Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-06 / 106. szám
BOTRÁNYKÖVEK 1992. május 6., szerda „Lyukas zsebbel, kopasz fenékkel" Különvélemények a nagybánhegyesi téeszben Mire fordították a „szegények pénzét?" Rendhagyó évet zártak a Nagybánhegyesi Zalka Termelőszövetkezetben, mivel 36 millió forint veszteségük volt. Az időköz- ben megjelent törvények pedig a feladatok átgondolására kényszerítik a vezetőséget és a tagságot. Talán nem csoda, ha másképp látja a tényeket egy traktoros, mint mondjuk egy főmezőgazdász. A nagybánhegyesi utcákat járva sokan nekem szegezték a kérdést: miért csak a vezetők nyilatkoznak? Bezzeg az egyszerű emberek véleményét sose merik megírni! Elhatároztam: szavukon fogom a, jelentkezőket”. A legutóbbi békéscsabai közgyűlésen napirend előtti felszólalásában Kerekes Attila MDF- es képviselő, a közgyűlés népjóléti bizottságának elnöke feltette a kérdést Pap János polgármesternek, hogy igazak-e a hírek, mely szerint elfogyott a városi szociális segélykeret. Bejelentését azért tette, mert felmerülhet a vád, hogy választási kampánycélokra fordították a pénzt. A polgármester válaszolt, tudott a segélyezési gondokról, de azt fel sem tételezheti senkiről, hogy a probléma a választási kampánnyal kapcsolatos lehet. Utánanéztünk mi is a témának, hiszen a „szegények pénzéről” van szó. Valós a feltételezés vagy csupán a választások finisében, a pártok közötti vetélkedést szolgálja a hír, netán a pletyka? A segélyezés polgármesteri hatáskör, amelyet Pap János átadott a szociális irodának. Vezetője, Tamás Béláné, részletes statisztikát, pontos számokat mutat minden kifizetett forintról. — A feltételezés bántó, de a számok és tények bennünket igazolnak — mondja. — Igaz, a rendszeres nevelési segélykeret teljesen, a felnőttvédelmi keret pedig félig elfogyott. Nem a felelőtlen költekezés vagy más célok miatt, a rászorulók hatalmas száma a magyarázat. Tavaly a rendszeres, a rendkívüli és a nevelési segélyre összesen 34 millió forintot fordítottunk. Erre az évre is beterveztük az időarányos részt, amelyet a közgyűlés is 16 millióban hagyott jóvá. Második éve annak, hogy a Népjóléti Minisztérium pályázatokkal elnyerhető pénzzel támogatja ezt a segélykeretet, erre kell számítanunk. A pályázat ígérete ugyan megjelent a Magyar Közlönyben, de pályázat sehol. így a kifizetett pénzeket egyelőre nem tudjuk pótolni. Ebben a kényszerítő helyzetben nemcsak Békéscsaba városa van, hanem az országnak igen sok önkormányzata. — Mire ment el a 16 millió? — Emelkedtek a napközis térítési díjak, az oktatási intézmények javaslatát figyelembe véve segítettünk a rászoruló szülőkön. Az iskoláknak, óvodáknak 7 millió 838 forintot térítettünk étkezési hozzájárulásként. Rendszeres nevelési segélyt tavaly 1572 gyerek számára fizettünk, az idén ehhez új igényként jelentkezett 305 család 472 gyerekkel. Az egy főre jutó jövedelem ezeknél a családoknál átlagosan 4711 forint. Gyerekenként 1625 forinttal tudunk segíteni. — Az idén szakadt a nyakunkba „néhány” energiaáremelés, a lakáshitelkamatok megemelt összege. Egyre több a munkanélküli, az élet napról napra drágább. Képesek ezt követni egyáltalán? —Szinte lehetetlen. A felnőtteknek nyújtható segélyekből fizetjük a gáz-, víz-, áramdíjtartozásokat a lehetetlen helyzetbe került embereknél. Nagyon megnézzük, kinek segítünk, és készpénzt senki nem kap. Átutaljuk a tartozást a szolgáltató vállalatnak. A lakáshitelkamatokra szánt kormánytámogatás januárban esedékes összege április végén érkezett meg, addig mi fizettünk a rászorulók helyett az OTP-nek. Az óriási szociális feszültségeket évi 18 millióból kellene fedezni. Rendkívüli segéllyel is csak a jogosultak csé- kély részét tudjuk segíteni. Tavaly rendszeres segélyt 256-an kaptak, ez a szám 4-5 eltéréssel szinte állandó. Rendkívüli segélyt 1424 embernek adtunk 3968 esetben. Az idén 2496-ra emelkedett a kérelmezők száma, nem utasítottunk el senkit. — Egyes vélemények szerint lumpenelemek is részesülnek anyagi támogatásban... — Az így ismert emberek legfeljebb 500 forintot, de inkább csak élelmiszer-utalványt kapnak, mást nem. Sajnos a tisztességes, becsülettel dolgozó vagy önhibájukon kívül munka- nélkülivé váltak körében egyre nehezebb sorsú családokkal találkozunk. A minap jött segélyért az a családfő, aki lakásszövetkezeti tartozásának kifizetéséért személyi kölcsönt vett fel, munkanélküli lett és képtelen az OTP-részleteket fizetni. — Mi lesz, ha végképpen elfogy a pénz, megszüntetik a jelenleg folyósított segélyeket? — Semmiképpen. A közgyűlés dönti el milyen költségvetési átcsoportosítással, de biztosítja a szükséges pénzt. Bízom abban, hogy a Népjóléti Minisztérium is elmozdul a holtpontról és végre meghirdeti a pályázatokat, felszabadítja a befagyasztott pénzeket. Bede Zsóka — Ez a nagy veszteség részben a téeszvezetés gyengesége, de a politika is jócskán közrejátszott — mondják a gépműhelyben, amikor találomra megszólítok néhány embert. — Nekem is van örökölt földem, de eszem ágában sincs mások szájából kivenni a falatot — mondja egy fiatalember. — Én nem engedném, hogy aki a kivitt földjén gazdálkodik az téesztag is maradjon. Mi lesz velünk, ha a föld 80-90 százalékát elviszik? Nagyon úgy néz ki, hogy lyukas a zsebünk és hamarosan kint lesz a fenekünk is. —A téesznek volt 200 hektár állami földje, most jó ha maradt 60. Sok nevesítve van, mi meg buták vagyunk ahhoz, hogy jogos vagy nem — kapcsolódik a szóhoz egy idősebb „szaktárs”. A földtörvény előtt a vezetők érezték: szorul a hurok, hát gyorsan kimértek 24 holdat a legjobb helyekre. A kisgazdáknak is befogták a szájukat. Lesz ebből még verekedés is! — hangzik a jóslat, majd folytatják: — A vagyonmegosztást se értjük igazán. Az évek után nem járna csak 25 százalék? Meg miből, ha milliós a hiány? Az aranykorona körül sincs rend — meditálnak rajta többen is —, mert vagy kevesebb földet kapunk vagy a minősége lesz rosszabb. Bármilyen növényt íratunk, nem vállalnak felelősséget, hogy lesz-e piaca — sorolják a sérelmeket. Megtudtuk még, hogy igen fájó pont a tejüzem rt.-vé alakulása, mert úgy érzik, hogy ehhez a tagság által létrehozott egységhez ma nincs közük. Szóba került a vezetők magas fizetése, a volt elnök prémiuma, valamint a félelem az átalakulást követő munkanélküliségtől. A termelőszövetkezet a vagyonnevesítés nehéz feladata előtt áll. A tagságnak a közgyűlésen kell nyilatkoznia: hogyan képzelik el a továbblépést? Talán ezért is várnak oly sokat a tanácskozástól az emberek. A munkások után a nyugdíjasokkal beszélgettünk: ' — A háztájival kétségbeejtő helyzetbe kerültek a nyugdíjasok — mondja a képviselőjük. Jönne csak el a klubba, tudnánk mit mesélni! Nagyon drága a gép, a munkadíj, az üzemanyag, sokan nem tudják fizetni. A kapás kukoricáért eddig 25 ezer forintot fizetett a téesz, most meg az öregeknek kéné előre adni. Miből? Rákényszerülünk, hogy önként lemondjunk a háztájiról. — Hogy miért jutott ide ez a téesz? Két éve történt egy elnökváltás, majd Kaszaper és Nagy- bánhegyes elvált egymástól. Azóta itt nincs nyugalom. A régi vezetők egy része maradt és továbbra is igyekeznek a „kiskapun járkálni”. A falut sok hátrány érte, miközben mellékpénzeken folyt el a gazdaság—hallottuk az érveket. A tejüzemnél például a tagságnak nem volt beleszólása az átalakulásba. Az orosházi 100 milliós beruházás is a tagság határozata nélkül történt. Közben pedig felszámolták a gyümölcsöst, a kertészetet. Csalódnunk kellett! Most odáig jutottunk, hogy a tavalyi rossz gazdasági év, a piac hiánya magával hozta a csőd szelét. A régi gyökerek mérgeznek, a bizalmat pedig nagyon meg kell becsülni — zártuk a beszélgetést. * * * A tagság véleménye után (de még a közgyűlés előtt) megkértük Tátrai László téeszelnö- köt, hogy mondja el a vezetőség álláspontját. — Nem tudom elképzelni, hogy ez a szakembergárda, amely sok éven át nyereséget termelt, hirtelen ekkora visszaesést produkáljon. Kétségtelen, hogy bennünk is van hiba, de az ok másban keresendő — kezdte az elnök. — Egyik, hogy a külső szabályozók, a feltételrendszerek az ágazatot veszteségessé tették. Másrészt a téesztagság a beidegződön gyakorlat miatt a tulajdonosi szemlélettől elszakadt. A korábbi évek aszályos időjárása miatt és az egyre nyíló agrárolló arra kényszerítette a téeszt, hogy a tartalékokat felélje. így hitelből voltunk kénytelenek gazdálkodni — áll meg egy gondolatra. — Évek óta visszatérő probléma az állattenyésztési főágazat eredménytelensége. A tejkorlátozás és a sertésválság különösen nagy gondot okozott. A növénytermesztés is elmaradt a várttól, ráadásul termékeink « jelentős része készleten maradt. — Az átalakulás azonban elkerülhetetlen. Milyen hatással vannak az említett gondok a vagyonra, annak felosztására? — Nem voltunk soha veszteségesek, így a tagság kissé értetlenül áll a kérdéssel szemben. A munkahelyi tanácskozásokon is elmondtuk, hogy a vagyonnevesítéskor a tehermentes vagyon kerül felosztásra, ami 363 millió forint. Vannak azonban termelő és nem termelő vagyonrészek (út, közmű, melioráció), amelyeket figyelembe kell venni. A ,vagyon felosztása értékben megtörténik, de a konkrét kiadás nem. Ugyanis akkor a vagyoncsoporthoz hozzá kell rendelni a működésével kapcsolatos adósságot is. Tehát a jövőben is hasonló keretek között kell gazdálkodnunk, de tartalmában és minőségében óriásit kell változni. Alapvető kérdés, hogy a termőföld és a szövetkezet kapcsolata miként változik, hisz a föld teljes egészében magántulajdonban lesz. Kérdés az is, hogy milyen bérleti díjat tud elviselni a gazdaság? Azzal is szembe kell nézni, hogy az átalakulás után megváltozik a foglalkoztatási kötelezettség. — A szétválás előtti vezetőség lehet-e oka a mai helyzetnek? S úgy hírlik a volt elnök visszajön és átveszi a szarvasmarha-állományt, mint kisvállalkozó. Ezt sokan nem fogadnák szívesen. — Nem szerencsés állapotban maradt itt a téesz az tény. Akkor más feltételek, előírások voltak. A kósza hírre pedig a vezetőség azon döntése adhatott okot, hogy a szarvasmarha-állományt felszámoljuk. Megjegyzem, ha a tagság hatálytalanítja ezt a kényszerű lépést, akkor a téesz csődhelyzet elé állítását sietteti. A felszámolás előtt próbálkozunk bérbeadással. Törvényszerű, hogy a tejüzemnek ajánlottuk fel először, ahol — a szándék szerint — továbbadták volna üzemeltetésre, de a tejüzem feltételeit nem fogadtuk el. — A tagokat és különösen a nyugdíjasokat rosszul érintette a háztáji új befizetési rendje. És egy utolsó kérdés: van-e esély az együttmaradásra ? — A juttatásokat ez évben nem tudjuk finanszírozni, mert akkora teher nehezedik ránk, amit nehéz lesz kigazdálkodni. Az érdekeltségek miatt az együttlét csak úgy képzelhető el, ha a szervezeten belül több társaság alakul. Feltehetően a vezetőségi tagok személye is változni fog, de élesen felvetődik, hogy ki vállalja a vagyoni felelősséget. Halasi Mária Az iskola és a szülő közlései Az iskola és a szülő közlései NAPRA — NA JP1' Május 2. Ha öt esztendővel ezelőtt történik meg, akkor azt mondom: érthetetlen és értelmetlen terror véres színpada lett Los Angeles. Ma már nem tennék ilyen könnyelmű kijelentéseket, hiszen a gyűlölet fajra és osztályra való tekintet nélkül egyaránt elhatalmasodik az emberekben. Fehérek vernek feketéket, négerek gyilkolnak fehéreket, arabok támadnak zsidókra, tamilok hindukra — mintha a világból kiveszett volna a tolerancia, a megértés, a sokszor kívánatos megbocsátás képessége. Több mint két napja tart már az „Angyalok Városában” a pokolcsi- nálás, s az ölni kész indulatok úgy harapóztak el más amerikai metropoliszokban, mint nyáridon az eltévedt szikra gyújt tüzet a száraz tarlón. Égő autók, vér, mocsok, emberi és gépi roncsok a nagyváros központjában — remélem, nemcsak ez a „háborús kép”, ez a csata utáni helyzet marad meg a sokszor emlegetett, s általunk is vágyott amerikai demokráciából, abból a világból, ahol mindennél többet ér az egyén szabadsága... Május 3. Bevallom őszintén, a Páneurópai Piknik óta szimpatizálok Habsburg Ottóval, az Európa Parlament elnökével. Kedvelem őt, józan ítélőképességéért, s azért a mérhetetlen optimizmusáért, amelyből értékeli a világot, s benne a magyarság helyzetét. Ma is meglepett valamivel, nevezetesen azzal, hogy — szerinte — hazánk túljutott a mélyponton, s mostantól fölfelé halad a lejtőn. Ha bárki mástól hallanám ezt a kijelentést, azt mondanám rá: fizetett kormányszónok, érdekből optimista vagy éppen naiv álmodozó. Mert mit is mondhatnék mást, ha a félmillió munka- nélkülire, a létminimumon — vagy éppen alatta — tengődő egymillió családra gondolok, a szétbombázott nehéziparra, a kizsigerelt mezőgazdaságra?! Szerencsére nem újsütetű veze- tőirtk egyike szólalt meg, hanem az az ember, akinek munkája nyomán már eddig is történtek változások, aki tevékenységével igaz magyar módjára szolgálta ezt az országot. S reménykedem abban is, hogy ezúttal sem csalatkozott, ezt most nem kell vele együtt bevallani, hogy tévedés történt, mert továbbra is borulunk lefelé a szakadékba. Kőhalmi Endre
