Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27-28 / 151. szám

/ MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM 1992. június 27-28., szombat-vasárnap ARCHIV-FOTÓ Németországból jött vissza, beugrott a főszerepbe, és. Réti Andrea Sallyjétől majd leszakadt a csillár... Csabai Kabaré Miskolcon A Jókai Színház Tasnádi Már­ton rendezésében az ősszel mutatta be Joe Masteroff— John Kander—Fred Ebb világ­hírű musicaljét, a Kabarét. A nagyszabású zenés produkció akkor már hagyománynak szá­mított Békéscsabán, hiszen olyan előadások előzték meg, mint A padlás, Doctor Herz, Chicago, West Side Story. Mégis különösen nagy volt az izgalom, a várakozás a szep­tember végi premier előtt. Akadtak, akik kétségbe von­ták, hogy egy kis színház mű­vészi és anyagi lehetőségeit ne haladná meg egy ilyen produk­ció. Ráadásul alig több, mint egy héttel a jeles nap előtt cse­re történt a szereposztás élén. A Kabaré Sally Bowles szere­pére Réti Andrea, a békéscsa­bai közönség kedvence Né­metországból jött vissza; be­ugrott, és úgy énekelt, táncolt, játszott, hogy az előadás való­di nagy siker lett. . A Kritika ez évi negyedik száma a következőképp mél­tatja: „Tasnádi Márton rende­zésében az előadás felzakla- tóbban súlyosabb volt, mint a Madáchban. Mi lehet ennek az oka? Mitől meggyőzőbb a Ka­baré egy sokak által nem is jegyzett viharsarki színház­ban, zömében országosan is­meretlen színészekkel, potom pénzből kiállítva, mint a kör­úti, pompázatos sztárparádé? Mitől jobb például Sally Bowles szerepében Réti And­rea, mint Básti Juli? Jobban énekel talán? Egyáltalán nem. Igézetesebben hódító az alak­ja? Szó sincs róla. Netán ferge­tegesebben táncol? Ez nem tudható, ugyanis Básti Juli szinte egyáltalán nem táncol... Mégis, mitől meggyőzőbb ak­kor a Németországba távozott, de a produkciót néhány napos próbával megmentő, volt bé­késcsabai sztár? Először is, mert képes sztár lenni... Visszatetszőén ronda is mer lenni... Hangjától és szuggesz- tív tekintetétől majd leszakad a csillár. Kétségbeesése tragi­kus, hebrencs kotnyelessége szeretnivaló...” Aki látta Réti Andreát a Ka­baréban, egyetért a kritikussal. S azon túl, hogy a szépre szíve­sen emlékezünk, a siker felidé­zésének más aktualitása is van. Az idei évadban több színház műsorára tűzte a nem utolsó­sorban Liza Minnellinek kö­szönhető sikerdarabot. Buda­pesten, a Madách Színházban Szirtes Adám, Zalaegerszegen Vas-Zoltán Iván rendezte az előadást. Tegnap este Mis­kolctapolcán, az Akropolisz Szabadtéri Színpadon ismét Kabaré volt, mégpedig Tasná­di Márton rendezésében. A ko­rábbi békéscsabai főrendező a három különböző előadás sze­replői közül válogatta ki az ideális csapatot és nekilátott a válogatott játék megszervezé­sének, a játékosok összehan­golásának. A színészek termé­szetesen érdekesnek találták a felkérést, hiszen nagy szakmai kihívás, megmérettetés az, ha új környezetben, más kollé­gákkal próbálhatják ki tehet­ségüket. Még a Miskolci Nyár eseménysorozatát szervező Belvárosi Menedzseriroda is örült az ötletnek, a miskolci önkormányzat pedig anyagi támogatást szavazott meg a vállalkozásnak. Péntektől tíz előadás színe­síti a nyári programkínálatot, tíz estén lesz miskolci, azaz békéscsabai Kabaré. A szerep- osztás ugyanis a következő: Sally — Réti Andrea (Békés­csaba), Konferanszié — Pau- dits Béla (Madách Színház), Cliff — Horváth Lajos (Bé­késcsaba), Schneider kis­asszony —Psota Irén (Madách Színház), Schultz úr — Jan­csik Ferenc (Békéscsaba), Emst — Kulcsár Lajos (Zala­egerszeg, de korábban Békés­csaba). Niedzielsky Katalin „A filozófia olyan, mint a só” Anekdoták Deák Ferencről Már életében a haza bölcsének nevezték. Deák 1832-től jelen van a politikai életben, a po­zsonyi országgyűlésen az el­lenzék egyik vezére. Az 1867- es kiegyezés létrejöttében je­lentős szerepet vállalt. Nem­csak kortársai, de az utókor is tisztelettel méltatja politikai és tudósi érdemeit. Rengeteg anekdota keringett róla. Ezek közül állítottuk össze csokrun­kat. tár jak. Jjk /pT Jfí Az 1839—40-es országgyűlés záró ülésén Széchenyi István Deák Ferenchez lépett, és így búcsúzott tőle: ■ — A te érdemed, hogy az országgyűlés eredmény nélkül el nem oszlott. Isten áldjon, barátom, őrködj ezentúl is a haza fölött. E búcsúzó szava­kat intézem hozzád a bibliá­ból: Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat ! — Krisztus mondja Péter­nek — válaszolta a szerény Deák. dj/ jál jk /y* ZpT ifi A negyvenes években Deák Ferenc mondta először e tré­fás, de komoly, mély szenten­ciát: — A filozófia olyan, mint a só. A só ugyanis magában nem ennivaló, de minden ételben benne kell lennie. >k léc­A Bach-rendszerben egy elő­kelő német megkérdezte Deá­kot: — Lehetetlennek tartja Ön Magyarország elnémetesedé- sét? — Lehetetlenség éppen nincs benne. — Akkor miért nem adják meg magukat?’ Fiam. ha az orvos azt mondaná Önnek, elélhet még egy darabig, de meghalhat ma is, mitjenne Ön? — Élnék, ameddig lehet. — No, hát mi is megpróbá­lunk mint magyarok élni mindaddig, amíg lehet. Mk % Deák Ferenc nem szerette Eötvös József A falu jegyzője című regényének célzatát, a megyei visszaélések túlzott bírálatát. Egyik ismerősének így foglalta össze véleményét: — Látott Ön már valaha ló- doktorkönyvet? Az előlapra egy ló képe van nyomtatva, annak minden porcikája fel­osztva, számokkal jelölve. A számokhoz magyarázat a be­tegségekről. Az egész ló csupa betegség, olyan ló pedig nincs a világon. Magyarországon sincs olyan megye, amilyet A falu jegyzője rajzol, tudniillik minden porcikájában nyava­lyás. Deáknak egészséges korában az volt a szokása, hogy nem reggelizett, nem vacsorázott. Ha megkérdezték tőle, hogy mit vacsoráit, így válaszolt: — Semmit. — Hát reggelire mit eszik? — Azt, ami vacsoráról megmaradt. GyUjtötte: Kiss György Mihály 100 éve született Lajtha László zeneszerző, népzenekutató Emlékhangverseny Békés-Tarhoson A magyar zene történetében Lajtha öt évtizedes zeneszerzői és népzenekutatói pályája egé­szen egyedülálló, sajátos he­lyet biztosít számára. Már ab­ban a tekintetben is, hogy a több évszázados és történeti­leg meghatározó német zene- történeti iskola helyett a fran­cia kortárs zenéhez fűzik erős szellemi szálak. Zeneszerzői munkásságában a hangszeres zene területe a meghatározó, s azon belül alakította ki legfon­tosabb műfajterületeit, így a magyar újkori zeneszerzésben egyedülálló szimfóniasoroza­tát. Egyedülálló stílust honosí­tanak meg vokális művei: ve­gyeskari művei a harmincas és negyvenes évekből, és ötvenes évekbeli egyházi kompozí­ciói. Az idei Békés-Tarhosi Zenei Napokon emlékhang­versenyt rendeztek a zeneszer­ző születésének 100. évfordu­lója tiszteletére a Bartók Vo­nósnégyes közreműködésé­vel. Lajtha László 1892. június 30-án született Budapesten. A zene szeretetét családi környe­zetében szerezte, édesanyja zongorázott, énekelt, atyja pe­dig hegedűn játszott. Egyidő- ben végzett jogi és zenei stúdi­umokat. A fiatal zeneszerző utazásai során Lipcsében, Genfben, Münchenben és többször Párizsban ismerke­dett a korabeli zenei irányza­tokkal. A legnagyobb hatást a kortárs francia zene, elsősor­ban Debussy gyakorolta rá. A tízes évek elejétől részt vett a népdalgyűjtésben, főleg a Szé­kelyföldön a Nemzeti Múze­um néprajzi tára számára. Az első világháború ideje alatt négyéves frontszolgálatot tel­jesített, közben Bartók megbí­zásából katonadalokat is gyűj­tött. 1918 őszén Kassák lapja, a Ma jelentette meg opuszát Prelude zongorára címmel. A háború utáni években a zeneszerzés mellett elsősor­ban gyűjtése lejegyezésével, a Nemzeti Múzeum hangszer­gyűjteményének gondozásá­val, kiállításával foglalkozott. Publikációi is e témakörökből íródtak. Emellett a Nemzeti Zenedében kamarazenét, ze­neszerzést és zeneelméletet is oktatott. írásaiban megpróbál­ta megismertetni a hangver­senylátogató közönséget a népzene, népies műzene, a ci­gányzene fogalmával és különbségeivel. Közben je­lentős zeneszerzői sikert ara­tott III. vonósnégyesével, melyben sikerrel egyesítette a francia hagyományokat a ma­gyar zenei hangvétellel. Mű­vét Európa és Amerika jelen­tősebb hangversenytermeiben bemutatták, a rangos Coo- lidge-díjjal jutalmazták, és ez megalapozta nemzetközi hír­nevét. További jelentős sikert aratott 1937-ben Lysistrata cí­mű egyfelvonásos balettjével. 1946-ban néhány hónapig a Néprajzi Múzeum igazgatója volt, ezután pedig a Nemzeti Zenede élére kerül. Népzene- kutatói tevékenységéért 1951- ben Kossuth-díjat kapott. Lajtha László kilenc szim­fóniát, tíz vonósnégyest, zon- goraműveket, kórusműveket, filmzenét, vígoperát, két mi­sét, egy Magnificat-ot és há­rom himnuszt komponált. Hangszertörténettel, néptánc- , népzenekutatással, valamint tudományszervezéssel is fog­lalkozott. Népzenei gyűjtései Népzenei Monográfiák cím­mel négy kötetben jelentek meg. Rendkívül gazdag élet­mű maradt utána. Ez az élete alkonyáig végzett megfeszí­tett munka aláásta Lajtha egészségét, és 1963. február 16-án szívtrombózis követ­keztében meghalt. Lajtha Lászlót Szabolcsi Bence „az új magyar zene­szerzés egyik legegyénibb személyiségének” nevezte. Művészete szellemi híd a szá­zad magyar és francia zene- művészete között. (MTl- Press) Mérő Éva A Békés-tarhosi Lajtha-emlékhangversenyen Mező László gordonkázott fotó: kovács Erzsébet Örkény Macskajátéka Temesvárott A temesvári román színház jú­nius közepén telt ház előtt, nagy sikerrel mutatta be Ör­kény István: Macskajáték cí­mű darabját a magyarországi Miszlay István érdemes mű­vész rendezésében. A drámát Gelu Pateanu ül­tette román nyelvre. A fősze­repeket Aurora Simionica és Larisa Staze-Muresan játszot­ta, a díszleteket Emilia Jiva- nov tervezte. A darabot a ha­marosan véget érő évadban még háromszor tűzik műsorra. A művészi eseményen túl a bemutatónak különös jelentő­séget ad az a tény, hogy évtize­dek után először került magyar darab román színpadra. Az előadáson jelen volt Fekete György, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium állam­titkára, Ablonczy László, a Nemzeti Színház igazgatója, Csobod Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium sajtóreferense, a Magyarok Világszövetségét Domokos Andrea képviselte. Népzenekutató tevékenységéért Kossuth-díjat kapott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom