerezte meg, élete első komoly megmérettetésén és legnehezebb versenyén. FOTÓ: FAZEKAS FERENC (baranyai)
