Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-22 / 146. szám
1992. június 22., hétfő HAZAI TÜKÖR BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Olvasóink írják Visszhang — Vállalkozók érdekében Hat évig vártak rá! Gyümölcsleves, rántott szelet és sütemény A napközi napi háromszori étkezéstJbiztosít a város gyermek- intézményeiben FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A címben szereplő menüt kapták ebédre az első „vendégek” Mezőkovácsházán a napközis konyha átadását követő munkanapon. Az elsődlegesen gyermekétkeztetést szolgáló intézmény megnyitására hat éve vár a település lakossága. A különféle okok miatt elhúzódó beruházás befejezését követően talán nem túlzás kijelenteni: a napközi „birtokba vétele” a gyermekeken kívül a város minden lakójának nagy örömet jelentett. Nem csak a kulturált étkezési lehetőség érdemel dicséretet, de az önköltségi elszámolással az önkormányzat is megtakarítást érhet el. ;— Az épületet 1986-ban tervezték, a kivitelezés a következő évtől számítható, amelyet az ÉSZKV kezdett el. Ezt követően a helyi költség- vetési üzem kötött szerződést az építési munkák folytatására. Az építkezés 1989-ben félbemaradt. Némi huzavona után 1990- ben a Gamesz folytatta a munkát, majd a következő év áprilisában az újjáalakult Városgazdálkodási Vállalathoz kerültek át a munkák. Végül a műszaki átadás 1991. december végén megtörtént, majd ez év áprilisában az üzembe helyezés is. Az átmeneti időszakban a gépek, berendezések szerelése megtörtént — hallottuk Nagy András alpolgármestertől. Az új napközi meglátogatásakor még azt is megtudtuk, hogy a beruházás tervezett 22 milliójával szemben a végső bekerülési összeg 28,8 millió forintra rúg. A külső vakolás, valamint a környezet rendezése az év hátralevő időszakában várható. A napközis konyha feladata az általános iskolák, az óvodák, a gimnázium, a diákotthon és az idősek otthona lakóinak napi háromszori étkeztetése. Az előzetes tervek szerint a 800 adagos konyha 600-as induló __ adagjával számolva, éves szinten mintegy 80 százalékos kihasználtság várható. A Békés Megyei Hírlap 1992. június 5-ei számában Papp János úr által írt ,,Francishe” című cikkével kapcsolatban véleményem közlését két okból kérem. Az el só' és ez a legfontosabb: a ,,mai vállalkozó és főleg a kezdő vállalkozó” érdeke lenne megismerni azokat a műszaki, gazdasági, jogi kategóriákat, tehát az „iparjogvédelmet”, amely kellő eligazítást nyújt a különböző vállalkozásokkal összefüggőjogok és kötelezettségek tekintetében. Ezen ismeretek birtokában elkerülhető egy olyan szerződés aláírása, amely hátrányos következménnyel jár. Másodszor. Én nem szeretem az idegen kifejezéseket, főleg a tanult szakmám területén , pedig ott van elég és igyekszem, hogy helyettük a magyar megfelelőt megtaláljam és alkalmazzam. Egy újságírótól pedig egyenesen elvárható az idegen szó használatának mellőzése, de ha ez mégsem lehetséges, akkor „helyesen” írja le, nézze meg az idegen szavak és kifejezések szótárát(l) és adja meg a „helyes" magyar értelmezését. Nyugat felé haladva piacgazdaságunkat érintő vállalkozási formákban egyre több olyan idegen szó jelenik meg, mint például „trademark” (gyári jel, védjegy), „trade name” (márkanév), ,,engineering” (mérnöki munka, tudomány, szemlélet), „know-how” (kezelési, szervezési módszer, különleges gyártási fogás, eljárás stb., amely csak szűk körben ismert), „licencia" (engedély például védjegy vagy cégnév használatára, szabadalom hasznosítására stb.). Az újság szerinti ,,Fran- cishe”, helyesen: Franchise (ejtsd: frans íz) szó francia kereskedelmi eredetű, amely ,,biztosítási önrészesedést" jelent. Papp János úr cikkét érintőleg olyan jogi kategóriával áll szemben egy vállalkozó (legyen az egy- vagy többszemélyes, illetve vállalat, szövetkezet), amelyet a fejlett nyugati országok „jogi irodalma" a védjegylicencia továbbfejlesztésének tekint. Ez pedig nem más, mint a ,franchise- szerződés". Sajnos a vállalkozók és — meg merem kockáztatni, hogy tanácsadóik sem — tájékozottak kellően ennek az amerikai eredetű szerződéstípusnak a természetéről. A franchise- szerződés és a védjegylicen- cia-szerződés közeli rokonságban állnak egymással. A franchise-szerződés azonban komplexebb, mint a védjegyli- cencia-szerződés, amely az utóbbinak szükségszerű tárgya csupán, a védjegy használata és a használat ellenőrzése. A franchise-szerződés ezzel szemben a franchise-adó a védjegy, cégnév stb. használati jogának átengedésén túlmenően üzletvezetési rendszereket, kereskedelmi, reklám-, piackutató és egyéb szolgáltatásokat biztosít a vevőnek, aki ennek fejében saját üzleti hasznának egy részével fizet. Lásd például Intercontinental, Hilton, Hyatt, Volkswagen Szerviz, Shell benzinkút stb. A franchise-szerződés esetében a forgalomba hozatal, illetve a szolgáltatás nyújtásának formája pontosan meghatározott! A franchise-vevő csak az előírt formában és keretek között érvényesítheti egyéni üzleti fogásait, hiszen, ha nem ezt tenné, éppen a rendszerbe való beilleszkedést veszélyeztetné. A franchise- szerződés sok olyan elemet tartalmaz, amelyek a licencia-, illetve a know-how-szerződé- seknek is szerves részei. A franchise-szerződés megkötése a franchise-adó számára azzal az előnnyel jár, hogy saját üzlethálózatát újabb — ugyan nem az ő tulajdonában lévő, de azonos elven működő — egységgel egészíti ki és annak hasznából részesedik. A franchise-vevő pedig készen kapja a hálózat hírnevét, az üzletszervezés módszereit, s legalább részben a vevőkörét. Ha pediglen műszaki megoldásról van szó, akkor az előbbiekhez még megkapja a technológiát is. Mindezekkel egyetemlegesen nagyobb a valószínűsége annak, hogy üzleti vállalkozása sikeres lesz. A szerződés megkötése pedig a feleken múlik és akkor jön létre, ha azt a felek egyező akaratuk kifejezéseképpen aláírják. Úgy vélem, hogy a „különböző, sokrétű” franchise-szerződés megkötésének előkészítését (amely műszaki, gazdasági, jogi, iparjogvédelmi feltáró, értékelő csapatmunkával jár), majd annak alkalmazását mielőbb meg kell tanulni! Sajnos ma a vállalkozók képzése, a különböző átképzések folyamatába nem iktatják be az ,,iparjogvédelmi alapismeretek'' elsajátítását. Bízom abban, hogy a kissé hosszúra nyúlt gondolataim arra késztetnek minden vállalkozót, vállalatot, szövetkezetei és mindazokat, akik valamilyenformában másók tulajdonát képező műszaki, szervezési megoldásait, tapasztalatait hasznosítani, védjegyét, cégnevét használni akarják, hogy mind a gazdasági döntéshozatalnál, mind a jogi, iparjogvédelmi eszköztár megválasztásánál nagy gondossággal fognak eljárni. Priskin István, IPARJOGVÉDELMI SZAKÉRTŐ Örömmel vettem, hogy Priskin István iparjogvédelmi szakértő, a téma nálamnál avatottabb ismerője kiegészítette a vezércikkben megfogalmazott gondolataimat. Munkatársaim nevében is elnézését kérem azért, mert a „franchise” szót helytelenül írtuk. Szándékom azt volt, hogy egy konkrét eseten keresztül mutassam be, miként lehet visszaélni egy nyugaton már jól bevált gazdasági gyakorlattal, s hogyan lehet a vállalkozókat jóhiszeműségük vagy tudatlanságuk áldozatává tenni. De ez más, amit Priskin úr ír, azzal teljes mértékben egyetértek, s köszönettel tartozom, hogy a Békés megyei vállalkozókat részletesen tájékoztatta a franchise lényegéről. Papp János Walter Lord: A Titanic pusztulása 36. És ez volt a helyzet valahány csónakban: egy bátortalan javaslatra határozott elutasítás, a mentés érdekében pedig nem történt semmi. Ezerhatszáz ember süllyedt el a Titan icksA, de közülük csak tizenhármat mentett ki a közelükben cirkáló tizennyolc csónak! A 4-es nyolc embert mentett ki, de nem mintha a megmentésükre visszaevezett volna, csak mert éppen az útjába kerültek. Egyedül a 14-es tért vissza oda, ahol elsüllyedt a gigászi hajó. Hogy a többi miért nem cselekedett így, az eléggé titokzatos: miért van az, hogy szakképzett emberek ugyanabban a szituációban különbözőképpen viselkednek? Amint elhaltak a segélykiáltások, az éjszaka különös módon elcsendesült. A Titanic, a lélegzetállító izgalom okozója — nem volt többé. A döbbenet, hogy mi történt valójában, az értetlenség, a zavarodottság még előttük állt, azt pedig, hogy rokonok, jó barátok, ismerősök vesztek oda, a megmenekültek még fel sem fogták. Különös nyugalom lett úrrá azokon, akik a csónakokban vacogtak. A nyugalom nyomában a magány érzete járt. Lawrence Beesley azon töprengett, miért sugallt a halálos sebet kapott Titanic olyan biztonságérzetet és bajtársiasságot, amely minden mentőcsónaknál többet ér? A 4-esben Miss Jean Gertrude Hippach a hullócsillagokat bámulta. Soha életében nem látott ennyit... És most az a babona is az eszébe villant, hogy valahányszor lehull egy csillag, mindig meghal valaki. Lassan, nagyon lassan újra életre kaptak a csónakokban didergő emberek. Boxhall negyedik tiszt a 2-esben zöld jelzőrakétákat lőtt fel. Ez felrázta fásultságukból a menekülteket, sőt meg is nyugtatta őket. A távolságot nehéz volt felbecsülni, és egyesek azt hitték, a zöld jelzőfényeket közeledő hajók bocsátották fel. Csikorogtak az evezők fémvilláikban, fröcskölték a vizet, kiáltások harsantak, amint a csónakok közeledtek egymáshoz a sötétségben. Az 5-öst és 7-est egymáshoz kötözték, ugyanígy a 6-ost és a 16-ost is. Az 5-ös csónak kölcsönkért a másikból egy kazánfűtőt, mert nem volt elég erős férfi az evezéshez. Néhány csónak elsodródott. Négy-öt mérföld sugarú körben tizennyolc kis csónak lebegett, sodródott a tenger színén, amely olyan sima volt, mint egy békés tavacskáé. Egy londoni kazánfűtő visszagondolt a régi szép időkre, amikor a Regent’s Park taván csónakázott és kiszaladt a száján: — Akár valami ostoba piknik... Némelykor csakugyan olyan volt az egész, mint valami csónakkirándulás: felületes beszélgetés, a gyerekek nyű- gösködése. Lawrence Beesley takarót próbált burkolni egy bőgő kisbaba lába köré, és akkor derült ki, hogy közös ismerősei vannak az írországi Clonmelben azzal a hölggyel, aki ölében tartja a csecsemőt. Edith Russel egy másik kisgyereket szórakoztatott el játékmalacával, amely „me- csics”-tánczenét muzsikált, valahányszor megcsavarták a farkát. Hugh Woolner süteménnyel etette a négyéves Louis Navatrilt, akit apja elrabolt elvált feleségétől, Mrs. John Jacob Astor sálat adott egy fedélközi asszonynak, hogy bebugyolálja fázó, nyöszörgő kislányát. Az asszony svéd nyelven hálálkodott. Ugyanekkor ismerkedett Marguerite Frölicher a piknik egy fontos elemével: az alkohollal. A lányt szörnyű tengeribetegség kínozta, s egy mellette ülő kedves öregúr megsajnálta. Ezüst palackot vett elő, lecsavarta a kupakját, és azt tanácsolta, húzzon egy kis brandyt, attól talán jobban lesz. A lány megfogadta a tanácsot — és az erős ital nyomban meggyógyította. Talán csakugyan a brandy használt, talán az élmény újdonsága, mert a huszonkét éves lány még sohasem kóstolt szeszes italt, mindenesetre ízlett neki. De ilyen fagyos pikniket sem látott még a világ. Az 5-ös csónakban Mrs. Crosby annyira fázott, hogy Pitman harmadik tiszt vitorlavászonba csavarta. A 6-os csónakban Mrs. Brown mellett egy kazánfűtő ült és annyira fázott, hogy a foga hangosan vacogott. Az asszony megsajnálta és cobolystóláját a fűtő lábára csavarta, a férfi bokáján összekötve a kis prémfarkacskákat. A 16-osban egy fehér pizsamás férfi olyan volt, mint egy reszkető hóember. Mrs. Charlotte Collyer a 14-es csónakban annyira meggémberedett, hogy lefordult az ülésről: haja beleakadt az evezővillába, egy fürt kiszakadt belőle; ez fájt, de legalább érezte, hogy eszméletén van. A matrózok mindent megtettek, hogy az asszonyok szenvedését enyhítsék. Az 5- ösben egy matróz lehúzta a harisnyáját és odaadta Mrs. Washington Dodge-nak. A hölgy meglepetve tekintett rá, mire a matróz megnyugtatta: — Legyen nyugodt, asszonyom. Ma reggel húztam fel tisztán. A 13-as csónakban Beau- champ kazánfűtő csak vékony sportblúzt viselt, de amikor egy idős hölgy meleg kabátot adott neki, nem fogadta el, hanem tovább adta szomszédjának, egy fiatal ír lánynak. Ray szobapincér, mielőtt felrohant volna a kabinjából, hat zsebkendőt gyűrt a zubbonya alá. Most szétosztotta őket, azzal a jó tanáccsal, hogy kössenek csomót a zsebkendők négy sarkára, pompás sapka lesz belőlük. (Folytatjuk) Csikorogtak az evezők fémvilláikban, fröcskölték a vizet, kiáltások harsantak, amint a csónakok közeledtek egymáshoz a sötétségben. Az 5-öst és 7-est egymáshoz kötözték, ugyanígy a 6-ost és a 16-ost is. Az 5-ös csónak kölcsönkért a másikból egy kazánfűtőt, mert nem volt elég erős férfi az evezéshez. Néhány csónak elsodródott. Négy-öt mérföld sugarú körben tizennyolc kis csónak lebegett, sodródott a tenger színén, amely olyan sima volt, mint egy békés tavacskáé.
