Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-14 / 89. szám

1992. április 14., kedd

— a foglalkozatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. ■évi IV. törvényt (Fit) módosító 1991. évi LXXXIX. törvény 12. §-a (3) bekezdésének a Fit, 27. § (5) bekezdését megállapító rendelkezése,

c) — a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 72. §-a (4) bekezdésének második mondata,

— a bányászatról szóló 1960. évi III. törvény 55. §,

— a vasutakról szóló 1968. évi IV. törvény 20. §,

— a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény 73. és 89. §,

— az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 82. § (3) bekezdés,

— a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 23. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a (2) bekezdésből a „munkaügyi döntőbizottság” és a „valamint új eljárás kezdeményezése" szövegrész,

—a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezések módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 1972. évi 29. törvényerejű rendelet 3.8(1) bekezdés,

— a büntetőeljárásról szóló 1973. évii. törvény 127, § (2) bekezdés és a 139. §

(2) bekezdés,

— a közérdekű bejelentésekről szóló 1977. évi I. törvény 16.8,

— az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény 21. §,

— a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. törvény

28. §. 4

— az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 1. §

(2) bekezdéséből a „munkaviszonyban töltött időnek, illetőleg" szövegrész,

— az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 97. § 1) pontjából a „a Munka Törvénykönyve szerintit” szövegrész,

— az illetékekről szóló 1990, évi ХСШ. törvény 33. § (2) bekezdés 14. pontjából a „a munkakönyv kiállításához", szövegrész,

— a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvénymódosításáról rendelkező 1992. évi LXXXIX. törvény.

204. «

( I ) A munkaügyi döntőbizottság előtt a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő munkaügyi vitát meg kell szüntetni. A munkaügyi vitát kezdeményező fél a megszüntetéstől számított harminc napon belül jogosult igényének érvénye- sítése«céljából bírósághoz fordulni.

(2) Ha a munkáltató intézkedésével kapcsolatban, illetve a munkavállaló vagy a munkáltató igényének érvényesítése céljából jogvita még nem indult, a jogosult keresetét a 202. «-ban meghatározottak szerint terjesztheti elő.

205. «

( I ) A törvény hatálybalépése előtt létesített munkaviszonyból származó igényre az igény keletkezetésekor hatályos jog, az. igény érvényesítésének rendjére e törvény rendelkezései az irányadók.

(2) A munkaviszony megszüntetésével összefüggő nyilatkozatot (intézkedést) vagy megállapodást a nyilatkozat megtételekor, illetve a megállapodás megkötésekor hatályos jog alapján kell elbírálni.

206. «

(1) A folyamatban lévő fegyelmi eljárást, illetve a munkáltató fegyelmi határozatával összefüggő munkaügyi pert — a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel —meg kell szüntetni.

(2) Ha a munkaügyi per fegyelmi elbocsátás tekintetében folyik, a kereset elbírálásánál a rendkívüli felmondás szabályait kell níegfelelően alkalmazni,

(3) A határozott időre szóló fegyelmi büntetés végrehajtását meg kell szünetni.

(4) A fegyelmi büntetéshez fűződő hatály megszűnik.

207. «

A törvény hatálybalépése előtt megkötött tanulmányi szerződésre, illetve megkezdett tanulmányokkal kapcsolatos kedvezményekre a megkötéskori, illetve a tanulmányok megkezdésekor hatályos jogot kell alkalmazni,

208. «

( 1 ) A törvény rendelkezései nem érintik a hatálybalépése előtt kiadott jogszabály munkaidőre vonatkozó rendelkezését, ha az heti negyven óránál rövidebb törvényes munkaidőt állapított meg.

(2) Ahol jogszabály törvényes munkaidőt említ, azon teljes munkaidőt kell érteni,

209.«

Ha a munkavállaló munkaviszonya a törvény hatálybalépése előtt áthelyezéssel keletkezett, korábbi munkaviszonyát, mindaddig, míg munkaviszonyát nem szünteti meg — 95. « alkalmazását kivéve — úgy kell tekinteni, mintha jelenlegi munkáltatójánál töltötte volna el,

210.8

(1) A törvény hatálybalépését követően az első üzemi tanácsi választásokat 1992, december 31 -éig meg kell tartani.

(2) Az első üzemi tanácsok megválasztására a törvény rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:

a) az üzemi tanács és a választási bizottság számára biztosított jogosítványokat

a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetek, illetve a nem szervezett munkavállalók képviselőiből álló választási bizottság gyakorolja.

b) 46. «-ban előírt munkaviszonyban töltött időt nem kell figyelembe venni,

c) az üzemi tanácsot egy évre választják.

211.«

(1) A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 349. §-ának a helyébe a következő rendelkezés lép: „349. « A munkaviszonyból, valamint szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyból (a továbbiakban együtt: munkaviszony) származó perekben az I—XIV. fejezet rendelkezését az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”

(2) A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 351. §-ának ( 1 ) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„351. § ( 1 ) Az eljárásra a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság az illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez.”

(3) A Pp. 352. «-a (1) bekezdése a), illetve c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„352. § (I) A per elintézéséből — a 13—15., valamint a 21, «-ban felsorolt eseteken felül — ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt:

a) az, aki a keresettel magtámadott intézkedést tette, határozatot hozta,

b) az, aki a Munka Törvénykönyvének 109, § és 199. § (5) bekezdése alapján lefolytatott eljárásban részt vett, ideértve a tanúként vagy szakértőként történő részvételt is,”

(4) A Pp. 355.8-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az eljárás során a munkaviszonyból származó perben nincs helye szünetelésnek, a Munka Törvénykönyvének 109. «-aalapján alkalmazott jogkövetkezmény tekintetében indult perben pedig egyezségnek.”

(5) A Pp. 356. «-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„356. « A felperes a keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül is bármikor elállhat," '

(6) A Pp. 358. «-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„358. « A fellebezést a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes megyei bíróság bírálja el.”

(7) A Pp. 359. «-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„359. « (I) A munkaügyi bíróság jogerős ítélete vagy a jogerős végzésével jóváhagyott egyezség ellen az általános szabályok szerinti perújításnak van helye.

(2) A munkaviszony megszüntetése ellen a perújításnak hat hónap utáni megindítása (kezdeményezése) esetén a munkavállaló nem követelheti munkaviszonyának helyreállítását és az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő továbbfoglalkozatását. Ugyanebben az esetben a munkavállaló a perújítás iránti kérelem benyújtását megelőző hat hónapon túli időre munkabér-követelést sem támaszthat.”

212.«

(1) A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[23. § (1) A munkaügyi bíróság]

,,a) elbírálja a munkaügyi jogvitában benyújtott keresetet;”

(2) A BSZ 67/E «-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Új eljárás kezdeményezésének a bíró terhére csak a bíró életében és csak

az elévülési időn belül van helye."

213. «

A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„19. § (1) A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a munkáltatónak a Munka Törvénykönyve 162. «-a alapján kiadott — keresettel meg nem támadott — írásbeli felszólítását, valamint 173. « (2) bekezdése alapján a munkavállalót kártérítésre kötelező jogerős és végrehajtható határozatát;

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzfizetésre kötelező felszólítás, illetve határozat akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a tartozásnak a munkabérből való közvetlen levonására nincs lehetőség, illetőleg az nem vezetett, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre.”

214. «

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 27.8-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Ha a munkanélküli utolsó munkaviszonyának megszűnésekor törvény, kollektív szerződés, illetőleg munkaszerződés alapján a munkaadótól végkielégítésben részesült — amennyiben a munkáltató felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése 1992. január 1 Ó-ét követően történt —, munkanélküli járadék részére a munkuviszony megszűnését követő annyi hónap elítéltével folyósítható, ahány havi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítést törvény rendelkezése alapján kapott, illetve amennyi ennek a kollektív szerződés vagy munkaszerződés alapján kapott végkielégítésből megfelel.”

A Munka Törvénykönyve

Az Országgyűlés elfogadta: március 30-án

Első rész

Bevezető rendelkezések

A törvény hatálya

1.«

(1) E törvény hatálya — ha jogszabály eltérően nem rendelkezik — kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, továbbá, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi.

(2) Vízi vagy légi fuvarozó járművön szolgálatot teljesítő munkavállaló munkaviszonyára a törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a jármű magyar lobogó vagy felségjel alatt közlekedik, más fuvarozó esetében akkor, ha a munkáltató személyes joga a magyar jog.

(3) Ha a munkáltató külföldi állam, államhatalmi vagy közigazgatási szerv, továbbá Magyarországon diplomáciai képviseletként működő, vagy egyébként a magyar joghatóság alól mentes más szerv vagy személy és a szerződő felek személyes joga azonos, a munkaviszonyra ezt a személyes jogot kell alkalmazni.

(4) Nem terjed ki a törvény hatálya arra a munkaviszonyra, amelynek alapján külföldi munkáltató munkavállalója a munkát a Magyar Köztársaság területén, kiküldetésben végzi.

2. §

( 1 ) A közszolgálati jogviszonyt külön törvény szabályozza.

(2) A költségvetési szervekkel (intézményekkel) fennálló, az (1) bekezdés szerinti közszolgálati jogviszonynak nem minősülő, munkavégzésre irányuló jogviszony e törvénytől eltérő szabályait külön törvény állapítja meg.

A jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályai

3. «

(1) A munkáltató, az üzemi tanács és a munkavállaló a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során köteles együttműködni.

(2) A munkáltató a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben vagy a munkavállaló hozzájárulásával közölhet.

(3) A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt — kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja—nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.

(4) A munkaviszony megszűnését követően a (3) bekezdésben meghatározott kötelezettség a munkavállalót csak ilyen tartalmú, megfelelő ellenérték fejében kötött megállapodás alapján és legfeljebb három évig terhelheti. Ennek további feltétele, hogy a munkaviszonyt a munkavállaló rendes felmondással, illetőleg a munkáltató rendkívüli felmondással szüntesse meg. E megállapodásra a polgári jog szabályai irányadók.

4. «

(1) A törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni.

(2) A jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet.

(3) A rendeltetésellenes joggyakorlás hátrányos következményeit megfelelően orvosolni kell.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az előnyben részesítés kötelezettsége

5. «

(1) A munkaviszonnyal kapcsolatos tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviseleti szervezethez való tartozásuk vagy ezzel összefüggő tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmények miatt. Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegéből vagy természetéből egyértelműen következő megkülönböztetés.

(2) Ha a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegésével kapcsolatban vita merül fel, a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása az (1) bekezdésben foglaltakat nem sértette.

(3) A munkáltató megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani — kizárólag a munkában eltöltött idő, a szakmai képességek, gyakorlat, illetve a teljesítmény alapján — a munkavállaló magasabb munkakörbe való előrelépésének lehetőségét.

(4) Munkaviszonyra vonatkozó szabály a munkavállalók meghatározott körére — a munkaviszonnyal összefüggésben — azonos feltételek esetén, előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő.

A jognyilatkozatok

6.«

(1) A munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatokat — ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik — alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. A munkavállaló kérésére a nyilatkozatot akkor is írásba kell foglalni, ha az egyébként nem kötelező.

(2) Az alaki kötöttség megsértésével tett nyilatkozat érvénytelen.

(3) A munkáltató írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet. Ebben az esetben a jogorvoslat módjáról és határidejéről a munkavállalót ki kell oktatni.

(4) Az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt az érdekeltnek vagy az átvételre jogosult személynek adják át. A közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza: erről jegyzőkönyvet kell felvenni.

Az érvénytelenség

7. «

(1) A megállapodás megtámadható, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve, ha tévedését a másik fél okozta vagy azt felismerhette, illetőleg, ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Megtámadható a nyilatkozat akkor is, ha annak megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vették rá.

(2) A megállapodást az támadhatja meg, akit megtévesztettek, a nyilatkozat megtételére jogellenes fenyegetéssel vettek rá, illetőleg az, aki téves feltevésben volt.

(3) A megtámadás határideje harminc nap, amely a tévedés vagy a megtévesztés felismerésétől, illetve jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható.

(4) A megtámadást a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül írásban kell a másik féllel közölni. Ezt követően az eljárásra a munkaügyi jogvita intézésének szabályai az irányadók.

(5) Az (1)—(4) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók abban az esetben, ha a fél a saját jognyilatkozatát kívánja megtámadni.

(6) A törvény alkalmazásában megállapodás a munkaszerződés, illetve a munkáltató és a munkavállaló között létrejött munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb megállapodás.

8. «

(1) Semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba vagy egyébként jogszabályba ütközik. Ha a semmisség a felek és a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem orvosolható, a semmisséget hivatalból kell figyelembe venni.

(2) A munkavállaló munkabérének és személyiségének védelmét biztosító jogairól előre nem mondhat le, sem előzetesen olyan megállapodást nem köthet, amely e jogokat az ő hátrányára csorbítja.

9.8

A semmis és a sikeresen megtámadott megállapodás érvénytelen. Ha a megállapodás valamely része érvénytelen, helyette a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg.

10.8

(1) Az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna. Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt — ha e törvény eltérően nem rendelkezik — a munkáltató köteles azonnali hatállyal felszámolni.

(2) A munkáltató hibájából eredő érvénytelenség esetén a munkáltatói rendes felmondás jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni.,

(3) Ha a feleknek a megállapodás érvénytelenségéből kára szárma-zik, annak megtérítésére a kártérítési felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A munkaviszonyból származó igény elévülése

11.8

( 1 ) A munkaviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. A bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség öt év, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.

(2) Az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülés utáni teljesítést elévülés címén visszakövetelni nem lehet.

(3) Ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.

(4) Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a bíróság előtti érvényesítése, megegyezéssel történő módosítása, az egyezségkö-