Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-06 / 31. szám
1992. február 6., csütörtök AUTÓS MELLÉKLET iBékés megyei hírlap Tátra-érdekesség A tűzpiros MTX Biztonságos csővázon, hagyományos motorral épített új sportkocsit mutatott be a Meta- lex—Tátra cég. Külleme elegáns, kétüléses, beltere kényelmes, gyorsulása hét másodperc alatti, sebessége 246 km/óra és még növelhető! Nagy népszerűségnek örvendett a prágai autószalon látogatói előtt a hazai tervezésű és kivitelezésű kétüléses sportkocsi. Atyját, Vaclav Krált nemcsak a hazai versenyzők tisztelték ae- rodinamikus terveiért és a Meta- lex által kivitelezett spoilereiért, hanem a nemrég született autóért külföldi partnerei is. Az üvegszálas elemeket a Tátra 613-as csővázára építették. A négy és fél méteres kocsi ajtajai függőlegesen felfelé nyílnak, a beszállás kényelmes, a félgömbszerű szélvédőn szinte körbelát a vezető. Rövidre szabott elején a felnyitott lámpaburkolatok sem zavaróak, könnyedén kormányozható, a léghűtés ellenére csendes autó. A V8-as motort ráépítették az öt- sebességes váltóra és közvetlen hajtja a hátsó kerekeket. Motor- tértere a vezetőülések mögött nyílik hátra, de jól hozzáférhet szerelője minden fontosabb alkatrészhez. Az évtizedek alatt gyártott Tátra típusok berendezései működtetik az autó minden porcikáját, de a kívánságok szerint klimatizációs berendezéssel is ellátták ezt a sportautót és ha kéri a megrendelő, akkor bőrüléseket kap a fülkébe. A kis koprivnyicei gyár nem tud nagyobb szériát gyártani, csak száz ilyen kocsira tellik és azokat is csak megrendelésre gyártja. Szerencsére már a bemutatkozáson voltak igényesebb nézők, így máris van mit gyártani. Évekkel előre terveznek Peugeot 306 a 309 helyett Az 1993-as Genfi Autószalonra elkészül a Peugeot közép- kategóriás limuzinjának, a 309- esnek az utódja, és a hagyományos Peugeot „középnullás kódolási” hagyományához pasz- szintva, ezúttal a 306-os számot kapja majd. Az új modell először csak két- és háromajtós ferdehátú változatban gördül ki, majd hozzávetőleg egy évvel később lép piacra lépcsőshátú alakzattal. Az új fronthajtású Peugeot legérdekesebb sajátossága, hogy immáron nem a híres-nevezetes 205 alapjain készül, hanem az ősszel bemutatkozó új Citroen ZX-én. A Citroën ugyanis a PSA-csoport tagjaként a Peugeot legközelebbi rokonságához tartozik. A jelenlegi informátorok tudni vélik, hogy a 306-os elöl független felfüggesztést kap, hátul pedig csatolt hidat, a motorpaletta pedig négyhengeresekből áll, 1,1 litertől 1,9-ig, a PSA- csoport kínálatából. A csúcsmo- dellben 160 lovas négyszelepes ketyeg majd. Wartburg Toyota motorral Amikor 1988 végén — még a rendszerváltást megelőző adminisztráció idején — megszületett és közzé tétetett a döntés, s a Magyar Közlönyben nyilvánosságra hozott rendelet tartalmával az újságírók részletesen megismerkedhettek, meglehetősen nagy vihart kavart a kétütemű motorral szerelt, hivatásszerűen használt gépkocsik üzemeltetésével kapcsolatos határozat. A vita lényege természetesen nem az volt, hogy jogos-e a Barkasok, Trabantok (bár ebből alig-alig volt található az „érintett”, vagyis fuvarozással foglalkozó körben) és Wartburgok közforgalomból való kivonásának szándéka, sokkal inkább az, hogy hosszú, kétesztendős „türelmi időt” hirdettek erre a lépésre. Az illetékesek álláspontjukat —sikerrel—azzal védték, hogy ezek a gépkocsik sokak számára a megélhetést jelentik, ám két év alatt — a valóban hivatásszerű használat következtében — kikopnak, „nullára futnak”, tehát mindenképpen cserére (autó-, de legalábbis motorcserére) szorulnak, így a forgalomból való kivonás plusz megterhelést használóinak nem jelent. Az ellentábor ugyan nem elégedett meg ezzel a magyarázattal, mondván, hogy a halasztás újabb kétesztendei környezetkárosítást legalizál, ámde azt kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy a járműcserék támogatására nincs anyagi fedezet, de ha lenne sem lenne mire cserélni a kétütemű gépkocsikat. Nem szabad elfelejteni, 1988-ban még szó sem volt autóimport-liberalizációról, a szinte egyetlen „csereforrást” a Merkur szegényes, szocialista gyártmányokat jelentő „bázisa” jelentette. Éppen ezért, s hozzátéve azt, hogy a kétüteműeket használók nem jókedvükben, hanem kényszerből (jobb híján) vásárolták a Barkasokat, Wartburgokat. Végül is elcsitult a vita, megszülettek azok a vállalkozások, amelyek munkájukkal segítséget nyújthatnak a kétüteműek korszerűsítésében. Ezek egyike a Kereskedelmi és Lízing Kft. Tavaly júniusban nem kis hírveréssel nyilvánosságra hozták, hogy együttműködési szerződés született a kft. és a Posta Központi Járműtelepe között, kifejezetten azzal a céllal, hogy a Barkas gépkocsipark szükséges, egyre sürgetőbb selejtezése elodázható legyen. Egyszerűen azzal, hogy a kft. és dán partnere, valamint a Pannon Agrártudományi Egyetem szakember- gárdájának közreműködésével megtalálják azt a négyütemű motortípust, amelyet csekély módosítással környezetkímélőbbé tehető, „négyüteműsíthe- tő” a kétütemű járműpark. A Kereskedelmi és Lízing Kft. kiesett megrendeléseinek helyét ugyanis fényesen sikerült betölteni, hiszen az idézett rendelet komolyan érinti a magán- fuvarozókat, taxisokat, akik, mert nem vállalati, illetve költségvetési pénzekkel gazdálkodnak, mégiscsak gazdaságosnak minősítették ezt a beavatkozást. Annyira, hogy a kft.-nek van munkája bőséggel, a magán motorcsere-megrendelésekből újabban már Wartburgokba Toyota motorokat szerelnek — sikerrel! —к— Ausztria legnagyobb autógyűjteményéből Dél-Alsó-Ausztria Bécs és Graz közötti szakaszán, alig autózunk — akár „fentről”, akár Graz felől előjelző táblák mutatják az útirányt Aspang felé. A kijárati tábla után néhány kilométerre bejutunk Aspangba, abba az öreg városba, ahová 1030-ban lóháton jutottak el őseink és lóháton nyertek csatát a magyar seregek. Az A—2-es főutat elhagyva most nem lovasságunk tetteit keressük a városka központjában álló Fekete Sas házban, hanem a régmúlt idők lakkba öltözött öreg autóit. Ritka gyűjtemény. Azok, akik a Wehsel hegység romantikus kirándulásait imádják (1700 méter tengerszint feletti magasságban) és nem néznek szét Aspangban, észre sem veszik ezt a csodás múzeumot. A város főterén az ünnepnapokon fúvószenekar gondoskodik a kora délelőtti hangulatról, és természetes, hogy pont tízkor a Fekete Sas előtt fújják repertoárjukat. Ekkor nyit a múzeum gazdája, Kurt Dimbacher úr. Az már természetes, hogy a város notórius nézőit, barátait snapsszal kínálja a gazda, de ez csak vasárnap fordulhat elő. Belépés után mindenki kézifékkel közlekedik. Lelassít. Már a bejáratnál egy kivikszolt páros fogadja fényesen, lakkfrakkba öltözve, csodás „szemeikkel” szinte a múltba varázsolja a nézőt. Ez a két matuzsálem az első pár a régiségek közül, amelyek 1888 után gördültek ki a műhelycsarnok ajtaján. Most mindkettő a múltat őrzi a bejárat előtt. Melyik elegánsabb? Talán a Renault „Doktorwagen”. A teljesen zárt, fedett, kivilágított csarnokban mintegy 2500 négyzetméternyi területen 120 vagy már ennél is több, szépen rendbe hozott ritkaság található. Ezek az autók ha mesélni tudnának, históriákat árasztanának a látogatóknak és akár egy egész napos programra is elegendő lenne. Van itt páncélozott, nyitott, faküllős és sporttárcsás autótól kezdve még piros tűzoltóautó is. A háttérbe szorult sportszekció területén Forma 1-es és más „szivarok” is állnak, szinte indításra kész állapotban, mert itt minden autó üzemképes állapotban szerepel a nézők előtt. Megtalálható itt a legendás hírű Ford T mellett az első osztrák cégek futószalagjáról lefutott Steyerek egész családfája, az LKW 40, az 530-as, az Opel 1932-ből, a 100-as Cabriolet és a 220-as Stey er2260 köbcentiméteres, 55 lovas motorjával. Van itt mit nézni, de mindenről írni talán azért nem szabad, mert ezeket valóban meg kell nézni, meg kell állni előttük és a tiszteletadás mellett információt szerezni a matuzsálemekről. A bejárat után nézzük a sorokat, azokban néhányat. A két „kapus” közül a Vermorell Torpedót 1911-ben gyártották, kétliteres motorjának 19 lóereje röpítette az úton. Társát 1910- ben gyártotta a Renault cég és a kétezres motor helyett már csak 1200-asra gondoltak, de ennek csak 13 lóereje maradt. Szembetűnő sétánk során a nagyra sikerült Graf & Stift P8-as az egyszerű vonalvezetéssel, ragyogó fekete színével az elegánsak közé sorolható. Ebből a páncélozott autóból öszesen nyolc darabot gyártottak 1936-ban. Közülük kettőt tartanak nyilván — a többiről nincs tudomás —, az elsőt az USA Közlekedési Múzeumában, a másikat Aspangban. Súlya 3500 kilogramm (adója?), hatliteres motorja 120 lóerős. Csillogó lökhárítókkal, fényszórókkal áll a Mercedesek sorában egy 190 SL típusú sportkocsi. Ha egyedül állna, nem is lenne különleges, de erről a kocsiról tudni kell, hogy egy „hős” szerepet — sőt nem is egyet — játszott a „Rosemarie N” filmben, Suzie Wongot vitte randevúra és közvetlenül a felvételek után „esett örök fogságba”, Dimbacher úr tulajdonába. Egy piros Jaguár áll mellette MK— 2-es típus 3442-es motorral (210 LE), de ennek nincs akkora históriája, mint a háromcsillagosnak. Ritkaságnak számít — bár kissé a háttérben áll — a szivar alakú Jawa Aero 1936-ból. Bármelyik látogató elfogadná, mert mintha most hozták volna ki a festőműhelyből. Sokminden van még a kijáratig. Robogók, egyszerű kisautók, olyanok is, amelyek nemrég még futottak, de már beszorultak a múzeumba, robogók, háromkerekűek. Mielőtt azonban búcsút vennénk a kedves vendéglátóktól, álljunk meg egy szóra a Fiat 500-as Ballilánál és a mellette álló csodás színekben pompázó egyszerű kis muzeális értéknél, a Citroën C2-esnél. Hogy miért szerelték ajtajára a pótkereket? — Mert másutt nem jutott rá hely! Ki gondolt volna ennél jobbat 1922-ben, hetven évvel ezelőtt! Kép és szöveg: Zelman Ferenc A gyűjtemény két értékes darabja A motor minden gond nélkül beépíthető Fotó: PRIMPRESS Minibuszújdonság Nissan Vanette 1992 Nissan Vanette: átmenet a kisbusz és az áruszállító között GM-alkatrészekkel Saab 990 - az év végén A General Motorsszal kialakított többoldalú kooperáció első Saab modellje, a 990, az Opel Vectra alapjaira épül majd. A 900-ast leváltó 990-es 1992 végén kerül piacra, alkatrészeinek 25 százaléka származik majd a GM-tól. Eleinte kizárólag a Saab ismert négyhengerese szolgál majd erőforrásául, a GM-mel fejlesztés alatt álló közös V6-os motor két évvel később mutatkozik be. A mellékletet szerkesztette és összeállította: Szekeres András A Nissan Japánban már bemutatta népszerű Vanette kisbuszának legújabb változatát. Az európai piac számára Spanyolországban gyártandó hatüléses modell — ahogyan ko-, rábban is — hátsókerékhajtásos lesz, motorját a Sunnytól és a Primerától kapja. A csúcsmodellt, a kétliteres, tizenhat szelepes, 130 lovast, elektronikus vezérlésű szervokormánnyal is felszerelik, és az ugyancsak elektronikával szabályozható futómű szintén szériaszerelvénye lesz. A négykerékhajtást és -kormányzást felárért szerelik be.
