Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-10 / 59. szám
1992. március 10., kedd HAZAI TÜKÖR áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Nyugdíjasok figyelmébe Megyei vers- és prózaíró pályázat Melegíthet-e a „Fénytelen csillag”? A Kardoskúti Móra Ferenc Művelődési Ház és annak Radnóti Miklós Nyugdíjas Klubja ebben az évben is meghirdeti megyénk nyugdíjasainak a versés prózaíró pályázatot. Vers kategóriában kettő alkotással, prózában legfeljebb 10 gépelt oldal terjedelmű írással lehet pályázni. A pályaműveket Móra Ferenc Művelődési Ház, Hogy hogyan lehet egyszerre valaki nyertes is és vesztes is, az rövidesen kiderül. Bizonyára több újságolvasónk megismerte a televízió „Krimiben tudós” vetélkedőjének orosházi résztvevőjét, Ágoston Norbertét, aki a Kereskedelmi és Hitel Bank fiókjánál bankőrként dolgozik. Többek véleménye megoszlik a tekintetben, hogy tényleg a fair play szabályai szerint zajlott le a verseny, ám ennek eldöntése nem a mi feladatunk. És úgy tűnik, Ágoston Norbert sem veszített egy fikarcnyit sem, bár a megmérettetés döntőjében „csupán” második lett. Már a televízió nyilvánossága előtt ígéretet kapott, hogy bűnügyi nyomozóként dolgozhat. Norbertnek viszont ennél is fontosabb talán, hogy tanulhasson és felvételt nyerjen a rendőr- tiszti főiskolára. Minden bizonnyal a reményei valóra válnak, mert dr.V. Fodor Endre tartalékos rendőr alezredes, aki 1987- ben alapítványt tett a rendőrtiszti főiskolán tanuló Békés megyei hallgatók részére, egyéb segítséget is felajánlott. — Norbi helyett mi nem tu-' dunk felvételizni — mondja mosolyogva dr. V. Fodor Endre —, de úgy gondolom, nem követünk el hibát akkor, ha egy kicsit jobban megismertetjük vele a rendőri pályát. Szeretnénk tavasszal látogatást tenni a rendőrtiszti főiskolán, ahol megmutatnánk az épület felszereltségét, és egyáltalán betekintést nyerhetünk az intézmény belső életébe. Meg kell mondjam, tavaly például hét és félszeres túljelentkezés volt az iskolára és várhatóan idén is nehéz lesz bekerülni. Szeretnénk továbbá Norbinak megmutatni a bűnügyi múzeumot, ahová civil ember nemigen juthat be. 5945 Kardoskút, Március 15. tér 1. címre kell beküldeni. Beküldési határidő: 1992. április 15. Aki meg tudja oldani, 3 példányban juttassa el pályázatát a jelzett címre. A legsikeresebb alkotásokat díjazzák. Az ünnepélyes díjkiosztás időpontjáról később értesítik a pályázókat és a nyugdíjasklubot. Ágaston Norbert: ...nyomozó icszcK... Fotó. Szűcs László A dr. V. Fodor Endre által tett alapítvány mintegy 180 ezer forintnyi kamatból gazdálkodik és a nappalin, valamint a levelező tagozaton tanuló Békés megyei legjobbaknak ítélik oda a díjat, azaz a pénzt, természetesen megosztva. Tehát van miért kiválóan tanulni, s a szakmai ismeretek mellett a pályakezdés is zökkenőmentesebbé válhat. — Mióta az eszemet tudom, szinte gyermekkorom óta rendőr akarok lenni. Több minden érdekel a rendőrség munkájából, a nyomozói munka különösen közel áll hozzám. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után sorkatonai szolgálatot teljesítettem és jelentkeztem a katonai főiskolára, mert azt mondták, hogy innen egyszerűbb átmenni a rendőrtisztire. De nem sikerült a felvételim. Most 22 éves vagyok, úgy érzem még nem késő, hogy teljes erőbedobással felkészüljek az idei felvételire — fejezi be beszélgetésünket Ágoston Norbert. P.J. Fiatal, tele tervekkel, lelkesedéssel, ám látássérült, olyan mértékben, amely szemüveggel nem korrigálható. A neve Vad Zsigmond, Dévaványán él. „Elmozgok egyedül, utazom, az úttesten is közlekedem — kezdi, kibontakozik a kabátjából, majd leül. — Jó tanuló voltam, a közgazdász pályát választottam. A kisújszállási köz- gazdaságiban érettségiztem számviteli ágazaton. Csak éppen azt nem mondta senki, hogy a gyenge látásommal nem fogok boldogulni, sehol sem foglalkoztatnak szívesen. Tizenkilenc éves voltam (most 25), amikor arra biztattak, menjek rokkantsági nyugdíjba, az lesz a legegyszerűbb megoldás. El tudja képzelni, milyen az, amikor az ember erőt érez magában, dolgozna, kezdene valamihez és nem lehet?! Persze én nem vagyok keserű ember, próbáltam magamnak elfoglaltságot találni. A vakok és gyengén- látók szövetségének sokat köszönhetek. 1987-ben fordult meg először a fejemben, hogy helyi újságot kellene indítani. Támogattak, úgy tűnt, pénzt is szereztem hozzá, csak a központi engedély hiányzott... írogatni kezdtem, rengeteget olvastam, autodidakta módon tanultam a biztonságos helyesírást, az írói módszereket. Először prózát, majd verseket. Magam is úgy látom már, gyengécskék voltak, a kétharmada A víz- és csatornamű vállalat lökösházi tulajdonára igényt tart az önkormányzat. Az eddigi elképzelések szerint kft.-ben vagy részvénytársaságban működtetnék e vagyonukat más településekkel társulva. A képviselő- testület legutóbbi ülésével kapcsolatban arról is tájékoztatta lapunkat Germán Géza polgár- mester, hogy második fordulóban megtárgyalták és jóváhagyták az ez évi költségvetést. — Szerintem elfogadható — minősítette a polgármester —, 46 millió 600 ezer forintból gazdálkodunk. Fejlesztésre 9,3 millió, felújításra 1,3 millió, tartalékra 1 millió forintot hagyott jóvá a testület. A többi pénz bérre, dologi kiadásra megy és az intézmények működtetéséhez szükséges. eldobni való. Ekkor bukkantam egy érdekes „műfajra”, a kétsorosokra, ezzel léptem a piacra. Házaltam, kiadót kerestem, magánkiadással próbálkoztam. Végül is a ványai Kovács könyvkötőék segítettek, az újságjuk — mert azóta már több is van nálunk—mellett kiadták az első könyvemet. Fénytelen csillag a Címe. Ha csak annyit teszek életemben, hogy a sorstársaim és a magam lelkiállapotáról hírt adó irományok az olvasók elé kerülhetnek, már nem születtem hiába. Alapítottam egy magánkiadót. Tetszik a neve? Pangás. Elég különös. Egy okányi ver- selgetőnek, a 72 éves Szabó Mária néninek a rímeit kiadtam Elnémult dűlőutak címmel, a magam verseit pedig Lángoszlop címmel. Mindenki segít, akihez csak fordulok, ki olcsó papírral, a békéscsabai Szemen- kárék könyvkötéssel, a szövetség sokszorosítással. így tudjuk kiadni a verses füzeteket, időnként vevő is akad ezekre vagy ajándékba adjuk. A legújabb tervem, szeretnék pályázni a szövetség megyei titkári állására, ez komoly elfoglaltságot jelentene és a nyugdíjam mellett vállalhatnám. Csak valamilyen elfogadható lakás- megoldást kell keresnem Békéscsabán, akár egy mérsékelt díjú albérlet is lehet. Úgy tűnik, szeptemberben 4-en indulunk titkárjelöltként. Bede Zsóka A fejlesztések között első helyen szerepel a tornaterem befejezése. Az 1,2 millió forintnyi helyi adót kommunális célokra — víz, villany, járda, út — fordítják. Az idén befejezik a telefonközpont bővítését. A távközlési üzem tájékoztatása szerint 1992-ben mind a 130 igénylő telefonhoz jut. Folytatódik az útépítő program, egyre több utca kéri a szilárd burkolatot. A helyi pénzekhez pályázattal szeretne még hozzátenni az önkormányzat. A felújítási keretből orvosi ügyeleti szobát és szociális blokkot alakítanak ki. — Tervezzük még, hogy a polgármesteri hivatalt legalább kimeszeltetjük az idén—mondta a polgármester —, mert évek óta erre nem került sor. Sz. M. Nyertes-vesztes A pénz szab határt Ráth-Végh István A 7 FDÍ4V ÍWW (AL LJvLlN ÏUV 5. És ha a nők általában megérdemlik botlásaikért az elnézést, mennyivel inkább megérdemli a gyengéd korban levő leányka, aki nem ismeri a szenvedély ravaszságait, mert sohasem voltak szenvedélyei — aki semmit sem tud még a szerelem gyászos tudományától sugallt csapdákról, mert ő maga eddig még nem szeretett, aki csak éppen hogy belépett a világba, melyben a csábító már régóta forgott, aki nem tudja, mi a csalás, mi a ravaszság, holott a csábító mint kitanult világfi, mindehhez alaposan ért. Innen van, hogy a törvények védik a fiatal leányt, aki gyengesége és törékenysége révén ki van szolgáltatva a férfiak gonoszságának. „Kétségtelen — mondja a nagyhírű Cujas —, hogy semmi sem méltányosabb, mint mentséget találni ama fiatal leányok számára, akik a férfiak ravaszságai folytán tilos viszonyba sodródtak.” Második tényálladéki eleme a csábításnak az elszédítés. Idetartozik az egyéniség előnyös színben feltüntetése, a mézesmázos beszéd, házassági ígéret, szóval mindaz a szokásos mesterkedés, mely alkalmas rá, hogy a nő szívét megejtse, és fejét elcsavarja, minek folytán az elcsábított nő cselekedetei nem a saját akaratát képviselik, hanem idegen befolyás és erőhatalom eredményeinek tekintendők. E mesterkedések eleje az, hogy a csábító legjobb, legvonzóbb oldaláról igyekszik magát bemutatni, és sóhajtozó szerelmesnek álcázza magát, holott valójában nem más, mint prédára leső farkas. Berlhe uraság is ügyesen elleplezte gyönge és rossz oldalait; előnyös külseje és epedő pillantásai megtalálták az utat a szép és kívánatos leány szemén keresztül szívéhez, mint megannyi mérgezett nyílvessző. A csábító mézes-mázos beszédeiről ezt írja egy régi bölcs: „Beszéde nem egyéb, mint csupa esdeklés, könyörgés, tiltakozás, fogadkozás; üldöz és ostromol, majd úgy tesz, mintha önként adná meg magát rabszolgának.” Egy egyházatya így jellemzi a csábítás lefolyását: „A szem néz és elszédíti az elmét, a fül hallgat és észrevétlenül elámítja a szívet.” A szerelmes ember kifogyhatatlan a fogadkozásokban; mintha szíve a nyelvén lenne, úgy esdekel, s arra is vállalkozik, hogy lehozza a csillagokat az égről. Csak úgy ontja a szép szavakat, a gyönyörű hasonlatokat, s mind e sok beszédnek egy a célja: elszédíteni az áldozatot, úgyhogy jogi szempontból a mézes-mázos beszéd éppen annyit jelent, mint a fizikai erőszak. Azonban a csábítás valamennyi eszköze között leghatásosabb a házassági ígéret, kedveskedésekkel kísérve, esküvé- sekkel megerősítve: ez az ígéret befejezi az elkábítás művét, a leány ingadozik, végre elbukik. Itt felmerül az a kérdés, hogy a házassági ígéretnek írásban kell-e történnie? Ezt semmiféle törvény sem rendeli. Az eset körülményei között tett szóbeli ígéretek sokkal erősebb hatásúak lehettek, mint egy írásbeli kijelentés. Az efféle írást esetleg követelheti valamely nő kegyeinek ellenértékeképpen — efféle írást kiállíthat valaki, mikor fejét vesztette a szerelemtől, s mindent megtesz, csak hogy megkaphassa szerelme tárgyát: ellenben a tanúk előtt tett szóbeli ígéretek érett megfontoláson és szabad akaraton alapulnak, márpedig a tanúvallomások szerint Berlhe uraság több ízben kijelentette Lajon kisasszony előtt, hogy nem lesz más felesége, mint ő. Való, hogy ma már tagadja ezeket a kijelentéseket, de eltekintve a bizonyítékoktól, vajon lehetséges az ilyen embernek hitelt adni? Lehetséges-e őszinteséget feltételezni a csábítóról, aki semmibe veszi fogadalmait, esküit s mindazt, ami szent a tisztességes emberek között? Arról a férfiról, aki előtt kedvesének erénye éppolyan játék, mint a százszor megismételt házassági ígéret? Arról, aki nem csupán áldozata ellen követett el vétket, de Isten ellen is, kinek nevét annyiszor hiába vette szájára hazug esküdözéseinél — sőt aki vétett az emberiség ellen is, mert meggyalázta az őszinteséget és a hitet, a társadalom legerősebb összetartó elemeit? (Folytatjuk) Olvasóink írják Mi lesz a gyulai fiatalokkal? Nem szokásom, sőt valószínű, hogy tehetségem sincs ahhoz, hogy újságcikkírással keressem meg a családom megélhetéséhez a kenyérre valót, de mint a Gyula város egyéni listán megválasztott képviselőt olyan sérelem ért, amit felvállalni nem tudok, illetve nem is akarok, ezért szeretném az ott történtekről tájékoztatni azt a sok fiatal barátot, munkatársat, egyszóval valamennyi gyulai fiatalt. Az egész életem során csak a fiatalok közt éreztem jól magam, úgy érzem, fiatal tudtam maradni, és megértem céljaikat, elképzeléseiket. Az 1990-es választások idején valamennyi képviselőjelölt és párt a fiatalok segítését elsőrendű feladatnak tekintette. így következett az be, hogy 1991-ben az önkormányzati képviselő-testület egyhangúlag megszavazta az első lakáshoz jutó Gyula városban ténylegesen állandó lakóhellyel rendelkező, a városban első lakást építő, vásárló házaspárok, akik egyike sem töltötte be a 35. életévét, vissza nem térítendő támogatásban részesülhet. Ez az összeg 1991-ben közel 9 millió forint volt. Az 1992. évi költségvetés 1 302 752 (ezer forintban), ez 192 millióval több, mint az előző év. Az ez évi költségvetésben—az előző adat ellenére — 7500 (ezer forint) van az első lakáshoz jutók támogatására. Mivel 1992.február 24-én, a városi képviselő-testület ülésén előbb szerepelt az 1992. évi költségvetés végleges elfogadása, mint az első lakáshoz jutófiatalok támogatásának rendelettervezete, ezért, mint a pénzügyi bizottság elnöke—-aki a költségvetés vitájában több mint 5 teljes napot eltöltöttem — így a jelenlegi gazdasági helyzetben, magam és a bizottság nevében elfogadásra javasoltam. Mivel a testület a lakástámogatást később tárgyalta, és az előterjesztett törvénytervezettel nem értettem egyet, így módosító javaslatot terjesztettem elő, mivel a rendelettervezet nem tartalmazott vissza nem térítendő támogatást! Tettem ezt azért is, mert már említettem, hogy a költségvetés lényegesen megnőtt, továbbá, mikor elfogadtuk a helyi adók bevezetését — mely 1992-ben 48 500 (ezer forint) a tervezet —, akkor határozat született arról is, hogy ezt az összeg csak szennyvíz-, csapadékvíz-, csatornaépítésre, útalapok lezárására, útburkolatok javítására és támogatásra használható fel. Idézem az előterjesztést: ,,első lakást építő vagy vásárló fiatal házaspároknak 200 000forintig terjedő—szociális helyzetük alapján— visszatérítendő kamatmentes kölcsön adható”. Tudom, hogy városunk is nehéz év előtt áll, sok pénz kell a felújításokhoz és fejlesztésre, ezért mint átmeneti évnek tekintem ezt az évet, módosító javaslatom: „az első lakást építő vagy vásárló fiatal házaspároknak 200 000forintig terjedő—szociális helyzetük alapján—7/2 részben vissza nem térítendő, 7/2 részben kamatmentes kölcsön adható”. Egyben kértem, hogy a módosító javaslatomról név szerinti szavazás legyen. A javaslatot a város jegyzője és gazdasági osztályvezetője kivitelezhetőnek tartotta. És ekkor ért a nagy meglepetés, a név szerinti szavazás elfogadását a jelenlévő 20 képviselőből csak egy személy támogatta — az is természetes, hogy ez a személy NEM a polgár- mester b'R volt!—, 5 fő nemmel szavazott, 13 fő tartózkodott! Mivel csak ketten vállaltuk, hogy név szerinti szavazzunk, így mi sem természetesebb, hogy elvetették azt, hogy vissza nem térítendő támogatást kapjatok! Megjegyezni kívánom, hogy ha maximum 100 000 forintot egy fiatal házaspár támogatásként megkapja, az is csak 3, azaz három négyzetméter költségét fedezné a lakóházban. Végezetül a képviselő-testületben 14 képviselő van, aki egyéni listán lett megválasztva. Kérdezem, hogyan fognak elszámolni a választókerület fiataljai előtt? Hogyan magyarázzák meg, hogy nem merték nevüket adni egy egész várost érintő problémához? Én úgy érzem, hogy a „48-as kör” elvételével már komoly fájdalmat okoztunk a fiataloknak, az újabb fiatalellenes határozat- hozatallal ezek a fiatalok nem kérdőjelezik-e meg a nagy választási, hangzatos ígéretet—-„szolgálni fogjuk Gyula lakosságát”. Tisztelettel kérem mindazokat, akiknek véleményük van a fentiekről, hogy akár szóban, akár írásban juttassák el hozzám, mert én is tévedhetek és lehet, hogy nem jól ítélem meg a döntést. Ha azonban Önök is úgy látják, hogy a városnak segíteni kell a fiatalokat, talán a hozott határozat is megváltoztatható...! Végezetül tisztelettel kijelentem, soha egyéni érdekből nem befolyásoltam a döntéseket, csak választóim érdekében cselekedtem, és ezt a megbízatást csak addig szabad vállalni, amíg valóban segíteni és szolgálni tudom Gyula lakosságát. Tóth Kálmán, nagy román városi képviselő Környezettudományi diákkonferencia Az ENSZ 1992 nyarán Rióban rendezi meg a „Környezet és fejlődés” világkonferenciát. A tanácskozás az év egyik legfontosabb nemzetközi rendezvénye lesz, amelyen a nemzetközi szervezetek, a nemzeti kormányzatok és a nem kormányzati mozgalmak képviselői értékelni fogják a környezet és fejlődés kapcsolatát és annak következményeit, valamint megpróbálják felvázolni a jövő környezetvédelmi stratégiáját. A globális környezeti-fejlesztési stratégiából lebontható helyi feladatok megfogalmazásában és megvalósításában jelentős szerep hárul a közvetlen társadalmi és természeti környezetért felelős magatartást tanúsító állampolgári kezdeményezésekre és szakmai szervezetekre, a mai ifjúsági generációkra. A világkonferencia magyarországi felkészülési programját koordináló nemzeti bizottság javaslatára a Művelődési és Közoktatási Minisztérium — a felsőoktatásban és a környezeti tudatformálásban érdekelt többi intézmény, szervezet és mozgalom támogatásával — megrendezi a III. Országos Környezettudományi Diákkonferenciát. A konferenciára a környezettudományok (a természet-, a társadalom-, az agrár-, a műszaki, az orvos- és egyéb tudományok) területén az 1990/91. és 1991/92. tanévben készült írásos pályaművekkel (TDK-dolgozat, évfolyamdolgozat, szakdolgozat) lehet jelentkezni. Feltétel, hogy a pályamű a szerző kutatómunkájának eredményeit tükrözze, témája kapcsolódjon időszerű környezet- és természetvédelmi problémák, feladatok megoldásához. A pályázatot két példányban kérik beküldeni a pályázó nevének és postacímének feltüntetésével és a képviselt oktatási intézmény ajánlásával, mellékelve egy rövid (maximum egyoldalas) tartalmi összefoglalót is. A szervező bizottság szakmai előzsürizés után dönt a pályázat végleges elfogadásáról, a konferencián történő előadás lehetőségéről. A pályamunkák beérkezési időpontja: 1992. április 15. A konferencia helye, egyben a pályázatok benyújtásának címe: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (OTDK-pályázat), 6725 Szeged, Boldogasszony sgt. 6. A konferencia időpontja: május 29—31. Az elfogadott pályaművek szerzői és konzulensei a szervező bizottság költségén vesznek részt a konferencián. Az országos konferencián a bírálóbizottság által bemutatásra alkalmasnak ítélt dolgozatok szerzői előadást tartanak. A legjobb pályaművek szerző-előadóit 5—15 ezer forint között díjazzuk, s különböző szervezetek által felajánlott tiszteletdíjakkal jutalmazzuk (például részvétel nemzetközi szakmai diákköri konferencián, nemzetközi környezet- és természetvédelmi táborokban).
