Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-01 / 154. szám
/ / BÜNBE(L)ESÉS 1992. július 1., szerda Lakat alatt az almáskamarási „trió” Meglepték, megverték és kirabolták Mindössze néhány hét elegendő volt, hogy a mezőkovácsházi rendőrkapitányság ismét egy újabb, durva, erőszakos bűncselekménnyel, rablással találja magát szembe, ezúttal Almáskamaráson. Most is idős ember volt a kiszemelt áldozat és az elkövetők pofonokkal igyekeztek nyomatékosítani szándékukat. A rendőrkapitányság bűnügyi osztálya előzetes letartóztatás mellett, rablás bűntette ügyében folytat nyomozást az almáskamarási Sz. P., G. L. és S. F. ellen. A rendőrségre telefonon érkezett a szomszéd bejelentése, miszerint O. Imre almáskamarási lakost ismeretlen tettesek lakásában tettleg bántalmazták és elvittek tőle 150 ezer forintot. A helyszíni szemle során „kirajzolódtak” az eset képsorai: O. Imre a késő esti órákban egyedül tartózkodott otthon, mivel felesége és fia kórházi kezelés alatt áll. Körülbelül 21 óra 30 perckor kopogtattak a zárt konyhaajtón. A tulajdonos mit sem sejtve kinyitotta az ajtót, s félig kilépve így szólt: „Ki vagy?”. Válaszként hatalmas rúgást érzett a hasán, majd hirtelen egy ismeretlen tárgy vágódott az arcába. A támadó a sötétből előugorva belökte az ajtón, az ágyra leteperte, miközben tovább ütlegelte a fején. Úgy látszik még ezt sem találta a „nagy hős” elég hatásosnak, mert 2 párnát is a sértett fejére nyomott. „Itt döglesz meg!” — kiabálta. A három jómadár a konyha átkutatásával találta meg a 150 ezer forintot. A rendőrség a már korábbi esetet is figyelembe véve nagy erőkkel és az eszközök átcsoportosításával kezdte meg a kutatást. Forró nyomon, bravúros nyomozással 24 órán belül sikerült a három elkövetőt kézrekeríteni. Tekintettel arra, hogy a letartóztatottak további vagyon elleni bűncselekménnyel is alaposan gyanúsíthatok, így Nagy- és Almáskamarás lakossága egy ideig nyugodt lehet, hisz feltehetően hosszabb ideig lakat alatt őrzik a gátlástalan rablótriót. Halasi Mária A torbe csalt csaló Tanulás és játék együtt. Vajon ez az utolsó nyár? Ha megszűnik a KBT, a tábornak is vége? — Két fiatalember jelent meg az üzememben — idézi fel a történteket Madarász János nagyszénási vállalkozó a Fasarok és Fapapucs Készítő Gmk. tulajdonosa, majd így folytatja. — Nagy mennyiségű papucsot akartak vásárolni tőlem, az ország különböző pontjain élő nagykereskedők számára. Megmutattam a készletet, s már rögtön kiválasztottak mintegy 4 millió forint értékű árut. Másnap a két messziről jött látogató, akik előbb Gyuláról érkeztek, majd Hódmezővásárhelyről, hol így, hol úgy adták elő, a korábbi megrendelt mennyiségen felül még újabb papucsokat kértek, s így a teljes vásárlás mintegy 6,7 millió forintra rúgott. — Nekem rögtön az volt gyanús — sorolja Madarász János —, hogy minden zokszó nélkül egy összegben kívánták kifizetni átutalás formájában a majd 7 millió forintos vételárat. A mai helyzetben ez igen ritka, hiszen általában a vevők, még a nagyobb vállalatok is 30—45 napos fizetési haladékot kémek. Lényeg a lényeg, hogy elvitték tőlünk a befizetési csekket és egy ceglédi postahivatalnál be is fizették. Erről volt bizonylatuk. A nagyszénási vállalkozónak feltűnt a két fiatalember viselkedése, bár a visszahozott csekken „Cegléd-V” jelű postai pecsét volt. Ennek ellenére felhívták a ceglédieket, pontosabban négy postahivatalt, akik megértve Madarász János gondjait, segítőkészen elmondták, hogy náluk a napi befizetés összesen még egyszer sem haladta meg a 2 millió forintot. Ily módon a gyanú már sokkal alaposabb volt. — Felhívtam a hatóságokat — magyarázza a vállal kozó — s elmondtam a történteket, sőt azt is, hogy a két úr útlevéllel jött és nem tudtak személyi igazolványt mutatni. Ennek ellenére a megbeszélt időpontban megjelentek az áruért. Eljött a vevő, a sofőr és az utóbbi testvére. Átszámoltattam velük az árut, s ez alatt az idő alatt a feleségem lefénymásolta a tőlük elvett befizetési utalványt, rajta a Cegléd-V pecséttel. Közben a rendőrség is intézkedett, biztosították a helyszínt, ám Schiffert Attila végig nyugodt volt. Mikor megkérdeztük tőle, nem izgul-e, akkor is azt mondta, nincs miért. Szerencsénkre a szállítólevelet is aláírta, így a rendőröknek viszonylag egyszerű volt a csalás szándékát a helyszínen bizonyítottnak tekinteni. Letartóztatták Schiffert Attilát csalás alapos gyanúja vétségével, s bevitték az orosházi rendőrkapitányságra. Természetesen az árut visszapakoltuk, nem engedtük elvinni. A magabiztos csaló és ismeretlen hódmezővásárhelyi társa már nem olyan nyugodt. A hatóság ugyanis vizsgálja, hogy az országban hol és mikor követtek el hasonló csalást. A nagyszénási majd 7 milliós okirat-hamisítással járó trükk nem jött be, Madarász János vállalkozó szerencséjére. Vélhetően nem lehet szó egyedi esetről, hanem egy komoly hálózat országos munkájáról, mert Schiffert Attila a mai napig tagadja, hogy lett volna társa. Úgy tűnik, inkább magára vállalná a „balhét”, mintsem másokat is belekeverjen. Az ügyben a vizsgálat folyik, s lezárásakor a rendőrség tájékoztatását is hírül adjuk. Papp János Hol mér a traffipax? Az adott napon első helyen jelzett mérési helyen 5.30— 14.00 óráig, a második helyszínen 14.30—22.00 óráig végeznek méréseket. A helyszínek és az időpontok szolgálatszervezési okok ból kivételesen változhat nak. Július 1.: Július 2.: Július 3.: Július 4.: Július 5.: Július 6.: Július 7.: Békéscsaba—Békés—Mezőb. (47-es út); Békéscsaba—Szeghalom (47-es út) Békéscsaba belterület (44-es út) Békéscsaba belterület (44-es út) Békéscsaba belterület (44-es út) Békéscsaba belterület (44-es út) Békéscsaba—Békésszentandrás (44-es út) B.csaba—Mezőkovácsh. (4434-es út). Békéscsaba—Orosháza (47-es út). Békéscsaba belterület (44-es út). Békéscsaba—Békés—Mezőb. (47-es út). Békéscsaba belterület (44-es út). Békéscsaba—Szeghalom (47-es út). Békéscsaba—Orosháza (47-es út). Akik nyaralva tanulnak Álmodni sem lehetne szebb környezetet annál, mint amilyen nemrégiben a békés-dán- foki közlekedési szaktáborban fogadott. Félkör alakú, csinos kis épületegyüttes, néhány szöcskeugrásnyira a hűs vízpart. A maximalisták elégedetlenek: nincs fa, árnyék a közelben. A hangulaton persze ez meg sem látszik. Szinte egyszerre felelnek: a gyerekek év közben, szakkörökön, fakultációkon tulajdonképpen már elsajátították a legtöbb tudnivalót. A tábor célja nem az, hogy folytassák a kemény, szigorú munkát, helyette inkább nyaralva tanulnak. Sokat segítenek a megyei rendőr-főkapitányság szakemberei látványos bemutatókgyermekkorban lehet a legjobban pontosságra, helyes, szabályos közlekedésre tanítani az embert. Ha idejekorán elsajátítja ezt aTudományt, később fegyelmezett közlekedő lesz belőle. Az oktatók, a nevelők mégis elszomorodnak, amikor a jövőről kérdezem őket. Mint kiderült, a létük eddig is a Közlekedésbiztonsági Tanács táBemutató a Yamahákkal. Mindenkire jutott egy kör, sőt, a szerencsésebbek repetázhattak Mit is takar a kifejezés: megyei közlekedési szaktábor? A megyei rendőr-főkapitányság és a Békés Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács évek óta meghirdeti a közlekedési vetélkedőt az általános iskolák között. A legjobbak pedig — ezúttal ötvenen —jutalmul tíz napot Dánfokon nyaralhatnak, illetve tanulhatnak. — Nyaralnak vagy tanulnak? — fordulok a tábor vezetőihez, Kárnyáczki Imrénéhez, Annus Andorhoz, Tóth Béláné- hoz és Valljon Györgyhöz. kai, beszélgetésekkel. Ottjár- tunkkor a gyerekek két motoros rendőrrel és korszerű Yamahájával igyekeztek barátságot kötni. Egy-egy kör mindenkinek jutott, sőt, az élelmesebbek repetázhattak is. Előző napon óriási sikert arattak a kommandósok, és vidám perceket szereztek maguknak, egymásnak a különféle elméleti, gyakorlati versenyeken. A táborzáró tábortűzről és a köréje szervezett búcsúestről már nem is beszélve. Mindannyian tudjuk, hogy mogatásán múlott. Idén például 200 ezer forinttal segítették a tábort, s így a gyerekeknek csupán napi 250 forintot kellett fizetniük. A KBT nélkül nincs tábor. A KBT-nek pedig jószerével napjai vannak hátra. Miért? Nincs pénz — szól a hivatalos központi indoklás. S ha túltekintünk a tábor ügyén, még fájdalmasabb a helyzet; számtalan programot, oktatást, versenyt kénytelenek ezután törölni a naptárból. Olyanokat, amelyeket a KBT szervezett, támogatott eddig, a közönség szerette is, és az aggasztó közlekedési statisztikákból kiindulva igencsak ráfért mindenkire. A jövő mindenesetre rendkívül bizonytalan, s egyelőre —- sajnos — nem túl biztató. L. E. Csasztuska A stoptábla, a stoptábla, tudod-e, hogy mire jó? Behajtani, állítani vagy éppen csak támasztó? Állj meg, hogy ha ezt meglátod, s engedd el, ki arra jó'. Ismeretlen szerző műve a tábori vigadalmakhoz
