Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-04 / 104. szám

GAZDASáG 1992. május 4., hétfő o áKFKF.S MF.r.YFI HÍRLAP Helyzetelemzés a gyomaendrődi ötöktől Lapunkban már közreadtuk azoknak a gazdasá­gi társaságoknak a listáját, amelyek ellen csődeljá­rás, felszámolási vagy végelszámolási eljárás in­dult. A névsorban rábukkantunk arra az öt gyoma­endrődi cégre, amelyeknek vezetői a napokban számoltak be helyzetükről, kilátásaikról a képvise­lő-testületnek. Ebből adunk most ízelítőt, habár igen keserű szájízzel beszéltek az elnökök szövet­kezeteikről. Money, money... Bice-Bóca mai igazsága: Nem baj (ha nem márka), csak sok legyen belőle! Fotó: Fazekas Ferenc A többség szövetkezne Dr. ^Y)th Lajos, az Alkot­mány Mgtsz elnöke: —Helyzetünket ugyanazok a tényezők befolyásolják, mint a megye vagy az ország más szö­vetkezeteiét. Finanszírozási gondjaink vannak, még arra sincs pénzünk, hogy a napi teen­dőket elvégezzük. Szövetke­zetünk öt évvel ezelőtt 68 millió forint rövid lejáratú hitelt kapott a termelés finanszírozására, ta­valy ez mái- csak 18 millió volt, az idén semmi. Öt éve 5,5 milli­ós volt a kamatterhünk, tavaly pedig meghaladta a 20 milliót. Mi lesz velünk? A holnapot a törvények határozzák meg, amelyek nemcsak a kötelessé­geinket taglalják, hanema határ­idős végrehajtásokat is. így szo­rítják korlátok közé tevékeny­ségünket. A csőd bejelentése után meg­tartottuk az első egyezségi tár­gyalást, májusban lesz a követ­kező. Ha itt a hitelezőinkkel megállapodunk, akkor az átala­kulás folyamata — a szövetke­zeti tagok véleményének meg­felelően — normális módon át­hidalhatóvá válik. Ha ez nem sikerül, akkor a felszámolás vár reánk. A tagok között vannak, akik szeretnének kiválni, a több­ség a szövetkezés valamilyen formájában látja a jövőt. Halászszövetkezet alakult Dr. Csorna Antal, a Viharsa­rok Halászati Termelőszövet­kezet elnöke: — Speciális helyzetünkből adódik, hogy gondjaink egy ré­sze is más eredetű, de a környe­zeti tényezők bennünket is úgy sújtanak, mint a többieket. Mi korábban kerültünk nehéz hely­zetbe, hiszen a halászathoz kap­csolódó állami támogatások leé­pítése évekkel ezelőtt megkez­dődött. Ezért már a ’80-as évek­ben keményen kellett küz- denünk a fennmaradásért. Az eladási nehézségek orvoslására feldolgozó üzemet, vágóhidat építettünk. Hamarosan kiderült, hogy ráfizetést termelünk, az idén február 8-án csődöt jelen­tettünk. Ennek kezelésére több variációt dolgoztunk ki, ezt ter­jesztettük hitelezőink elé. A ho­Magyarországon kezdenek kialakulni a gazdasági átalakítás sikerének halvány körvonalai: az ország, ahol már 1968 óta a pragmatizmus volt a jelszó, Ke- let-Európa Olaszországává vál­hat — írta vasárnap a The New York Times. A lap gazdasági rovatában olyan véleményeket is idézett, miszerint a kormány gyan tovább? kérdésre az április 10-én megalakított szövetkezet­tel lehet példálózni. A Viharsa­rok tagjai közül 49-en létrehoz­ták a Körösi Halász Szövetkeze­tét, amely nem jogutódja a Vi­harsaroknak. Az alapítók olyan alapszabályt fogadtak el, ami le­hetővé teszi jogi személy rész­vételét is a szövetkezetben. (így a Viharsarok jogi személyként belépett.) Az új szövetkezet ter­mészetes vizű halászatra ala­kult, és ehhez kapcsolódóan tó­gazdasági haltenyésztésre, hal- feldolgozásra és halértékesítés­re. Ebből is látszik, hogy a tevé­kenységi kör szűkült. Az alkudozások kapcsán két­féleképpen alakulhat a jövő: vagy kiegyezünk hitelezőink­kel, és akkor a vagyonnevesítés során üzletrészhez jutott tagok a vagyonukkal belépnek az új szövetkezetbe; vagy a felszá­molás vár ránk. Ebben az eset­ben a Körösi Halász Szövetke­zet hitel segítségével megvásá­rolja a Viharsaroktól a haifeldol- gozót és a halastavat. A terme­lést így egy percre sem kell leál­lítani. Ez a két változat 50-100 fős gazdaság működtetését teszi lehetővé. A jövő bizonytalan Huny a Elek, Béke Mgtsz el­nöke: — Az utóbbi évtizedben ki­merültek tartalékaink, év elején csődöt jelentettünk. Megjelent nálunk a „táskás ember”, aki öt­leteket hozott, de pénzt nem. A 600 milliós vagyonunk 50 szá­zaléka terhelt. Hogy a másik fel­ét mennyiért sikerül árverésen értékesíteni, nem tudjuk. Kevés esélyt látunk arra, hogy adóssá­gainkat rendezni tudjuk. Két év áll rendelkezésünkre arra, hogy a régi romjain elkezdjük építeni az újat. Az 5700 hektáron lyuk nem marad, bízom benne, hogy művelni tudjuk. Hátra van még az egyezkedés az új tulajdono­sokkal is, ez sem lesz egyszerű. Az emberek úgy gondolják, hogy 20 hold föld még a mai világban is képes eltartani csalá­dokat. Efelől kétségeim vannak. A jövőnk roppant bizonytalan. A még meglévő szakembergár­da azon gondolkodik, hogy ki- várjon-e, a többség valami új formációra vágyik. — olasz példára — az állami kézben levő üzemeket politikai célokra használja fel. A lap idézte a termelés, a kül­kereskedelem, az infláció muta­tóit, amelyek jelzik, hogy Ma­gyarország a térségben viszony­lag a legjobb helyzetben van. „Bankárok, üzletemberek egy­hangúan úgy vélik, hogy Ma­Rettenetes, de nem reménytelen Dr. Dávid Imre, a Körösi Ál­lami Gazdaság igazgatója: — Sajátos a helyzetünk, feb­ruár 5-étől állami felügyelet alá vontak bennünket. A mezőgaz­daság sorsát rettenetesnek lá­tom, de nem reménytelennek. Ma meggazdagodni nem lehet, megélni belőle még úgysem. Néhány hektárnyi föld nem je­lent boldogulást. Magunkról ta­lán annyit: a többiekhez képest mi még tartottuk magunkat. Napjainkban zajlik a csőd elő­készítése. Vagyonunk 24—25 százaléka terhelt. Úgy gondo­lom, valamilyen formában kie­gyezünk hiteíezőinkkel. Az áta­lakulást úgy tudom elképzelni, hogy tartozásoktól mentesítve olyan egységeket hozzunk létre, amelyek a következő időszak­ban privatizálhatok. Az állami gazdaság egyben képtelen átala­kulni, mi hét egységet, kft.-t ter­vezünk, amik önállóan, vi­szonylag kisebb terhekkel pró­bálják tevékenységüket beindí­tani. Nem biztos, hogy mind­egyik életképes lesz, de 15-40 fővel elindul valamerre. Jogutódokkal megszű­nik Dr. Iványi Lajos, a Lenin Mgtsz elnöke: — Január 1-jén jelentettünk csődöt, az első egyeztető tárgya­láson túl vagyunk, van remény a megegyezésre. Vagyonunk 40 százaléka terhelt. Aktív dolgo­zóink közül 22-en vannak mun­kanélküli segélyen, ez a szám év végére megháromszorozódik. Egy biztos: a szövetkezet jog­utódokkal megszűnik. Semmi sem kedvez Iványi Miklós, a Gyó'zelem Mgtsz elnöke: — Egyezkedünk. Hitelező­ink felé az volt a kérésünk, hogy engedjék el a kamattartozáso­kat. A többség hozzájárult. Mi is hasonló helyzetben vagyunk, mint a többiek, évekig hitelből gazdálkodtunk, az idén egy fü­lért nem ad a bank. Idáig sikerült megoldani a talajelőkészítést, a beművelést. Sajnos, az időjárás sem kedvez nekünk. A lehető­ség kettős, de ha felszámolásra kerül sor, akkor az egy elhúzódó eljárást jelent. Lelassul a terme­lés, az emberi bizonytalanság a tetőfokára hág. A második félévtől hat önálló egység tevékenykedik majd a szövetkezetünkben. Az átalaku­lás során 30-50 ember válik még munkanélkülivé. Nálunk a nők vannak kiszolgáltatottabb hely­gyarország világosan vezet szomszédai előtt a gazdasági re­formban, és a legjobb esélye van arra, hogy gazdasága a közeljö­vőben, talán már jövőre növe­kedjék” — írta. A magánvállal­kozások száma az elmúlt 3 év­ben 5000-ről 57 000-re emelke­dett. A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat. Hát akkor meg...!? Aki komolyan gondolja, hogy az évi 50 dolláros lakossá­gi valutakeretből annyi ember tud utazni, mint amennyi valójá­ban utazik, az szellemileg — valószínűen — alultáplált. Hi­szen amióta a bankokat az ille­gálisan szerzett lakossági valuta mosógépeivé tették, sőt, amióta az újságok közük a valuták feke­tepiaci árait, bárki — akinek el- gendő forintja van — annyi va­lutához juthat, amennyihez csak akar. Ma már nyugodtan lehet telefonon is bonyolítani a seftet, senkit sem érdekel. Hiszen mennyit keres ma a valutaüzér? Nem többet a hideg vízre való­nál. Végkiárusítás van a valutás boltokban — sorra zárják be azokat, hiszen semmi szükség rájuk. Az import liberalizálása óta ugyanis bármi megkapható forintért a magyar üzletekben. Bárki bármilyen — még külföl­di utazási irodák által szervezett — útra is befizethet forintban a magyar utazási irodáknál. Sőt, ha a magyar utazó saját maga szervez meg egy utat, és ha az nem hosszabb két hétnél (ponto­sabban 14 napnál), akkor annak költségeit is fizetheti forintban, sőt a költőpénzéért is forintot adhat. Teheti, mert bizonyos fel­Gyakori gond, hogy mi le­gyen a nyugdíjjal, ha a címzett hosszabb-rövidebb időre eluta­zik, üdülni megy, kórházba kerül, esetleg lakóhelyétől tá­vol, gyerekeinél, rokonainál tölt néhány hónapot. Ha két-három hetes távollét­ről van szó, egyszerűen csak meghatalmazást kell adni vala­kinek (szomszédnak, ismerős­nek), hogy átvegye a postástól a pénzt. Nem árt persze előzete­sen a postásnak is szólni, már csak azért is, mert tőle lehet a meghatalmazáshoz forma­nyomtatványt kapni. Hosszabb belföldi távoliét esetén a címváltogíst be kell je­lenteni a Nyugdíjfolyósító igaz­gatóságnak ( 1820 Budapest) vagy vasutas nyugdíjasok eseté­ben a MÁV Nyugdíjigazgató­ságnak (1378 Budapest, pf.: 20.). Mivel a nyugdíjakat előre számfejtik, másfél hónappal az elutazás előtt célszerű bejelen­teni a címváltozást. A posthai- vatalokban kapható erre szolgá­ló nyomtatvány, de megteszi a sima levél vagy levelezőlap is. A személyesen aláírt bejelentés­ben közölni kell a nevet, a törzsszámot, az eddigi és az új címet. Arra nem szükséges ki­térni, hogy milyen időtartamú tételeknek eleget tevő utazási irodák keretösszeg nélkül hasz­nálhatnak fel konvertibilis valu­tát. Mindez arra utal: közeleg a forint konvertibilissé válása. Régebben az emberek valutá­ba menekítették a megtakarítá­saikat — került amibe került. Most pedig a fejét foghatja az, aki az 58-60 forintért vásárolt márkájától vagy à 92-100 forin­tért beszerzett dollárjától szaba­dulna — az akkori áron. Messze tehát az az idő, amikor érdemes volt valutában tartani a megta­karításokat. Csakhogy reflexe­inkben, zsigereinkben még ott kísér a múlt, a valuta misztikus, bódító hatása. No meg az a prak­tikus érzés: jó, ha van. Ezzel a ténnyel vitatkozni nem is érde­mes. Ám tudni, hogy mit kezdjünk a valutánkkal, és egyáltalán mennyit érdemes tar­tani belőle — nem haszontalan ismeret. Kalauzunk ezúttal Egyed Géza bankszakember. — Mennyi valutát érdemes tartania annak, aki ezt nem be­fektetésnek szánja? — Csak annyit, amennyire feltétlenül szüksége van. Befek­tetésként, értékőrzőként nem igazán ajánlott valutát beszerez­ni, hiszen a forintbefektetések után — mégha azt bankban tart­juk is—sokkalta nagyobb hoza- dékot lehet elérni. Alaposan meg kell tehát terveznünk, hogy mennyi valutára van szűk­lesz a távoliét — viszont a visszaérkezést ugyanúgy hat héttel előbb célszerű jelezni, mint az elutazást. Ha a nyugdíjas hónapokra, esetleg évekre utazik külföldre, erről feltétlenül tájékoztassa írásban a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóságot. (Eddig csak a kiuta­zást követő három hónapra lehe­tett utólag, egy összegben meg­kapni a nyugdíjat, 3 hónapnál hosszabb idejű külföldi tartóz­kodás esetén csak akkor folyósí­tották a pénzt, ha a Magyarok Világszövetsége igazolta, hogy például az illető külföldön élő unokáját tanította magyar nyelvre, s ezért maradt kint 3 hónapnál tovább. Ezeket a meg­szorításokat eltörölték—a kint­lét teljes idejére jár a nyugdíj ! ) A külföldi tartózkodás idejé­re járó nyugdíjról háromféle módon lehet rendelkezni. 1. Az érintett kérheti, hogy nyugdíját — visszaérkezéséig — letétként kezeljék. Az így összegyűlt pénzt a Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóság a visszaér­kezés írásban történő bejelenté­sétől számított 30 napon belül egy összegben kiutalja. 2. Lehet kérni, hogy a nyugdíj egészét vagy egy részét az OTP- nél vagy a takarékszövetkezet­ségünk a külföldi utazásaink­hoz, vásárlásainkhoz „vésztar­talékként”, nem várt alkalmak­ra. A többi pénzünket pedig fel­tétlenül tartsuk forintban. Ha nem akarunk kockáztatni, akkor bankbetétben, nagyobb kocká­zatvállalási hajlandóság esetén valamilyen más, jövedelme­zőbb formában fektessük be. — Mire kell figyelnie annak, aki a valutáját ,,dolgoztatni" szeretné? — Magyarországon arra még nincs legálisan lehetőség, hogy magyar állampolgár külföldön — vagy idehaza a bankbetéten kívül fektessen be valutát. Ezzel persze nem szeretném azt állíta­ni, hogy „deviza belföldieknek” nincsen külföldön vállalkozá­suk vagy bankbetétjük. Ha má­sért nem, azért, mert nagyon kel­lemes külföldön mágneskártyá­val vásárolni, fizetni. De ez a varázs is meg fog szűnni, amint a forint konvertibilissé válik, il­letve a magyar bankrendszer korszerűsödik és teret nyer ná­lunk is a kártyaforgalom. (Az objektivitás kedvéért meg kell jegyezni, hogy mára a magyar bankok is kínálnak hitelkártya szolgáltatást, ez azonban messze nem fedi azt a sokszínű­séget, ami a nyugati világban megszokott.) —Marad tehát a hazai bank­betét. Melyik bankba vigyük a pénzünket? — Több dolgot is mérlegelni kell. Legelőször is azt, hogy le akarom-e kötni hosszabb-rö­videbb időre a pénzt vagy sem? Ha gyakrabban kell va­lamilyen oknál fogva hozzá­nyúlnom a számlához, akkor nyilvánvalóan abba a bankba teszem a valutát, amelyik a látra szóló betétért a legtöb­bet fizeti. — Mit ajánljunk azoknak, akiknek folyamatos valuta- bevételei vannak és a pénzüket később forintban szeretnék felhasználni ? — Én ezeket a bevételeket valuta helyett eleve forintban kérném, így jobban is járnék és még lelidismeret-furdalá- som se lenne. De akinek ilyen problémája van, az úgyis tud­ja már, hogy mit kell tennie. Merth László nél vezetett számlára utalják, így a pénz kamatozik, s a bank — megbízás esetén — közben fizetheti a kinttartózkodás ideje alatt esedékes lakásfenntartási, közüzemi és egyéb díjakat. Ilyen esetben a kérelemben nyi­latkozni kell arról, hogy a kül­földi tartózkodás ideiglenes jel­legű, s az eközben felmerülő re­zsiköltségek fedezésére kéri az érintett az átutalást. 3. Ugyanezeket az indokokat kell megjelölni akkor is, ha a tartósan külföldre utazó nyugdí­jas egy általa meghatalmazott személynek kéri az utalást. A meghatalmazott nem csak há­zastárs, élettárs vagy közös ház­tartásban élő lehet, hanem bárki más. A bejelentésben természe­tesen közölni kell a meghatal­mazott nevét és lakcímét. Aki az első változatot vá­lasztja, annak megbízását a kint­tartózkodás teljes idejére — akár több évre is—érvényesnek tekinti a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóság. Aki viszont a második vagy a harmadik változat mel­lett dönt, annak évente meg kell ismételnie igényét és a levelét, amelyben az átutalást kéri, két tanúval alá kell íratnia. Szathmári Gábor F erenczy-Europress zetben. Csete Ilona Kelet-Európa Olaszországa? Ha a pénzespostás hiába csenget... Hol „parkol" a nyugdíj, ha elutazik a címzett?

Next

/
Oldalképek
Tartalom