Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-09 / 135. szám

BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Békés címere Közmunkások Békés. — A városi önkor­mányzati hivatal hatvan köz­munkást foglalkoztat, akik munkaközvetítéssel kerültek a hivatalhoz. A közmunkások a város szépítésén dolgoznak, így parkfenntartást, csatomafelújí- tást végeznek, járdát építenek. Diszkontáruház Kamut.—Az önkormányza­ti hivatal szomszédságában, a volt autóbuszgarázsból 120 négyzetméteres hasznos alap- területű diszkontáruházát létesít az önkormányzat. Az áruház el­készülte után vállalkozásban üzemel majd, s főként élelmi­szereket, üdítő italokat, különfé­le tisztítószereket forgalmaz. A jövőben az érintettek itt válthat­ják majd be a segélyutalványo­kat is. Szeméttelep Bélmegyer. — Egy-két hét múlva elkészül, s átadásra kerül a település új szeméttelepe, s megszűnnek az áldatlan állapo­tok a lakossági háztartási hulla­dék kezelését illetően. A 3 mil­lió forintos beruházás az önkor­mányzat kivitelezésében épül, az üzemeltetése községi feladat lesz, s a tervek szerint 20 évre megoldja Bélmegyeren a sze­mét elhelyezését. Szennyvízprogram Békés. — Sok éves igény megvalósulása kezdődött a vá­rosban: a szennyvízprogram ke­retében megkezdődött a szenny­víztisztító telep építése, mely­nek átadása még ez évben vár­ható. A napi 2500 köbméter ka­pacitású tisztítómű a későbbiek során az eredetinek a kétszere­sére bővíthető majd. A kivitele­zés költségei megközelítik a 110 millió forintot. Járdaépítés Kamut. — A községben a Rákóczi és a Petőfi utcában fo­lyik 1200 méter hosszúságban a betonjárda építése, s a napokban befejezik a Kossuth és Dózsa utcában az útalap teljes felújítá­sát, melyet a Közép utcában folytatnak. Vállalkozó szakácsok Bélmegyer. — Június elsejé­től a naponta 360 adag ételt főző önkormányzati konyha vállal­kozói formában működik. Az önkormányzat azzal a feltétellel adta át a konyhát, hogy a meglé­vő személyzetet tovább foglal­koztatják, ellátják a helyi intéz­ményeket, megoldják a közét­keztetést és az éttermi szolgálta­tást, miközben a gyermekélel­mezés térítési díja nem változ­hat. A nyersanyagnorma és az előállítási költségek különbsé­gét az önkormányzat dotálja. Az előzetes számítások szerint a konyha átadása évente legkeve­sebb 1,5 millió forint megtakarí­tást jelent az önkormányzatnak.---------------------------------------- BÉKÉS ÉS KÖRNYÉKE --------­M iért válságövezet Békés? 1992. június 9., kedd Sürgős volt? A minap örömmel vettem ki a postalá­dából a megyeszékhely térképét. Jó minő­ségű papírra készült, husz-egynéhány szí­nes reklám díszíti. Szóval, kézbe véve, első látásra az ember nemigen talál benne hibát. Csak amikor aztán jobban átnézi, böngészi, szemügyre veszi, akkor fedezi fel a hiányosságokat. A térkép évekkel ezelőtt készült, noha az idei dátum szerepel rajta, ám a négy-öt éve kialakított lakóne­gyedek, utcák nincsenek rajta. Lemaradtak. Pontosabban a módosításokat nem vezették át. Vagyis a régit nyomtatták ki, urambocsá’, ezzel becsapva a vásárlót, a hozzánk látogató idegent. Ez pedig nem viszi jó hírünket tovább. Lelki szemeimmel máris látom, amint a dühös turisták keresetlen szavak kíséretében a kukába hajítják. Ezért az apróságért {?) kár... Legalábbis nekünk, vevőknek, a Csabán élőknek. Akiknek valamilyen formában a térkép kiadása üzlet volt, azok minden bizonnyal hasznosnak találják. Legalábbis anyagilag. ^ / Régen várt útavatás Márciusban a Népjóléti Mi­nisztérium válságirodája vál­ságövezetté nyilvánította Bé­kést, Sarkadot és a vonzáskörze­téhez tartozó településeket. Mi­lyen szempontok alapján nyil­vánították válságövezetté a vá­rost? —kérdeztük Molnáráé dr. Tarkovács Márta jegyzőt. — A körzetünkben a munka- nélküliség 20 százalék körül alakul, ami háromszorosa az el­múlt év hasonló időszakához vi­szonyítva. A személyi jövede­lemadó egy lakosra jutó összege a megye városai közül nálunk a legalacsonyabb. A lakosság korösszetétele kedvezőtlen, a lakónépességnek egynegyede nyugdíjas, nyugdíjuk a legala­csonyabb kategóriába tartozik. A városban élő mintegy 1300 cigány lakos közül csak nyolc­van rendelkezik munkahellyel. Sújtott bennünket belvíz, ár­víz, földrengés, s az emiatt fel­vett hosszú lejáratú hitelek meg­emelt törlesztőrészlete 2278 családot érint. — Mit tesz a város ebben a kilátástalannak tűnő helyzet­ben? — Csak segélyezéssel a meg­lévő feszültségeket nem tudjuk véglegesen rendezni. Látjuk, hogy ez amolyan tüneti kezelés. Két irányban tudunk kimozdul­ni. A meglévő szociális ellátási formákat szélesebb körűvé téve igyekszünk mindenfajta igényt minimális szinten kielégíteni, így például bevezettük a nép­konyhái ellátást, kialakításra került egy átmeneti szálláshely és egy panzió a szociális ottho­non belül. A Jantyik utcai terüle­ti gondozási központ épületének kibővítésével családsegítő köz­pontot kívánunk működtetni, jú­lius 1-jétől a segélyek bizonyos típusait utalvány formájában ad­juk a rászorulóknak. A napok­ban várunk egy nagyobb élelmi­szer-küldeményt, melyet a leg­rászorultabbak között osztunk szét. Mindezen intézkedéseink ellenére sem sikerült elérni a köz megelégedettségét, hiszen a költségvetésünkben elfogadott, segélyezésre fordítható keret­összeg többszörösére lenne szükség és igény. A másik kimozdulási lehető­ségünk a munkanélküliség vala­milyen módon való kezelése, visszaszorítása. Bár az önkor­mányzatoknak nem igazi terepe a vállalkozás, mégis kidolgoz­ható olyan eszközrendszer, amellyel a vállalkozásbarát kör­nyezet kialakulhat. Képviselő-testületünk több alkalommal foglalkozott e té­makörrel, s próbált lépni. A Ver­seny utca 4. számú ingatlan, a volt Keviép telepe, megvételé­vel inkubátorház létrehozását tervezzük. A vállalkozás támo­gatásának e formája a kezdő vál­lalkozókat bérleti jogviszony keretén belül, különböző szol­gáltatásokkal támogató intéz­mény lenne. Az inkubátorház alapvetően üzleti szempontok alapján működik, ehhez társul a segítségnyújtás különböző rendszere. Elsődleges jelentősé­ge a háznak, hogy a vállalkozás­indítás gyötrelmes, nehéz sza­kaszán átsegítse a kezdő vállal­kozókat. A vállalkozói és városfejlesz­tési bizottság ezen a héten dol­gozza ki az inkubátorház pályá­zati feltételeit, rendszerét, s leg­később a nyár végéig indulni szeretnénk ezzel a programunk­kal. Szervesen csatlakozik e területhez a vállalkozók infor­mációkkal való ellátása. Ezért csatlakoztunk a Békés Megyé­ért Település és Regionális Vál­lalkozásfejlesztési Alapítvány­hoz. A cigány lakosság részére még ez évben elkezdünk építeni egy úgynevezett szolgáltatóhá­zat, ahol a közülük kikerült, szakmával rendelkező munka- nélküliek gyakorolhatják tevé­kenységüket. Ismerve a te­lepülés adottságait, roppant lé­nyeges lenne egy olyan átképző­központ működtetése, ahol kez­dő mezőgazdasági vállalkozók minimális termelési, gyakorlati vállalkozói ismereteket szerez­hetnének. Ennek a központnak a működtetésére ideális helyszín lenne az önkormányzat tulajdo­nában lévő kertészet. A megyei munkaügyi köz­pont elképzeléseinket maximá­lisan támogatja, azonban né­hány, az indításhoz szükséges feltétel még tisztázásra vár. — Munkájukhoz kitől, kiktől kapnak segítséget? — Mint minden önkormány­zatnak, nekünk is lehetőségünk van a különböző pályázatokon való részvételre, hogy szűkös anyagi forrásainkat valamilyen módon kiegészítsük. Ezen kívül felmérhetetlen jelentőségű dr. Pásztor Gyula országgyűlési képviselőnk segítsége. Rend­szeresen tájékoztat nem csak bennünket, hanem a 3. számú választókerület valamennyi pol­gármesterét a készülő, az önkor­mányzatokat érintő törvényter­vezetekről. Véleményünket ki­kéri, ugyanakkor javaslataival, ötleteivel segíti munkánkat — mondotta Molnámé dr. Tarko­vács Márta. — Na, végre eltűnt Békés szégyenfoltja — mondta egy középkorú hölgy a minap. Kis­vártatva aztán folytatta, hogy sok-sok esztendő után végre el­készült 370 méter hosszban az öt méter széles Szarvasi út, a hozzá kapcsolódó 12 kocsiállá­sos parkolóval, melyet saját erő­ből az ott lakók tovább bővíte­nék. Az említett útszakasz leg­alább háromszáz családot érint, s talán ezért is voltak sokan az avatásán, ahol volt ünnepi be­széd, fúvós zenekar, szalagátvá­gás, hordógörgetés... Szóval minden, ami egy ilyen ceremó­niához szükségeltetik. Az új út­szakaszon először, nem kis derültséget keltve, egy sörös­hordó gurult végig, melyet Kö- kéndy József polgármester indí­tott útjára, hogy aztán az út má­sik végén lefékezzék, a kijelölt helyre irányítsák, majd szakértő kezek csapra üssék. Kortyoltak a hús nedűből az útépítők, az ott lakók, s természetesen a meghí­vást elfogadó önkormányzati képviselők. A sörözés során a viccmesé- lés, anekdotázás közben a jövő­ről, komoly dolgokról is szó esett. A városnak 63(1) olyan utcája van, ahol az útalap el­készült, de nincs pénz az aszfal­tozásra. Az utak bevédésére 100 millió forint is kevés lenne. „Böszi” riporter akar lenni Tanulmányi versenyek A Békés Megyei Jókai Szín­házban több hete sikerrel megy a Légy jó mindhalálig című gyer­mekdarab musicalváltozata. Az egyik főszerepet — megosztva — Fábián Misi, a békési Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola 7. osztályos tanulója alakítja. Az ifjú művésszel, bokros teendői között, hosszas időpontegyezte­tés után sikerült beszélgetnünk. —Böszi, vagyis a Böszörmé­nyi alakítása a legjobb szerep, szerintem nekem írták... — dől hanyag eleganciával a heverőre, s arról beszélgetünk, hogyan ju­tott a világot jelentő deszkákra? — A megyei lapban megje­lent hirdetésre apukám barátja figyelt fel, és szólt nekem, pró­báljam meg. Jelentkeztem, be­hívtak meghallgatásra és kivá­lasztottak. Ennyi volt—mondja lakonikus könnyedséggel. Az már közismert: rövid volt az idő a betanulásig, egy hónap alatt állították színpadra a darabot. Aztán meglepetten hallom: az ifjú művész úrban egy leendő kollégát tisztelhetek. — Igazából újságíró, ponto­sabban tévé vagy rádió sportri­porter szeretnék lenni, ez a nagy álmom. A színházat csak amo­lyan hobbinak tekintem. Egyéb­ként a Nemzeti Népsport tinipá­lyázatán jelentek meg már cik­keim. De most a szereplés miatt abba kellett hagynom az írást — mondja csillogó szemekkel, s a képzelet szárnyán repülünk az időben előre, amikoris a Magyar Televízió riporteri állásában ott ül Fábián Mihály, a neves szpí­ker és közvetíti a foci-vb döntő­jét. Csak azt kell eldöntenünk, hogy melyik mérkőzés is le­gyen? — Az olasz—brazil döntőt lenne jó közvetíteni — mondja, s máris visszahuppanunk a má­ba. A fárasztó próbákról, az iz­galmas előadásokról, a színész­barátságokról beszél. — Az előadások előtt és kö­zött sokat beszélgettem és be­szélgetek Dénes Piroska néni­vel, Mészáros Misi bácsival, Géczi Józsi bácsival és Toma- nek Gabi bácsival, de a többi szereplő is szereti a gyerekeket, együtt izgulunk a darab sikeré­ért. — Baki volt? — Hát... Szövegtévesztése még senkinek sem volt, de az egyik délutáni előadáson kisebb bonyodalom támadt, amikor is az egyik kellék nem volt a szín­padon. Szerencsére ezt a közön­ség nem vette észre, csak mi, akik játszottunk. — Hogy alakul a nyári prog­ramod? — Dolgos vakációm lesz, fil­mezni fogok. A párhuzamos életrajzok című film forgatásán veszek részt, két mostani sze­replőtársammal együtt. Ez, gon­dolom, eltart egy-két hónapig. Már ezen a héten kezdünk. S ha ezek után lesz időm, szüleimmel Olaszországba megyünk. Egy kis pihenés rám fér, mert azért fárasztó volt az évad, az előadá­sok, az iskola, a Csabára való bejárás. Soroljam még? — néz rám széttárt kezekkel, megértő választ várva. A Békési Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet diákjai az 1991/92-es tan-évben a különfé­le tanulmányi versenyeken igen szép sikereket értek el. Az ered­ményeket csak fokozza, hogy vi­szonylag kis létszámú tanulókö­zösség jár az intézetbe. A növénytermesztő gépész szakmában, a Kenderesen rende­zett országos Szakma kiváló tanu­lója verseny döntőjében tizenki­lenc iskola húsz diákja mérte össze felkészültségét. Roszik Pál — fel­készítők: Hegyesi Sándor, Elek A közelmúltban Budapesten, a Néprajzi Múzeumban nyílt meg a X. országos népművészeti kiállí­tás, mely megyénk számára min­den korábbi seregszemlénél ered­ményesebbnek bizonyult. A béké­si Kocsor Imréné kosárfonó, a me- zőberényi Tóth Sándor fafaragó­val a használati tárgyak kategóriá­jában — fából, fűzvesszőből gyer­mekbútort készítettek — megoszt­va kapta a gránátalma-elismerést, Lajos, Kiss László, Prorok Márton és Varga László — az iskola vég­zős tanulója elért eredménye alap­ján soron kívül szakmunkás-bizo­nyítványt kapott. Földes Péter — felkészítő ta­nár: Mester Péter — végzős nö­vénytermesztő gépész szakmun­kástanuló történelemből fölénye­sen nyerte a szakmunkástanulók megyei tanulmányi versenyét. Molnár Zsolt, az iskola másodi­kos tanulója — felkészítő tanár: Lennert József— a közelmúltban rendezett Kitaibel Pál országos bi­ológiai tanulmányi versenyen vett a kiállítás legmagasabb kitünteté­sét. Békésen jól ismerik Kocsor Im- rénét, a hely i népművészeti kisszö­vetkezet megbízott elnökét, neve a szakmai körökben is igen jól cseng. — Főként lakberendezési, használati tárgyakat, szekrénye­ket, ágyakat készítek, s minden termékemet zsűriztetek. Ha a pia­con akarok maradni, akkor állan­részt. Az idén — négy kategóriá­ban — több mint ötezer versenyző közül 130 jutott az országos döntő­be, ahol a második osztályos szak­középiskolások kategóriájában a harmadik helyezést érte el, s ezzel a teljesítményéért a Pannon Agrár- tudományi Egyetem hallgatója le­het. Az iskola ötödik évfolyamos ta­nulói közül két diák vett részt ered­ményesen az országos szakmai ta­nulmányi versenyen. Balogh Sán­dor az országos döntőben a máso­dik helyen végzett, de szép ered­ményt mondhat magáénak Csatári Edit is, akiket Sass Katalin, Práth- né Liker Izabella, Bartyik János és Hégely László készített fel a ver­senyre. dóan újat kell produkálnom — kezdi Kocsor Imréné. Közben megtudom: Tóth Sándorhoz több éves szakmai barátság köti, jó né­hány közös kiállításon mutatkoz­tak már be sikerrel, s a kétévenként megrendezésre kerülő népművé­szeti kiállításon legutóbb munká­jukat ezüstéremmel ismerték el. — A kosárfonás régen lenézett szakma volt. Állíthatom: ha az em­ber fantáziáját elengedi, csodála­tos dolgokat tud alkotni a fűz­ből, a vessző az ember keze nyomán igazo­dik, engedel­meskedik. A gránátalma­elismerés egy alkotó népmű­vésznek a leg­rangosabb elis­merés. — Terméke­it hol értékesíti? —Szövetke­zetünk két éve a Fontexből vált ki, most 25-en dolgozunk együtt, termé­keim főként külföldre, Nyu- gat-Európába kerülnek. A kiállítás egy részlete Gránátalma elismerésként

Next

/
Oldalképek
Tartalom