Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-25 / 149. szám

1992. június 25., csütörtök INTERJÚ Egységes kisgazdák? Támogatott szövetkezetek? Nagy Ferenc József Szarvason Nagy József tárca nélküli miniszter Szarvason járt: részt vett a jövó' agrárszakembereinek diplomaosztóján. Az egykori kisgazdapártelnököt és földművelésügyi minisztert kér­deztük, hogyan értékeli a kisgazdapárt és a mezőgazdaság jelenlegi helyzetét.-—Miniszter úr! Ön közel egy eszten­deje, amikor Torgyán József ép­pen a legnépszerűbb volt, lapunk­nak aéott nyilatkozatában pontosan megjósolta Torgyán József politi­kai jövőjét. Mit érez most? — Elégtételt. Olyan törvényszerű volt az én „jóslatom”, hogy ez nem történhetett másképp. Az az ember, aki a politikai életben tisztességtelen, meg nem engedett eszközökkel, ha­zugságokkal él, mások vállán tapos a cél felé, az csak így végezheti. Tor­gyán úgy jutott hatalomra, hogy amíg mi a parlamenti munkánkkal voltunk elfoglalva, ő a vidéket járta. A nehéz helyzet adta lehetőségekre ráérzett, demagóg kijelentéseivel maga mellé állította az embereket. 1991. április 17-én törvénytelen eszközökkel egy lezárt nagygyűlés után társelnökké választatta magát. Mi is hibáztunk, mert hagytuk, hogy előretörjön, el­nök legyen. Örülök, hogy egy évet sem ért meg a „császársága”. — Sokan azt állítják, hogy olyan helyzetbe került pártja, mint a Szoci­áldemokrata Párt. Hogyan látja a kisgazdapárt jövőjét? — Azért itt még nem tartunk, csak a külső jelek hasonlítanak. Torgyán kétségbeesetten — mint a vízbefúló — kapaszkodik egyre fogyó híveibe. Saját csapdájába esett bele. Leváltá­sát a legutóbbi nagyválasztmánnyal elfogadtatott, általa kreált „pártal­kotmány” tette lehetővé. A kibontakozás érdeke mind a két parlamenti frakciónak — hisz ..kizá­rásunk” ellenére egy párthoz tarto­zunk. Úgy gondolom, hogy a jelenle­gi, Torgyántól megszabadult pártve­zetés a kizárásokat törvénytelennek találja, így a pártegyesülésnek akadá­lya nem lesz. Bűnös politika volt, hogy ezt a hagyományosan konzerva­tív nagy pártot Torgyán átvitte az ellenzékhez, ahhoz az ellenzékhez, amelynek egészen mások az elképze­lései a jövőről. Második lépésként ezt az ellenzéki jelleget a nagyválaszt­mánnyal meg kell szüntettetni. így ismét mi leszünk a,koalícióban a má­sodik legnagyobb párt. Ezzel rende­ződik majd külpolitikai szerepünk is, hiszen az EDV-tagságunk felfüg­gesztése Torgyán tevékenységének következménye. Ezután a párt rendezheti sorait. Nincs szó itt bosszúról, de akik gát­lástalanul és elvtelenül szegődtek Torgyán doktor mellé, elsősorban anyagi okokból, felelniük kell csele­kedeteikért. Végre kell hajtani a tag­revíziót, rendezni kell a viszonyokat a megyékben, ott is helyre kell állíta­ni a pártegységet. Az így megtisztult párt korrekt módon — tartva a koalí­ciós megállapodást — politizál. A következő évben pedig fel lehet készülni az 1994-es választásokra. —Mezőgazdaságunk kataszrofális helyzetbe került. Azt hiszem, ebben nagy szerepe van a kisgazdák koncep­ciójának vagy éppen koncepciótlan­ságának. — Ez nézőpont kérdése. Változat­lanul kitartok az első pillanattól han­goztatott elveimhez, hiszen a párt agrárpolitikáját én dolgoztam ki még, mint elnök. Én azt mondtam, hogy adják vissza mindenkinek a tu­lajdonába azt, amit elraboltak tőle. A gyakorlat marad változatlanul to­vább, hisz termelni kell. Ezután a mezőgazdaságban élőknek maguk­nak kell dönteni, milyen formában kívánnak tovább dolgozni. Egyetlen formát sem szabad erőltetni ! Sajnos tévedtünk. Azt hittük, hogyha kimondjuk a tulajdonviszo­nyok megváltoztatását, egyik napról a másikra megoldódik minden. Most „A mezőgazdaság kérdése még ma is háttérbe szorul” már tudjuk, hogy ez hosszú folyamat lesz. Negyven év gyakorlatát nem lehet egy-két év alatt megváltoztatni. A régi tulajdonosok nagy része a te­metőben porlad, gyermekeik más munkát végeznek. Ezért is nehéz az átalakulás. A mezőgazdaság kérdése még ma is háttérbe szorul. Ugyanaz van, mint a Horthy-korszakban és az elmúlt 40 évben: a paraszt most is csak másod­lagos. Hazugság az, hogy az ipar tart­ja él a mezőgazdaságot! Ez nem igaz! Igenis a mezőgazdaságra lehet építe­ni, mert az ország területének 70 szá­zaléka megművelhető. Ez világmére­tekben is ritka adottság. Óriási dolog, hogy ilyen kataklizma közepette is él a gazdaságunk! Járom az országot. Úgy tapaszta­lom, hogy az emberek a meglévő alapokra kívánnak építkezni. A tée- szekben maradnak — de már tulaj­donjoggal. A mamutszövetkezetek részekre bomlanak, így egy-egy te­lepüléshez tartozik majd egy-égy, te­hát szorosabb lehet az együttműkö­désük az önkormányzattal. A bátrabb emberek a maguk gazdái lesznek, és ez nagyon jó! Lesz egy kétszektoros gazdaság. Ezek tudják egymást sar­kallni; lehet a jó példát követni. Én a keleti piacot változatlanul fontosnak tartom* Szerintem szinte korlátlan lehetőségeink lesznek a jö­vőben; például Horvátországban és másutt. Akik hamar ébrednek, pozí­ciós előnybe kerülnek. Békésbe utazva láttam a földeket, a fóliasátrakat. Az emberek egyre in­kább azt termelnek majd, amit a piac igényel. — Keleti piac, szövetkezetek, ma­gángazdaságok, fóliasátrak. Ezek már megvoltak az utóbbi tíz évben. Feltétlenül szükséges volt, hogy a me­zőgazdaság — politikai érdekeknek alárendelve — oda jutott, ahol most van? — Véleményem szerint nem volt szükséges. De a mezőgazdaságot az ötvenes évek elején és végén is a politikának rendelték alá. A hirdetett elvek jók voltak, de a gyakorlat nem. Szétvertek sok ezer parasztgazdasá­got, s erre nem lett volna szükség. Aztán jöttek a szövetkezetek. Hogy ez nem volt tökéletes forma, azt jelzik a prosperáló háztáji és magán- gazdaságok. A baj az volt, hogy az állam — politikai érdekekből — a rossz szövetkezeteket is minden áron fenntartotta. Ezért kellett az állami támogatásokat felszámolni. Ahogy ez megtörtént, megint túlságosan ra­dikális volt, nem is értettem vele egyet. Ezt csak fokozatosan lehet végrehajtani, s vannak olyan terüle­tek, ahol bele kell avatkozni a terme­lésbe, mert azt a piac nem képes szabályozni. Ezt a nyugati példák is igazolják. A szövetkezeti törvény — nagyon helyesen — rábízza a paraszt­ságra, milyen formában akar tovább gazdálkodni. S addig, amíg az átala­kulás le nem zajlik, támogatni kell a meglévő szövetkezeteket. Képzelje el, mi van akkor, ha ezek a közös gazdaságok ellehetetlenülnek és be­dobják a törölközőt! A magángazda­ságok egyelőre még képtelenek át­venni szerepüket. Elképzelni is rossz, mi történik, ha leáll a mezőgazdaság! Támogatásra tehát egyelőre szük­ség van. Csak ki kell szűrni, melyek azok a gazdaságok, amelyek önhibá­jukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, melyek azok, amelyek ügyeskedni akarnak. Hiányolom a hatékony el­lenőrzést. Nagyon sok a visszaélés. Ezt az átmeneti állapotot nagyon so­kan kihasználják, s elviszik a rászoru­lók elől a megérdemelt támogatást. Én változatlanul hiszek a mező- gazdaságban, hiszek a parasztság­ban. Ha hagyják őket dolgozni, lesz még erős magyar mezőgazdaság! Ki tasFerenc Kedves ügyfelünk! Az Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet minden kirendeltsége az alábbi szolgáltatásokkal áll ügyfelei rendelkezésére: — magas kamatozású betéti konstrukciók és értékpapírok — magánszemélyeknek átutalási számla-, vállalkozásoknak, közületeknek bankszámlavezetés — lakossági fogyasztási kölcsönök — vállalkozói hitelek. Bízza ránk pénzügyeit a következő kirendeltségeinken: Gyomaendrőd, ............................Fő u. 1/1. Kossuth u. 30. H unya,..........................................Petőfi u. 3/1. K öröstarcsa,.................................Kossuth u. 20/A. M ezőberény,.................................Fő u. 8. C sárdaszállás,.............................Petőfi u. 15. s ♦ Várjuk kedves ügyfeleinket! Murony,........................................Földvár u. 4. B ékés,............................................Piac tér 5. B élmegy er....................................Petőfi u. 51'. B ékéscsaba...................................Gábor köz 2. E ndrod és Vidéke Takarékszövetkezet, Gyomaendrőd, Fő u. 1/1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom