Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-09 / 135. szám

1992. június 9., kedd

HAZAI TÜKÖR

Mostoha jelen - bizonytalan jövő

Helyzetkép a mozgáskorlátozottakról

A Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesületének jelenlegi székhelye a Petőfi utca 3. szám alatt található. Az épület és a benne lévő iroda, illetve klubhelyiség katasztrofális állapotban van. Az épületet a mozgáskorlátozottak jóformán megközelíteni sem tudják, nincs járda, a meglévő lépcső viszont nehéz akadályt jelent számukra. Pedig a megyében mintegy 5000 főre tehető számuk.

Az egyesület elnökével, Medvegy Györggyel arról beszélgettünk, hogy a mostoha körülmények ellenére milyen lehetőségeik vannak a mozgás- korlátozottaknak, miben tudnak segíteni.

— A szervezet elsősorban érdekvédelmi képviselet, de igyekszünk felvilágosítással, tanácsadással segíteni. Emellett szeretnénk lehetőséget biztosítani a rendszeres klubfoglalkozásokra, de egyenlőre nincs rá megfelelő helyiségünk. Tervezzük egy tornaterem kialakítását az egyik üresen álló szobából. Ez nagyon fontos lenne, hiszen így nem kéne a rászoruló gyerekeket a budapesti Pető Intézetbe utaztatni. Beszéltünk egy gyógytornásszal, aki szívesen elvállalná a rendszeres tor- náztatást. Az engedélyt a mai napig nem érkezett meg. Az ön- kormányzatnál azt az információt kaptuk, lehetséges, hogy az épületet lebontják. Ebben a bizonytalan helyzetben viszont nem tudjuk elkezdeni az építkezést.

— Miből fedezik kiadásaikat?

— Egyrészt a tagdíjakból, ami nem túl nagy összeg, hiszen 200-250 Ft-ot fizetnek tagjaink egy évre. Tavaly még számíthattunk a vállalatok, üzemek s magánszemélyek adományára, de az idei évben, a megváltozott adóviszonyok ezt egyenlőre nem teszik lehetővé. Beadtunk egy kérelmet az adóhatósághoz, amelyben méltányossági alapon

kértük, tegyék lehetővé, hogy az adományozók az éves adóalapjukból levonhassák az adott összeget. Hiszen e nélkül az engedély nélkül még kérni sem tudunk.

Ezenkívül a MEOSZ-tól kellene kapjunk emberenként 100 Ft-ot. A városi és a megyei ön- kormányzathoz benyújtott pályázatunkra eddig mindig megkaptuk a kért összeget.

—Mi az, amire most a legnagyobb szükségük van?

— Egy olyan helyiségre, ami a mozgáskorlátozottak kényelmét maximálisan kielégíthetné és nagyobb odafigyelést a mozgáskorlátozottak iránt.

A városi önkormányzat munkatársa, Gulácsi László kérdésünkre elmondta, hogy a városi építészeti iroda valóban felmérte az épületet, s megállapította, nem érdemes felújítani. így a tervek szerint a nyár végén bontásra kerül, s a területet ideiglenesen parkosítani fogják. Az egyesület új székhelyet fog kapni.

M.K.

Az épületet a mozgáskorlátozottak jóformán megközelíteni sem tudják, nincs járda, a meglévő lépcső viszont akadályozza őket a mozgásban Lehoczky Péter

változik. De említhetném a 16 ezer Ft-os kétszemélyes heverő- ket vagy a 17 és 24 ezer Ft között kapható franciaágyakat is.

—Valóban kedvezőek ezek az árak. A 15%-os haszonkulcs egymagában nem magyarázza meg őket.

— Nézze, a bútorokon előfordulhattak olyan apróbb sérülések, amelyeket szakszerűen kijavíttattam. Ezeket szinte észre sem lehet venni, nyugodtan mondhatom, hogy használhatóság szempontjából ezek a termékek 100%-osak. Az áruk viszont 30-40%-kal is olcsóbb a megszokottnál.

Menesi György

Kevermes

Olcsó bútorok boltja

A Kevermes környéki falvakban reklámtáblák hirdetik, hogy Bender Miksáné megnyitotta bútorboltját. A vállalkozót üzletében, a kevermesi nagyvendég- lőben kerestük fel.

— Sajnos, az éttermet be kellett zárnunk, de a presszó sem hozza már a rági nyereséget. Az emberek manapság nagyon meggondolják, mire költenek. Nekem meg, ugye, állnom kell az egyre emelkedő rezsit és a bérleti díjat. Éjszakákon át törtem a fejem, mi az, ami még nincs a környéken. Rájöttem: 11 településen egyáltalán nem árulnak bútorokat, hát belevágtam. A vendéglő fele megteszi bemutatóteremnek, a raktárunk meg itt van a szomszédban. Ezt az önkormányzat bocsátotta a rendelkezésemre, nagyon hálás vagyok érte a testületnek. Végül is közös érdekünk, hogy a kispénzű helybeliek is hozzájussanak új, modern bútorokhoz.

— Gyönyörű ez a kollekció, de meg kell mondanom, az én szememnek kissé szokatlan.

— Ezek dán és német termékek, egy kissé megelőzik a hazai

ízlést. Egy határmenti kft.-vei állunk kapcsolatban, s az árut ők szállítják ide kamionnal. Nagy meglepetésre sok városi is vásárolt már nálunk.

— Nyilván elsősorban az olcsó árak miatt.

— Tizenöt százalékos haszonkulccsal dolgozom, így például egy kombinált szekrénysort 32 ezer 700 Ft-ért tudok adni, az ülőgarnitúrák ára pedig 31 ezer 500 és 58 ezer között

Mariska néni mérges .

Ha nem olvastam volna nemrég épp itt, a saját megyei újságomban, hogyha nincs razzia, akkor elszabadul a pokol a közutakon, anélkül is — a magam tapasztalata alapján is — a düh kerülgetne. Mert ahogy már egyszer szóvá tettem, mint az őrült, ki letépte láncát, rohan, de nem a Tisza a rónán át, hanem az autós a városon vagy községen. Egyirányú, kétirányú utca, netán tér bent a központban vagy kijjebb, teljesen mindegy neki. S csak a jó szerencse védi meg, ha védi a gyermekeket, felnőtteket az ilyen ámokfutótól, aki se Istent, se embert nem ismer, közlekedési szabályt meg pláne nem. Mit neki a KRESZ! Ugyan kérem, csak nem képzeli valaki, hogy azt neki találták ki. Különben is azt csak az élhetetlen, törvénytisztelő állampolgárok tartják be. Meg is nézhetik magukat a bolondok, mert akinek esze van, az tesz a jogszabályokra, vagyis úgy kijátssza, mint a pinty.

Bizony kedves honfitársaim, már csak ez a

módi járja és köztudott, hogy az adótörvény is úgy nem tar tátik be kis hazánkban, mint a közlekedési. A különbség a kettő között csak annyi, hogy az egyik áldozatai a kövön maradnak, majd örök álomra a temetőbe költöznek vagy nyomorékon élnek tovább; az adócsalók meg adósai maradnak örökre az államnak, azaz nekünk, mindnyájunknak. Hisz a költség- vetést károsítják meg és ne&i kis piti összegekkel, hanem évi több tízmilliárddal.

De van még egy másik különbség is, mégpedig az, hogy a közutak banditái nagyon enyhe büntetést kapnak, az adócsalók meg semmilyet, mert el sem csípik őket. Vagy ha igen, akkor a nagyon kis puszedókat, akikről írni sem érdemes, ezért nem is tudunk róluk. Mert azt, akármilyen mérges vagyok, elképzelni sem merem, hogy egy igazi nagy fogást ne hoznának nyilvánosságra.

Vass Márta

Walter Lord:

A Titanic pusztulása

27.

A bostoni George Q. Clifford azzal a szomorú ténnyel vigasztalhatta magát, hogy közvetlenül az utazás előtt külön 50 000 dolláros életbiztosítást kötött.

Apróságokra is gondoltak a boldogtalanok, s ez még jobban felzaklatta őket ezekben a vészteli percekben. Edith Evansnek eszébe villant, hogy egyszer egy jósnő intette: óvakodjékavíztől. Charles Hays alig néhány órája azt jósolta, hogy a közeljövőben „iszonyú tengeri katasztrófa” ér egy hajót.

Két férfi méltán törhette a fejét, miért is került erre a hajóra. Archie Butt nem is akart külföldre menni; idegkimerültség miatt pihenésre volt szüksége. Frank Millet beszélte rá az Egyesült Államok elnökét, Taf- tot, küldje el Buttot egy üzenettel a pápához, hivatalos ügy — de Rómában már tavasz van. Wilde főtiszt sem a maga jószántából volt a hajón. O az Olympicon szolgált, de a White Star Line az utolsó percben áthelyezte erre a híres első útra. Az új hajó „betörésénél” tapasztalt tengerészekre volt szükség. És Wilde még örült is, hogy milyen szerencséje van!

A rádiósfülkében Phillips már alig tudta használni készülékét. 2 óra 10 perckor két V-jelet kopogtatott le—amelyet a Virginian halkan észlelt is —, de csak úgy próbaképpen, hátha a következő jelek felerősödnek. Bride utoljára nézett körül oda- kinn. Amikor visszatért, látta, hogy egy ájult hölgyet hoztak be a rádiósfülkébe. Bride leültette és egy pohár vizet adott neki. A nő lassan magához tért, levegő után kapkodott, a férje legyez- gette. Amikor talpra tudott állni, férjébe karolva elment.

Bride a függöny mögé lépett, ahol az ő és Phillips hálóhelye volt. Összeszedte a pénzét. Utoljára odapillantott még ve- tetlen ágyára, majd kibújt a függöny mögül. Phillips még mindig készüléke fölött görnyedt, nem reagált semmire. De közben egy fűtő lopózott a fülkébe, és éppen le akarta akasztani Phillips mentőmellényét.

Bride nekiugrott a fűtőnek. Phillips is felpattant, és a három férfi dulakodni kezdett. Végül Bride átfogta a fűtő derekát, Phillips pedig néhányszor álion vágta, mire a tolvaj teste eler- nyedt Bride karjai között.

A két feldúlt rádiós ekkor

meghallotta, hogy a tengervíz már bugyogva tör fel az A fedélzet lépcsőjére, sőt átcsap a parancsnoki híd fölött. Phillips felkiáltott: — Gyerünk, ki innen! — Bride elengedte a fűtőt és a két férfi kiszaladt a csónakfedélelengedték.

Phillips a hajófar felé rohant, Bride viszont az orr irányába és csatlakozott azokhoz, akik a tiszti kabinsor tetején még mindig az A és B csónakot rángatták. Valóban, képtelen ötlet volt ezen a helyen csónakot tárolni — főként, ha meggondoljuk, hogy összesen húsz csónak állt készenlétben 2207 ember számára. A megdőlt fedélzeten nagyon nehéznek bizonyult a C és D összecsukható csónakok vízre bocsátása is, pedig azokat az első daruk mellett tárolták. Az A-val és a B'-vel most már aligha lehetett mit kezdeni.

De a legénység nem adta fel! Ha a csónakokat nem is lehet darun leereszteni, talán le tudják dobni őket a vízre. Tovább dolgoztak hát — Lightoller, Murdoch, Hemming, Brown szobapincér, Hurst segédfűtő és még egy tucat matróz.

A bal oldalon Hemming a B csónak útjában álló bakkal és az összegabalyodott kötelekkel küszködött. Már csak egyetlen csomót kell kibogoznia, hogy vízre lehessen bocsátani a csónakot. És sikerült! Eloldotta a kötelet, a bakot feladta Moody hatodik tisztnek a tetőre, de Moody leszólt: — Nem kell a bak, a csónakot a fedélzeten hagyjuk.

Hemming nem hitte, hogy a

hajón átcsapódó hullámok kiszabadítják a B csónakot, ezért nyomban a vízbe ugrott és úszni kezdett. Közben a csónakot a tető szélére tolták és evezőkön lecsúsztatták a fedélzetről. A fenekével fölfelé ért vizet.

A jobb oldalon is ugyanennyi baj volt az A csónakkal. Végre sikerült elüldözni; valaki deszkákat támasztott a tiszti kabinok falának, azon csúsztatták le a csónakot, orral előre. De még mindig bajlódni kellett vele, mert a Titanic erősen bal felé dőlt, a férfiak pedig nem tudták felfelé tolni a csónakot a fedélzet széléig.

A matrózok még mindkét összecsukható csónakot erejük megfeszítésével vonszolták, amikor — 2 óra 15 perc volt az idő — a hídon végigsöpört a víz, a csónakfedélzeten hullámozva a tat felé. Grade ezredes és Clinch Smith megfordult és futni kezdett hátrafelé. De alig néhány lépést tettek, amikor hirtelen férfiak és nők tömege özönlött eléjük a hajó belsejéből. Valószínűleg mind fedélközi utasok voltak.

Ebben a pillanatban a karmester, Hartley megkopogtatta a hegedűjét. A vidám ragtime abbamaradt, és az „Ősz”, az episzkopális egyház himnusza csendült fel, eláradva az éjszakában, messze a víz fölött.

A csónakokban a nők megil- letődve hallgatták. A messzeségben felcsendült zenében volt valami szívbe markoló. De aki közvetlen közelből hallgatta, az egészen mással volt elfoglalva; ezek a szerencsétlenek nem is figyeltek rá. Túlságosan sok minden történt egyszerre.

— Ó, mentsen meg! Mentsen meg ! — köny örgött egy nő Peter Dalynak, a londoni Haes és Fiai limai képviselőjének, aki bénul- tan nézte a lába előtt hullámzó vizet a pallókon.

— Drága asszonyom — válaszolta Daly —, meneküljön, ahogy tud. Most már csak az Isten segíthet magán.

De a nő tovább könyörgött, hogy segítsen neki az ugrásnál, és Daly belátta, hogy nem hagyhatja cserben. Karjánál fogva átsegítette a korláton. Amikor ő következettvolna, hatalmas hullám söpört végig a csónakfedélzeten és Dalyt lesodorta a hajóról.

Á tenger tajtékzott és örvénylett Brown steward lába körül, miközben a makacs ember verejtékezve ráncigálta az A csónakot a fedélzet széléig. Ekkor jött rá, hogy nem is kell tovább kínlódnia — a csónak máris vízen van. Beleugrott, elvágta a kötelet a csónak farán, odakiáltott valakinek, hogy szabadítsa ki a jármű orrát, a következő pillanatban már kisodorta a tengerre ugyanaz a hullám, amely Peter Dalyt söpörte le a fedélzetről.

(Folytatjuk)

— Ó, mentsen meg! Mentsen meg! — könyörgött egy nő Peter Dalynak, a londoni Haes és Fiai limai képviselőjének, aki bénultan nézte a lába előtt hullámzó vizet a pallókon.

— Drága asszonyom — válaszolta Daly —, meneküljön, ahogy tud. Most már csak az Isten segíthet magán.

zetre. A fűtő ott dőlt el, ahol