Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-12-13 / 216. szám
1992. szeptember 12-13., szombat-vasárnap © A i&MÉS MEGYEI HÍRLAP hétvégi magazinja A Békéscsabai Vasútállomás Jelinek Lajos tusrajza Halló! Beszélgessünk! Mondták... Bajcsy-Zsilinszky, aki Áchim András gyilkosa volt, aki különítményesekkel együttműködött, ez a Bajcsy-Zsilinszky a németellenes ellenállásnak hőse lett. S ő állt ki Schönherz Zoltánért, akinek most levették az utcatábláját, talán azért, mert a fasiszták ellen harcolt. Bajcsy-Zsilinszky azt mondta, hogy őt igaz magyar hazafinak tekinti. Én elég jól ismertem Domokos Józsefet is, aki ugyancsak furcsa és ellentmondásos figura volt, Rákosit védte az illegális párt, a Komintern megbízásából. Régi polgári gondolkodású ügyvéd, aki ugyanakkor rendkívül merev kommunista nézeteket is vallott, és ez a kettő a fejében és a cselekvésében állandóan keveredett. Attól félek, Nagy Imre ügyében súlyos szerepe volt, mert hozzájárult ahhoz, hogy Vida kezébe kerüljön, márpedig Vida szerintem gyilkos volt. Ugyanakkor ő vállalta a rehabilitációs pereket, Rajknak és másoknak a rehabilitációs pereit. Én hallottam őt Nagy Imréről hallatlanul lelkesen nyilatkozni, hogy „ez egy ámló. aki...” stb. O Bajcsy-Zsilinszkyt Békéscsabáról jól ismerte, együtt jártak vívni annak idején, és volt közöttük egy ésszerű kapcsolat. Amikor Schönherzék perére sor került és Bajcsy- Zsilinszky nagyon bátran s egészen kiemelkedő módon az antifasiszta oldalra állt. akkor az illegális párt elküldte Domokost mint régi ismerőst, hogy tárgyaljon. Ma is fülembe cseng: „Én jelentettem a pártnak, hogy Zsilinszky Endre ugyanaz, mint volt. Semmit sem változott.” Pedig az emberek változnak, a viszonyok változnak és ha lehet, ezt a jóindulat oldaláról kell tekintenünk. A példa, mit azért idéztem, mert ismerem és mert mára már a múlt szereplőiről szól. talán érthető módon nem ítél sem Bajcsy, sem Domokos, sem a többiek között. az emberek és történetek sokrétűségét illusztrálja. (Vámos Tibor akadémikus ) T|M 1 * // Fürkésző A XIX. század végén két uralkodónőt tartottak a világ legszebb asszonyának: III. Napóleon feleségét. Eugenie császárnét. valamint Erzsébet osztrák császárnét és magy ar királynét, a legendás SissiL Szépsége szinte az egész világot lenyűgözte. 1873-ban a Bécsi Világkiállítás egyik fő „attrakciója” volt olyannyira, hogy a perzsa sah nem volt hajlandó addig hazautazni, amíg nem találkozhatott a császárnéval. Hogy szépségét megőrizze, titkos receptekkel ápolta bőrét. s tojással meg konyakkal mosta szép hosszú haját Naponta órákat töltőn el a szépítkezéssel. de arcfestéket soha nem használt. — Halló, Kuliga lakás. Mező- kovácsháza? Jó napot kívánok. Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. —Jó napot kívánok, tessék, itt Idős Kuliga Lőrinc beszél. —Ha nem tartom fel, szeretném egy rövid beszélgetésre kérni, mégpedig a szerencséről. arról, hogy szerencsés embernek tartja-e magát? — Ezt nem mondhatom el magamról. Az életben mindenért nagyon meg kellett küzdenem. ráadásul az ötvenes években a származásunk miatt szinte a nulláról indultunk a feleségemmel. — Egyáltalán: nagy jelentőséget tulajdonít-e a szerencsének, igyeks:ik-e a „kegyeibe férkőzni” ? — Nem. Én magamban hajdan megfogadtam, hogy csak azzal számolok, amiéit magam szigorúan megdolgozom. Kitartással, sok pluszmunkával értük el. amink van, építettünk egy házat, felneveltük a fiunkat, aki gépészmérnök, van két szép unokánk, az egyik harmadik osztályos, a másik most húsz hónapos. Nincs okom panaszra, nem mondhatom, hogy rosszul éltünk, de a munka árán boldogultunk mindig. Én hat éve nyugdíjas vagyok, az áfésznél dolgoztam 35 évet, a feleségem pedagógus, nyugdíjasán is tanít még, évek óta visszahívják, és ő örömmel vállalja. —Ami azt illeti, nem csupán azokat szoktuk szerencsésnek nevezni, akik megütötték a főnyereményt, akik komoly összeget vagy értékes tárgyat nyertek. Sőt! — Igen, igen! Abban az értelemben szerencsés vagyok, hogy nagyszerű társat találtam, a feleségem remek asszony; hogy a sok munka árán boldogulni tudtunk: hogy szép családunk van, és hogy hat műtét után, de hál’ istennek megvagyok, itt vagyok. Ami pedig a szerencsejátékokat illeti, ilyesmire nagy pénzt nem szabad áldozni. A játék kedvéért én is lottózom, de csak kicsiben. — Sok szerencsét, jó egészséget! „ Vz irodalomnak lelkiséget kell kisugároznia. A lelkiség az. ami jobbá teszi az embert. Végül is ez az élet érteimé is. A legnagy obb értéke annak az embernek van, aki a saját életéből műalkotást farag. Ebben egyesül a művészek mint olyan és az ember heiyettem-lelkileg átélt élete.” E sorok írója: Svetoslav Veigl katolikus költő KíNáLó „Az idén februárban 200 éve született, lakatosinasból lett szobrász művelődéstörténeti hivatástudatára (hogy tudniillik megteremtse a magyar szobrászatot) mi sem jellemzőbb, minthogy a megfelelő anyagot is felkutatta hozzá.” Ki is az a magyar szobrász, aki arról álmodott, hogy megtalálja a carrarai minőségnek megfelelő magyar márványt, és vajon megtalálta-e? Ha elolvassák a 6. oldalon Banner Zoltán Márványsiratóját, megtudhatják. „A mai magyar művészet heterogén, nincs kimagasló alakja. Az alkotók nem tudják, merre menjenek. Nem érzik, hogy a nép nélkül nem lehet elindulni. És a népet nem ismerik...” ...vallja a sok szállal Gyulához kötődő grafikusművész, akivel Szőke Margit kolléganőnk beszélget a 7. oldalon. „Üres lett az életem, ahogy kisétáltál belőle...” ...üzeni a 8. oldalon Oroszlán a Halnak, és üzen István a feleségének, Szidóniának, üzen Ági az Apucikának, Éva és Laci pedig a szüleiknek. Üzenjenek bátran Önök is a Szívküldinkben! „Vége, befejeztem a nagyvilági életet. Elegem van abból is, hogy apuci kicsi fia legyek, aki Harley David- sonon furikázik.” — jelentette ki a világsztár fia — lásd képünkön —, aki rájött, hogy nem elég a jó külső és a híres név ahhoz, hogy valakiből tényleg jó színész váljon. Hogy kiről van szó? Lapozzanak a 9. oldalra! Értesítjük a termelőket, hogy 1992. szeptember 15-étől kedvező feltételekkel libatömőket veszünk fel I. V ________________________ J Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Jókai u. 40. sz., telefon: 25-302, ügyintéző: Kovács Pál. SZŐKE ÉS TÁRSAI KFT. Fekete Isten éltessen, Viktor Fura dolgok történnek mostanában. Először egy ceglédi képviselő, utóbb pedig a vasárnapi újságos Győri Béla jelentette be, hogy éhségsztrájkba kezd. Tőkés László drámai indíttatású elhatározása tehát követőkre talált. De Tőkés és hazai utánzói között van egy nem elhanyagolható különbség: amíg a püspök egy diktatúra színezetű rendszer ellen emelte fel Szavát, addig az itthoniak friss polgári demokráciánkban akarják éhezésükkel igazukat elérni. Különösen Győri Béla döntése gondolkodtatott el. Ót milliók ismerik, egy nemzetet okított népszerű műsorával arra, melyek a demokrácia játékszabályai, s milyen rendszerhez milyen eszközök illenek. Meg hát rádiós (volt), akitől ugyebár bölcsebb dolgokat remél az ember. Apropó rádió! Bűbájos dolog fültanúja voltam egy hete, a Reggeli Krónika hallgatása közben. A névnapjukat ünneplőket köszöntötte a műsorvezető, B. I. pergő ritmusban valami ilyesmit mondott: „A következő zeneszám köszöntse a ma névnapjukat ünneplő Viktorokat. Hirtelen csak egy Viktor jut eszembe, B. Viktor. Isten éltessen, Viktor.” Nekem, akinek halvány fogalma sem volt arról, hogy a Viktorok aznap ünnepük névnapjukat, hirtelen három Viktor neve is ..beugrott”: Fülöp Viktoré. Róna Viktoré meg Orbán Viktoré. Igaz, én nem készültem a műsorra, meg Viktorokból sem vagyok „otthon”. Tudom, persze, hogy tudom, hogy a műsorvezető is tudná sorolni a híres Viktoro- kaL de ugye a csábítás, hogy a gyerek... Aki talán beteg, vagy ha nem. hát megérdemel egy kis meglepetést, rádiós köszöntést. Ami persze rendjén is lenne, de a Magyar Rádió mégiscsak közszolgálati média. Amelynek hallgatása közben — ha így folytatódik — egyszer még ilyen hűt is hallhatunk: .„Anyukám, vegyél húst a hét végére, mert a Józsiék szombaton vendégségbejönnek hozzánk.” Különben, az Isten éltessen, Viktor! Ákpvsi Zot-TÁN
