Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-31 / 77. szám
1992. március 31., kedd HAZAI TÜKÖR „Kenyérharc?” Lehetséges, hogy a kamarai törvény megalkotása bizonyítja majd az orvosi kamara szükségességét a szakmabelieknek? A Magyar Orvosi Kamara Békés megyei szervezetének taglétszáma mindenesetre örvendetesen gyarapszik, jelenleg 441-en vannak. Csak akkor tudnak egységesen fellépni a gyógyítók elismerése, védelme érdekében, ha minél többen vannak és együtt tudják visszaszerezni a szakma presztízsét, kivetni a nem közéjük valót. A napokban tartott elnökségi ülésükön részben az egészség- ügyi reformról, a belőle fakadó problémákról beszélgettek. Mindenki várja a pontos rendelkezéseket, az eligazítást, hogy legyen végre ára az egészség- ügyi munkának. Ezt természetesen nem a betegnek kell megfizetnie, hanem a társadalombiztosításnak. „Nagyon lényeges, már bizonyos tény, hogy senki nem maradhat ellátatlan, akár biztosított, akár nem”— mondta dr. Viski Anna az orvosi kamara titkára. A családi orvoslás egyik fontos előfeltétele, hogy a körzeti orvosok felkészüljenek a sokoldalú gyógyításra. Amíg a szervezett (remélhetően regionális) képzést nem vezetik be, addig a Gyulán már alkalmazott önképzési módszert javasolta Garay Erzsébet körzeti főorvos me- gyeszerte bevezetni. A megye önkormányzatainak levelet küld az orvosi kamara, amelyben kérik, hogy véleményüket kérdezzék meg a külföldről áttelepült orvosok, gyógyítók alkalmazásáról, orvosi állások létesítéséről, megszüntetéséről. Ezek a szakmai garanciák egyrészt a betegek érdekeit szolgálják, másrészt pedig az üres állásokat elsősorban a megyében élő orvosokkal szerencsés betölteni. Munkáltatói és bérkérdésekről is határoztak. Vannak olyan kórház i osztályok a megyében, ahol 1-2 orvossal több van a feltétlenül szükségesnél. Ezeken a helyeken humánus módon kell az átszervezéseket végrehajtani. Nevetségesen kevés a 10 százalékos béremelés az egészségügyben és mégis vannak olyan intézmények, ahol ezt az összeget sem' adták meg a dolgozóknak. Az nem lenne jó senkinek — orvosnak, betegnek sem —, ha a betegbiztosítási kártyák megszerzése „kenyérharccá” fajulna a szó rossz értelmében. „ . _ „ Bede Zsoka Zelenyánszki András: Kérek mindenkit, őrizzük meg nyugalmunkat! Álljon elénk, nem verjük Fotó: Lehoczky Péter meg! A beiktatás megvan — bizalom még nincs (Folytatás az 1. oldalról) főbejárat előtti placcot körbefogták, az SZB-titkár bement az irodába, ahol falfehér arcú emberek kutató tekintete fogadta. (Az asztalon üres üdítősüvegek.) — Nem lehetett mit csinálni, idejöttek — jelentette. Dr. Csókái István, a Földművelésügyi Minisztérium összekötője nem hagyta magyarázkodni a „parlamentert”, félbeszakította: — Pedig maga azt mondta, hogy képes szót érteni az emberekkel... Mondja meg nekik, hogy holnap tárgyalunk és kész. — Most akarnak beszélni Blaskovits úrral! — védekezett Zelenyánszki András és néhány másodperc múlva egyértelművé vált, hogy nincs haladék. Az ebédlő előtti lépcsőn egymás mellett állt dr. Bacsa Vendel, a leváltott vezérigazgató, a már említett FM-összekötó és a miniszter által kinevezett új első számú vezető. A dolgozók többségének bizalmát változatlanul élvező ex-vezérigazgató nyugalomra intett és bejelentette: önmaga kérte korkedvezményes nyugdíjaztatását, majd így fogalmazott: — Kérem, dolgozzanak együtt az új vezetéssel és tegyenek még mindent, hogy gazdaságunk munkával szerzett jó hímeve a jövőben is megmaradjon. Blaskovits Péter így szólt: — Üdvözlöm ÖnöketfSajnos a konkrét kérdéseikre nem tudok választ adni csak az általános elvek szintjén. (Sokan felzúdultak erre: akkor miért tették önt a nyakunkra, ha csak általánosságban tud beszélni?) A vezetőkkel ma délután tárgyalni fogunk az elképzelésekről és egyeztetjük gondolatainkat a privatizációról. Természetesen nekem is van elgondolásom, a nézeteket közelítenünk kell egymáshoz. Azt higgyék el, hogy nem célom a dolgozók utcára tétele, ugyanakkor előfordulhat, hogy néhány munkahelyen csökkenteni kell a létszámot. Ijesztgetni senkit sem akarok, előbb meg kell ismernem az itteni helyzetet, konkrét kérdésekről csak azután beszélhetünk. Dr. Csókái István még felhívta a zúgolódó emberek figyelmét arra, hogy ez nem téesz, hanem állami gazdaság, ahol az alapítónak — a miniszternek — joga van kinevezni az első számú vezetőt. Ez ellen a dolgozóknak szava nem lehet. Egyébként „ne legyen senkiben olyan érzés, hogy Bacsa úrnak a rossz munkája miatt kellett leköszönnie, így jött ki.” Végül Zelenyánszki András eképpen üdvözölte az új főnököt: — Mi azt akarjuk, hogy ne legyünk kisemmizve, legyen meg a munkahelyünk és aki dolgozni akar, azt foglalkoztassa a gazdaság. A szakszervezet ezekért a célokért kész együttműködni bárkivel, de ha a vezetést más szempontok motiválják, akkor nagyon sok konfliktus lesz a gazdaságban. Ezt itt ünnepélyesen kijelenthetem a munkavállalók nevében. És most békében menjen dolgozni mindenki! Elmentek. ♦ ♦♦ Blaskovits Pétert szerettük volna megszólaltatni. Azt a választ kaptuk, hogy idő hiánya miatt csak néhány nap múlva — telefonegyeztetés után — lesz mód nyilatkozatra. Lovász Sándor Ráth-Végh István £Ä A 7 Т7Т1Т?Х7Л7У\17 AZ LRLaVÜV 20. Győztem! Győzött az ifjú szerelem S intett felénk a boldog pillanat De hajh! gátat torlasztott zsarnokod: Férjed, a hatvanas rideg poroszló. Elzárta bájaid szabad szentélyét S eként kijátszva izzó vágyainkat A szentély kulcsát zsebrevágtan őrzi. E bús titoknak magyarázatául Hadd álljon itt egy vén história. Ceresnek volt egy gyönyörű leánya, Olyan mint te, olyan szép barnafürtű, És szellemes, családjának az éke. Körében ott volt a kis vak gyerek, Kit Amor néven ösmer a világ. Am más vak is járt ott, a bús Hymen S azt tette véle, amit te veled: A vén Pluto, gazdag, de rútnak rútja Lett férje lenn a rémes alvilágban. Isten volt bár, de féltékeny, fukar; Helyén volt hát, hogy menten szai-va nőtt. Pirithius, a titkos szerető, Ügyes, csinos, ifjú és kellemes, Pluto istent szarvakkal látta el. Ne kérdjed azt, miképpen juthatott Élő ember a holtak országába: Szerelmes volt s Amor vezette őt. De a pokolban is, mint idefenn, A szeretőknek titkát meglesik. Egy áruló ördögfi neszt fogott És Plútónak a dolgot kifecsegte. Sőt azt is hozzásúgta, hogy bizony Több szeretőt is tartott már az asszony. A megcsalt isten nyomban összehívta Az alvilági legfelsőbb tanácsot. És egybegyűlt a sok-sok ronda lélek, Ki éltében az asszonyát gyötörte, De hordta is fején a szarvait. Elsőnek egy firenzei beszélt: „Uram, testvérem, hogyha célod az, Hogy gyökerében fojtsuk el a kórt, Egyetlen eszközt javallnék csupán: A hűtetlent szép rendesen megölni. De hajh! uram! a párod halhatatlan... így hát, hogy gondjaid csituljanak, Új rendszerű övét tanácsolok, Mely hűségét megóvja biztosan. Mikor még éltem, jó őrszellemim Sugallatára én is ezt csináltam.” Lett erre taps a kárhozott világban, A Párkák írni kezdtek érclemezre S azon percben van, üllő, kalapács Került elő a poklok mélyiből. Tisiphoné, ügyes kézmíves asszony Hozzáfogott s meg is csinálta menten, Pluto pedig nejére lakatolta. Mondják, hogy ekkor a kegyetlen istent Meglepte a részvétes szánalom S gyengéden így szólott rab asszonyához: „Szánlak szegény! a jó világnak vége." Utóbb a pokolszülte övlakat Az alvilágból feljutott mihozzánk; S Velence, Róma durva férje mind, * Nemes, tudós és polgár egyaránt, A köznevetségtől se tartva vissza, Ovet szerez, lakattal látja el Sa nő erényét kulcsra zárva őrzi. De Amor isten ezt nem fogja tűrni, Férjed gálád tervét megrontja majd És féltve őrzött kincsét megraboljuk; Mert szíved az enyém s ha azt bírom, A többit egy-kettőre megkapom. Ennél a versnél bizony írtak már jobbat is, sokkal kisebb tehetségek, mint a nagy enciklo- pédista. A XVIII. század irodalma bőségesen foglalkozott a szüzességi övvel, de az írók leleménye szegényesnek bizonyult. Nem tudtak más fordulatot kitalálni, mint hogy a szerető valamely módon megszerzi a pótkulcsot, s a boldogság kapuját őrző lakat megnyílik. Ezt már Chorier is megírta száz évvel korábban; talán ő is mástól orozta az ötletet. (Folytatjuk) A csodák titkai Környezetvédelmi tanulmányúton Japánban Japán—magyar kormányközi megállapodás keretében a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézete 1991. októberében 7 szakmában pályázatot hirdetett japán tanulmányútra. A szakmák között a környezetvédelem is szerepelt, így a felhívás eljutott munkahelyemre, Gyulára, a Körös Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőségre is, ahol vegyészi diplomával levegőtisztaság-védelmi főelőadóként dolgozom. A pályázatok elbírálásakor két fő szempontot vettek figyelembe, a szakirányú egyetemi végzettséget, valamint az általános és szakmai angol nyelvtudást. Ez utóbbit régebben letett nyelvvizsga esetén nyelvi felmérésen kellett bizonyítani. A feltételek tudatában benyújtottam pályázatomat, és decemberben megkaptam az értesítést, hogy 1992. február 2. és március 8. között 5 hetet tölthetek Japánban. 25 fős csoportunk különféle műszaki végzettségű szakemberekből állt. A környezetvédelmi és az ipari minisztérium, továbbá az egyéb főhatóságok képviselői mellett helyet kaptak az ország különböző részein működő környezetvédelmi felügyelőségek, vízügyi igazgatóságok, ipari és mezőgazdasági üzemek, kft.-k munkatársai is. Irány Tokió Repülőgéppel másfél nap alatt tettük meg Frankfurton keresztül a Budapest—Tokió utat. Érdekes volt, hogy az időeltolódás miatt éjfélkor virradni kezdett, és hajnali 4 órakor — helyi idő szerint 12-kor — déli verőfényben érkeztünk meg Tokióba. (Visszafelé pedig órák hosszat utaztunk egyforma szürkületben...) Vendéglátónk a Japán Nemzetközi Együttműködési Ügynökség (J1CA) volt, mely 1974-ben alakult a fejlődő országok szakemberképzésének elősegítésére, és az utóbbi időben tevékenysége kiterjed a közép-kelet-európai országokra is. A gazdasági és kulturális témákról szóló bevezető előadások után megismerke'dhettünk a környezetvédelem minden fontos területével: a hatósági irányítással, a levegőtisztaság-védelemmel, a vízvédelemmel. a zaj- és rezgésvédelemmel, a hulladékgazdálkodással, a természetmegőrzéssel és a környezeti hatásvizsgálattal. A Jamagucsi prefektúrán eltöltött 5 nap során a regionális szervek működéséről szereztünk tapasztalatot. Láttunk veszélyeshulladék-égető művet, hulladékválogató telepet, végleges hulladéklerakót, ipari köztestermék-ártalmatlanítót, vízműveket, szagmentes szennyvízkezelő telepet. Látogatást tettünk a Nikko Nemzeti Parkban és Cukuba Tudományváros két intézetében. Üzemlátogatásaink során megfordultunk élelmiszergyárban, petrolkémiai üzemben, acélgyárban, hőerőműben, autógyárban (Honda), a Mitsubishi műveknél pedig levegőtisztító berendezéssel ismerkedtünk. Az előadások anyagát írásban megkaptuk, az üzemlátogatásokon szintén gazdag dokumentációs anyaggal láttak el bennünket. így összesen mintegy 10 kilogrammnyi iratot hoztam haza Japánból. Figyelem! Fegyelem! A látottakat, hallottakat összefoglalva megállapítható, hogy Japánban felszámolták az 1960-as években felismert környezetvédelmi problémákat. A termelés növekedésével párhuzamosan jelentkező újabb gondokat folyamatosan kiküszöbölik és súlyt helyeznek a globális kérdések megoldására is. A környezetvédelmi alaptörvény 1967-ben jelent meg, majd 1971- ben megalakult a minisztériumi hatáskörű Környezetvédelmi Ügynökség. A helyi szabályozás — az adott környezet és lakosság érdekeinek figyelembevételével — még szigorúbb, mint az általános. Az általunk látott üzemek környezetvédelmi paraméterei mélyen a határétékek alatt voltak. Megkérdeztük az egyik üzem képviselőit, mit kellene tenniük határértéktúllépés esetén. A szakemberek hosszas tanácskozás után kijelentették, hogy ilyen náluk nem fordulhat elő. (A törvény módot ad a bírságolásra, azonban a gyakorlatban erre nem kerül sor...) Egy másik megszívlelendő tapasztalatunk az volt, hogy a tokiói metróállomásokon gyűjtőládák vannak kitéve a használt újságpapírok számára. Olcsóbb megelőzni! Szűkebb szakmámban, a levegőtisztaság-védelemben lényegesen eltér a helyzet az itthonitól. Japánban nagy súlyt helyeznek a fűtési légszennyezés kiküszöbölésére, minden légszennyező üzem el van látva kén-dioxid- és nitrogén-oxid-elnyelető berendezéssel. A minimálisra csökkentett légszennyezés kb. 40 méter magas óriás kéményeken át távozik, így a környezetben nagy sugarú kör mentén oszlik el. (A levegőtisztaság-védelmi határértékek a kéménymagassággal négyzetesen arányosak, függenek a technológia fajtájától és a berendezés jellemző adataitól.) Új kémények üzembe helyezésekor úgy állapítják meg a határértékeket, hogy a környezet terhelése ne növekedjék. A Magyarországon nagy gondot jelentő szervesoldószer-kibocsátás Japánban szinte ismeretlen, mert a festékek vizes alapúak. A magyar környezetvédelem egyik megoldatlan problémája, a tarlóégetés szórványosan Japánban is előfordul, szigorú szabályozása nincsen. Az egyes járművek által okozott közlekedési légszennyezés a korszerű motorok és üzemanyagok használata folytán elenyésző, a járművek számának növekedése azonban állandó többletkibocsátást eredményez. Ezért elektromos autók bevezetésére törekszenek. A levegőtisztaság-védelem kapcsán mutatták be, hogy sokszorosan olcsóbb a környezeti károk megelőzése, mint felszámolásuk és következményeik megszüntetése. A hatósági rendszer a mienknél egyszerűbb, áttekinthetőbb. Regionális szinten a prefektúra környezetvédelmi és egészségügyi osztálya végzi a szabályozást, irányítása alá tartozik egy korszerű külső és belső mérőhálózat. Általában minden adatot, folyamatot számítógépes rendszeren rögzítenek. Ajándék a babafesztiválról A szakmai program mellett részben szervezetten, részben pedig egyénileg módunk volt kirándulásokra, kulturális élménygyűjtésre is. Felkerestük a buddhista, sintoista szentélyeket, néhány keresztény templomot, bejártuk Tokió téli hidegben is örökzöld parkjait. Részt vettünk teaceremónián, az Alapítás Napja alkalmából rendezett sintoista szertartáson és a kislányok egészséges növekedéséért meghirdetett babafesztiválon. (Kislányomnak ekkor én is vásároltam egy kedves arcú japán babát.) Esténként önkéntes japán nyelvtanfolyamra jártunk, ahol színes bőrű lakótársainkkal próbálgattunk japánul társalogni, sok mulatságos helyzetet produkálva. Élményeim megosztásának nem titkolt célja az, hogy hozzájáruljak a japán példa magyarországi megismertetéséhez, a hazai kömyezetve- delmi tudat formálásához. Végezetül szeretnék köszönetét mondani kollégáimnak, akik itthon maradt családomról gondoskodva lehetővé tették számomra ezt az értékes tanulmányutat. Tóthné Durkó Zsuzsanna
