Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-29 / 230. szám

0 Az első földárverésre hívoga­tó plakát Medgyesbodzáson Az oldalt szerkesztette: Halasi Mária. Telefon: (69) 81-011 Olcsó áruk Mezőkovácsháza. — A te­lepülésen egyre szaporodnak a kisvállalkozásban megnyitott üzletek. Legutóbb a Kodály ut­ca 6/A szám alatt kezdte meg működését egy új olcsó áruk boltja. A magánlakás udvarán levő épületből átalakított bolt­ban széles körű a választék: ak­kumulátorok, gumiköpeny és belső, olcsó vegyi áru, pipere­cikkek, kerti szerszámok, hír­adástechnikai eszközök, kan­nás bor, cukor, só, liszt, bálás ruha és különféle más termékek diszkontáron. Kedvező, hogy telefonon is lehet rendelni, a város területén pedig ingyenes a házhoz szállítás. Beiskolázás Kunágota. — A kunágotai ön­kormányzat ez évben 972 ezer forintot kapott a beiskolázás tá­mogatására. Ebből szeretnék kifizetni az általános iskolások füzet- és tankönyvcsomagjait, valamint a második félévben to­vábbi kiegészítést adni a napkö­zis étkeztetéshez. Az okos gaz­dálkodás következtében ebből az összegből még jutott az itt beiratkozott általános iskolá­soknak 1000, a közép- és szak- középiskolába jelentkezőknek 1500 forint tanulónként. Ülés Mezőkovácsháza. — A mező­kovácsházi képviselő-testület legközelebbi ülése szeptember 30-án 14 órától lesz a városháza tanácskozótermében. A napi­rendi pontok közül elsőként be­számolóra kerül sor az 1992. első félévi költségvetési terv végrehajtásáról, majd ezt követi a helyi népszavazás és népi kez­deményezést szabályozó ön- kormányzati rendelet megalko­tása. Videós filmek Medgyesegyháza. — A med- gyesegyházi művelődési ház­ban a Hungaro Video és a Ti­sza Film Kft. videokölcsönző­je várja az érdeklődőket. A ház nyitvatartási ideje alatt bárki igénybe veheti a ma már igen keresett szolgáltatást, amely­hez a kft. klubtagsági szerző­dést és különféle kedvezmé­nyeket biztosít a belépőknek. Elköltözik Mezőkovácsháza. — A na­pokban kaptuk a hírt, hogy a Szabadság úti autóalkatrész magánkereskedés új helyen nyitja meg kapuit. Október 1- jétől már az Árpád utca 179. szám alatt (a volt patyolat he­lyén) várják a régi és új autótu­lajdonosokat továbbra is mér­sékelt árakkal és egyre bővülő árukínálattal. A fotókat készítette: Kovács Erzsébet, Lehoczky Péter, Bálint Ferenc MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE Privatizált szemétszállítás Mezőkovácsháza. — Egyre gyakrabban kerül előtérbe az ember és a környezet szoros kapcsolata. Az állampolgárok részéről tapasztalható növek­vő igények egyre nagyobb ter­heket rónak az önkormányza­tokra, ezen belül is a város működtetéséhez szükséges kommunális szolgáltatásokra. Ezen szolgáltatások közül leg­jelentősebb a köztisztasági szolgáltatás, amely a települé­sen belül keletkező lakossági (szilárd, folyékony) hulladé­kok gyűjtését, szállítását, a közegészségügyi követelmé­nyeknek megfelelő ártalmat­lanítását foglalja magában. Mezőkovácsházán ez évtől az önkormányzat a fenti szol­gáltatások elvégzését Tú- róczky János magánvállalko­zóra bízta. Jobb lesz-e nekünk a privatizált szemétszállítás­sal? — kérdezhetik sokan az érintett lakosok közül. Mint megtudtuk tennivaló akad bő­ven, de máris van néhány do­log, ami a fejlődés irányába mutat. Érdeklődésünkre a vál­lalkozó elmondta: az első munkája az volt, hogy a sze­méttelepre vezető bekötőutat — hozzá kell tenni nem is ol­csón! — megcsináltatta, majd három hónapig tartott míg egy lánctalpassal rendet teremtett a telepen. Úgy tapasztalja, a lakosság szereti a rendet, mert ha csak egy napot késik a szál­lítás, már jelezni szoktak. Bár­csak a szemét szállítási díjá­nak a befizetése is ilyen becsületesen menne! — teszi hozzá nem alaptalanul. Ugyanis előfordult, hogy egyik lakótelepi tömb — ki tudja milyen meggondolásból — „elfelejtett” fizetni. Jelen­leg mintegy 400 lakásból, 40 intézményből történik rend­szeres szemétszállítás. A vá­rosban az illegális szemétlera­kóhelyek felszámolása lassan befejeződik, de néhány fele­lőtlen ember miatt mindig akad tennivaló. A szeméttelepet megtekint­ve magunk is tapasztalhattuk, hogy a körülményekhez ké­pest óriási a fejlődés és látszik valami rendszerezés kialakítá­sának a kezdeti csírája is. Per­sze mindehhez szükséges az üzemek és állampolgárok ha­sonló hozzáállása. Érdek­lődtünk a lakótelepeken, ahol — köztudott — éveken át bonyodalmakat és vitákat oko­zott a késői szállítás, illetve a számarányában kevésnek tűnő konténer. Több család állítja, hogy kézzelfogható a javulás, a környezet pedig sokkal tisz­tább, több a lehetőség. Mind­össze a díjemelések ellen szól­tak. A mezőkovácsházi szeméttelepen a magánkézbe adott vállal­kozástól várják az eddiginél hatékonyabb szolgáltatást Csak időseknek! Mezőkovácsháza. -— Az idő­sek világnapja alkalmából a mezőkovácsházi önkormány­zat és a művelődési ház szeret­nének a megszokottól eltérő és változatos programokkal ked­veskedni a nyugdíjasoknak. Október elsején a művelődési házban egész napos rendez­vénysorozatból válogathatnak a legilletékesebbek. íme a vá­laszték: 8-tól 12 óráig kedvez­ményes liszt-, cukor-, rizs- és burgonyavásár, vérnyomás- mérés, rákszűrés, családsegítő tanácsadás. Feltehetően nagy érdeklő­dés kíséri majd azt a látásvizs­gáló autóbuszt, amely 10-től 17 óráig tartózkodik a művelő­dési ház udvarán és a kedvez­ményes komputeres látásvizs­gálat mellett szemüvegkészí­tést is vállalnak azonnali ha­táridővel. A délutánt kellemesnek ígérkező kultúrműsor tarkítja — színjátszók, népdalkor, tót- komlósi néptánccsoport, ver­sek, ének, meglepetések és végül a társastáncklub meg­nyitója után idősek báljával zárul a nap. Figyelem! Csak időseknek! Nyugdíjas-igazol­ványát vigye magával. Min­denkinek jó szórakozást! Találkozó Kunágota. — A nyugdíjasklub vezetése az elmúlt években ta­pasztalt sikertől felbuzdulva úgy döntött, hogy november 14- én este nyugdíjas-találkozót szervez a helyi termelőszövet­kezet ebédlőjében. Mivel ma­guk is sokszor részt vettek — legutóbb például Kevermesen — hasonló, kellemes hangulatú összejöveteleken, ezért viszon­zásul meghívják a környező te­lepülések nyugdíjasklubjait. Ilyen alkalmakra a klubok álta­lában meglepetéssel, műsorral kedveskednek egymásnak, ezért célszerű a korai tájékozta­tás, hogy mindenkinek legyen ideje felkészülni a találkozóra. Kollektív (ki)válás Végegyháza. — A végegyhá­zi Szabadság Termelőszövet­kezetből való kollektív kilépé­si szándéknyilatkozat aláírá­sára és az ezzel kapcsolatos teendők megbeszélésére ke­rült sor a hónap elején azon az összejövetelen, amelyre mi is meghívást kaptunk. Napirend­ként a tervek, elképzelések is­mertetése és az ügyvezető testület megválasztása szere­pelt. Akkor 47-en jelezték, hogy támogatják és csatlakoz­nak az új kisszövetkezet meg­alakításához, s mint hírlik, ez a szám a napokban már 60 körül járt. A szövetkezet által meg­hosszabbított bejelentési ha­táridő szeptember 5-e volt, amely kedvezményt igyekez­tek ki is használni az érdekel­tek. Eredetileg 11 millió forin­tos vagyonrésszel aláírták a ki­válási szándékot, ami a szövet­kezet vagyonának mintegy 6 százalékát teszi ki. Hó közben e szám emelkedésére számí­tottak, joggal. Az új szövetkezet alakításá­ról Maczkai József, a napirend előadója elmondta, hogy sokan későn ismerik fel, hogy élhet­nek a törvény adta jogaikkal, mások pedig visszahúzódnak, mert nem értik a dolgok mene­tét. Elbeszélgetve az emberek­kel — hogy mit kezdjenek a vagyonjeggyel — egyetlen jár­ható út a kollektív kiválás és egy új szövetkezési forma alakítása. Természetesen végig kell járni a hivatalos utat, először beadni az igényt, majd a vagyonfelosz­tásban meg kell egyezni. Ez­után lehet fokról fokra építeni a saját tulajdonon alapuló szövet­kezetét. — Ebből az ütközetből úgy kell kikerülni, hogy egyenlő alapok jussanak mindenkinek. Itt kell dolgozni továbbra is, ezért nem ellenségekre, ha­nem jó szomszédokra lesz szükség — mondta az előadó. — Olyan szövetkezetét szeret­nénk, ahol a vagyon elkülöní­tése szerepel, hogy mindenki saját kezébe vehesse sorsa irá­nyítását. Ezt követően megválasztot­ták az ügyvezető testületet Be- ke Rezső, Czúth Béláné és Stif­ter Sándor személyében, akik­nek további feladatuk az egyezség kialkudása a téesz vezetésével, majd eljárnak a szövetkezet alakításával kap­csolatos dolgokban. Mint megtudtuk, végleges döntés csak a közgyűlés összehívása után várható. Új év és név A közelmúltban ünnepelte egyéves évfordulóját Mező­kovácsházán az első magántu­lajdonban levő videokölcsön­ző és presszó. Ez alkalomból új nevet is választottak, amelynek emblémáját Boros Béla ismert mezőkovácsházi grafikus festette a ház falára. Az ezután „Club ’91” néven üzemelő szórakozóhely a ta­pasztalatok szerint főként a fi­atalok kedvelt helye. Mint a tulajdonosoktól megtudtuk, egy év alatt az épületet 60 négyzetméterrel bővítették, így a videotéka választékára teljes egészében külön helyi­séget biztosítottak. Az emele­ten pedig elkészült a kétszo­bás, fürdőszobás panzió, a kül­ső teraszon — szintén bővítés­ként — kulturált kerthelyiség várja a vendégeket. Az évfor­dulót stílusosan, újévkor szo­kásos szalagdíszekkel, lampi­onokkal, konfettivel és tombo­lasorsolással tették emlékeze­tessé, amelynek két első díja egy olaszországi bevásárló körút és egy repülőgépes vá­rosnézés Békéscsaba, Gyula felett. További tervük még egy hasonló alapterületű, forma- tervezett épület megépítése, amelyben olyan szolgáltatá­sok is helyet kapnának, mint a salátabár és a gyorsfotó-előhí- vás. A terv jelenleg az önkor­mányzatnál engedélyeztetésre vár. 1992. szeptember 29., kedd Ház-tájiból farm-tájiba Sokszor elmeditáltam már miköz­ben kapáltunk, gyomláltunk, cirkot fejeltünk vagy éppen hagymát pu­coltunk a háztájiban, hogy vajon miért nevezik ezt a tevékenységet ház-tájinak. Visszagondolva nagyszüleim korára, valóban sok helyen a ház, a tanya körül dolgozgatott a parasztember. Akkor az volt az otthon kiválasztásának legfőbb alapja: széles, nagy porta, jó nagy kerttel, szőlővel, gyümölcsössel, vagy néhány hold földdel, az ám a valami! De akinek kisebb jutott az is el tudta foglalni magát a háza táján elvetett, s megtermelt növényekkel, az oda vásárolt állatokkal. Az emberek nagy része úgy-ahogy meg is élt a háza táján levő gazdaságból. Aki többre vágyott, az kuporgatott, földet vett egy-két, sőt volt aki több holdat. Most (egy ideig még!) a téeszeké a föld nagy része, a tagok kapják az egy hold (vagy egy hektár) háztájit, de aki többet akar, az bérelhet hozzá. És ahogy én ismerem a körzetben lakó embereket, sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. Akinek kis pénze van csak néhány holdat, akinek több az 10-20 hektárt is kibérel. Ilyenkor ősszel pedig a család kiveszi az összes szabadságát, esetleg napszámost fogad és megy „nyaralni". Mert ez a „szórakozás”, „kikapcsolódás” jut a vidéki embernek, hogy utána munkája ellenértékéként a sokak által megsarcolt forintokkal kiegészíthesse a csalá­di kasszát. Már régen nem a háztáji munka egyéni íze lengi körül e tevékenységet, sokkal inkább a kényszer, a megél­hetés szinten tartása. Hogy mi jön a rendszerváltás után? Talán ezután nem a ház-tájiba, hanem a farm-tájiba fogunkjárni, s hogy jobb lesz-e... JfeUfr*­Olvasóink mondták A minap Vetró Miklósné mezőkovácsházi olvasónk keresett meg azzal a kéréssel, hogy tegyem közzé köszönetnyilvánítását, hátha így eljut az érintetthez. A. történet pedig úgy kezdődött, hogy vállalkozói igazolványának ügyében elutazott Békéscsa­bára a Kinizsi utcai adóhivatalba. Sokan voltak és éppen amikor sorra került volna, rosszul lett. Egy ősz hajú, bajuszos, középkorú férfi volt az ügyintéző, aki kijött a fülkéből — és bár sokan álltak még ott —, kihozott minden iratot és még ő pihent, egy kis asztalnál elkészített minden szükséges okmányt. Ritkaság az ilyen készséges hivatalnok, sőt még az adóhivatalokban. Min­denképp figyelmet érdemel és hálás köszönetét. Zöld rovat „Lakóhelyünkért tettük” Sokat foglalkoztunk már a kör­nyezetvédelmi témakörön belül a helyi sajátosságokkal, mint utóbb kiderült, nem haszontala­nul. A környezetünk érdekében végzett munka egyik állomása volt az az országos pályázat, amely „megmozgatta” a megye több általános és középiskolá­sát. A mezőkovácsházi körzet­ben Koósz Erika és Kovács Krisztina nyert díjat pályamun­A zöld pályázat nyertesei kájával. Néhány részletet már közreadtunk olvasóinknak is. Személyes találkozásunk alkal­mával megkértük, beszéljenek kicsit magukról, a felkészülés­ről, amelyet a nyilvánossághoz nem szokottak szégyenlősségé- vel, de szívesen vállaltak. Mint megtudtuk, mindketten most végezték a nyolcadik osz­tályt és szeretnék továbbtanu­lással megalapozni jövőjüket. Erika az orosházi Táncsics Gimnáziumban, Krisztina a szegedi Kossuth Zsuzsa Egész­ségügyi Gimnáziumban és Szakközépiskolában folytatja tanulmányait. Természetesnek tartják, hogy a természet szere- tete nem múlik el és a lehetősé­gekhez mérten továbbra is fog­lalkozni akarnak a környezet­védelemmel. Az országos pá­lyázat elkészítésében Chovan Erzsébet tanárnő segítette őket útmutatásaival, de a munka je­lentős része önálló ötleteken alapult. Bevallották, hogy nem bíztak ekkora sikerben és na­gyon meglepődtek, amikor megkapták Budapestről az érte­sítést. Hogy miként kezdődött? Először egy, a szemétgyűj­téssel kapcsolatos kérdőívet ad­tak közre az osztályban, majd a beérkező válaszok értékelése után kezdtek munkához. Az iskolában is több olyan akció volt, amiből lehetett meríteni: zöld szív csapat alakult, szemét- gyűjtés a városban, faültetés, madarak, fák napja. Nyitott szemmel járták a várost, min­dent megfigyeltek, feljegyez­tek. Közben fotók, rajzok, váz­latok készültek. Csupán néhá­nyat soroltak fel az észrevétele­ikből: az 1956-os emlékmű fel­avatása szép példa volt,jó irány­ba indult a műemlékvédelem a városban, de folytatás is kelle­ne. Az erdők sajnos elhanyagol­tak, a temető kriptái úgyszintén. A hősök emlékműve és a temető rendezett, a parkban gallyakat vágtak, füvet nyírtak, gereb­lyéztek. A városban is sűrűbben kellene! Sokat gondolkodtak azon is, hogy miként lehetne színesebbé tenni a lakótelepek szürke házfalait. Színes nagy rajzok, grafika, az erkélyekre virágok kellenének, de ez saj­nos kevés helyen látható. Sok­sok ötletük van a szemétgyűj­téssel, hasznosítással, a helyi er­dővédelemmel és más termé­szetvédelmi kezdeményezé­sekkel kapcsolatban, amelyre talán nekünk felnőtteknek is ér­demes lenne jobban odafigyel­ni. És amikor feltettük a kérdést, hogy mindezt miért vállalták, szerényen csak ennyit mondtak: „Szívesen csináltuk, mert mindezt saját lakóhelyünkért tettük”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom