Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-25 / 149. szám
BIZTOSÍTÁSI KÖRKÉP 1992. június 25., csütörtök Kinek fiadzik a biztosítottak pénze? A biztosító vállalatok a veszélyközösségbe tömörült biztosítottak pénzével sáfárkodnak. Nélkülözhetetlen, hogy a befizetett kis pénzek nagy tömege hasznot hozzon, mert különben képtelenség volna a szerződésekben vállalt kártalanításokat kifizetni. Különösen jól kell gazdálkodni azokkal a pénzekkel, amelyeket hosszú távú biztosítások formájában — például életbiztosításként — fizettek be az állampolgárok. Egyrészt azért, hogy sok év múlva is biztonságosan vissza lehessen fizetni, másrészt azért, mert ez az apró tételekből kialakult hatalmas összeg az ország gazdasági életében is jelentős szerephez juthat. Ezért fontos eleme a biztosító munkájának az a része, amellyel a biztosított sohasem találkozik, s ez a befektetési igazgatóság. Az AB— AEGON Általános Biztosító Rt. ügyvezető igazgatójával, dr. Nárai Istvánnal beszélgettünk a biztosítottak pénzének biztonságáról és a magyar- országi beruházási helyzetről. —- A fejlett országokban a hosszú távú megtakarítás finanszírozza a gazdaságot — mondja Nárai István. — A hosszú távú megtakarítási formák általában a nyugdíjalapok és a befektetési alapok. Ezután következik az életbiztosítás, ami gyakorlatilag nem egyéb, mint az egyénileg fizetett nyugdíj-előtakarékosság. Ez a nagy megtakarítási tömeg például az USA-ban 1300 milliárd amerikai dollárra rúg, ami valóban képes a gazdaságot finanszírozni. —Milyen formában? — Elsősorban az állampapírok vásárlásával szokták a biztosítók a költségvetési deficitet finanszírozni, ez a befektetések 50 százalékát képezi. Körülbelül 20 százalék áramlik a vállalkozások finanszírozására, részvényvásárlás formájában. Nagyjából ugyanekkora összeget fordítanak az úgynevezett jelzálog hitelezésére, ami rendkívül fontos, mert ezzel a lakásépítést támogatják. A maradék rész az ingatlan és egyéb jellegű befektetésekben oszlik meg. — Magyarországon milyen szerepet játszik a gazdaság finanszírozásában a hosszú távú megtakarítás? — Az öröklött helyzet folytán messze nincs akkora akkumulálódott tőkénk, mint a fejlett országoknak. Például az ÁB—AEGON jelenlegi tartaléktőkéje mindössze 35 milliárd forint. Nehéz megállapítani, hogy mennyi hazánkban az összes hosszú távú megtakarítás. Őszintén szólva nem is nagyon tudom, hogy van-e még a biztosításon kívül más, hosszú távú megtakarítás Magyarországon, hiszen sem az OTP-ben lévő több milliárd forint, sem a devizában elhelyezett, a bankokban nyugvó tőke sem tekinthető igazán annak. De nem tekinthető annak az úgynevezett értékpapírokban, főként letéti jegyekben meglévő tőke sem, mert az is egy-két éves, elsősorban a magas kamatok realizálására törekvő, mobil lakossági megtakarítás. A hosszú távú megtakarítás magyarországi formái közül a biztosítás tűnik az egyetlen, igazán fellelhető formának. Ez az a borzasztóan kevés tőke, ami ma rendelkezére áll ahhoz, hogy támogassa a gazdaságot. Ezt mutatja az óriási tőkeszegénység, a tőzsdei kereslet hiánya, amiért nem lehet a részvényeket ma értékükön eladni. Nincs igazán a privatizációban sem belföldi kereslet, a gazdaságban lépten-nyo- mon keresletszűkével találkozunk. Ennek is az az oka, hogy nincsenek hosszú távú megtakarítások! Ma nem is nagyon ösztönzi ezeket a megtakarításokat senki, sőt, az infláció miatt mindenki rövid távon igyekszik takarékoskodni. De nem ösztönzi a kormány politikája sem. A költségvetési hiány rövid távra orientálja a gazdaságpolitikát, az adóprés mindenkit nyom. A biztosítókat is nyomja, mert nincsenek kellő preferenciák, amik korábban voltak, azok is megszűntek. Az életbiztosítás 20 százalékát, évente legfeljebb 7200 forintot tavaly még az adóból le lehetett vonni. Ez a kisösszegű életbiztosítások számára óriási kedvezmény volt, s ezenkívül az életbiztosítást kamatadó sem terhelte! Ezért annak ellenére, hogy viszonylag magas volt a költsége, versenyképes megtakarítási formának tűnt. Ma már ez nincs így! — Tulajdonképpen mibe fektetik be à biztosítottak pénzét, hogy egyrészt kamatozzon, másrészt ne veszítsen az értékéből? — Arra törekszünk, hogy minél közelebb kerüljünk a világtendenciákhoz, elsősorban nem azért, mert formailag szeretnénk hasonlítani a nyugati társaságokra, hanem azért, mert az állampapírok valóban mérséklik a befektetési kockázatot. Számunkra ez igen fontos dolog, hiszen más befektetéseknél óriási kockázatot vagyunk kénytelenek vállalni. Arról nem is beszélve, hogy csekély mértékben ezzel is hozzájárulunk a költségvetési deficit csökkenéséhez. Ezenkívül részt szeretnénk venni a minél hosszabb távú befektetésekben. Az elmúlt években 3 milliárd forintért vásároltunk az új magyar államkötvényből és van már egy előszerződésünk is a Pénzügyminisztériummal: a kibocsátásra kerülő hosszabb távú, speciális államkötvényekből szeretnénk egy nagyobb összeget vásárolni. — Gondolom egyéb befektetési lehetőségekre is mód nyílik. Erre kitűnő alkalom lehet a privatizáció! — Elhatározott célunk, hogy bekapcsolódunk a privatizációba, de a befektetői kereslet hiánya és a privatizáció lassúsága nem igazán teszi ezt lehetővé. —És ha egy egész vállalatot megvennének? — Az semmiképpen sem volna jó! Nem vállaljuk magunkra a vállalatok irányítását, mert ahhoz nem rendelkezünk megfelelő apparátussal. Az egyetlen dolog amit tehettünk, hogy vártunk a megfelelő szakmai partnerekre, akik mellett részt veszünk a további munkában. — Nem nyithatna esetleg a biztosító bankot is? A két pénzügyi tevékenység összekapcsolása minden bizonnyal jót ígérne. — Sajnos erre nincs lehetőség. A pénzintézeti törvény a biztosítóknak 25 százaléknál nagyobb részesedést nem engedélyez. így viszont nem tudjuk elkerülni, hogy a bank céljai szembekerüljenek a biztosító céljaival. — A beruházások és az ingatlanvásárlások — különösen most a világkiállítás előtt — nem jelentenek megfelelő beruházási lehetőségeket? — Két nagy létesítményünk közül az egyiket, a Róbert Károly körúti 22 ezer négyzetméteres irodát a közelmúltban nyitottuk meg. A Ráday utcait is hamarosan átadjuk. A Róbert Károly körúton, mert távolabb van a belvárostól, elsősorban az ipari, kereskedelmi, vegyes vállalatok igényeit elégítenénk ki. Ott lesz a Lancia magyarországi vezérképviselete, a földszinten egy nagy Lancia bemutatóteremmel. A Ráday utca iránt pedig inkább azok a cégek érdeklődnek, amelyek a belváros közelében szeretnének lenni. — Aligha hihető, hogy manapság a lakóházépítéssel gyarapítani lehetne a biztosítottak pénzét. A szállodaépítés minden bizonnyal gazdagabb jövedelmet hozó befektetés. — Van ilyen elképzelésünk is! A Közraktár utcában lévő telkünk alkalmas lenne szállodaépítésre. Van egy foghíjtelkünk a Baross utca elején is, oda szeretnénk építeni eg bürohotelt. — Ezek már egy kicsit a világkiállítás felé kacsintgató beruházások! — Elképzelhető! A világkiállítás átmenetileg teremt jelentős keresletet a meglévő bérleti irodaházak és szállodák iránt. Ám az is valószínű, hogy lesz egy kis recesszió a világkiállítást követően. De ezzel együtt is a világkiállítás hatása a biztosító vállalatok befektetéseire és általában a gazdaság helyzetére igen pozitív lesz. Főleg az ország gazdaságának fellendülését várom, azt, hogy a ma még fenyegető válságot a világkiállítás beruházásaival és azok vonzataival, kisebb-nagyobb zökkenőkkel túl fogjuk élni. A világkiállítás után időnként jelentkezhető recesszió fenyegetése már jóval csekélyebb lesz egy megerősödött gazdaság számára. Én ebben bízom és nagyon várom a világkiállítást. Jó tanácsok - ha nehéz helyzetbe kerülünk! Ha a biztosítások között rangsorolni lehet, akkor nyilvánvaló, hogy a lakásbiztosítás a legkevésbé nélkülözhető a korszerű háztartások életében. Éppen ezért hasznosak lehetnek dr. Zol- nai Lászlónak, a Hungária Biztosító ügyvezető igazgatójának tanácsai. Első tanács: Ésszerű kompromisszum az ügyfél és a biztosító között! A lakásbiztosítás összegbiztosítás, melynek két fajtáját képzelhetjük el. Vegyünk például az egyszerűség kedvéért egy tollat, amelynek a pótlási értéke mai áron 100 forint. Ezt bármilyen összegre lehet biztosítani, mondjuk 50 forintra is. Ha ebben a toliban tízforintnyi kár keletkezik, akkor a biztosított 5 forintot kap, hiszen á toll a fele értékére biztosított. Ezt a biztosítási formát lakásbiztosításnál nagyon nehézkes volna alkalmazni, hiszen azt jelentené, hogy minden egyes apró kárnál is teljes leltárt kellen felvenni, majd ezt a jegyzéket a feladott biztosítási összeggel összehasonlítani. Részletes számításokkal, nehéz, bonyolult eljárással kellene kezelni a kárrendezést és csak utána következhetne a kárszámítás. Ez egy kis kár esetében is megtízszerezné a ráfordított összeget. Éppen ezért a biztosítók valamiféle kompromisszumot kerestek és kitalálták azt a biztosítást, ahol az ügyfél által megjelölt vagy választott biztosítási összegig a biztosító a teljes kárt fizeti a biztosítási összeg vizsgálata nélkül. Az ötven forintra biztosított száz forint értékű tollat véve példának, tízforintos kár esetén a biztosító nem a fele kárt, hanem a teljes 10 forintot fizeti. Nyilvánvaló, hogy ennek az 5 forintos töbh.- letkár-kifizetésnek vagy a díjban, vagy pedig valamiféle más módon kell megtérülnie. Lakás- biztosításnál például rögtön üzletkötéskor. De az megvalósíthatatlan, hogy üzletkötéskor a biztosító egy teljes rovancsot csináljon, mert akkor a biztosítás megkötéséhez nem üzletkötő, hanem egy vagyonértékelő bizottság kellene. Annak a költsége pedig több tízszerese a biztosítási díjnak. Ezért találták ki a lakásbiztosítási konstruktőrök, hogy ezt a két módszert ötvözni kell. Eszerint a biztosító mondja- meg, hogy mennyi lehet ez az átlagos biztosítási összeg, és ehhez képest választ az ügyfél. Ez azt jelenti, hogy a tollpéldánál maradjunk, ha 80 forintra volt a toll biztosítva, akkor 80 forintot, ha csak 20 forintra, akkor csak 20 forintot kap a biztosított. Ezért szokták a legtöbb esetben ügyfeleink az általunk javasolt biztosítási összeget elfogadni. Második tanács: Reális összegre biztosítsunk! Vannak azonban sajátos esetek is. Például, ha a kár időpontjában a toll 60 forintért pótolható, akkor a 80 forintos biztosítás esetén a biztosított a káron 20 forintot keresne, ami nem fogadható el. Éppen ezért a polgári törvénykönyv úgy próbálja ezt korlátok közé szorítani, hogy amennyiben a vagyonbiztosítási összeg magasabb, mint a vagyontárgy új állapotban történt beszerzési értéke, annyiban érvénytelen a biztosítási szerződés. Ez egy tolinál egyértelműen kiderül, mert az csak egy darab vagyontárgy. A lakásbiztosításnál ugyanígy érvényes ez az irányelv, vagyis ha a kár időpontjában 4,7 millió forintot ér egy teljesen leégett családi ház, és az mondjuk ötmillió forintra volt biztosítva, akkor 300 ezer forint erejéig érvénytelen a szerződés. Szomorú tapasztalatom és ezt nagyon hangsúlyozom, hogy az ilyen nagy tűzkároknál, amikor az egész lakás elpusztul, minden esetben beleütköztünk a biztosítási összeg felső határába, és még sosem volt példa arra, hogy biztosítási díjat kellett visszaadnunk. Sajnos csaknem mindig az történt meg, hogy az ügyfelünk nem kaphatta meg a teljes kártérítést pontosan azért, mert a biztosítási összege szűknek bizonyult. Sajnos az emberek úgy gondolkoznak, hogy őket olyan nagy kár úgysem éri, teljesen felesleges olyan nagy összegre biztosítani. Legfeljebb betörik az üveg, eltörik a cső... Valójában a biztosítás nem azt a célt szolgálja, hogy ablaküvegkárt fedezzen. Egy családi költségvetést nemigen renget meg egy ablaküvegezés, de a családi költségvetés nem tud megbirkózni azzal, ha ne adj Isten, egyszer az egész lakás, a berendezés az ingósággal együtt leég. Ügyfeleink körében az a tévhit terjedt el, hogy ezt a biztosítási összeget a biztosító állapítja meg, holott ez nem így van! Mindig a szerződő választja meg a saját biztosítási összegét, hiszen ki tudná legjobban, hogy milyen értékei vannak, ha nem ő maga, aki benne lakik? Nem árt tudni, hogy miből áll egyáltalán a biztosítási szerződés? Mi az, amire oda kell figyelni, amikor az ember biztosítást köt? Most már majdnem minden biztosítás modul rendszerű, az ügyfél válogathatja össze azokat a biztosítási töredékeket, elemeket, amelyekből biztosítása kialakul. A lakásbiztosítás tartalmazza az épületbiztosítást, az ingóság alapbiztosítást és utána ezeket az alapokat kockázati eseménykiegészítőkkel lehet bővíteni. Az egyik a vízkiegészítő, a másik az üvegtörés, de mezőgazdasági károkra is ki lehet terjeszteni. Az ingóságbiztosítás hat vagyoncsoportból áll. A legnagyobb vagyoncsoport a házi használatú ingóságok köre. Ide végül is majdnem minden beletartozik, ami a. további öt csoportból kimaradt. A további vagyoncsoportok: a nemesfémből készült tárgyak — az érme- és bélyeggyűjtemények —, a képzőművészeti alkotások, a keleti szőnyegek, szőrmék, nemesprémek és az antik bútorok köre. Nagyon fontos tudni, hogy nem tartoznak a lakásbiztosítás körébe a keresőfoglalkozás eszközei. Ezek védelmére vállalkozási biztosítást kell kötni még akkor is, ha a biztosított az adott időben nem folytatja vállalkozását. Harmadik tanács: A biztosítást „karban kell tartani”. A lakás- biztosításokat — szakmán belül úgy mondjuk — karban kell tartani. A biztosítóvállalatoknak nélkülözhetetlen, a biztosítottaknak pedig ajánlatos! Az infláció könyörtelen törvénye szerint egyre emelkednek a kártalanítás árai és a biztosítási összegek ezt nem követik. Ezen kíván — a biztosítási díjakat karban tartva — a biztosító segíteni, amikor az úgynevezett indexálást alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt esztendő inflációszázalékával megfejeli a biztosítási díjakat és természetesen ennyi százalékkal megemeli a kártérítési százalékokat is. Sajnos téved, aki azt hisz, hogy ezzel az ő vagyona is növekedett. A kártérítés összege emelkedett, de azért nem kap többet, hiszen az infláció miatt ennek is emelkedett az „ára”. Igen ám, de ez késleltetett mechanizmus, hiszen idén érvényesíti a tavalyi áremelkedéseket. Ezért ajánlatos a biztosítottnak is karbantartani a biztosítását és ha jónak látja, megemelni a biztosítási összeget. Ha valaki egy értékesebb vagyontárgyat, ékszert vásárolt, esetleg bővítette családi házát, vagy ha úgy látja, hogy lakásának értéke ma nagyobb összeggel fejezhető ki, mint amikor a biztosítását megkötötte, akkor nem árt, ha annak megfelelően növeli lakásbiztosításának összegét. Hiszen a régi kisebb összegért, ha valamilyen kár éri, már nem tudja a mai értékeit pótolni. Negyedik tanács: Tartsuk fontosnak a felelősségbiztosítást! Végül, de nem utolsósorban még egy fontos eleme van a lakásbiztosításnak. Ez a felelősség- biztosítás, amely arra nyújt fedezetet, ha a biztosított másnak okoz kárt. Ez esetben a biztosító átvállalja a kártérítési kötelezettséget. Magyarázatul néhány példa: Ha a biztosított nyitva felejti a vízcsapot, akkor a lakásbiztosítás — ha az kiterjed a vízkockázati elemre is—fedezetet nyújt. De mi lesz az alatta lévő lakással, amiben az átázás miatt kár keletkezett? Ezt, miután a lakásbiztosítás minden esetben tartalmaz felelősségbiztosítást is, átvállalja a biztosító. Néhány, a lakástól független esetben is érvényes a felelősségbiztosítás. Ha az erkélyről a szél lefújja a virágcserepet és az kárt okoz, ha a biztosított az utcán, a piros lámpánál átszalad, és egy autó — hogy elkerülje a balesetet — nekiszalad a falnak, az autóban keletkezett kárt is a lakásbiztosítás „állja”. A kiskorú gyermek gondozói minőségéből fakadó felelősség — rollerező gyermek kárt okoz parkoló autóban — szintén a lakásbiztosítás térítési kötelezettsége. Ötödik tanács: Legyünk tisztában azzal mi kell ahhoz, hogy a biztosító kártérítést fizessen? Három dolog: 1. Annak a kockázati eseménynek meg kell történni, amire a biztosító vállalkozott. 2. A biztosított vagyontárgyat kell hogy a kár érje. A vagyontárgy akkor biztosított, ha a biztosítási kötvény megfelelő rovatában egy szám jelzi, hogy az a vagyoncsoport mennyire van biztosítva. 3. Érvényes — pontosan fizetett — biztosítási szerződés. Összeállította a Ferenczy Europress
