Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27-28 / 151. szám

1992. június 27-28., szombat-vasárnap CSALÁD - OTTHON IRÉKRS MEGYEI HÍRLAP Gazdaképzés a ürékés megyei hírlap -ban Jövő szombattól lapunkban folyamatosan közöljük a televízió 2-es csatornáján vasárnap délutánonként je­lentkező „Gazdaképző” sorozat anyagának állatte­nyésztési részét, melynek előadója és szakmai felelőse dr. Böő István Békés megyei állatorvos. Vele beszél­gettünk e képzésforma lényegéről. Mi a célja a gazdaképző soro­zatnak? — A Nagyváthy János Gaz­daképző Egyesület kezdemé­nyezésére és szervezésében többcsatornás, távoktatásos rendszer keretében olyan kép­zés folyik, melynek célja az agrár- és élelmiszertermelés­hez szükséges korszerű gaz­dálkodási és szakmai alapis­meretek nyújtása, olyan szem­lélet kialakítása, mely világos­sá teszi a termelő számára, hogy az eredményes agrárvál­lalkozás sokkal több és bonyo­lultabb folyamat, mint egysze­rűen csak termékelőállítás. — A témákról szeretnénk bővebben hallani... —Az anyagot minden adás­ban négy témablokk alkotja: gazdálkodási ismeretek (pénz, Hitel, szervezés, átalakulás, adó stb.); növénytermesztés; kertészet; állattenyésztés. Mindenkihez szólunk, akinek a mezőgazdasághoz bármi­lyen köze van, ezen belül hangsúlyozottan a pályakezdő és munkanélküli vidéki fiata­lokhoz, az új, illetve a korábbi vállalkozókhoz, akik a jövő­ben saját gazdálkodásukból kívánnak megélni. —Mitől többcsatornás ez a képzés? — A televízió 2-es csator­nája minden vasárnap délután (általában 13—15 óra között) fél órában sugározza a műsort. Minden adásban szerepel mind a négy témablokk. A tv- közvetítés után a nagy pél­dányszámú és vidéken kedvelt mezőgazdasági lapokban nyomtatott formában is meg­jelenik az adás anyaga: a Ma­gyar Gazdában teljes terjede­lemben hetente, a Kistermelők Lapjában havonta, a Szabad Földben rövidített formában. A jövő héttől pedig állatte­nyésztési rész a Békés Megyei Hírlapban is. Az országban 10 konzultációs központ (mező- gazdasági iskolák, gazdakö­rök stb.) fogja össze a „hallga­tókat”, akik az oktatás végén vizsgát tehetnek, mely által „Ezüstkalászos gazda” okle­vélhez jutnak. — Lesz-e ennek az oklevél­nek valami „kézzel fogható" előnye? — Egy nyugati farmgazda­ságban legalább egy személy­nek van valamilyen (lehetőleg felsőfokú) agrárvégzettsége, enélkül nem is juthat például hitelhez. Úgy tudom, van olyan törekvés, miszerint a mezőgazdasági vállalkozó en­nek birtokában banki és bizto­sítási kedvezményben ré­szesülhet. — Hol lehet erre a képzés­formára jelentkezni ? — Békés megye a szabadkí- gyósi szakmunkásképző inté­zethez tartozik. Címük: 5712 Szabadkígyós, Kastély. —Lehet még kapcsolódni a gazdaképzéshez ? — Úgy tudom, ezt ésszerű­en, „lazán” kezelik. Az adások április közepén indultak, ami­kor már javában folytak a tava­szi munkák, s hát a falusi em­ber — ha az idő engedi — vasárnap délután is dolgozik. Mivel az adásokról kazetta készül, ezt, valamint a nyom­tatott szöveget bármikor utó­lag is meg lehet nézni a kon­zultációs központokban, tehát szerintem akár ősszel, a mun­kák végén is be lehet kapcso­lódni. — Milyen szerepe lehet az oktatásnak a mezőgazdaság mai helyzetében? — Gyakorló állatorvosként közelről ítélhetem meg a me­zőgazdaságot. Első hallásra biztosan ellentmondásos, de az a véleményem, hogy fon­tos, sőt nagyon fontos az okta­tás. Az elmúlt hetekben Er­délyben, Csíkszentmártonban és Székelyudvarhelyen tartot­tunk fórumot. Megható volt hallgatni azt az embert, aki kertészkedne, de fóliára sincs pénze, mégis most akarja a szakmát „begyűjteni”. Fanyalgók, mindenben hi­bát keresők, a „miért pont most és miért pont így” szem­léletet vallók, okoskodók, sőt hűtlenkedők, „betartok” min­dig is voltak, vannak, lesznek, ezek a leghasznosabb, legtisz­tább törekvéseket is megpró­bálják kikezelni. Sajnos, nem egyszer eredménnyel! Tudja, nekem szerencsém van! En még együtt dolgozhattam a pa­rasztemberek azon korosztá­lyával, akik a hajnali fejéshez nem káromkodva mentek ki, akik az istállóban állataikat si- mogatással és nem egy jól cél­zott rúgással keltették fel, akiknek öröme visszafogott és a bánata olyan nagy volt, hogy ha könnyeket kell hullatni, azt sem látja senki. Ezekre az em­berekre mindig lehet számíta­ni, ők úgy tartották minden időben hátukon az országot, mint Atlas a földgömböt. Ha közülük akár egy is mondja, hogy nincs értelme, akkor azonnal abba kell hagy­ni! De azért, mert ezek az em­berek a bennük lévő óriási ta­pasztalatot és tudást nem fi­togtatják, nem jelenti azt, hogy nincs rá igényük! A há­tam borsózog, amikor azt hal­lottam, hogy a munkanélkülie­ket majd a mezőgazdaság fel­szívja! Az autószereléshez kell szakértelem? De mennyi­re! Akkor hogyne kellene a mezőgazdasághoz, az élő anyaghoz, mely mindennél bonyolultabb! Arra azonban nagyon ügyelni kell, miként közelítjük meg ezt a kérdést. Beszélgetni szabad, oktatni már nehezebb, a kioktatás pe­dig egyenesen bűn! Ha nem kellő tapasztalattal és áldozat­tal csináljuk ezt a dolgot, nem­csak a fejek, de a szívek is bezárulnak! A műsor tisztán szakmai jellegű, de tudjuk, hogy az oktatásba fektetett munka és pénz a világon min­denütt megtérül. A visszajel­zések, a levelek száma, de a mérhető nézettségi fok is iga­zolja a sorozat létjogosultsá­gát. Az adás házigazdája, dr. Bálint György azonban már a bemutatkozáskor elmondta, hogy felhőtlen szórakozást nem ígérhetünk, a célunk más. — Mivel fejezzük be ezt a beszélgetést? — Legyen a vendégünk a Békés Megyei Hírlap hasábja­in is jövő szombattól. B. V. Míg a vonat Pestre ér... Kész regény az élet? — Biztos, hisz a legegysze­rűbb is izgalmakból, fordula­tokból áll. A sors gondoskodik róla. —Szerelemről, házasságról is? — Most majdnem ötven évet menjek vissza? — Csak arra a pillanatra, amikor meglátták és megsze­rették egymást a férjével. — Azt még sok minden megelőzte. Például a főnök­beosztott viszonyból eredő el­lentét, feszültség, ami úgy el­mérgesedett, hogy csak a leg­szükségesebb dolgdkról be­széltünk. —S mikor lett változás? — Háborús idők jártak, többször is behívták pár hó­napra katonának. Én ilyenkor örültem, mert ha sok volt is a két munka egynek, de nyugod­tan végeztem. Gyűlölködés nélkül, mert végül is az volt köztünk. — Hogyan lett mégis szere­lem belőle? — Fogalmam sincs! Egy­szer váratlanul hazajött sza­badságra. Épp mentem volna ki az irodából, s az ajtóban találkoztunk. Egymásra néz­tünk, és fordult egyet a világ. Minden megváltozott. Ott, ab­ban a pillanatban megsze­rettük egymást. Hát nem olyan, mint egy romantikus re­gény? * * * — Ha regénynek lehet nevezni egy szegénységgel, félelmek­kel teli gyermekkort, majd a boldog, konszolidált felnőtt­életet, akkor az. — Korán ment sok minde­nen keresztül, s még nincs negyvenéves. Mért voltak sze­gények? — Anyám, a kisvárosi úri­lány a szülei és a férje után földeket, házakat örökölt. Ez mind odalett, csak két fiúgyer­mek és a kulákbélyeg maradt. Az én apám meg egy nyakas paraszt volt, bármit csináltak vele, nem ment be a téeszbe, s jól kikészítették. — De magát mégis taníttat­ták... — A két bátyámat is, mert anyámnak ez lett az életcélja. Belépett a téeszbe, dolgozott, mint egy állat, nem törődött azzal sem, hogy eleinte kicsú­folták az asszonyok. Igaz, ké­sőbb tőlük is elismerést kapott, hisz bárkivel fölvette a ver­senyt a munkában. Nekem is hamar kijutott belőle. Tízéve­sen már a téesz savanyítóüze­mében segítettem anyámnak. Gimnazistaként gyerekekre vigyáztam, de meszeltem is otthon, ha kellett. — És a férje? Neki is ilyen rögös útja volt? — Szerencsére nem. Egyébként évfolyamtársak voltunk a jogi egyetemen. Egy fiunk és egy kislányunk van és jól vagyunk. — Kész regény? Kész krimi! Már attól kezdve, hogyan pró­bálja elrontani az ember a saját életét, amikor fejjel rohan a falnak. — És hiába akarják lebe­szélni róla? — Igen. így pocsékoltam el én is tíz évet el, egy kilátásta­lan szerelem miatt. Végül szörnyű idegállapotban padló­ra kerültem. —Ebben van a krimi? — Inkább utána, mert szinte félelmetes, hogy miken múlott a mostani életem, s hogy ha valami csak egy kicsit nem klappol, soha meg nem isme­rem a férjem abban a szanató­riumban, s nincs egy most tíz­éves gyermekem. — Már az is nagy véletlen, hogy ő is pont akkor volt ott... — Hát még ahogy én oda­kerültem! Már az a szerencse, hogy a barátnőm szerezni tu­dott egy beutalót. Aztán a sze­rencsétlen folytatás. A postás visszavitte a papírt, amivel vizsgálatra kellett volna men­nem. Én meg csak vártam, vár­tam... Egy délelőtt a barátnőm az SZTK-ban a folyosón vára­kozik, mikor arra jön az illeté­kes főorvos és jól letolja, ami­ért én nem jelentkeztem. Gyors telefon még onnan, s egyben az üzenet, hogy azon­nal menjek a vizsgálatra. Há­rom nap múlva utazhattam! És ha a barátnőm nem pont akkor ül a folyosón? És ha a főorvos nem pont akkor megy el ott? Ugye, hogy kész krimi az élet...? Vass Márta Módi-műhely: „Tapadó” a divat Hozza testközelbe tavalyi ruháit! Akik a divat változásait nyo­mon követik, már értesülhet­tek arról, hogy az idei nyár a nőies, testhezálló, szexis ruha­darabok évadja lesz — ellen­tétben az elmúlt évek lezser, úgynevezett hanyag viseletéi­vel. A módi módosulás ugyan általában megviseli a pénztár­cákat, ezúttal azonban elkerül­hető a divatdeficit: a tavalyi vagy régebbi holmik ugyanis viszonylag könnyen „áramvo- nalasíthatók”. Nézzük, ho­gyan? 1. A nadrággal nem nehéz a dolgunk: vágjuk le térdig érőre a szárát, s kész a bermuda. 1/a. Éarmemadrágból — ha a csípőbőség nem több 100 cm-nél — éppen kitelik egy új vonalú, lefelé szűkülő szok­nya. 1/b. Trikóból — top. Ez is egyszerű: vágjuk le a vállrészt az ábra szerint, készítsünk körülbelül 2 cm-es gumiházat. Ebbe húzzunk be kalapgumit, a végére vékony zsinórt varr­va, hogy szabályozható le­gyen. Sorthoz, szoknyához, blézer alatt roppant praktikus, egész nyáron viselhető. 2. Régi, egyenes vonalú dzsörzé- vagy vászonruha szinte mindenkinek lapul a szekrényében. Újjávarázsol­hatjuk, ha elöl-hátul karcsúsít­juk. Tegyünk rá egy nagy fehér bubigallért, hogy dekoratí­vabb legyen. 2/a. Két ruhából varrhatunk egyet. A divatrajzon úgyneve­zett amerikai fazon látható: aránylag magas a nyakkör, a karöltő viszont nagyon kivá­gott, szinte ragián szabású. A karcsúsítás itt is „kötelező”! Fiatal, csinos nőknek a mini hosszt, húszonéven túli molet- teknek térdig érőt javasolunk. 3. Bő, derékban vágott kar­ton- vagy vászonruha — szin­tén „áramvonalasítható”. Mi­ként a divatrajz mutatja, le­vághatjuk szuperminire, s ak­kor önállóan vagy szoknyával hordható. Varrjunk rá sok apró színes gombot — az nagyon „földobja”. 3/a. Igazi kánikularuha is lehet belőle, nagy Carmen-de- koltázzsal, mini hosszal. Le­vágjuk a vállrészt, mell fölött 3 cm széles gumiházat gé­pelünk, s ebben olyan hosszú (2 1/2 széles) szalagot fűzünk, ami egyben vállpánt. 4. Égyrészesből kétrészes alakítható a rajz szerint. A szaggatott vonal jelzi az elvá­gás vonalát a kis ábrán. Ez a modell különösen hatásos szé­les, csíkos, hurkolt anyagból, kiemeli a nőies formákat. 4/a. Vállpántos ruhát is kre­álhatunk a régiből: levágjuk a vállrészt és a rajzon látható módon befűzött vállpántot ké­szítünk. Kitűnő kánikularuha — moletteknek is. Záhonyi Lujza

Next

/
Oldalképek
Tartalom