Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01-02 / 27. szám

о 1992. február 1-2., szombat-vasárnap HAZAI TŰKOR IBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Az induláshoz két forintom se volt” Szolgáltató vállalkozás Kaszaperen Olvasóink írják S.O.S. tiniknek is! * Amikor gondjainkkal egye­dül már nem tudunk megbirkóz­ni, másoknál keresünk segítsé­get. Ha nem is várhatjuk család­tagjainktól, barátainktól, hogy megoldják helyettünk problé­máinkat, sokat segíthet egy őszinte beszélgetés, egy-egy kedves, biztató szó. Ám nem mindenki talál megértő lelki társra, s csak telik, telik a pohár, míg ki nem csordul... Ilyen helyzetben az emberek többsége keresi azt a bizonyos szalmaszálat, amelyet megtalál­hat mondjuk a (66) 28-800-as telefonszámon. Aki még nem ismerné, ez a békéscsabai S. O. S. Lelkisegély-szolgálat este 7-től reggel 7-ig hívható száma, melyet az elmúlt évben 1600-an tárcsáztak fel. A segít­séget várók többsége — mint Szabóné dr. Kállai Klára, a há­rom éve működő ingyenes se­gélyszolgálat vezetője elmond­ta — az aktív korosztályból, a 20-44 évesek közül kerül ki. Bár a közhiedelem szerint a nők ér­zelmi élete intenzívebb, a telefo­nálók nagyobb hányada férfi, méghozzá a legtöbb esetben nem egyedülálló! Az utóbbi idő­ben fokozottan jelentkeznek a munkanélküliséggel, az elsze­gényedéssel kapcsolatos prob­lémák. Emelkedett azok száma is, akik öngyilkossági szándé­kukat jelentik be, szerencsére a legtöbben kétségbeesett tervü­ket nem váltják valóra. Megle­het, nem egy esetben épp a tele­fonvonal másik végén ülők be­szélik le őket erről... Sajnos, napjainkban egyre több fiatalt kerít hatalmába az alkohol, a kábítószer, sokuknak kell szembenézni megoldhatat­lannak látszó iskolai, munkahe­lyi, családi konfliktusokkal. Rá­juk külön is oda kíván figyelni az S. O. S., ezért február 3-ától Tini Segélyszolgálatot indít, melyet hétfőtől péntekig fél 5 és fél 7 között hívhatnak a már em­lített telefonszámon a fiatalok. A telefonnál hasonló korúak ül­nek, s biztos, hogy megértik, jó­tanácsokkal segítik őket nehéz helyzetükben. G.K. Mezőgazdasági kisgépszer­viz és gazdabolt — olvastam a hirdetőtábla szövegét Kaszaper főutcáján. A falusi viszonylat­ban merésznek tűnő, szolgáltató jellegű vállalkozás indítékain tűnődtem, miközben átgyalo- göltam a Mikszáth utcai kisköz bokáig érő sártengerén. Ezt követően Katona István tulajdo­nossal folytatott beszélgetésből kiderült: időben felismert és hosszú távot ígérő vállalkozás a gépjavítás. — Volt munkahelyem priva­tizálásakor választhattam: be- szállok-e tőkével. A saját vállal­kozás azonban vonzóbb volt — mondja Katona István. Autósze­relést terveztem, mert van egy kis műhelyem és ez a szakmám. Az asszonnyal mellékesként háztájizunk, ezért könnyítésül vettem egy mezőgazdasági kis­gépet, amelynek hamarosan ga­ranciális gondja lett. Elvittem szervizbe, de nem boldogultam. Megkerestem a forgalmazót, amelyből az új ötlet született: ezt kell csinálni! Szerződést kötöt­tem a HERMES-szel és a RO- BIX-szal. Megnézték a feltéte­leimet (műhely, szerszámok), majd elfogadtak partnernek. Lassan egy éve szervizelem és javítom a mezőgazdasági kisgé­peket. , — Mekkora befektetéssel in­dult a vállalkozás? — A szerszámaimon kívül a szó szoros értelmében még két forintom se volt. Az OTP-től százezer forint vállalkozásfej­lesztési kölcsönt kértünk, vala­mint a háztáji bevételre számí­tottunk. A kisgépszervizzel in­dítottunk, majd a vegyszeres tanfolyam elvégzése után a fele­ségem nyitott egy gazdaboltot. Ma már komplex gépeket is áru­lok, amelyeket én szervizelek. A kistelepülés hiányos inf­rastruktúrája miatt sokat uta­zom, ami nem olcsó. Ki merem jelenteni: ha telefonom lenne, az dupla árbevételt hozna a kony­hára.-—Kik keresik ezt a fajta szol­gáltatást? — Elsősorban a földművelés­sel foglalkozó vidéki emberek. A mezőgazdaság átalakulásával nő az igény, s eddig csak a me­gyeszékhelyen volt szervizelési lehetőség. Hoztak például egy olyan gépet, ami bejárta az or­szágot, miszerint javíthatatlan. Egy hétvégén rendbehoztam. Egy másik ügyfelem darabok­ban adott egy kisgépet és alig hitte, amikor működőképesen adtam vissza. A mezőgazdasági gépek javításának újra becsüle­tet kell szerezni. Személyemben ezt is vállalom. Hamarosan a nevem rákerül a hivatalos jótál­lási jegyekre, így bekerülök az országos hálózatba. — Ezek szerint ,,bejött" az üzlet? — Azért nem ilyen egyszerű, és rengeteg a buktató. Nem csak tőke, de fizetőképes kereslet is kell. Az állam jó néhány évre gondoskodott az ellenkezőjéről. Ahonnan jött volna a pénz, azoknak az embereknek nem fi­zettek. Magamnak is több tíz­ezer forintom van függőben uborka és sertés ügyben. Az or­szág nyugati részén és Budapes­ten nem akarják vagy nem tud­ják megérteni az elmaradott tér­ségek problémáját. „Nem for­galmazol öreg” — mondták a gyárban, de miből, ha nincs vevő? ígérik a fellendülést, de attól tartok, hogy addig sok kez­dő vállalkozó jelent csődöt. Pe­dig volna ám mit javítani! Átme­neti időszakot élünk, de optimis­ta ember vagyok és tovább „har­colok”. Halasi Mária A mezőgazdaság átalakulásával nő az igény a kisgépek szervizelésére. Ezt felismerve nyitotta meg javító és szolgáltató műhelyét Katona István Kaszaperen Fotó: Fazekas Ferenc Az önkormányzat feladata az igazságos elosztás Immár negyedik évébe lépett a rendszerváltás hazánkban. Az új életformát úgy fogadta minden demokratikusan gondolkodó állam­polgár, mint megmentöjét, mint megszabadítóját a kommunizmus­tól. A honpolgárok az új reformtól vártak megboldogulást, s teszik ezt napjainkban is, bár egyre reménytelenebből, mind kevesebb hittel. Egyre növekvő munkanélküliség s áremelkedés sújtja az embere­ket. E szomorú jelenségekhez nem lehet hozzászokni, különösen azok számára nem közömbös, akik a létminimum alatt élnek, sajnos belőlük van a legtöbb Magyarországon. De tévedés lenne azt hinni, hogy a jó sorsban élő emberek nem háborognak életszínvonaluk megtartásáért. Bizonyára nem kevés a számuk azoknak, kik a többre még többet szeretnének kicsikarni. S olykor nem vetik meg azt a segélyt sem, amely a szegény nagycsalá­dosokat illetné meg. Ok azok, akik igazuk érvényesítéséhez falakat is képesek döngetni. Szerintem a szegénység s a szerénység rokonságban vannak egymással, ezért a szegény szerénysége lévén leggyakrabban odébb áll, sorsába belenyugodva. Az önkormányzat feladata tehát komolyan mérlegelni a lakosság életkörülményeit, majd demokratikusan dönteni a segélyek elosztá­sában. Oláh Ferenc, Okány Ellenség vagy ellenfél? A rendszerváltás egyik legnagyobb eredménye a többpártrend­szer bevezetése. Ez az eredmény azonban könnyen átalakulhat nagyfokú eredménytelenséggé. A baj a pártokkal, ezen belül is a hi­vatásos politikusokkal van. Nyugaton a többpártrendszer azért ho­zott nagy eredményeket,'mert kihasználták a pozitív oldalát. Ez abból áll, hogy a politikusok elsősorban a szakmai kérdéseket helyezik előtérbe. A személyeskedés, ha egyáltalán előkerül, csak másodsorban szerepel. Persze, vannak különböző személyes indít­tatású botrányok Londonban, Párizsban és Bonnban is, de nem lehet általánosítani. Európa nyugati részén kevés, teljesen személyeske­désből élő, diktatúrára törő politikust láthatunk kulcsfontosságú mi­nisztériumok élén vagy akár egy kisváros polgármesteri székében. A magyar politikusoknak is be kell látniuk, hogy a többpártrendszer nem gyűlölködést jelent, hanem egy lehetőséget csoportok, pártok alakítására. Ennek ellenére minisztereink, képviselőink mégsem eszerint cse­lekednek. A magyar recept a következő: aki nem egy pártban van velem, az ellenség! Hogy is van ez? Ellenség vagy ellenfél? Nem mindegy! Igen ám, de az igen tisztelt képviselő úr egy fontos vitában előszeretettel feszegette ellenfele előéletét. Mondanom sem kell, hogy a másik sem hagyta magát, így a vita egy személyeskedő botrányba torkollott, hátráltatva ezzel a törvényalkotó munkát. Már soha nem érjük azt el, hogy egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő egymás véleményét bírálja, és ne azon vitatkozzanak, melyikük volt őrsvezető? Persze vannak különleges ügyek, ahol nem lehet elkerülni a személyeskedést. De mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt. Ennek az országnak minőségi és nem személyeskedő politizálásra van szüksége! Susánszki Imre, Gyula A „kancsukai hírek” szerint följelentették a falu bikáját, mert orvul rátámadt a görmicei insze- minátorra, megsebesítve azt és az egész spermakészletét meg­semmisítette. Az Állatvédő Egyesület előtt tettét azzal indo­kolta, hogy feldühítette őt és önérzetét sértette a helyi tehe­nészet főbejáratára kitűzött pi­ros lepedő és a rajta lévő fölirat: Tudtunk nélkül tejbe estünk! A „Blab-bla” (СССР) hír- ügynökség jelentése szerint Tarhonya Tarhonyovics Tarho- nyov kéményseprőt — aki arról volt nevezetes a városban, hogy egyedül 6 fogta alsó madárfo­gással a saját keféjét —- halálra gázolta a 13-as villamos. Azóta állandó fejtörést okoz a városka lakóinak, hogy mit keresett a villamos a tetőn. *** Tudósítónk tájékoztatása szerint a helyi Cipész ISz. (Meci) most már teljes kapaci­tással ráállt a ballábas cipők ké­szítésére, tekintettel a mai gaz­dasági helyzetre, hiszen egyre többen kelnek ballábbal. Eltö­kélt szándékuk, hogy a közeljö­vőben elkezdik a kétballábas cipők gyártását is „csámpa” márkanévvel. Marcsó István, Medgyesegyháza Ötperces krimi Találkozás a gyilkossal — Az 511-esbe lazac, tartár és egy palack pezsgő! — Enrico felszolgált, és indult visszafelé a folyosón. Huszonkilenc éves volt és a Grand Hotelben dolgozott szobapincérként az ötödik emeleten. Új vendég jött vele szemben. A boy vitte a csomagjait. Enrico oldalt lépett. Gyakorlott szem­mel méregette: zsugori-e vagy ad majd borrava­lót? A szívverése is elállt, amikor a vendég elha­ladt előtte. Szürke téli felöltő, testes alak. Ez az arc felejthetetlen! A kicsi szem, és a kopasz fejbőrön ott a sebhely. Mihelyt a vendég és a boy a saroknál eltűnt, Enrico a falnak támaszkodott. Emlékezetében egy kép rajzolódott ki, amelyet négy év óta próbál elfelejteni: Palermo, kora délután. Enrico Ilonát várja, a nővérét. Most kilép az üzletből, átellenben a másik oldalon, de megáll, és locsog főnökével, Signore Ponentével. Ekkor két férfi halad el mellettük. Egy autó megáll és Enrico meglátja akopasz homlokút, aki a kocsi ablakából kihajolva automata fegyver­ből tüzel. Záporoznak a golyók. A két férfit szitává lőtték. Ilona Ponente lábánál hever, golyóval a mellében. Meghalt. A gyilkos elmenekült. A nyo­mozás — Enrico részletes személyleírása ellenére — eredménytelen. * A neve Ármin Telfs. Német, de a lakcíme Bécs. Holnaputánig marad. Enrico óvatos volt. Feltűnés nélkül kíváncsiskodott. Változatlanul barátságos maradt. Nemrég vitte be Telfsnek a reggelit az 546-os szobába. Most is kopogtatott. Semmi válasz. Saját kul­csával nyitotta ki az ajtót. — A reggelit hoztam, uram! — De Telfs nem volt ott. A minibáron öt üres palackocska állt. Whisky. A minibárban mindenféle ital volt, Telfs azonban csak Scotch-ot ivott. Enrico lerámolt, és feltöltötte a bárszekrényt. Értesítse a rendőrséget? Nem! Az elégtétel egy szicíliainak évszázadok óta személyes ügye. Enri­co tenyerében tartotta a whiskys üvegecskét. Ne­hezen tudta a kupakot úgy kinyitni és visszazámi, hogy a nyomok ne árulkodjanak. Paolo azt állítot­ta, hogy a méreg íztelen, de hatásos. Enrico lassan lépkedett. Az 546-os a folyosó végén volt, a lépcsőkanyarulat mögött. E pillanat­ban kinyílt az ajtó, és egy férfi lépett ki a szobából. Nem Telfs, hanem... Enrico még soha nem látta. A férfi lerohant a lépcsőn. Szóval Telfs a szobában van! Kár! Akkor majd máskor! Amikor Enrico odaért, látta, hogy az ajtó résnyire nyitva áll. Megállt. Nincs semmi zaj. Bekopogott. Semmi. Megtolta az ajtót, és belé­pett. A fürdőszobába keskeny átjáró vezetett, a beépített szekrény ajtaja is nyitva volt, ezért elő­ször csak a lábát pillantotta meg. Telfs az ágy előtt feküdt, hason, zakó nélkül. A vérfolt a gellérja alatt egyre növekedett. Egy keskeny pengével nyakon szúrták. Már halott volt. Enrico a hulla mellé térdelt, kezében a kis üveg­gel. Bandaháború. Egy gyilkos leszámolt a másik­kal. Telfs kinyújtott karja alatt kesztyű hevert. A gyilkosé talán? Enrico kis légmozgást érzett. Igen, a gyilkosnak hiányzott a kesztyű — visszajött. Kemény ütést érzett a tarkóján... * Nicole Ebner, a szobaasszony huszonnégy éves csinos és határozott teremtés. De most reszketett, és nem mert a halottra nézni. Felvette a telefont. — Igazgató úr, Ebner beszél. Az 546-osban vagyok. A vendég... halott. Leszúrták, gondolom. Enrico Cortese, a szobapincér talált rá, azonban valószínűleg elájult... Nem, nem nyúltam semmi­hez. Csak Enrico egy kis pálinkásüveget tartott a kezében, mert bizonyára rosszullét környékezte, az italt a szájába töltöttem, hátha felébred tőle... // Ok is segítettek... Ezúton köszönjük meg a Békéscsabán, január 18-án, a Fiume Szállóban megrendezett jótékonysági bál sajtóban megjelent mélta­tását. Úgy gondoljuk, az eddig felsoroltakon kívül meg kell köszön­nünk fővédnökünk, dr. Futaki Géza országgyűlési képviselő, vala­mint a védnökök: dr. Szentkereszty András, a békéscsabai Réthy Pál Kórház orvos-igazgatója, dr. Ferdinandy Kond főorvos, címzetes egyetemi docens és Táborszky László evangélikus esperes segítsé­gét. Munkájuk nagymértékben hozzájárult a bál sikeréhez, valamint az alapítvány célkitűzéseinek megvalósításához. Az „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” alapítvány kuratóriuma Személyijövedelemadó- nvilvántartáshoz személyi szám használata kötelező! Tisztelt adózó állampolgár! Tisztelt adatszolgáltató! Ezúton szeretnénk felhívni figyelmüket a törvények előírásaira, amelyek a személyi szám használatát írják elő. [Az 1991. évi LXXXVII. tv. 7. §. (2) bekezdés és az 1991. évi LXXXV. tv. 5. §.] Az állampolgárnak az adóhatóság, a kifizető (munkáltató) részére a személyi számot kötelező megadni. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Békés Megyei Igazgatósága

Next

/
Oldalképek
Tartalom