Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-01 / 154. szám
0 1992. július 1., szerda MINDENT BELE BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A forgatás alatt „Ha itt vannak az ászok, vígan dudorászok” —jutnak eszembe Romhányi József Frédi és Bénijének sorai a Gyulai Várfürdőben rendezett ÁSZ-gálaműsor apropóján. Igazán széles volt a paletta, bőven lehetett válogatni. A sok-sok sztár közül Hevesi Tamást, az egykori gyulai zenekarnak, a Névtelen Nullának a vezetőjét, Kökény Annát, az egyik Michael Jackson videoclip magyar szereplőjét és Somló Tamást, a Locomotív GT nagyszerű zenészét szólaltattuk meg. A rendhagyó beszélgetésekre a fürdő zöld gyepszőnyegén, a hatalmas lombkoronák hűs árnyékában került sor, miközben a műsor forgatása javában folyt. / „LGT: Életképek, magyar tartalommal” Elképzelt levelek - valódi beszélgetés a fürdő füvén Artúrral Együtt táncolt Michael Jacksonnal —Igaz, hogy te Michael Jacksonnal együtt táncoltál? — Igen, a Black or White című dalának a clipjében valóban szerepeltem. —Ki vagy te, honnan érkeztél? Egyáltalán hogy kerültél kapcsolatba az amerikai popcsillaggal? — Kökény Annának hívnak, s nagykőrösi vagyok. Tavaly érettségiztem az óvóképző szakközépiskolában. Az unokatestvéremnél nyaraltam San Diegoban még tavaly nyáron. Rendszeresen lejártunk egy táncstúdióba mozogni. Ez a stúdió elég jónak számít, mert rendszeresen válogatnak a táncosok között a különböző szerepekhez. Egyszer, amikor én is éppen ott voltam, jöttek válogatni. Nem mondták meg, hogy mihez, annyit tudtunk csupán, hogy egy clipjelenethez keresnek táncosokat. Gondoltuk, megpróbáljuk mi is az unoka- tesómmal. Kaptunk egy telefonszámot, amit fel is hívtunk. Akkor tudtuk meg, hogy Michael Jackson egyik videójáról van szó — képzelheted, tátva maradt a szánk. Nem is hittük el először az egészet, ám miután megkaptuk a pontos dátumot és címet, mégis elmentünk. Rengetegen voltunk „Galambok, galambok Ködszürke galambok Zúgjanak értetek Himbáló harangok...” Már négy éve felbomlott a Névtelen Nulla zenekar. Egyetlen lemezt adtunk ki — 42 ezer példányban kelt el. Ez első albumként nagyon jónak számít, hisz a Kft. például csak 7 ezret tudott eladni első lemezéből. A felbomlás után két évig Ausztráliában zenéltem, majd Kanadában, Nyugat-Európá- ban vendégszerepeltem. Kisebb klubokban léptem fel — szép sikereim voltak. Olyannyira, hogy egy amerikai zenész például egyszemélyes előzenekarának szeretett volna szerződtetni, de addigra sajnos lejárt a kinttartózkodási engedélyem, s kitoloncoltak Ausztráliából. „ Hoztatok miné künk Békélő világoty Értetek dobáltak MiUió virágot... ” Mostanában itthon vagyok Magyarországon. Hétvégeken különböző klubokban lépek fel, jóformán az egész országban megfordulok. Egy éve alakítottam egy együttest, ^azóta közösen zenélünk. Ok kísérnek majd az első szólóalbumomon, mellyel október elején nagyon szeretnénk kijönni. az első napi próbán, akkor még nem választották ki a szereplőket. Elsősorban keleties lányokra volt szükségük. A másik, amit nagyon néztek az a magasságunk volt, ugyanis nem lehettünk nagyobbak, mint Michael Jackson. A dedikált dzseki Jacksontól —A dalnak melyik jelenetében találkozhatunk veled? — A másodikban, az indiá- nos rész után szerepeltem, hosszú, keleties aranyruhát viseltem. —Hogy zajlottak a próbák? Jacksonnal mikor találkoztatok először? — Előbb zongorára, majd Hevesi Tamás vallomása Nem elsősorban sikert várok az albumtól — önmagamat akarom adni. Szeretném megtartani majd azt a popula- ritást, mely a Névtelen Nullát is jellemezte az utolsó években. „A szomorú arcokra egy kis mosolyt csaltam” yyCsokorban repültök, Fehér lett égboltunk. Volt egyszer minékünk Pusztító régmúltunk... ” Tavaly rendszeresen felléptünk a bátyámmal, Hevesi Imrével a megyében, volt egy közös műsorunk. Sokan kérdezgetik, hogy miért nem folytatjuk. Négyszázvalahány fellépésünk volt — már nagyon untuk magunkat, s kicsit egymást is. Hát ezért. magnóra gyakoroltunk. Egy indiai nő tanította be nekünk a számot. A magyarázatokból nem sokat értettem, hiszen nem beszélek angolul, inkább csak utánoztam a többieket. Miután megtanultuk a táncot, három napig forgattuk a clipet. Akkor találkoztam Jackóval. — Ez nagyon bensőségesen hangzik. Milyen ember Jackó? — Fantasztikus egyéniség! Óriási hatással volt rám a zenéje, az életfelfogása, a viselkedése, ő maga... Látszik rajta a különcség, az, hogy mennyire sztár. De például közelről látni az arcát... A rengeteg műtét megmaradt rajta. Ez azért mindenféleképpen negatív élmény. — Beszélgettetek vele? — Nem, jóformán egyáltalán nem. Ha valami probléma volt a próbán, azt sem nekünk mondta. De mindig nagyon kedves volt velünk, sokszor nézett bennünket... Valamilyen tárgyi emléked van Jacksontól? — Sajnos annyira izgultunk, hogy mindig elfelejtettünk fényképezőt vinni, így fotónk az nincs. Viszont a kabátomra kértem tőle egy autogramot. Nézd csak, ez egy örök emlék Jackótól!... Ennek ellenére a közös fellépéseket sem tartjuk kizártnak. Van egy dédelgetett álmunk, szeretnénk egy hasonló duót összehozni, mint a Simon és Garfunkel. Érzelmes, dallamos számokat játszanánk, melyek elsősorban az énekhangra épülnének. „Csörgőkben illatos Olajág-darabok, Galambok, galambok. Hófehér galambok. ” (Hevesi Tamás: Galambok) Nemrégiben fantasztikus élményben volt részem. Még most is kiráz a hideg, ha az o.romhegyesi koncertre gondolok. Ez az a jugoszláviai magyar település, ahol megtagadták a szerb hadseregbe való bevonulást a férfiak. Jelképpé vált a falu! Szinte vibrált a levegő, érezni lehetett, hogy néhány kilométerrel odébb folyik az öldöklés. Nem politizáltunk, még csak ki sem ejtettük szánkon a háború szót... Boldog vagyok, hogy ott lehettem! A szomorú szürke arcokra egy kis mosolyt, fényt sikerült csalnom. Már ezért megérte... A sok szörnyűséget látott szemek talán a Galambok című dalnál csillogtak a legmeghatódottabban... Nagyon visszavárnak, « nagyon szívesen megyek. (szigeti) Drága Tomcsi! Biztosan emlékszel rám, én voltam az a szőke, hosszú hajú lány, aki mindig mosolygott, s kacsintott rád az LGT-búcsúbulin. Csodálatos koncert volt! Neked milyen volt belülről? Csók: Gizi — Majdnem olyan, mint kívülről. Nagyon megható volt az egész, nem is gondoltuk, hogy ennyien és ennyire ragaszkodnak hozzánk. Olyan szentimentális voltai egész, itt a „zártkörű Tabánban"! De szerintem így voltai egész történetünk tisztességesen lezán’a. Somló úr! Mind a négy koncertnapon teltház előtt játszottak. Mennyi nyereségük származott? Az adóbevallását komoly figyelemmel kísérjük. APEH — Még nem tudjuk, hogy mennyit is jelentett anyagilag a buli — nem történt meg a végelszámolás, javában tartanak a kifizetések. Egyébként a mi bevételünk csak annyi, amennyi a jegyek eladásából bejön. S annak is csak bizonyos hányada. Azt mindenesetre remélem, hogy nem járunk rosszul... Végre ez lenne az egyetlen koncert az életünkben, ahol talán valami pénzt is kereshetünk. Eddig ugyanis ŐRI-gázsiért játszottunk mindig, ami fejenként 1200—1300 forintot jelentett nekünk... Akkor is, amikor már befutott zenekarnak számítottunk, amikor... Kedves Tamás bátya! A cserkészcsapaton belül többen szeretnénk cirkuszban dolgozni. Hallottuk, hogy Tamás bátya valamikor artista volt. Van-e még olyan mutatvány, amivel fel tudna lépni, készül-e a jövőben valamilyen produkcióra? Az özvegy Lipiczay Lórántné Cserkészcsapat —Amit a közeljövőben szeretnék csinálni, az felér egy komoly mutatvánnyal! Készítek egy lemezt, amiben olyat fogok előadni, amit még soha. Demjén Rózsi írja majd a szövegeket, a lemez felét én készítem, a másik felét általam kedvelt és szeretett zenészek. Valószínűleg felveszünk néhány nótát az LGT-vei is, de már nem LGT néven. Nincs tematikája, vezérfonala a lemeznek — mindenki olyan dalt hoz magával, amilyet akar. Tisztelt Somló Tamás! Rendkívül sok pletyka terjedt el az ön és Presser Gábor viszonyáról. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba: mi az igazság ebből?! Vasutas Szakszervezetek Országos T anács a — Presser Pici nem könnyű munkatárs. Megvannak a saját elképzelései, melyekhez nagyon ragaszkodik. De messzemenően akceptáltam, hogy ő nagyszerű zenész — ezért végülis minden úgy kerekedett ki, ahogy ő elképzelte, persze voltak esetek, amikor megegyeztünk, kompromisszumot kötöttünk. Végül azért váltunk szét, mert az egész zenekar fenntartásához, működtetéséhez, menedzseléséhez már fáradtak voltunk. Ezt már nem vállalta föl egyikünk sem. Magától fújt ki afelállás. Édes Tamás! Mikor felteszem a lemezjátszón a „Kék asszonyt”, úgy érzem, mintha nekem énekelnél. Egyszerűen fantasztikus! Mondd, kedves, neked melyik a kedvenc dalod? Millió csók egy igazi Kék asszonytól: Arankától — Egy csomó kedvenc nótám van. Voltak időszakok, amikor nagyon boldog voltam a zenekarral, ebben a szakmában, ebben a műfajban... Talán azokból az évekből a legkedvesebbek a dalok. De az az igazság, az igazi kedvencem mindig mások szerzeményei voltak. Úgy ideig-óráig tetszettek a sajátok is, csak ezek utána elcsépeltek lettek. A kényszerű próbák elvették az eredeti ízét a daloknak. Kedves Somló úr! Egy kisebb klub vezetője vagyok, s szeretném bevallani: unom a zenéjüket. A fiatalok állandóan a Loksi-lemezeket, -számokat hallgatják, mást egyszerűen nem tehetek be a magnóba. Mit gondol, mi ennek az oka? Az Ellenfél Nélkül Klub vezetője — Szerintem a múlt rendszerből egy KÉPET hagytunk magunk után. Még a fiatalok számára is, akik nem élhették át a nagy korszakunkat. A dalaink életképek! Egy kicsit mindenki megtalálja magát a zenében, a szövegekben. Nem szimbólumokról, hanem az életről szóltunk. Dusán ezt nagyszerűen megfogalmazta. Realisztikus, valósághű szövegeket írt, ami szerintem közelebb állt a zenekarhoz, mint Adamis Anna költeményei. A zenei stílusunk is e szerint változott: komolyodott, igényesebb lett. Somlókám! Egy cipőben járunk: én is elkártyáztam mindenemet, mint te, LGT-s korodban. Ami miatt le is kellett állnia az együttesnek egy időre. Rom Imre, azaz „Pókerarc” — Ezt rosszul hallottad, én ugyanis egyáltalán nem kártyázom. Egyszer, nagyon régen, még artista koromban tényleg elveszítettem egy csomó pénzt — azóta egyáltalán nem pókerezem. Most már valahogy nem tud lekötni. A sakk az egészen más. Nem mondom, hogy rendszeresen sakkozom, de ha akad társ, szívesen leülök egy partira. Mostanában inkább a gyerekeimmel foglalkozom. Tamás! Mi volt veled az elmúlt években? Mivel foglalkoztál? Egon — Skandináviában egy tánczenekarban játszottam, mindenféle zenét: rockot, diszkót, szalonzenét, rapet... Sokan határozottan kijelentik, hogy jó zene csak a rock vagy a diszkó lehet. Pedig szerintem maga a műfaj mindegy. A pontosabb besorolás az lenne: van jó zene és rossz zene. Az összes műfajt lehet jól és rosszul csinálni. Kedves Artúr! Az LGT egy szuperzenekar volt, mégsem tudott nyugaton komolyabb sikert elérni, pedig többször is volt lehetősége. Miért? Egy igazi LGT-rajongó — Nem is jöhetett össze a komolyabb siker — nem voltunk eléggé ütőképesek. Mi itthon jónak számítottunk, mert dalaink magyar tartalmúak voltak. A zenénk pedig sajnos nem számított annyira egyedinek, amitől lefeküdtek volna a nyugatiak. Iszonyatos a konkurencia. Tamás! Miért kellett fel- bomlanotok? Nem fog hiányozni az LGT? Valaki a búcsúbuliról — A koncerten vettük csak észre, hogy mennyire szeretnek minket, a dalainkat. Nagyon jólesett, másrészt elgondolkodtató volt. Az én véleményem mégis az: jobb, hogy most abbahagytuk, rosszabb lett volna a folytatás. A végén már nem voltak azonosak a célok, sok mindenben nem értettünk egyet... Ezek valószínűleg csak tovább fokozódtak volna. így viszont barátsággal váltunk el egymástól... Szigeti Csaba — Egy KÉPET hagyott maga után az LGT — nyilatkozta munkatársunknak Somló Tamás a V árfürdő füvén üldögélve az oldal fotóit kovács Erzsébet készítette Sz. Cs. „Simon és Garfunkel” Gyulán?
