Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-14 / 89. szám

1992. április 14., kedd

Imkés megyei hírlap

(4) Kollektív szerződés vagy a felek megállapodása osztott napi munkaidőt is előírhat.

121. §

( 1 ) A nőt terhessége megállapításától gyermekének egyéves koráig, továbbá a fiatalkorút éjszakai munkára igénybe venni nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(2) Éjszakai munkának minősül a huszonkét órától hat óráig végzett munka.

A pihenőidő

122. §

( 1 ) Ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a munkavállaló részére legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani.

(2) Ha a három vagy több műszakos, illetve a megszakítás nélküli üzemelés miatt a munkaidő nem szakítható meg, továbbá a készenléti jellegű, illetve az olyan munkakörben, ahol az étkezés munkaidőn belül is biztosítható, a munkaközi szünetet a munkaidőn belül kell kiadni.

(3) A munkaközi szünet minden egybefüggő három túlóra után is megilleti a munkavállalót.

123. §

(1) A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani.

(2) Az (1) bekezdéstől kollektív szerződés vagy a felek megállapodása eltérhet, de legalább nyolc óra pihenőidőt ilyen esetben is biztosítani kell.

(3) A kollektív szerződés előírhatja, hogy a készenlétet követően a munkavállalót pihenőidő nem illeti meg.

124. §

(1) A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérő munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak hetenként legalább negyvenkét órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő jár. Ebbe a vasárnapnak, illetve, ha a munka rendeltetése folytán vasárnap is folyik, egy másik teljes naptári napnak bele kell esnie.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően a pihenőidő — az egészségre ártalmas munkakört kivéve — kéthetente, kollektív szerződés rendelkezése esetén havonta összevontan is kiadható, de egy pihenőnap vasárnap történő kiadása kötelező.

(4) A (3) bekezdésben foglaltaktól — az egészségre ártalmas munkakört kivéve — az idényjellegű munkáltatók, illetőleg munkakörök tekintetében el lehet térni.

125. §

( 1 ) A munkavállalónak nem kell munkát végeznie a (2) bekezdésben meghatározott munkaszüneti napon.

(2) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23. és december 25—26.

(3) Munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő (folyamatos vagy folytonos) és a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg munkakörben foglalkoztatható.

(4) A munkaidő beosztásának a munkaszüneti napok miatt indokolt változtatását a munkaügyi miniszter évenként szabályozza. E változtatás során azonban vasárnap nem nyilvánítható munkanappá.

A rendkívüli munkavégzés

126. §

(1) A munkáltató a munkavállalót kivételes esetben rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre kötelezheti.

(2) Rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésnek minősül a túlmunkavégzés, a pihenőnapon vagy munkaszüneti napon történő munkavégzés, illetőleg meghatározott helyen és ideig történő készenlét.

(3) Kollektív szerződés rendelkezése vagy a munkavállaló kérése esetén a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést írásban kell elrendelni.

127. §

(1) Túlmunka a munkavállaló rendes napi munkaidejét meghaladó munka. Ha a munkaidő előzetesen munkanapokra nincs beosztva, a munkaidő-kereten felül végzett munka a túlmunka. E rendelkezéstől érvényesen nem lehet eltérni.

(2) Az elrendelés szempontjából a túlmunkával esik egy tekintet alá a pihenővagy munkaszüneti napon végzett munka. Ha a munkavállalót a heti pihenőnapján munkára igénybe vették, helyette elsősorban másik pihenőnapot (pihenőidőt) kell adni a munkavégzést követő hónap végéig.

(3) Nem túlmunka, ha a munkavállaló az engedélyezett távoliét idejét a munkáltatóval történt megállapodás alapján ledolgozza.

128. §

(1) A túlmunka (készenlét) elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet.

■ (2) A nő terhessége megállapításától a gyermek egyéves koráig, továbbá a

fiatalkorú, valamint az egészségre ártalmas (veszélyes) munkakörben foglalkoztatott munkavállaló túlmunkára (készenlétre) nem vehető igénybe; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(3) A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló — gyermeke négyéves koráig —csak beleegyezésével vehető igénybe túlmunkára (készenlétre).

129. §

( 1 ) Az elrendelhető túlmunka felső határa két egymást követő napon összesen

négy óra; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az elrendelhető túlmunka felső határa naptári évenként 144, a kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb 200 óra.

(2) Az (1) bekezdésben a napi túlmunkára meghatározott korlátozás nem vonatkozik a heti pihenőnapon (pihenőidőben) és a munkaszüneti napon végzett munkára.

(3) Nem esik korlátozás alá — a 128. § (2) bekezdésében foglalt esetet kivéve —a túlmunka (készenlét), ha arra baleset, elemi csapás vagy súlyos kár megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében kerül sor.

Rendes szabadság

130. §

(1) A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll.

(2) A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság:

a) a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára,

b) a szülési szabadság tartamára,

c) a tíz éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére,

d) a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára,

e) a tartalékos katonai szolgálat idejére, és

f) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló átlagkereset-fizetésben részesül.

131. §

( 1 ) Az alapszabadság mértéke húsz munkanap.

(2) Az ( 1 ) bekezdésben meghatározott szabadság a munkavállaló

a) huszonötödik életévétől huszonegy,

b) huszonnyolcadik életévétől huszonkettő,

c) harmincegyedik életévétől huszonhárom,

d) harmincharmadik életévétől huszonnégy,

e) harmincötödik életévétől huszonöt,

f) harminchetedik életévétől huszonhat,

g) harminckilencedik életévétől huszonhét,

h) negyvenedik életévétől huszonnyolc,

i) negyvenharmadik életévétől huszonkilenc,

j) negyvenötödik életévétől harminc

munkanapra emelkedik.

(3) A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben a (2) bekezdésben meghatározott életkort betölti.

132. §

(1) A fiatalkorú munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatalkorú a tizennyolcadik életévét betölti.

(2) A szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb

a) egy gyermeke után kettő,

b) két gyermeke után négy,

c) kettőnél több gyermeke után összesen hét

munkanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

(3) A vak munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.

(4) A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát töltő munkavállalót pótszabadság illeti meg. Ennek mértékét a kollektív szerződés, illetve munkaszerződés határozza meg.

(5) Kollektív szerződés, illetve munkaszerződés az (1)—(4) bekezdésben felsoroltakon túlmenően egyéb pótszabadságokat is megállapíthat.

(6) A pótszabadság—kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában—a munkavállalót a 131. §-ban meghatározott szabadságon felül, és a többféle címen járó pótszabadság egymás mellett is megilleti.

133. §

( 1 ) Ha a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött, részére a szabadság arányos része jár.

(2) Ha a rendes szabadság kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél napot elérő töredék egész munkanapnak számít.

134. §

( 1 ) A szabadság kiadásának időpontját—a munkavállaló előzetes meghallgatása után—a munkáltató határozza meg.

(2) Az alapszabadság egynegyedét — a munkaviszony első három hónapját kivéve — a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Ettől a rendelkezéstől eltérni nem lehet. A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.

83. §

Ha a munkavállalót megállapodás alapján, határozott időre, a munkaszerződéstől eltérően foglalkoztatják, a határozott idő lejártát követően a munkaszerződés szerint kell tovább foglalkoztatni, és munkabérét az időközben bekövetkezett bérfejlesztésekre tekintettel módosítani kell.

84. §

A munkavállaló személyi alapbérét a sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését, illetve a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (4) bekezdés a) pont] megszűnését követően a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkező munkavállalók részére időközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelően módosítani kell. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztés mértéke az irányadó.

85. §

( 1 ) A nőt terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig—munkaköri alkalmasságra vonatkozó orvosi vélemény bemutatása alapján — az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni vagy meglévő munkakörében a munkafeltételeket kell megfelelően módosítani. Az új munkakör kijelöléséhez a munkavállaló hozzájárulása szükséges.

(2) Az (1) bekezdés alapján ideiglenesen áthelyezett, illetőleg áthelyezés nélkül módosított munkafeltételek mellett foglalkoztatott nő munkabére nem lehet kevesebb előző átlagkereseténél. Ha a munkáltató nem tud az egészségi állapotának megfelelő munkakört biztosítani, akkor a nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, és erre az időre részére az állásidőre járó munkabért kell folyósítani.

(3) A munkáltató a munkaviszony fennállása alatt megváltozott munkaképességűvé vált munkavállalót köteles — a külön jogszabályban meghatározottak szerint—az állapotának megfelelő munkakörben tovább foglalkoztatni.

(4) Az ( 1 )—(2) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.

IV. fejezet

A munkaviszony megszűnése és megszüntetése A munkaviszony megszűnése

86. §

A munkaviszony megszűnik:

a) a munkavállaló halálával,

b) a munkáltató jogudót nélküli megszűnésével,

c) a határozott idő lejártával.

A munkaviszony megszüntetése

87. §

(1) A munkaviszony megszüntethető

a) a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével,

b) rendes felmondással,

c) rendkívüli felmondással,

d) azonnali hatállyal a próbaidő alatt.

(2) A munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve a nyilatkozatokat írásba kell foglalni.

(3) Az (1)—(2) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.

88. §

(1) A határozott időre szóló munkaviszony csak közös megegyezéssel vagy rendkívüli felmondással, illetőleg próbaidő kikötése esetén azonnali hatállyal szüntethető meg.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően is megszüntetheti a munkáltató a határozott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát, ha a határozott időből még hátralévő időre jutó átlagkeresetét a munkavállaló részére előre megfizeti.

A rendes felmondás

89. §

(1) A határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(2) A munkáltató köteles felmondását megindokolni. Az indoklásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.

(3) A felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.

(4) A munkavállaló munkavégzésére vagy magatartására hivatkozással történő munkáltatói felmondás előtt lehetőséget kell adnia a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el.

90. §

(1) A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam, valamint az azt követő harminc nap alatt:

a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejáratát követő egy év, gümőkóros megbetegedés esetén két év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkoztatási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság teljes ideje,

b) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés vagy ilyen célból, illetőleg a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (4) bekezdés, a) pont, 139. §],

c) a terhesség, a szülést követő hatodik hónap vége, valamint a gyermek gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság [ 138. § (4) bekezdés b) pont],

d) a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésére vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított időtartama.

(2) A munkáltató csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg rendes felmondással a munkavállaló munkaviszonyát az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül.

91. §

(1) A 90. §-ban felsorolt felmondási tilalmak fennállása szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó. Ha azonban a felmondást már a felmondási idő kezdete előtt közlik, a felmondási idő kezdetének időpontja az irányadó.

(2) A 90. §-ban felsorolt felmondási tilalmak nem vonatkoznak az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíjra jogosult munkavállaló munkaviszonyának és a további munkaviszonynak a felmondására.

92. §

( 1 ) A felmondási idő legalább harminc nap, az egy évet azonban nem haladhatja meg: ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(2) A harmincnapos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött

a) három év után öt nappal,

b) öt év után tizenöt nappal,

c) nyolc év után húsz nappal,

d) tíz év után huszonöt nappal,

e) tizenöt év után harminc nappal,

■ f) tizennyolc év után negyven nappal,

g) húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik.

93. §

( 1 ) A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idő fele. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni.

(2) A munkavégzés alól a munkavállalót — legalább a felmentési idő felének megfelelő időtartamban—a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni.

(3) A munkavégzés alóli felmentés időtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. Nem illeti meg átlagkereset a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult.

(4) Ha a munkavállalót a felmondási idő letelte előtt a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavállalónak a munkavégzés alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet. A felmentés tartamára kifizetett átlagkereset akkor sem követelhető vissza, ha a munkavállaló a felmentési idő alatt munkavégzéssel járó jogviszonyt létesít.

94. §

A munkáltató rendes felmondása esetén, ha a munkavállaló a felmondási idő alatt munkaviszonyának megszüntetését a munkavégzés alóli felmentése előtti időpontra kéri, a munkáltató köteles a munkaviszonyt a munkavállaló által megjelölt időpontban megszüntetni.

Végkielégítés

95. §

( 1 ) A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha nyugellátásra szerzett jogosultságot vagy korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, valamint a további munkaviszony megszűnésekor.

(3) A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál a (4) bekezdésben meghatározott időtartamban fennálljon.

(4) A végkielégítés mértéke

a) legalább három év esetén: egyhavi,

b) legalább öt év esetén: kéthavi,

c) legalább tíz év esetén: háromhavi,

d) legalább tizenöt év esetén: négyhavi,

e) legalább húsz év esetén: öthavi,

f) legalább huszonöt év esetén: hathavi átlagkereset összege.

(5) A végkielégítés (4) bekezdésben meghatározott mértéke háromhavi átlag- kereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.

Rendkívüli felmondás

96. §

( 1 ) A munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél

a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi vagy