Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-29 / 230. szám
1992. szeptember 29., kedd HAZAI TÜKÖR ÍBÉKÉSMEGYEI hírlap A tv segít az olvasási készség kialakulásában Egy nemzetközi kutatás szerint azok a 3 év körüli gyermekek, akik átlagban 3,5 órát töltenek tv-nézéssel, gyorsabban tanulnak meg olvasni, mint azon kortársaik, akik kevesebb időt töltenek a készülékek előtt. Az idősebb gyermekeknél viszont már fordított a helyzet. A érdekes összefüggésre mutatott rá a vizsgálat. A gyermekek gyakran néznek nem szinkronizált, feliratos külföldi filmeket, ami nagyban hozzásegíti őket a korai olvasási készség kialakulásához. A 14 éves gyermekek korosztályának a sok tv-nézés csökkenti az olvasási kedvét. Ennek az is oka, hogy ők már sok házi feladatot kapnak és az iskolában is hosszabb időt töltenek, így kevesebb idejük marad olvasásra. Sebészeti és esztétikai lézerkezelés Fej-, hát-, nyak- és vállfájásra, balesetek utáni rehabilitációs kezelésre, tartáshiba javítására, sportsérülések rövid idő alatti gyógyítására használható az Ultra Síim svéd világszabadalmú lézerberendezés. Egy másik újdonság, az Irradia nevű, közepes teljesítményű lézer ízületi gyulladások, különféle bőr- és fogászati betegségek enyhítésére alkalmazható. A berendezéseket a skandináv cégek magyarországi forgalmazója, a Surprise Egészségóyó Svéd— Magyar Kft. képviselői hétfőn mutatták be a sajtó képviselőinek. A tájékoztatón elhangzott: Svédországban a lézerek gyógyászati alkalmazása, felhasználása már jól bevált módszer. A Surprise Kft. tevékenységével szeretne hozzájárulni az új technika széles körű magyarországi megismertetéséhez, forgalmazásához és felhasználásához. Arról is beszámoltak a cég magyar származású tulajdonosai, hogy az esztétikai műtétek jelentős részét is lézeres beavatkozással végzik, mert e sugár alkalmazása legtöbbször hege- sedés—minden külső nyom — nélküli beavatkozást jelent. Babérkoszorú az erőszak homlokára?(!) Sütő András szuzai menyegzője Békéscsabán Ami a nagykönyvben megvagyon írva... Kalliszthenész, a jós (Gálfi László) felolvas a helytartóknak (balról Matus György, Tamás Simon, Fekete Tibor) fotó: fazekas ferenc (Folytatás az 1. oldalról) hatalmas birodalmakat, gátlástalan, zsarnok uralkodókat a nagyvilágban — ott, Délen és hozzánk közelebb is. Itt élünk most, a huszadik század végén, ennek a korszaknak több szégyenfoltjával. Románia forradalmi(?) karácsonya, Marosvásárhely, a volt Jugoszlávia területén dúló háború, Pozsony vagy a magyarországi szélsőjobb erősödése bizonyítja: a nagyhatalmak mindenkor a kisnépek, a kisebbségek beolvasztására, az erőszakos asszimilációra törekedtek. A másság megőrzése, illetve a kiirtására indított hadjárat Kö- zép-Európa égető problémája volt mindig, és mivel „a kiutak nincsenek egyformán elosztva” ebben a térségben, talán az is marad örökre. Ruszt József húszévi „hűtlenség” után ismét hatásos, emlékezetes előadást rendezett Békéscsabán; szép estével, maradandó élménnyel ajándékozta meg a színház- szerető közönséget. Megható történet, forró légkörű játék, szándéka, hogy komolyan elgondolkodjunk. S éppen az ilyen színpadi kisugárzásra nagy szükségünk van a mai hangos, zűrzavaros, együttérzést és tisztánlátást alig engedő világban. A szuzai menyegző békéscsabai sikere elsősorban Sütő András és Ruszt József érdeme, mert az összességében színvonalas előadásban nem voltak igazán kimagasló alakítások. Az itt még többségben ismeretlen színművész közül Sztarenki Pál (Parmenion helytartó, Alexandrosz legkedvesebb barátja) és Nádasy Erika (Eanna, perzsa lány) játéka érdemel kiemelést. A tragikus szerelem, az egyfajta Rómeó és Júlia-történet főszereplőinek viszonylag jól sikerült a békéscsabai bemutatkozás, de még róluk sem mondható el, hogy jó értelemben uralták volna a színpadot; nem voltak eléggé erőteljesek, meggyőzőek, magukkal ragadok. Szerepformálásuk színvonala hullámzónak tűnt. Figyelemre méltóan keltette életre Matus György Demétri- usz helytartót, Áron LászlóBé- tisz perzsa főurat. Tetszett az ötletes, egyszerre több szerepet betöltő díszlet (Csányi Árpád tervezte). A dobogó a színpad közepén — amely olykor láthatóan megnehezítette a közlekedést, a mozgást — talapzat volt, tekintélyt parancsoló, szakadék az uralkodó és a nép között, pellengér, a megszégyenítés helyszíne. Alexandrosz mellszobra állandóan szembe nézett velünk, néha az uralkodó hangját is hallottuk, de ő maga sosem lépett elénk, jelezve: itt most nem a történelmet író egyéniségek, hanem az események hátterében zajló emberi sorsok, szenvedések kerülnek terítékre. A jelmezek (Schaffer Judit tervei alapján), a színek ügyesen hangsúlyozták a másságot, a tarkaságot, az ártatlanságot vagy éppen a kiszámíthatatlanságot, a térségre jellemző nemzeti színek, jellegek együttélését, akárcsak a különböző európai zenék, táncok, amelyekkel bőkezűen bánt a rendező. Bár a kiemelkedő alakításokra, a légkört teremtő egyéniségekre ezúttal hiába vártunk. mégis színvonalas, szép előadást láttunk. S ha már a színháznak olyan hatalma nem lehet, amitől változhatna a nagypolitika, legalább a fejekben, a lelkekben megmozdíthat valamit. Mondjuk: segíthet megérteni, elviselni a ránk szabott sorsot. Nif.dzielsky Katalin Olvasóink írják Közlekedés, ó... Tudom, erről a témáról már számtalanszor írtak mások, mégis úgy gondolom, a nyilvánosság elé kell tárnom a véleményemet. Napról napra látom a szabálytalanul közlekedőket, annál is inkább, mert hét éve kerekezem Békéscsaba utcáin. Eleinte nem figyeltem arra, ki hogyan közlekedik, mondhatni nem érdekelt, de az utóbbi időben akaratlanul is mindig elém kerül valamilyen szabálytalankodó. (Igaz, én sem közlekedem mindig helyesen, de arra azért ügyelek, hogy a saját és a mások testi épségét ne veszélyeztessem.) Azt, hogy nagyon lassan is, de megszokom, hogy a biciklisek utálnak — ezért nem is teszik — irányváltoztatáskor jelezni, azt azonban, hogy a gyalogosok a kerékpárúton járkálnak, a gépkocsivezetők pedig olyan trágár szavakat, szidalmazásokat kiabálnak a vezetőfülke ablakából, hogy azt a nyomdafesték már nem tűrné el, elég nehéz ,,lenyelni”. A leírtakat egy velem megtörtént dologgal is igazolhatom: Az Őszi utcán (volt Vörös Október sor) található a munkahelyem, ezért mindennap a Berényi úton járok. A múltkor is ezt tettem. Előttem egy idősebb ember kézikocsit tolt, én pedig meg akartam őt kerülni úgy, hogy körülbelülfél méterre kilendültem a kerékpárutat jelző sárga vonalról. Mindezt vesztemre tettem, mert közben mögém ért egy Ifa teherkocsi, aminek — illetve a kocsikísérőjének—úgy tűnik hiányzott az az 50 centiméter, amit én az előzés miatt elfoglaltam, mert igencsak rámkiabált (idézem): ,,Te hülye birka, nem látsz a szemedtől?" Szó mi szó, a hallottak hidegzuhanyként értek annyira, hogy szólni sem tudtam. Sok embernek ezek, amiket leírtam természetesek, vagy — talán ez a valóság — tudomást sem vesznek róla, mert ugye mindenkinek megvan a saját gondja, haja és ,,ne szólj szám, nem fáj a fejem”. Elcsépelt közhely: a közlekedésre is az elhidegülés, a figyelmetlenség jellemző napjainkban, pedig mint tudjuk, abból mindig csak baleset származik. Fel nem foghatom, miért van ez így. Miért? Miért? Börcsökné T akács Marianna, Békéscsaba Jól sikerült szanazugi találkozó A sok gond és baj közepette szeretnék egy kellemes eseményről is hírt adni. A békéscsabai ruhagyár nyugdíjasklubja meghívott bennünket, a Haán Lajos honismereti és helytörténeti nyugdíjasklub tagjait a vállalat szanazugi üdülőjébe szeptember 8-án. Legalább negyvenen vettünk részt ezen a találkozón, ami egy kiadós sétával kezdődött a Körös partján. Eközben a férfiak nekiláttak a közös ebéd megfőzéséhez. A gulyásleves illata hamar visszacsalogatta a sétálókat, nó- táztunk, beszélgettünk, majd jó hangulatban elköltöttük az ebédet, amihez a felszolgálók még kávéval is kedveskedtek. A pihenést rögtönzött műsor tette kellemesebbé. Klubtársaink verset, magyar nótákat adtak elő nagy sikerrel, még olyan is akadt, aki a kitűnő zenére táncra perdült. E kellemes nap után vidáman búcsúztunk el vendéglátóinktól, ígérve egymásnak, hogy többször találkozunk. Köszönet ezért a szép élményért a szervezőknek és a nyugdíjas társaknak. Bánki Mária , Békéscsaba James A. Michener: Híd Andauná [ 6. Különféle hírek terjedtek el a városban, köztük a legtragikusabb az volt, hogy állítólag az Egyesült Nemzetek Szervezete hamarosan közbelép Magyarország érdekében. Azok, akik eddig rendszeresen — noha törvénybe ütköző módon — hallgatták a BBC és a Szabad Európa adásait, szentül hitték, hogy az ENSZ és az Egyesült Államok hamarosan ejtőernyősöket küldenek Budapestre, akiket majd tankok és szárazföldi csapatok követnek. Amikor idővel ezek a hírek alaptalannak bizonyultak, az elszigeteltség nyomasztó elő- érzete nehezedett a városra. A hangulatot lényegesen javította a magyarok elfojthatatlan humorából táplálkozó számtalan vicc. Amikor valaki megpillantotta az egykori Sztálin-szobor egyetlen maradványát, a diktátor csizmáját, így szólt: — Nem kellett a szobrot ledönteni. Egyszerűen elejtettek előtte egy karórát, és a nagyvezér lehajolt, hogy fölvegye. Ajavuló hangulatnak ebben az időszakában számos mélyreható változás történt a magyar életben. Egy csapásra megszűnt az „elvtárs” megszólítás. Október 23-át nemzeti ünneppé nyilvánították és a Kossuth-címer lett Magyarország hivatalos jelképe. Megszűnt az orosz nyelv kötelező oktatása. Politikai pártok alakultak. — Most már arra szavazhatunk, akire akarunk — mondogatták az emberek. Az egész országból érkeztek Budapestre a bányász-, földműves- és egyetemista küldöttségek: javaslatokat hoztak, hogyan lehet demokratikussá tenni az országot. A szabadság e mámorító napjaiban úgy látszott: megépült az alapja egy erőteljes és egységes nemzetnek. Ám ekkor baljós hírek érkeztek. Egy fiú szaladt végig az utcán és kiabált: — A repülőtér felől orosz tankok százai közelednek! De nem olyan kicsik, mint a múltkor! Sokkal nagyobbak! Másnap, november 4-én vasárnap hajnali négy órakor Budapest a várost romboló orosz tankok robajára ébredt. Végső támadás A SZOVJETEK először a Gel- lért-hegyet, Budapest belső területeinek legmagasabb pontját foglalták el. Innen a tüzérség ellenőrzése alatt tarthatta az egész várost. Már a nehézágyúk is elegendőek lettek volna, hogy porig rombolják Budapestet, ám a szovjet parancsnok 140 000 kegyetlen gyalogos fölött is rendelkezett, és a közvetlen közelben további 60 000 fő állomásozott. Mindegyik katonának vadonatúj géppisztolya volt, és egyetlen parancsa: — Tüzelj! — Nem számított, benzinpalackos diák-e a célpont vagy háziasszony hóna alatt kenyérrel. Azután jött a négyezer tank. Vadonatúj páncéllal borított, ágyúkkal teletűzdelt T—54- esek. Óránként 65 kilométeres sebességgel haladtak, eltiportak akár egy villamost is. És jöttek a rakétákkal és bombákkal felszerelt lökhaj- tásos repülőgépek. A földön pedig rakétavetők, lángszórók, páncélöklök sorakoztak, meg újfajta, kisméretű tankok. Es az összevont szovjet haderő ellen a magyarok szinte egyetlen fegyverre a házilag készült Molotov-koktél volt. A szovjetek vasárnap egész nap ágyúzták a várost a Gel- lért-hegyről, és tucatszám küldték a tankokat, hogy a kör- utakat lőjék. Átfogó támadást intéztek a magyarok ellen, hogy majd hétfőn elkezdődhessék a gyalogság tisztogató hadművelete. Csakhogy alaposan alábecsülték ellenfelüket. A Móricz Zsigmond körtéren elkiáltotta magát egy egyetemista: — Ha ezt a teret tartani tudjuk, az oroszok megrekednek. Építsünk barikádot! — Mielőtt munkájukat bevégezhették volna, öt felderítő kocsi kanyarodott a térre, ezeket azonban tűz alá vették a tetőkről, és hatvanhét szovjet katona elesett. Három kocsi elmenekült. A következő támadás előtt a szabadságharcosok felfordították a villamosokat, közéjük gerendákat ékeltek, és elbari- kádozták magukat. Magyar katonák két zsákmányolt tankot hoztak: ez volt a védelem nehéztüzérsége. A szovjet megtorlás nem sokáig váratott magára. Hét tank dübörgött be, golyózáport zúdítva a védőkre. Á szabadság- harcosok lőtávolán kívül a tankok megálltak, összetereltek az utcáról húsz fiút, és kivégezték őket. Ezután a tankok berontottak a térre, ám a védők olyan jól beásták magukat, annyira felfegyverkeztek, oly vakmerőek voltak, hogy valamennyi tankot megsemmisítették. Itt, a téren, szemközt a bátor gyerekekkel döbbentek rá a szovjetek, hogy Budapestet nem tudják egykönnyen porba tiporni. Egyenként kell elbánniuk minden magyarral. Az ifjú harcosok harminchat óra hosszat tartották a teret. Tüzeltek rájuk a Gellért-hegy- ről, a teret körülvevő tankokból, ágyúkból, amelyek módszeresen lőtték szét a tér házait, és foszforos gyújtóbombákat hajító aknavetőkből. A Móricz Zsigmond körtér elfoglalása után a szovjetek nehezebben bevehető célpont, a Várhegy ellen fordultak. A magyar fiatalok eltökélték, hogy a végsőkig védelmezni fogják. A Várhoz meredek, veszedelmesen kanyargó utcák vezettek. A Gellért-hegy hatalmas ágyúi könyörtelen tüzet zúdítottak alá, egy teljes óra hosszat. A parancsnok ezután tankokat küldött a túlélők megsemmisítésére. Ám az ágyútűz elükével a fiatalok előbújtak rejtekhelyükről, és cselekedeteik a Várhegy védelmét a forradalom emlékezetes eseményévé avatták. Hogyan állítsák meg a tankokat? Megvolt annak is a módja, nem is egy. Az utcasarkokat és a meredek utcákat kenőszappannal tették síkossá. A lánctalp ezeken megcsúszik, a tank meg- farol, és megreked egy ház falában vagy egy fánál. (Folytatjuk)
