Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-14 / 89. szám

1992. április 14., kedd HAZAI TÜKÖR ►BÉKÉS MEGYEI HÍRI.AP Yes, Miss Lujza, Snow White First Place - azaz élményszerű nyelvtanulás Nem csökken a benzinfogyasztás Az első negyedévben a Ma­gyar Olaj- és Gázipari Rész­vénytársaság adatai szerint nem csökkent a motorbenzin-fo­gyasztás, valamivel több, mint 300 ezer tonnát adtak el, s ez megegyezik az elmúlt év hason- . Iá, időszakában értékesített mennyiséggel. Mint ismeretes, tavaly még 12%-os forgalom- csökkenést regisztráltak. A motorbenzin világpiaci ára már hosszabb ideje változatlan, így remény van arra, hogy „csak” az adóemelés miatt drá­gul majd az üzemanyag. Az év első három hónapjában közel 1,3 millió tonna kőolajat importált a Mól Rt., s ez szintén megegyezik az elmúlt év első negyedében behozott mennyi­séggel. A különbség csak az, hogy tavaly ebben az időszak­ban még működött az Adria-ve- zeték is, azaz két irányból lehe­tett nyersanyagot importálni, most viszont csak a Barátság­vezetéken, amelyen a szállítás zavartalan. Az Adria-vezeték megnyitása a közeljövőben aligha várható — vélekednek a Mól Rt.-nél. MTI Ahogyan a cím is jelzi, amerre csak mentünk, mindenütt angol szót hallhattunk Hajdúnánáson, a művelődési központban 1992. április közepén. Ez a régi hajdúváros adott ott­hont az I..tiszántúli angol nyelvű dráma és színjátszó fesztiválnak. Ha nincs William Kosco, kinek ősei egykor Eperjes mellől ván­doroltak ki Arizonába, talán nem is került volna sor ilyen nagysza­bású rendezvényre. A Békehad­testen belül William Kosco ön­ként vállalta, hogy megszervez egy színjátszó találkozót. Előbb csak a Békehadtest tanárai és azok tanítványai számára szervező­dött, később kiszélesedett a kör. így történhetett, hogy 10 helyről 19 bemutatóval 300 fős rendez­vényt mondhatott magáénak a vá­ros. Csongrád, Hajdú, Szabolcs, Szolnok és Békés megye iskolái­ból érkeztek a résztvevők. Wil­liam iskolája a hajdúnánási Körö­si Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola, a város, sőt a megye is messzemenően támo­gatta a rendzevényt. A gimnázium tanárai és diákjai a szervezést vállalták magukra. A város az erkölcsi és anyagi támo­gatás nagyobbik részét nyújtotta — ugyanis nagyon sok egyéni és közületi felajánlás segítette a ren­dezvény sikerét. A Békehadtest tanáraiból álló 6 tagú zsűri általá­nos és középiskolás kategóriában hirdetett ' eredményt, amelynek elsődleges szempontjai: az érthe­tőség, a darabválasztás, a szín­padképesség, a karakterek megje­lenítése és a szórakoztatás voltak. Békés megye kiváló helyen végzett. Az általános iskolai kate­góriában a Békéscsabai Szabó Pál téri Általános Iskola Yes, Miss Lujza című darabja nyert első he­lyezést. Rendező tanáruk: Marta Kozlak. Középiskolás kategóriá­ban a Szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola humorral teli Hófehérkéje aratott osztatlan sikert, ők is az első he­lyen végeztek. Rendezőjük Lóri Enright. A szeghalmi csoportból került ki a legjobb női szereplői: Dani Gabriella, Kelet-Magyarország legjobb boszorkánya. A Susan Thompson által veze­tett szarvasi csoport A játék című darabja középiskolai III. díjat kapott. A békési gimnázium diák­jai — akik a Pomádé misucalból mutattak be részletet Penny An­derson rendezésében — ugyan nem kaptak helyezést, de a bemu­tatójukban énekelt és táncolt Let me more című dal óriási sikert aratott a közönség körében. A díjakon túl a legfontosabb azért mégis a találkozás és az él­ményeken alapuló játékos nyelv- tanulás volt. Kissé irigykedve hallgattam az általános iskolás korosztály folyékony angolságát. Beszélgetvén a diákokkal csak megerősítették :— jókedvvel, já­tékosan öröm nyelvet tanulni. Felszabadult, egymásnak szur­kolni tudó diákok ültek a nézőté­ren. S maga a rendezvény is hangu­latos, görcsöktől mentes, baráti atmoszférát árasztott. Tanárok, diákok várják a folytatást, hiszen Hajdúnánás csupán a kezdet volt. A jövő évi találkozó megrendezé­sére már három város is jelentke­zett: Békéscsaba. Szarvas és Szentes. Fabulya Lászlóné Állandóan változó társadalombiztosítás A társadalombiztosítási szakemberek hamarosan el­mondhatják magukról, hogy jogszabálygyűjteményekkel, közlönyökkel fekszenek és kel­nek. Életüket az tölti ki, hogy lépést tartsanak az állandó mó­dosításokkal, változásokkal. A megyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgatója, Kapás József a napokban emlékeztetett a leglényegesebb változásokra, amelyek január 1 -tői léptek élet­be. Ilyen volt az egyszázalékos járulékemelés, 43-ról 44 száza­lékra. A betegszabadság fogal­mát is ez év elejétől vezették be, amikor a dolgozó első tíz beteg­napját a munkáltatója fizeti, tart­ja nyilván. A társadalombiztosí­tás a 11. naptól fizeti a táppénz összegét, amelyet maximáltak. Naponta maximum 2500 forint jövedelmet vehetnek alapul és az összeg 65-75 százalékát fi­zethetik táppénzként (attól füg­gően, hogy mennyi ideje bizto­sított a dolgozó és hány nap a keresőképtelenség időtartama). A kórházi kezelés ténye nem befolyásolja a táppénz összegét. A biztosítási járulék befizetési határideje a munkáltatóknál és vállalkozóknál nem a tárgyhó­napot követő 15-e, hanem 10-e. Évi 900 ezer forintos jövedelem felett nyugdíj- és betegbiztosítá­si járulékot sem a vállalkozók­nak, sem az egyéb biztosítási jogviszonyban állóknak nem kell fizetnie, persze ilyen ellátás sem illeti meg őket. Viszont a munkaviszonyban, közszolgá­lati jogviszonyban lévő biztosí­tott után a munkáltatónak fizet­nie kell, ezért dolgozóik az ellá­tásokban is részesülnek. A nyugdíj-megállapításnál változott a nyugdíjalap-válasz­tási lehetőség, nem az utolsó 5 év legkedvezőbb 3 éve és a töre­dékév, hanem a legkedvezőbb 4 év és atörtév vehető figyelembe. Egyébként, ha bármilyen társa­dalombiztosítási kérdésre vá­laszt keresnek az ügyfelek, az igazgatóságnál szívesen felvilá­gosítják őket. Azt jó tudni, hogy a gyulai kirendeltséghez tartozó illetékességi területen a társada­lombiztosítási ellátások teljes körével a gyulaiakhoz kell for­dulni. Május l-jétől pédául min­den járulékfizetéssel, folyó­számla-vezetéssel, táppénz­ügyekkel, gyermekgondozási díjígényléssel hozzájuk menje­nek az ügyfeleik. B. Zs. A magyarországi Krisna tudatú hívők közösségét 1989-ben fogadta el az Egyházügyi Hivatal, amely az ISKCON nemzetközi szervezetének tagja és hazánkban mintegy nyolc éve működik. Több ezer éves a filozófiájuk, mely a hinduizmus alapja. Hitval­lásuk célja Isten szolgálata, szeretete. Tanításuk szerint az Isten minden boldogság forrása. Mára már a világon mindenütt isme­rik ezt az életmódot, filozófiát és tudást, amely Indiának féltve őrzött kincse volt. Egyházközösségükben a papok, papnők és szerzetesek jelenleg több ezer hívő lelki életének támaszai Fotó: MTI Olvasói levelek A generációs problémák már az anyaméhben kezdődnek? Lázas vita folyik az országban (és a tv-ben) az abortusz törvény- tervezetéről, a vele kapcsolatos magas szintű állásfoglalásokról. Megállapítható, hogy az egyházi felfogás a misztériumból, a világi emberek pedig a realitás talajáról kiindulva kénytelenek dönteni. Ha engedik. Kissé furcsának tűnik, hogy a saját családdal nem ren­delkező (VII. Gergely pápa óta) egyházfők milyen hévvel ragaszkod­nak az abortusz teljes tiltásához. Nézetem szerint éppen nekik kellene az elesetteket, a rászorulókat segíteni. A gazdagoknál úgy sincs sok gyerek, pedig ők el tudnák tartani őket. Véleményem szerint az „élet”, a kezdeti emberi egyed létének megítélése, nem csupán misztériumi kérdés, hanem létbiztonsági kérdés is. Hogy emberhez méltó-e az a körülmény, amibe kényszerí­tik megszületni. Az is kérdés, hogy miért adnak elsőbbséget a magzatnak az aktív, a felnőtt anyával szemben? Itt kezdődik a generációs probléma, ami háttérbe szorítja a szülőt. Már itt megin­gatják a szülői tekintélyt. A szülőn szeretet egyébként is a gyermek rabjává teszi a szülőt, amit az mind jobban ki is használ. Hol lesz itt családi béke? Az élet eredetének magva minden létezőben benne van, mégis csak azok hoznak létre életképes utódokat, akik az élethez szükséges körülmények közé jutnak. A család, a terhes anya éppen az adott helyzet mérlegelésével cselekszik felelős emberként. Neki joga, de kötelessége is ez, amit tőle elvitatni nagy kár lenne. Ez afelelősség a kellő felvilágosítással, a veszélytelen terhességmegelőzés alkalma­zásával, az anyagi háttér biztosításával lesz igazán erkölcsös. Mivel ez utóbbi biztosítása nem csupán a szülőtől függ, szerencsétlennek tartom a téma tárgyalásának időzítését, annál is inkább, mivel a mostani napirendre tűzésének sem az okát, sem a célját senki meg nem magyarázta eddig. Az ország jelen gazdasági helyzete pedig nagyon is ellentmond az abortusz eltiltásának kierőszakolására. Tóth Ferenc ny. gazdasági tanár A tanulóból dolgozó lett / Éva „kiesett” az iskolapadból A babakelengyéket rendez­geti, amikor megszólítom. Sze­mei ragyognak, mindig moso­lyog ez a lány. No nemcsak azért, mert a szakmájához tarto­zik a kedvesség, hanem azért, mert boldog, megszerezte a szakmunkásbizonyítványt Bé­res Éva ruházati eladó büszkén újságolja: mostantól nem tanu­ló, hanem dolgozó nő az oroshá­zi ruházati áruházban. —Ez az egész úgy kezdődött, hogy be akartam bizonyítani, a kereskedői szakma nemcsak a jeles tanulók kiváltsága. Négye­sekkel vágtam neki az országos Szakma Kiváló Tanulója ver­senynek. Az országból 14 fiatal jutott a döntőbe, megyénket én képviseltem. A kommunikációs feladatoknál a zsűri megdicsért, mert jól reagáltam a feladatra. A riasztó megszólalásakor nem kezeltem a vevőt tolvajként... Beszélgetésünk közben megszólal a telefon. Éva felkap­ja, bemutatkozik és magyaráz: — Én csak tanuló vagyok..., bocsánat, már én is az áruház dolgozója vagyok! Jót nevetünk a nyelvbotláson, majd folytatjuk a beszélgetést. — Számomra a legnehezebb az árusítás volt. Gyöngyös vala­melyik üzletében pult mögé állí­tottak, a zsűri ott strázsált a há­tam mögött. Az eredményhirde­téskor derült ki, hogy én is elér­tem a szakmunkásbizonyítvány megszerzéséhez szükséges pontszámot. Az élmények sora végelátha- tatatlan. Éva emlékszik az őszinte gratulálókra, az iri­gyekre stb. A győzelem óta megváltozott az élete, ahogy ő fogalmazott: — Kiestem az is­kolapadból, kiléptem a nagybe­tűs ELETBE! Búcsúzáskor a lelkemre kö­tötte a nagylány, hogy a tanárai­nak, a munkatársainak, a szülei­nek köszönettel tartozik, feltét­lenül írjam meg! Cs. I. 7. Eldördült a pisztoly — Sokan nem értik, miként bírta Kiss Mihály — ez az apró termetű, mindössze százhatvan­egy néhány centis gyenge férfi— berakni a BMW csomagtartójá­ba Jónás Mátyás 192 centis holttestét? — Pedig nagyon is elképzel­hető — bizonygatja dr. LUkl Jenő. — Hisz mi itt oktatjuk a munkatársainknak, hogy egy földön fekvő, eszméletlen, telje­sen mozdulatlan testet miként tudnak fölvenni és arrébb vinni. Vannak különböző módszerek erre —- mint például a Rautek- fogás —, aminek segítségével akár száz méterrel is odébb ci­pelhető bárki. Tehát a csomag­tartóba egyedül is berakhatta a halott fiatalembert Kiss Mihály. Ez számára nem jelenthetett kü­lönösebb gondot. — Mondja, egy kétnapos holttest vérzik-e még? Nem vé­letlenül kérdem ezt, mert mint a gyanúsított bevallotta, novem­ber 11-én lőtte le Jónás Mátyást és a garázsában rá két napra metélte föl a holttestet. Ugyan­akkor abban a garázsban állító­lag a rendőrök nem találtak azo­nosítható vérnyomokat. Ez ön szerint elképzelhető? — Nehezen. Mert még 48 óra múltán is nagy mennyiségű vér ömölhet belőle. (Ugyanezt állí­totta jónevű patológus ismerő­söm is — a szerző.) Persze eh­hez még tudni kell azt is — veti közbe a főorvos —, hogy Kiss hány részbe darabolta áldoza­tát? — Hatba —jegyzem meg. — Két láb, két kéz, fej és a törzs. — Akkor is komoly vér­szennyeződésnek kell lennie — vágja rá, de hozzáteszi, hogy ők használnak olyan vastag fekete nejlonfóliákat, amiket ha előző­leg a garázs betonjára leterített a gyanúsított, akkor azjal a vér­szennyeződések jó részét föl­foghatta. — Ilyen lepedők tűntek el in­nen? —Ezt nem tudjuk, mert nincs nyilvántartva. Ugyanis fo­gyóeszköz, s minden mentőau­tóban van belőle néhány. Onnan ha akarta, nyugodtan elvehette. Föl sem tűnt volna senkinek. A másik pedig, hogy neki talán még lehetősége volt arra is, hogy másképp tűntessen el vér- nyomokat. —Hogyan? — Tudja, mi használunk olyan mosószert — világosít fel a főorvos —, ami nincs körfor­galomban, de a segítségével a vérszennyeződések úgyszólván tökéletesen kioldhatok. —Úgyis, hogy még laborató­riumi vizsgálatokkal sem mutat­hatók ki? — Szerintem igen. A garázs­ban persze más a helyzet, mert a betonból nehéz kiszedni az árul­kodó nyomokat. —Es áfáiról? Ez azért érde­kelne, mert állítólag Kiss több bárdcsapással-választotta le a különböző testrészeket a törzs­ről. S ebben az esetben óhatat­lan, hogy ne fröcskölődjön a vér. — Látja, ez már nehezebb kérdés, mert,könnyen elképzel­hető az, amit mond, meg annak az ellenkezője is. Mert ha az a bárd nagyon éles, akkor a pen­géjével vágni is lehet. Nem aka­rom részletezni, hogy miként, elég legyen csak annyi, hogy különösebb csapkodás nélkül is megoldható a dolog. Főleg úgy, ha az eset előtt itt egy pár anató­miai könyvet is átnézett. Mert nálunk erre bőven lett volna le­hetősége. S azokból még egy laikus is fölkészülhet, ha ilyes­féle szörnyűséget forgat a fejé­ben. Hallgatom a főorvost, de gon­dolataim már megint máshol jár­nak. Azon kapom magam, hogy ki tudja hányadszor próbálom egymás mellé illeszteni min­dazt, amit erről a kesze-kusza életű valakiről eddig ösz- szeszedtem. Egy ember, akinek „különc” baráti kapcsolatairól még azok sem tudtak, akik pedig állítólag ismerték őt. A barátok, ismerősök között még mostaná­ban is szájról szájra ugrál a szó. Csupa jót mondanak róla. De miért is mondanának mást, hisz nyilvános helyeken szemérmet­lenül, szégyenletesen, pima­szul, esetleg kihívóan biztos so­hasem viselkedett. Nem fetren- gett az utcán, nem hált padokon vagy padlásokon. Szóval, talpig rendes, becsületes, tisztességes ember lehetett ez a Kiss Mihály. Valamikor, mert azért nekem már kezd gyanússá válni ez a sok jó. Ennyire tökéletes senki sem lehet. Az persze könnyen előfordulhat, hogy 6 is áldozat. Saját rögeszméjének áldozata, hisz mindene az autók voltak. Szinte remegett értük. S így az­tán — azt hiszem —, hogy kel­lett lenni valaminek, ott, legbe- lül. Neki. Valaminek, amiről tán még 6 maga sem tudhatott. Egy „pokolgépnek”, egy „időzített bombának”, amely ki tudja mió­ta, észrevétlenül, de mégis foly­vást zümmöghetett, berreghe­tett, ketyeghetett benne. Föltar­tóztathatatlanul, bele a semmi­be. S akkor ott, Ecser alatt, 1991. november 11-én késő este föl­robban az a „pokolgép”, az a „bomba” és... eldördült a-pisz- toly. • *** Szolnoktól 86 kilométerre, mielőtt még Ecserre — abba a Pest megyei kis faluba — egy éles kanyar után befutna az or­szágút, balra keskeny betoncsík válik ki belőle. Azon megyek tovább. Kétoldalt szántóföldek, az utat szegélyező, fekete törzsű akácfák csupasz ágaikkal ka­paszkodnak az ég felé. És sze­métkupacok mindenfelé. Eldo­bott autógumik, bádog meg kar­tondobozok, rozsdás kannák, •ecetesüvegek, műanyagflako­nok, lábasok, újságkötegek, szélben zörgő fóliák meg celofá­nok hevernek szerteszét. Elha­gyatott környék ez, olyan, mint­ha fél Magyarország ide horda­ná minden szemetét. Kiss Mi­hály valahol ezen a részen állít­tatta meg az autót és parancsolta a földre Jónás Mátyást, hogy aztán végrehajtsa szörnyű ítéle­tét. Végigdöcögök ezen a hepe­hupás, gödrökkel tarkított, kes­keny „csapáson”, mert kíváncsi vagyok rá, vajon hová vezet. Gyorsan kiderül, hogy sehová, mert tfagy jó másfél kilométer után hirtelen elfogy alólam a be­ton. Egy csatornászerű valami állja utamat. Az árok túloldalán drótkerítés húzódik. Nem látni a végét. Kicsit távolabb már a Fe­rihegyi Repülőtér kifutópályája látszik. Hát itt tuszkolta be a vadonat­új BMW csomagtartójába Kiss Mihály áldozata holttestét és indult el iszonyatos terhével Szolnok felé. Nagy rizikót vál­lalt, hisz az akkor még rendszám nélküli autót útközben bárhol kiszúrhatták volna a rend éber őrei. De szerencséje volt. Simán hazaért. Akkor még azt hitte, hogy megúszta a dolgot. Ám tévedett, mert vészesen közele­dett a szilveszter utáni hetedik nap... Nagy Tibor (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom