Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04-05 / 157. szám

© 1992. július 4-5., szombat-vasárnap SPORT iRÉKÉS megyei hírlap Pólóscsata az OB I B-ért ,o Végkifejletéhez érkezett az idei vízilab- ^ da-bajnokság másod-harmad vonalának legnagyobb talánya, a feljutás, illetve kiesés kérdése. Mint emlékezetes, a Bé­késcsabai Thermál VSC az OB II-es bajnokság A csoportjának győztese volt, majd a másik csoport listavezetőjével, a Bp. Szeniorral megvívott két mérkőzés után meg kellett elégedniük az ezüst­éremmel. Időközben az aranyérmes szeniorok bejelentették, hogy nem kívánnak élni a feljutás adta lehetőséggel, ezért a szövetségben az a dön­tés született, hogy az OB IB kiesője, a Hódmező­vásárhelyi VSC és az OB II ezüstérmese, a Békés­csabai Thermál VSC oda-visszavágó alapon döntse el, melyik csapat folytatja az új idényben a pontvadászatot a magasabb osztályban. Nos erre a két összecsapásra ezen a hét végén kerül sor, mégpedig ma, szombaton Hódmezővásárhelyen ( 15 óra), vasárnap pedig Békéscsabán (11). — Még sokáig nyomasztotta a csapatot az aranyéremért lefolytatott csata alkalmával nyúj­tott rendkívül gyenge játékvezetői közreműkö­dés —valja Behun Lajos, a békéscsabaiak edzője. — Reméljük, most már nem ezen múlik majd a két találkozó végkimenetele. Mindenesetre becsületesen készültünk a további feladatokra, habár két hét alatt már nem sok újat lehet elsajátí­tani. Ezért inkább a játékra fektettem a hangsúlyt, oldva ezzel a görcsöt a csapatban. Tulajdonképpen mindenki a fedélzeten van a viharsarki pólósok közül, egyedül Máté, a másod­kapus nem volt itthon, de á sorsdöntő találkozón már ő is ott ül a kispadon. Nem lesz könnyű dolga a csapatnak, hiszen hét végi ellenfelük igencsak patinás gárda. Olyannyira, hogy néhány esztendő­vel ezelőtt, pontosabban 1984-ben még a legma­gasabb osztályban gyűjtögették a pontokat Török Sándor tanítványai. (A vásárhelyi edzőről azt is érdemes tudni: 1955 óta irányítja a Csongrád megyei város pólóséletét.) A HVSC edzője, játé­kosai és vezetői is bíznak abban, hogy sikerrel veszik az akadályt, mégha alaposan ki is cserélő­dött a gárda az elmúlt évben, ugyanis sok rutinos „öreg” abbahagyta a játékot, s ezért sok újonccal kellett kísérleteznie Török Sándornak. De a békés­csabai vízilabdázók is mindent megtesznek a rég­óta óhajtott siker érdekében. — Mindennapos játékos, „feloldó” edzéssel készültünk a HVSC elleni összecsapásra, s kezde­nek megnyugodni a kedélyek, egyre ritkábban kerül szóba a fővárosiaktól elszenvedett fiaskó — vallja Szilágyi József, a csapat egyik legrégibb játékosa. — Ellenfelünk rutinos gárda, de ha jól összpontosítunk, lehet keresnivalónk. Nem feltett kézzel állunk ki ellenük... A vasárnapi békéscsabai találkozót a Mohácsi, Kom ád F. játékvezető duó irányítja. J.P. Mérlegen a gyulai labdarúgók _ A közelmúltban befejeződött az NB III-as labdarúgó-bajnokság. Régen zártak ilyen jó évet a Békés iO megyei csapatok, mint az idén, hi­szen szemben az előző esztendővel — amikor három békési együttes búcsúzott az osztálytól — most mind a négy bentmaradt. Az edzőknek három kérdést tettünk fel a sze-. zon végén. 1. — Mi volt a célkitűzés? Mi valósult meg a tervekből? 2. — Kik nyújtották a legjobb teljesítményt a Szezonban? Kik okoztak csalódást? 3. — Hogyan készülnek az új idényre? Milyen változások várhatók a keretben? Nehéz volna valódi „mester­mérleget” vonni a gyulai NB III-as labdarúgócsapat bajnoki teljesítményéről, hiszen három tréner tevékenykedett a csapat körül az elmúlt egy évben, így három véleményt kellene meg­hallgatni. Ezért Kiss Józsefet, a GYFC elnökét kértük meg, ér­tékelje az elmúlt évet. 1. Az 1—5. hely valamelyi­két célozta meg a vezetőség a rajtnál. Számszerűleg ez tel­jesült. Akár dobogós helyen is végezhetett volna a csapat, ha három hazai döntetlen helyett győzünk, s a nekünk álló két vidéki meccset — Cegléd és Dabas — hozza a gárda. Az elmaradt pontok magyarázata a sikertelen téli alapozás, amikor Moós János edző néha csupán 6—7 emberrel tudott dolgozni, mert nem volt több labdarúgó. A játékosok zöme egzisztenciá­lis problémák előtt állt, munka­hely-kereséssel voltak elfoglal­va. Elvonta a játékról a figyel­met a GYSE-GYFC átalakulási folyamat, az edzőváltás, hogy Moós János utódját csak később találtuk meg. Mindezeket fi­gyelembe véve az 5. hellyel nem lehetünk elégedetlenek. 2. Oláh Imre a kapuban párat­lan sorozattal búcsúzik az aktív pályafutástól, 147 mérkőzésen védett zsinórban, ez megbízha­tóságáról mindent elmond. Egy-két bakija mindenkinek le­het, de nála több volt a bravúros védés, amellyel sokszor ponto­kat mentett a csapatnak. Civil­ben továbbra is számítunk rá. A védelem és az egész csapat leg­jobbja Burai Sándor volt. Mel­lette Dávid Zsoltot kell kiemel­ni, s a leszerelése után gyorsan beilleszkedő Botyánszkit. Kö­zéppályán Tamási Levente nyújtott hasznos játékot. Nagy szükség volt — a néhány mér­kőzésen megbízott trénerként is jól bevált—SteigerwaldZoltán rutinos játékára. Mezőt gyorsa­sága dicsérte. Két igazi csatá­runk, Horváth és Boruzs mérsé­kelt teljesítményt nyújtott. 3. Az új bajnoki rajtra már teljes önállósággal akarunk készülni. Jelenleg még van né­mi kötődésünk a régi egyesület­hez. Ezért szeretnénk mihama­rabb elérni a központi egyesüle­ti adminisztráció megszűnését. Ez pénzbeni megtakarítást je­lent. A futballklub sokkal ki­sebb rezsivel működik. Közvet­lenebb az irányítás, a játékosok­kal való kapcsolat. Ebből adó­dóan hatékonyabb a vezetés. A jövőben az első csapat edzői teendőit Cserháti István látja majd el. Három játékos távozik a keretből, ketten közülük, Oláh és Lipták abbahagyják, Horváth visszamegy a Kispesti Honvéd­hoz. Több ifista kerül fel az első keretbe: Géczi, Papp, Dehre- czeni, Makra és Oláh Tamás. A honvédségtől Kiss Lászlót és Laurenczit, Gyulaváriból Dé- muszt és Cziczerit várjuk vissza. Tárgyalunk a szintén gyulavári Mag Istán igazolása ügyében, valamint két-három tehetséges fiatalt kívánunk kipróbálni Elekről és Méhkerékről. Elsőd­legesen hazai és környékbeli fi­atalokkal igyekszünk foglal­kozni. Ehhez jó és korrekt kap­csolatokat akarunk kiépíteni a közeli klubokkal. Fölöslegesen ne dekkoljon parkolópályán egyetlen fiatal sem. Vezető partnereinkkel nyitottabb oda- visszaáramoltatást kívánunk megvalósítani. Az edzéseket jú­lius 6-ával kezdik el a játékosa­ink. Jenei Kálmán A fehér mezes gyulaiak az 1991—92. évi bajnokságban hazai környezetben könnyedén győztek a Dabas ellen, a találkozó végeredménye 6—2 volt A virágok is Barcelona felé fordulnak / Látogatóban az eleki Ónodi Jánosáénál, Henrietta „édesmamájánál” Az ideálimádat világát éljük. A hétköznapi emberben is — elvontabb állapotában — él a vágy, hogy az ideálja életútján haladjon és a rögös útról megkezdje a felkapaszkodást. Ez a tévhitben való ringatolódzás mindenesetre arra jó, hogy egy- egy pillanatra megfeledkezzen szürke hétköznapjaiban élt gondjáról-bajáról. Természetesen a dolgok egyszer a megfe­lelő helyükre kerülnek. Szembesülnek a gyakorlati valóság­gal. Ekkor közvetett-közvetlen módon igyekszik érintkezni a nagy eszmehordozóval autogramot kérve, beszélgetve vagy csupán látva. Igaz, ez is csak keveseknek sikerül. Számunkra közvetett úton sikerült a világnagyság tornásznő, Ónodi Hen­rietta „édesmamájával” (a családban mindenki így hívja — a szerk.) az Eleken élő Ónodi Jánosáéval való találkozás. Vele beszélgettünk el. Cserháti István az új edző A lakásban fogadott. Mindjárt a belépést követően „háztűz- nézőt” tartottunk, felkészülve arra, hogy a falon kép, kép hátán, csak Henriettát láthat­juk. Ehelyett festmények függtek a falakon, amit azon­mód szóvá is tettünk. Marika néni mosolyogva in­vitált át bennünket egy másik szobába, amelyben egy szek­rényen szerényen sorakoztak a többi unoka és dédunoka társa­ságában Henrietta fényképei. Az édesmama szóvá is tette, hogy bár a családban a tornász­nagyság vitte a legtöbbre, ő is egy az utódnemzedék közül, tehát mindegyiküket egyfor­mán szereti, talán csak egy- egy verseny megnyerése al­kalmával ver hevesebben érte a szíve. A kérdések mellőzték a szakmai fortélyokat, ahogy mondani szokás, kötetlen be­szélgetés zajlott le, csupán egyre voltunk kíváncsiak, Ma­rika néni miként éli át világhír­névre szert tett unokája sikere­it, esetleges buktatóit. — Mikor gondolta, vagy tűnt fel, hogy Henriettából az lehet, aki? — Be kell vallanom, hogy sokáig nem sejtettem az őste­hetség kibontakozását, ami benne van. Nem mondom, ide­haza produkáltattuk a kislányt a különböző tomamutatvá- nyaival, de ezt édesmamai el­fogultsággal magyarázhatom unokám iránt. Később, amikor ötévesen beiratkozott a tomá- szegyesületbe és hozta a jobb­nál jobb eredményeket, már sejtettem valamit, azután egy pesti versenyen elszálltak ké­telyeim. — A torna nem tartozik, különösen laikusok számára, az „elég érthető” sportágak közé, sőt sokszor a szakembe­rek is dilemmában vannak egy-egy gyakorlat után. Ön mennyire ismeri a sportágat, talán a bajnoknő magyarázta el a pontozás forgatókönyvét? —Nem, sajnos ő túlságosan is elfoglalt. Az édesapja ava­tott be a kulisszatitkokba. Most már tudom, hogy ki hol vétett végzetes hibát, termé­szetesen mégsem vállalnám a döntőbírói szerepkört — mondja mosolyogva. — De azért nem vagyok teljesen já­ratlan a tornászszámokban, így egyébként élvezetesebb is egy verseny követése. — Milyen sűrűn láthatja Henriettát? — Sajnos nagyon ritkán, a sok edzés és a párhuzamos ta­nulása mellett erre nincs idő, de a jelesebb ünnepeken meg­látogatjuk egymást. Gondolat­ban azonban szinte mindig ve­le vagyok. — Ha olykor meglátogatja önt, milyen étket készít a szá­mára? —Párolt csirkét borban, va­lami gombás ételt, de családi hagyomány szerint csirkepap­rikást vastagtésztával. — Egyébként mivel ma­gyarázza unokája eredmé­nyességét? — A kitartással. Én is 34 évesen hat gyerekkel magam­ra maradtam, az édesapjáék is a nulláról indultak az életbe, de mindenekelőtt, mint már említettem, véleményem sze­rint a sportág követelte őste­hetség van benne. — A faluban kik vannak többségben, akik örülnek unokája világnagyságának, vagy azok, akik irigykednek a sikerre? — Eddig még nem találkoz­tam irigy emberrel, Eleken ál­talában mindenki gratulál Henrietta sikeréhez. — Küszöbön a barcelonai olimpia, mint édesmama mi­ként készül erre a világ sport- találkozóra és mit vár Henri­ettától? — A Békés Megyei Hírlap­ból már kivágtam a verseny­programot, kellőképpen izgu­lok is, most már jöhet a meg­mérettetés. Én bízom Henriet­ta szereplésében, mert tudom, hogy képességein kívül renge­teget dolgozik, aminek kama­toznia kell, eredményt nem jó­solok, de remélem, hogy az országban mindenki meg lesz elégedve vele. —A sikert követően milyen jelét mutatja felé? — Először is telefonon gra­tulálok, majd a legelső alka­lommal virágcsokorral lepem meg. — Milyen érzés Ónodi Henrietta édesmamájának lenni? — Mit mondjak, büszke va­gyok az unokámra és szeret­ném, ha a családban még vala­ki megpróbálna felkapaszkod­ni a siker csúcsára, de már a próbálkozása is boldoggá tesz. A napok feltartóztathatatlanul peregnek tovább, minden nap közelebb kerül Barcelona, biztosak vagyunk abban, hogy Ónodi Henrietta minden tőle telhetőt megtesz a siker érdeké­ben, hogy ezzel hírnevet, örömet szerezzen szeretteinek, az édesmamának, a hazának. És ha Henrietta a világjátékokon felkapaszkodhatna a csúcsra, és az izgalommal teli verseny­számok után felhangozhatnék számára a magyar Himnusz, nemcsak a bajnoknőnek, hanem minden bizonnyal az édes­mamának is kibuggyannak örömkönnyei. A pompázó virá­gok pedig sorsuk beteljesülését várnák... Bernáth Nándor FOTO: KOVÁCS ERZSEBET Bácsi kérem... Békéscsabán ^^ Tegnap délelőttől ÍR pattog a futballabda >o Békéscsabán, az Elő­re FC Kórház utcai sporttelepén, ahol dr. Petróczy Gábor Békés megyei sport- igazgató ünnepélyes megnyi­tója után kezdetét vette az or­szágos tehetségkutató kivá­lasztó tábor küzdelemsoroza­ta. A háromnapos eseményen a megyékből verbuvált több mint százhatvan focipalánta összevont csapatokban futbal- lozik egymás ellen, amelynek során a legtehetségesebbek ki­választása a cél, továbbá a fo­lyamatos felfelé áramlás biz­tosítása a korosztályos labda­rúgás számára. Szeghalmiak a kölyökolimpián Történt nemrégiben, hogy a Rolitron Alapítvány versenyt írt ki az általános iskoláknak. A Szeghalmi 2. Számú Általá­nos Iskola benevezett és kis szerencsével résztvevői lehet­tek a júniusi, Balatonfűzfőn megrendezett kölyökolimpiá- nak. A háziversenyek alapján 24 kisdiák kelt útra három peda­gógus, Hegyesiné Fekete Bor­bála, Takács Istvánné és Vára- di Gyula vezetésével, hogy a 18 csapat közül minél jobb he­lyezést érjen el. Az összetett verseny két korcsoport össz- eredménye alapján dőlt el. A gyerekek több sportágban — így labdarúgásban, kosárlab­dában, atlétikában, úszásban — mérték össze erejüket. Örömmel számoltak be, hogy a csapat derekasan helytállt. Győztek a focista fiúk és a kosaras lányok, de értékes helyezéseket szereztek futás­ban és kislabdadobásban is. Végig versenyben voltak a do­bogós helyezésért, ám a leg­utolsó számban, az úszásban „elúszott” a dobogó. így ne­gyedikek lettek 738 ponttal, mindössze hattal lemaradva a harmadik helyezett mögött. Ez mindenképpen nagy siker. Egyénileg a lányok közül Ka­nó Edit és Dajka Julianna, a fiúk közül Nagy László és Vass Dániel volt a legeredménye­sebb. (gila) kRKKÉS MFÍiYFJ HÍRLAP Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen ügyvezető igazgató és dr. Tóth Miklós kiadóvezető. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 27-844; főszerkesztő: (66) 26-057; telefax: (66) 21-401; kiadó: (66) 26-395. Telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 245 forint, egy évre 2940 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom