Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-31 / 77. szám
BÉKÉS ÉS KÖRNYÉKE 1992. március 31., kedd 0 Ж Hogyan lehet nagy egy kisüzlet? A jövő szele Korszakok, nemzedékek találkoztak egy hete a Budapesti Sportcsarnokban a Met- ro-koncerten, vasárnap este pedig a Tv2 műsorának nézői lehettek szemtanúi ennek a randevúnak. A Metro együttes ismét ösz- szeállt, a nézőtéren generációk tapsa dübörgőit egy-egy sikeres nóta után, s a ma- gamkorabeliek a képernyőn visszaloptuk tovarepült fiatalságunkat, az emlékeket. A zenekar megszűnésével (?), felbomlásával (?), szóval széthullásával a régi arcok még itt-ott fel-feltűntek, de a banda koncertre több, mint egy évtized után állt ismét össze. Most, ki tudja miért, ismét együtt muzsikáltak. Önfeledten. Örömzenét játszottak. Mint régen, amikor kezdetben még egymás örömére, s nem a pénzért zenéltek. Aztán játszottak tovább, pénzért is. Annak a generációnak, amelyikhez én is, te is, ő is tartozunk, korra, nemre, pártállásra való tekintet nélkül. A képernyő jól visszaadta, hogy a csarnokban is, de otthon, a fotelban is, ha rövid időre is, de elfelejtettük mindennapos aggasztó gondjainkat, nézeteltéréseinket, vitáinkat, s egymásba karolva, együtt énekelt a publikum, mint annak idején, akkor... akkor, amikor az egyik nóta szerint nem éreztük még a jövő szelét. Annak a jövőnek, amelyben most élünk, ahová csöppentünk. Akkor, ifjoncként gondtalannak képzeltük, amiről álmodoztunk, a mát. Beszélgettünk annak idején arról is, hogy felnőtt fejje! ki mit fog csinálni, hol szeretne dolgozni, hogyan szeretne élni. Éppen úgy, minima. Csak napjainkban a kényszer szorító. Mert most is nagyon sokat beszélgetünk arról, hogy lesz-e munkánk, megélhetésünk, hogy szeretnénk dolgozni, hogy ne a munkanélküliség keserű kenyere jusson az asztalunkra. Szóval, annak idején épp úgy nem ismertük a jövőt, mint napjainkban. Mert ma sem érezzük még a jövő szelét. Legfeljebb érettebb, őszülő, kopaszodó fejjel csak sejtjük. S egy Metró- sláger nagyon is igaz: Nem tudjuk, hogy a jövő mit hoz elénk... sok boldog évet, vagy... A Gimnazista érettségizők Békés centruma Az oldalt szerkesztette: Szekeres András Telefon: (66) 27-844 Vágóhíd — lakossági ellátásra Bélmegy er. — Az önkormányzat üzemelésében lévő vágóhíd alig egy hónapja, a kényszervágásokon kívül, igény szerint, helyi felvásárlásból a lakosság ellátására is vág sertéseket. Az itt vágott sertéseket a helyi üzletekben mérik ki, s így a megyében a legolcsóbban értékesítik a húst. A vágóhídon a lakosság is vághat, sertésenként 200 forintot s a hentes bérét kell térítenie. Kiállítás Békés. — A helyi galériában a napokban nyílt meg az „IMME” Ifjúsági Művelődési és Művészeti Egyesület által, az önkormányzat anyagi támogatásával rendezett kiállítás, mely április 15-éig várja a képzőművészetet kedvelőket. A tárlaton tizenketten, művészek és amatőrök mutatják be legújabb alkotásaikat. Szociális étkeztetés Bélmegyer. — A községben 0-an veszik igénybe a szociális keztctést, mely kihordásos idszerű, s főként az 5 ezer ^int alatti nyugdíjasok igény- t. Az önkormányzat támoga- ‘\ént a mindenkori étkezési nyersanyagnorma költségével támogatja a rászorulókat. Városvédők és városszépítők Békés.— A Békési Városvédő és Szépítő Egyesület szombaton tartotta éves rendes közgyűlését, melyen a a vezetőség beszámolt tavalyi munkájáról, ismertette az idei feladatokat, majd az ellenőrző bizottság tett jelentést az elmúlt év gazdálkodásáról. Üzemi étkeztetés vállalkozásban Bélmegyer. — Az önkormányzati kezelésben lévő konyha naponta mintegy 350 óvodásra, iskolásra és felnőttre főz. A konyhát az önkormányzat az ott dolgozóknak adta vállalkozásba azzal a feltétellel, hogy a községben — étterem híján — lássák el a közétkeztetés mellett a az éttermi jellegű feladatokat is. T ermészetgy ógyász Békés. — A városi művelődési központban ma este hat órakor Jankó György természet- gyógyász tart előadást, melyre a belépés díjtalan. A fotókat Kovács Erzsébet és Szekeres András készítették Békés határait jócskán túlnőtte a Pálfi házaspár családi vállalkozásában működő elekt- roszaküzlet. A tulajdonos. Pálfi Sándor pontosan tíz éve, megunva a tévéműs/crészséget, önálló vállalkozásba, szórakoztató elektronikai berendezések alkatrészeinek forgalmazásába kezdett. Néhány éve felesége is „betársult” az üzletbe, s napjainkra a kis bolt szerteágazó üzleti kapcsolatokkal, külkereskedelmi joggal rendelkezik, megbecsült és elismert üzleti partnerként keresik fel a vásárlók. • — A lánckereskedelem kiiktatásával, közvetlenül a német partnerektől kapjuk a legkülönfélébb alkatrészeket, melynek egy részét megyén kívülre, csomagküldő szolgálattal juttatjuk el a megrendelőkhöz. Németországban amilyen márkájú televíziót, rádiót, videót forgalmaznak, azokhoz azonnal, vagy nagyon rövid idő alatt mi is tudunk alkatrészeket biztosítani, így főként az ITT, a Grundig, a Toshiba, a Siemens, a Hitachi, a Fisher, a Sony, a Panasonic márkákat, mint a legismertebbeket Békésen a város önkormányzata a tavalyi kedvező tapasztalatok alapján, bizonyos feltételekhez kötve, azoknak, akik korábban is ott dolgoztak, három évre vállalkozásba adta a dánfo— kim rossz híd lenni ebben a szakmában azt mind átéltük, s ennél csak jobb lehet. Az elmúlt év nyarán azért akartak megverni, mert senki nem hitte el, hogy az ő néhány sertését már nem tudom megvenni. Soha nem látott mértékű túlkínálat volt. Most viszont már csak készpénzért lehet hízót vásárolni, s annyit kell fizetni érte, amennyit a termelő kér. Hónapokon át minden eladott húson veszteségünk volt. Novembertől januárig viszont bármennyi és bármilyen sertést vágtunk, kevésnek bizonyult. — Hol tartanak ma, hogyan látja helyzetüket? — Úgy gondolom, vevőkörömmel lehet dicsekednem. Béemlítem — magyarázza Pálfi Sándor. Megtudom még, hogy elég, ha a vevő a készülék típusát megmondja, katalógusból, számítógépes nyilvántartásból azonnal megmondják valamennyi alkatrészét, azt, hogy van-e raktáron, mennyi a készlet, mennyibe kerül egy-egy alkatrész, s mik a jellemző tulajdonságaik. A 3 ezer fajta alkatrészből aztán pillanatok alatt előkerül a kért apróság. Ha éppen nincs raktáron, akkor néki ifjúsági tábort. A feltételek között szerepel, hogy nem lehet veszteséges a vállalkozás, évente 200 ezer forintot letesznek az önkormányzat asztalára, a többletnyereségen a vállalkozásban késcsaba, Orosháza, Gyula, Békés, Mezőberény és a környező falvak iskoláinak jelentős részét mi látjuk el mindenféle tőkehússal. Ezenkívül saját bolthálózatunktól ez évben 60 millió forint forgalmat várunk. Legnagyobb gondunk a magas hitelállomány miatti kamatteher. Ezt teljes egészében nem tudjuk a vevőkre áthárítani. Ezért árulom a házamat, a kertemet, az egyik boltomat és a nélkülözhető technológiákat. — A piacok megszerzésében jelentős sikereket ért el. Mi ennek a titka? — Ha lenne valami nagy titka, azt megtartanám magamnak. Árban a legolcsóbbak, minőségben hány nap múlva mehet érte a megrendelő. Szóval egy kis üzlet így lehet nagy! — Némi gond a tajvani és a hongkongi, tömegcikkeknek számító készülékekkel van, ezek szinte azonosíthatatlanok. De ezek jellemzőit is megfejtjük, nálunk nincs lehetetlen — mondja az üzlet tulajdonosa, majd búcsúzáskor még megtoldja: ma a megyeszékhelyen új, elektronikai alkatrész-szak- üzletet nyit a Pálfi cég. résztvevők és az önkormányzat osztozik, miközben megtartják a tábor hagyományos jellegét, s az ezzel kapcsolatos elvárásokat teljesítik. De maradjunk a jelennél. A dánfoki ifjúsági tábor csaknem hat hónapig menekülttáborként üzemelt, ideiglenes lakói a Jugoszláviában dúló harcok elől menekültek el hazájukból, s mintegy háromszázötvenen itt leltek átmenetileg otthonra. A tábor lakóinak döntő többsége az elmúlt hetekben visszatért hazájába, míg kisebb részük az ország más menekülttáboraiba költözött át, s így kiürült az ifjúsági tábor, s nyomban megkezdődhetett a nyárra való felkészülés. Az elkövetkező néhány hét az átlagosnál mozgalmasabbnak ígérkezik, mert a közelmúlt hónapok nyomai igencsak megmaradtak a „házon”. Ezzel együtt jelentősebb átalakításokat, bővítéseket is végeznek: a 300 adagos főzőkonyha és az ezzel kapcsolatos vendéglátó egység kialakítása befejező szakaszához érkezett. Egyébként az Utazás ’92 kiállításon a tábor képviselői is részt vettek, s több jó üzletet is kötöttek a kétcsillagos, 50 személyes hotelrész, a faházak és a „körépület” hasznosítására. A Magyarországi Ifjúsági Szálláshelyek Szövetségén keresztül a diákturizmus és ifjúsági utaztatás fontos hazai láncszeme is a dánfoki ifjúsági tábor. a legjobbak között kell lenni. Ha este csöng a telefon, hogy hajnalban 200 kilogramm comb kell, akkor annak hajnalban ott kell lennie. — Közismert, megyénk húsigényét az állami vagy szövetkezeti húsipar önmagában képes kielégíteni, s egyre szaporodnak a különféle vállalkozások. Ez igen kemény verseny. Hogy érzi, mennyire szektorsemleges ez a verseny? — Sajnos egyelőre nekem is csak kérdéseim vannak efelől. Lehet, hogy csak véletlenül vagy az általam nem ismert jogos indokok miatt történt meg: a nyáron a húsakcióban pályázat révén lehetett részt venni. Az én pályázatomat elutasították. Amikor viszont kiderült, hogy ez az akció csak a vevőnek jó, a húsipar semmit sem nyer rajta, sokan visszaléptek, s ennek köszönhetően a pótkeretből az akció második felében kaptam 11 tonnát. — Híre van, sőt legendák keringenek arról, hogy az ön dolgozói mesés fizetést kapnak. — Nézőpont kérdése. Tény, hogy közel a dupláját keresik a szakma általam ismert átlagának. De az is tény, hogy legalább háA Szegedi Kis István Gimnáziumnak hetvennégy végzős tanulója van. Igazgató: Molnár Imre. IV. A osztály. Osztályfőnök: Rózsa Sándor. Tanulók: 1. Bitai Mariann, 2. Boda Piroska, 3. Cséke Mariann, 4. Fehér Szilvia, 5. Fekete Mariann, 6. Gulyás Katalin, 7. Hégely Anita, 8. Hégely Sándor, 9. Jakucs Anna, 10. Juhász Lajos, 11. Kendrella Andrea, 12. Kertész Mariann, 13. Németh Rita, 14. Nosza Lajos, 15. Pásztor Emese, 16. Piskorski Márk, 17. Pusztai János, 18. Sajti Márta, 19. Szabados Mónika, 20. Szabó Ágnes, 21. Szatmári Zsuzsanna, 22. Szász Magdolna, 23. Szász Szilvia, 24. Szűcs Krisztina, 25. Takács Enikő, 26. Tóth Mariann, 27. Varga Szilárd, 28. Verbai Zoltán, 29. Vi- dovenyecz Péter. IV. В osztály. Osztályfőnök: Jakucs Mátyásné. Tanulók: 1. Bárdi Attila, 2. Borgula Gyöngyvér, 3. Czira Mária, 4. Domokos Katalin, 5. Egri Katalin, 6. A helyi önkormányzat az elmúlt esztendőben összesen 16 millió 485 ezer forintot fordított segélyezésre. Az önkormányzat idei segélykerete hatmillió 934 ezer forint, melyből 3 millió 846 ezer forint a redszeres nevelési romszor annyit is dolgoznak. Akkor most ez sok vagy kevés? — Hogy érzi: változott az emberek megítélése önnel szemben, amióta vállalkozó? — Igen, jelentősen! Vagy sajnálnak, vagy irigykednek. Igen kevés a közömbösen vagy jóindulatúan ítélő ember. Naponta visz- szahallom, hogy tönkrementem, csődeljárás folyik ellenem. Ugyanakkor azt is gyakran hallom, hogy valutában millióim vannak a bankban. Egyik sem igaz, noha az utóbbit szívesen vállalnám. — Az elmúlt két évtizedben ön megbecsült téesz felsővezető volt, sofőr, titkárnő és megfelelően képzett szakgárda segítségével végezte munkáját. Most viszont egy személyben irányít egy 150 milliós vállalkozást, minden nyűgével. Beszerzi az alapanyagot, irányítja és ellenőrzi a vágást, a feldolgozást, szervezi a kereskedelmet, s mindezekkel együtt jogász, közgazdász, ha kell gépkocsivezető, s még sok minden egy személyben... — Nézze, ma Magyarországon minden vállalkozás jó az államnak, a társadalombiztosításnak és a bankoknak. Példaként monErdei Sándor, 7. Fábián Éva, 8. Gurcsó Ágnes, 9. Lanka Andrea, 10. Leszkó Ágnes, 11. Molnár Mónika, 12. Muza- mel Zsófia, 13. Perecz Sándor, 14. Rácz Mónika, 15. Salló Dorottya, 16. Such Pál, 17. Szabó Veronika, 18. Szappanos Edit, 19. Tyukodi János, 20. Uhrin Ildikó. IV. C osztály. Osztályfőnök: Palotás Ádámné. Tanulók: 1. Baji Mihály, 2. Balogh Katalin, 3. Balogh Tünde, 4. Dániel Éva, 5. Darányi Mónika, 6. Fábián Zsuzsanna, 7. Fekete Andrea, 8. Gajdács Edina, 9. Harangozó Krisztina, 10. Kosa Edit, 11. Lipcsei Viktória, 12. Marsi Enikő. 13. Matis Andrea, 14. Mohamed-Geili-Ahmed-Suad, 15. Molnár Margit, 16. Nagy Erika, 17. Nővé Ildikó, 18. Őri Bernadett, 19. Pataki Attila, 20. Sebestyén Éva, 21. Selmeczi Angéla, 22. Sütő Mariann, 23. Szilágyi István, 24. Vad Péter, 25. Zahorán Erzsébet. segély összege. Pillanatnyilag 630 igénylőt tartanak nyilván, mely időarányosan lényegesen több a tavalyinál, amikor is ösz- szesen 2442 esetben folyósítottak rendszeres nevelési segélyt. dóm, hogy mennyi pénzt visznek el tőlünk: ha a munkaadói oldalt és a vállalkozói oldal elvonásait összeadom, kiderül, hogy három forint eredményt kell termelnem ahhoz, hogy egy forintot megkaphassanak a dolgozóim. — Ön a városi képviselő-testület tagja, független jelöltként, párttámogatások nélkül került a testületbe. Hogy tud még itt is eleget tenni kötelességeinek? — Sajnos csak igen kis mértékben. A választások idején még csak épült a vágóhíd, nem is sejtettem akkor, hogy mekkora gond szakad a nyakamba. Mivel látom: a kettő együtt nem megy, ön az első, akivel közlöm, hogy végleges az elhatározásom: visszaadom megbízólevelemet. Ezen már korábban is gondolkodtam. Talán ez kisebb bűn, ha most visz- szalépek, mintha végigkíbicel- ném a még hátralévő éveket. — Nem arról van szó, eddig jól jött ez a tisztség, mint induló vállalkozónak? — Ne folytassa. Ön túlbecsüli képességeimet. Nem vagyok ekkora sakkozó. Bármi lesz is ennek a vállalkozásnak a vége, egy dolog biztos: én csak hitelt kaptam, senkitől semmi mást. A hitelt viszont nekem kell visszafizetnem. Számítógép is segít az üzletben Készülnek a nyárra Dánfokon Készül a zsírfogó Aki állja a pofonokat Pontosan egy esztendeje a sajtó, a rádió, a tévé hírül adta, hogy Békésen beindult egy magánvágóhíd, alig öt hónap alatt építették fel, s tették üzemképes állapotba. Azóta a húsipar igencsak nehéz helyzetbe került, ellentmondásos hírek érkeztek hozzánk erről a kis feldolgozóüzemről is. Ezért is kerestük fel az egyéves születésnapját ünneplő üzem tulajdonosát, Kugyelka János vállalkozót, hogy megtudjuk, mi igaz a szóbeszédből. Segélyezés Békésen
