Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-12-13 / 216. szám
1 1992. szeptember 12-13., szombat-vasárnap \hazaitükör Lm 1 ^ Csődről szó sincs... Talpon maradt a gyulai áfész Olvasóink panaszolták — utánanéztünk — A Gyula és Vidéke ÁFÉSZ meghirdette a Hírlapban, hogy bérbeadja 14 egységét. Tessék mondani, ezek szerint csődben van az áfész és az én részjegyem is rámegy erre? — Kovács Istvánné hívta fel szerkesztőségünket Elekről, hogy tőlünk tudja meg: csődben van-e a gyulai áfész? Kérdéseinkre Sehreyer József , a gyulai áfész elnöke adott választ. — Mindnyájunk előtt ismeretes,hogy a magyar gazdaság válságban van. Megyénkben különösen súlyos a helyzet. Négy áfész ellen csődeljárás, kettő ellen felszámolási eljárásfolyik. Ön mint Békés me- gye egyik legnagyobb fogyasztási szövetkezetének elnöke, hogyan látja szövetkezetének jövőjét? — Sajnos tapasztaljuk, hogy a mostani gazdasági helyzetben egyre nehezebb talpon maradni. Fizetőképességünket azonban mindenképpen meg tudjuk és meg is akarjuk őrizni. — Önöket tehát nem fenyegeti csőd? — Csődről szó sincs. Ahogyan azt Önök is tudják, a csődtörvény értelmében bejeAki olvasta a nagyszerű történelmi regényt, az egy szép, maradandó emlékkel lett bizonyára gazdagabb. Az egri várvédők legendás történetét Hernádi Gyula folytatja. A regény főhőse Bornemissza Gergely Fia, aki apjától örökölt bátorságával, s technikai leleményességével tűnik ki a törökök elleni harcban. De újra találkozhatunk Dobó István várkapitánnyal is, akit korrupcióval vádolnak,' s az egri cár védelmére később Zolthay István, korának egyik legkiválóbb vitéze kerül főkalentési . kötelezettsége van azoknak, akiknek 90 napon túli tartozásai vannak. Ezt azonban hosszú negatív folyamat előzi meg. Nekünk ezt mindeddig sikerült kivédenünk, így aztán fizetőképességünk megőrzése a jövőben is biztosítottnak látszik. — Meghirdették néhány egységük bérbeadását. Jelent ez valami negatívumot? — Semmiféle negatívummal nincs összefüggésben. Egyszerűen rádöbbentünk, hogy egy-két személyes kis élelmiszerboltot hagyományos módon, a központból irányítva nem lehet eredményesen működtetni. Ezért szorgalmazzuk azok bérbeadását, mint ahogyan azt országszerte mások már régen megtették. —Szerepel-e tervükben társaságok alapítása ? — Egyelőre nincs ilyen szándékunk. — Ha már ilyen jól állnak, milyen fejlesztést terveznek? — À napokban vettük át Gyula központjában az új 1500 négyzetméter alap- területű üzletsorunkat, ami közel 30 millió forintba került... B. V. pitányi beosztásba, Balázsde- ák István, vitéz Berény s Kondoros helységek egykori birtokosa pedig főkapitány-helyettesi minősítésbe. De bizonyára találkozunk Balassi Bálinttal, a nagy lírikussal is, aki megénekelte az egrieknek a végbeli élet gyönyörűségeit, s zengte a hazaszeretet szívből fakadó hangjait, s dalolta a szerelem virágénekeit. A kézirat várhatóan még ebben a hónapban nyomdába kerül. Reméljük, Hernádi Gyula Új egri csillaga méltó lesz elődjéhez. Oláh Ferenc Az alábbiakban két olvasói levél felháborító esetét vizsgáljuk, melyben az olvasók mint vásárlók úgy érzik, az eladói „udvariasság” áldozatai lettek. Betartva a latin mondás elvét, mindkét fél lehetőséget kapott az ügyek elmondására. Egy hölgy (név és cím a szerkesztőségben) írta, hogy a békéscsabai vásárcsarnokban a hírlappavilon előtt kezdte el nézegetni az 50 százalékos könyveket. Részletek a levélből: „Levettem egyet, s belelapozgattam. Erre odajött az eladónő, s rámszólt metsző hangon: »Mit akar?« S gúnyosan folytatta: »Már felfigyeltem önre, elég sokszor jön ide, de sosem vesz.«(...) Én felháborodva mondtam, ilyen udvariatlan eladóval még nem találkoztam. így kell viselkedni a vevővel? Nem lehet nézegetni? Erre kijött a férfieladó, s a nevemet kérte, előtte kijelentettem, beírok a Békés Megyeinek. Majd kérte a személyimet. Igazoltatni akart! Az eladó a vevőt!!” Elbeszélgettünk erről a megalázó esetről id. Tokaji Sándorral és feleségével, az eladókkal. Emlékeztek a hölgyre, de az esetet másként írták le. Amikor a hölgy „fenyegetőzött”, hogy ír lapunknak, az eladók azt hitték, hogy újságíró, ezért kérdezték a nevét, de a személyi igazolvány elkérésére nem is gondoltak. Valóban szóltak a panaszosnak, vigyázzon a könyvekre, hiszen érték. A piacon sok külföldi megfordul, s nem mindenki becsüli meg más tulajdonát. Idézünk a második levélből: „Barátnőmmel késő estig dolgozunk, ezért néha bementünk a piaccsamok melletti Dominó nonstop üzletbe. Egyszerkétszer előfordult, hogy a kiszolgálót megkértük, a vásárolt felvágottat vagy kenyeret szeletelje fel. Nagy kelletlenül meg is tették, de a legutolsó alkalommal a fiatal férfi arrogáns hangnemben ilyen szavakkal utasított el: direkt nem szeleteli fel, mert nem kell, hogy rászokjunk] ! !(...) A mai privatizációs világban, amikor lépten-nyomon nyílnak az üzletek, és a kereskedők azt sem tudják, mivel csábítsák magukhoz a vásárlókat, egy eladó megengedheti magának, hogy kedve és hangulata szerint go- rombáskodjon a vevőkkel?” Az üzlet vezetője és eladói a panaszt visszautasították. A Dominóban csak szakképzett eladók dolgoznak, tehát „nem is tudnak” arrogáns hangnemben beszélni. Persze a kultúrálatlan külföldiekkel és az ittas egyénekkel szemben határozottan lépnek fel. Mivel a szeletelés szolgáltatás, ezért nem kötelesek elvégezni, már csak azért sem, mert késsel darabolnak, s így a minőség sem tökéletes. Azt, hogy melyik esetben kinek van igaza, nem feladatunk eldönteni. Az első levélhez csak annyit fűzünk, hogy nem találtunk olyan könyvárust a városban—még a megnevezett sem ilyen —, aki ne engedné, hogy több könyvet is végiglapozzunk. A második panasszal kapcsolatban érdeklődtünk a Százas, a Kakas és az Orosházi út 108. sz. alatti ABC-kben. Mindháromban, s így feltételezhetjük, valamennyi áruházban felszeletelik a kenyeret és a felvágottat bárki kérésére. Mindenesetre mindkét félnek több türelmet kívánunk! SzaT Uj egri csillagok születik Visszhang Válasz egy olvasói(?) levélre Szinte hetente lehet olvasni a Békés Megyei Hírlapban Zalai György olvasói leveleit. Minden esetben a kormány ténykedését vagy valamelyik kormányzó pártot vagy annak képviselőjét kritizálja. Kíváncsi voltam, vajon ki ez az olvasó, aki ilyen rosszindulatú, bizalmatlan a rendszerváltoztatás nehéz munkáját végző kormány, és a mögötte álló pártokkal szemben. Gondoltam. hogy egy elégedetlen, de tiszta múltú, feddhetetlen falusi ember. Egy kicsit meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Zalai György, aki korábban a Magyar Kommunista Párt, majd az MSZMP Békés megyei titkára volt, demokráciára és toleranciára oktatja a kormányt és az MDF-t. Csodálkoztam, de gondoltam, hogy szabadság van, mindenki írhat az újságnak. Az elmúlt héten azonban Zalai György, volt párttitkár úr által személyesen megszólítva lettem. Így most kénytelen vagyok válaszolni vádaskodó levelére, amely tele van csúsztatásokkal. Nem tudom,hogy Zalai György olvasta-e Csurka István tanulmányát, mindenesetre az olvasói levélből ez nem derült ki. A Csurka-cikk alapgondolata — amellyel az MDF békéscsabai elnöksége is egyetértett—az volt, hogy a kormány köré vont blokád akadályozza az országban az igazi rendszerváltoztatást. Ha a kormány nem tudja legyőzni az ellene ható negatív erőket, akkor nemcsak az MDF, hanem az egész ország működőképessége veszélybe kerül. „Ezért vissza kell szerezni tálentumunkat, meg kell őrizni magyarságunkat, hiszen az MDF-et minden más politikai erőtől az különbözteti meg, hogy a magyarság sorskérdéseit mindenek fölé helyezi.” Csurka István gondolatai között az is benne van, hogy folyik a kormány és az MDF nyílt lejáratása, amelynek ékes bizonyítéka Zalai György „Visszhang" -ja is. Tudomásomra jutott, hogy Zalai úrnak is jelent meg tanulmánya 1977-ben ,A szövetkezeti mozgalom Békés megyében’’ címmel. Ebben leírja a népi demokratikus és a kapitalista erők harcát, majd a proletárdiktatúra győzelmét. Leleplezi a „Hangya” szövetkezetben megbújó reakciósokat és kisgazdákat, és leírja a kulákok likvidálásának szükségességét. Tanulmányában idéz a reakciósok és a kulákok elleni harc „bölcs" vezérétől, Rákosi Mátyástól. Úgy gondolom. Zalai György úrnak a régi kommunista szokás szerint önkritikát kellene gyakorolni, mielőtt oktatást tart a sajtóban demokráciáról, becsületről és hazaszeretetről. Egyébként megnyugtathatom Zalai urat, hogy igaz, hogy Csurka István alapgondolatát az MDF-esek többsége támogatja, de elnökünk és az ország miniszterelnöke mögé az MDF-esek szinte százszázalékosan felsorakoznak. Ha Magyarországon csak egy emberfogja betartani a parlamentarizmust, a demokráciát, a jogállamiságot, az Antall József lesz, akinek politikai és emberi nagyságát mi már most látjuk, de lehet, hogy egyesek csak gyermekeik történelemkönyvéből fogják megtudni. Dr. Kerekes Attila W Parker Remek állás 10. — Hallgasson ide, kedves barátom —: szólalt meg nyugodtan. — Én már öreg harcos vagyok... végigcsináltam egy-két csatát. És azt hiszem, ismerem az embereket... Valahogy az az érzésem, hogy maga, aki nem egészen egy nap alatt megnyerte a képviselő úr bizalmát, sokat intézhet az ügyemben. Sőt, talán úgy is mondhatnám, érzésem szerint: befolyása is van a képviselő úrra... Van egy propozícióm! Az ügylet lebonyolításáért járó összeget felemeljük. Mondjuk... hetvenezer frankra! Ön majd megmagyarázza a képviselő úrnak, hogy hetvenezer frank éppen elég ezért a dologért... Viszont én soha, senkinek a közbenjárását, fáradozását és szívességét nem vettem igénybe ingyen! Felajánlok önnek ezért a kis rábeszélésért... tízezer frankot! Pierre gúnyosan mosolyogva válaszolt. — Köszönöm... Téved, igazgató úr, ha azt hiszi, hogy engem meg lehet vásárolni... Dupont legyintett. — De, drágám... ki beszél itt ilyesmiről. Engedje meg, hogy megjegyezzem, ha valóban ez lenne a szándékom, akkor is tartózkodnia kell az ilyen túlságosan pozitív meghatározásoktól... Ezeket ki kell küszöbölni az üzleti és politikai életből... — Értem — felelte Pierre nyugodtan. — Tehát akkor így mondom: nem áll módomban, hogy a fáradozásomért felajánlott tízezer frankot elfogadjam! így jobban hangzik? — Sokkal jobban, fiatalember! De várjon csak... megengedi, hogy kérdezzek valamit? — Parancsoljon! — Tudja maga, mennyi az: tízezer frank? — Hogyne... Tíz darab ezerfrankos, száz darab százfrankos ... — Hohó! Álljunk meg egy pillanatra! Mindentől függetlenül, engedje meg, hogy megmagyarázzam, mit jelent az, tízezer frank! Az irattáskájáért nyúlt és kinyitotta. — Éppen most indultam valahová, hogy tízezer frankot fizessek... tessék, nézze, ez az a pénzköteg! Elővette a száz darab száz- frankosból álló köteget és az asztalra dobta. —Látja? — Hogyne... — Téved, fiatal barátom! Maga csak száz darab százfrankost lát! És fogalma sincs arról, mit jelent: tízezer frank! Mi van mögötte!? Majd én megmagyarázom! Élénk gesztusokkal, szug- gesztíven beszélt és Pierre feszülten figyelt rá. — Tízezer frank... — mondta Dupont—óriási pénz! Jelenti azt, hogy felcserélheti ezt a készen vásárolt ruhát, amit visel, egy elegáns, jólszabott öl* tönnyel. Jelenti azt is, hogy selyeminget hord... Tudja, milyen pompás dolog a selyeming!? Káprázatos viselet! De jelent nyugalmat és biztonságot is a tízezer frank... Ha kedve tartja, jelenti a Riviérát, amelynek fövenyét eddig csak a mozi első soraiból ismeri... Jelenti, hogy emberszámba veszik, tisztelik... Mert a pénz, tízezer frank, ráadásul még tiszteletet is hoz magával... De ha ezek nem érdeklik jelenthet nyugalmas., derűs öregséget! Kis családi házat Párizs környékén, kerttel, virágokkal... A házelőtt kis padka, színes fakerítés... Nyugalom! Biztosított napok, amikor már nem tud dolgozni, amikor elröppent a fiatalság... És várjon, jelent még valamit! Él az édesanyja!? — Igen... — Jelenti ez a tízezer frank azt is, hogy az édesanyját nem érheti különösebb baj... Jelenti, hogyha egyszer megbetegszik, nem közkórházban kezelt ingyenbeteg, hanem szanatóriumban ápolt idős hölgy, akihez tanár jön... Látja már, érzi már? Ez mind tízezer frank! Élet és halál, pompa, szórakozás, nyugalom, jövő... Mindez: tízezer frank! Nyíljon ki a szeme, fiatalember! Magának még soha nem volt tízezer frankja! Maga még nem érezte, milyen varázslatos erőt képvisel ez a pénz... Egy csapásra megváltozik az élete! Más ember! Megérti ezt!? Más ember, ha más ruha van magán! Ha tudja, hogy a szemben álló fél nem sejt semmit a szegénységből... Égyen- rangú! És élni fog, élni! Ámi- ben eddig talán nem volt része! Pierre már szédült. Milyen furcsa, milyen hihetetlen, aniitez az ember itt most elmondott. Tízezer frank! És ez a tízezer frank röpke huszonnégy órán belül már másodszor kínálja fel magát! Nők, utazás, ruhák, gondtalanság, családi ház, az édesanyja... Dupont felállt. Jó szeme volt és ismerte a közmondást, amely szerint addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Hát ütötte! — Nem látok bele magába, fiam... De azt tudom, hogy ennyi pénze még soha nem volt... Már nem kölyök. Lehetnek vágyai, álmai. És ezek most egy csapásra megvalósulnak... Úgy eldobja ezt a ruhát azzal a szomorú inggel és nyakkendővel együtt, mintha soha nem is lett volna a magáé. És vele hajítja az apró, gyötrő gondokat, amelyek megmérgezik a fiatalság legszebb perceit... De ha nincs esze, ha nem hallgat mindarra, amit mondok, gondoljon az édesanyjára... Egyszer talán eljön apilla- nat, amikor még ölni is hajlandó lenne azért a tízezer frankért, csakhogy az anyján segíthessen... A világ legboldogabb embere, aki nyugalmat, gyógyulást vihet az anyjának... Az édesanyjának! Csak egy pillanatra hallgatott el, azután felemelte a pénz- köteget, Pierre mellé lépett és ügyes mozdulattal a zsebébe erőszakolta. — Ne beszéljünk tovább róla... én már nem is emlékszem a dologra. És a képviselő úrral közölje, amit mondtam. Pierre szédült. Pokoli, hogy ez a Dupont mindent felkavart benne. M intha tudta, látta volna azt a sok nélkülözést, amit elszenvedett. Talán tudja is, hogy Pierre Chaumeur ifjúságából kiesett a romantika, az ábrándozás és játék csodás periódusa, az udvarlás, a kamaszszerelem és később mindaz, ami gyűjtőnévvel ifjúságot jelent. Oh hogy értette, hogy mindezt elmondja! A ragyogó, illatos, kívánatos nőket... és a tengerpart fövenyét, amit eddig csak a külvárosi mozik első soraiból látott... És az anyját, az édesanyját, akinek eddig soha semmit nem tudott adni... Aki talán beteg... közkórházi ingyenbeteg... Úristen... Tízezer frank... Valószínűtlen messzeségből hallotta csak Dupont jónapot- ját. Oly mozdulatlanul, der- medten állt, mint aki valamilyen ismeretlen varázslat hatása alatt merevedett meg. Talán csak akkor eszmélt fel, amikor az ablakon keresztül meglátta Dupontot, aki autójába szállt. Égy pillanatig úgy érezte, nem volt ura akaratának. Az a kövér emberke ráerőszakolta a pénzt. Megszédítette, elcsavarta a fejét. Kiáltani akart, utána rohani, visszaadni a pénzt. De nem tudott mozdulni. Csak állt, mereven, mozdulatlanul, mintha fából lenne. És érezte, hogy ereiben furcsa gyorsasággal száguld a vér, a szíve erősebben ver, mint eddig. Valami történt vele... Ekkor egész váratlanul, szinte észrevétlenül nyílt a dolgozó- szoba ajtaja. Juliette jött be. Lassan, érthetetlenül lassan közeledett Pierre felé, azután megállt. A szemében gyűlölet lángja égett és a hangja maró, gúnyos, megvető volt. Ezt mondta: —Aljas gazember! Mintha a varázslat megszűnt volna. Egyetlen másodperc leforgása alatt visszazökkent abba a valóságba, amelyben Dupont — helyesebben a tízezer frank—megjelenéséig élt. — Mit mondott?—kérdezte hihetetlen csodálkozással. — Aljas gazember! — ismételte meg a lány és merően Pierre szemébe nézett. ' —Miért...?—kérdezte Pierre megdöbbenve. — Ezt még kérdi...? — kiáltotta Juliette. — Még meg meri kérdezni? — De kérem, Juliette, nem értem... —Nem érti?—Tört ki a lány — hát majd megmagyarázom! Be akartam jönni ide... Éppen akkor, amikor Dupont itt járt. Kinyitottam az ajtót és hallottam, mit beszélt az az ember... Minden szót hallottam, érti!? És azt is láttam, amikor zsebébe gyömöszölte a tízezer frankot! Most már érti végre ! ? (Folytatjuk)
