Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01-02 / 27. szám

1992. február 1-2., szombat-vasárnap 0 »S MEGYEI HÍRLAP­A HÉT TÉMÁJA „Gyönyörű, napsütéses, meleg őszi nap volt, déli 11 óra. Egyszerre fé­lelmetesen felsikoltanak a szirénák, légiveszélyt jeleznek. Mindenki me­nekül, de nem messze futhat! Hamarosan megjelennek a halált hozó gép­madarak, s morajlásuk az erzsébethelyi kerület felöl mély dübörgéssel rázkódtatta meg a várost. Néhány pillanat múlva por- és füstfelhő borította az állomást és környékét. Ismét és ismét dübörgés...” így írja le dr. Tibori János Békéscsaba történetében (A Körös-kultúra idejétől a felszabadulásig, 1960) a második világháború egyik legször­nyűbb napját; azt az őszi napot, amely a városi halotti anyakönyv tanúsá­ga szerint 96 halálos áldozatot követelt (a városban 52, Erzsébethelyen 44 halottat); azt a tragikus napot, amikor 150 súlyos sebesültet szállítottak a kórházba. Akkor, 1944. szeptember 21-én bombatámadás érte Békéscsa­bát, a Vasúti Szállodánál és a MÁV lakóépületeknél volt a legsúlyosabb a pusztítás, a temetősori épületszárny az óvóhely fölött omlott öszsze. Nem tudom, készült-e valamiféle összehasonlítás a magyar városok háborús veszteségeiről, az elesett katonák és a polgári áldozatok számá­ról, a lerombolt épületekben és otthonokban okozott kárról, az utcák, kertek helyén tátongó bombatölcsérekről. Vajon Békéscsaba a leginkább sújtott városok közé tartozott-e hazánkban? Vagy viszonylag könnyeb­ben — elnézést a tiszteletlen kifejezésért — megúszta a háborút? Biztosan hasznos minden pontos adat, dokumentum, ma már történel­mi tény, ám a háború emberi oldalát nézve nem lenne sok értelme a kimu­tatásnak. Hiszen az embernek az a legnagyobb csapás, ha hozzátartozóit ragadja el a háború, a halál. Az édesanyának, ha a fiát, a feleségnek, ha a férjét, a fiatal aszszonynak, ha kedvesét veszíti el örökre. Emlékmű az áldozatoknak Varga Géza alkotása az ember kiszolgáltatottságát jelképezi A város nyúljon a zsebébe? - Lenin helyére kerül Ön melyiket választaná? — 1989 nyarán 28 társadalmi szervezet, politikai párt és öt személy kezdeményezésére megalakult a Megérdemelt nyugalom alapítvány, amely célkitű­zései között megfogalmazta az anyagi alapok meg­teremtését, a hely kijelölését, az alkotó művész kiválasztását, a megrendelést, az avatást és a város­ban felkutatott második világháborús áldozatok sír­helyének gondozását — emlékeztet Molnár György alpolgármester a kezdetre. — Ezt követően létrejött be, Varga Géza hármat, Tóth Valéria kettőt, Mlado- nyiczky Béla egyet. Tavaly októberben volt az első szakmai vélemé­nyezés a Munkácsy Mihály Múzeumban. Miután a bírálóbizottság alaposan átnézte a munkákat, arra az álláspontra jutott, hogy „a szerzők pályaterveikben nem oldották meg teljesen a feladatot, a munkák nem voltak eléggé kidolgozva, de terveik, elgondolásaik továbbfejlesztésre érdemesek”. Mladonyiczky Béla müve azt sugallja: az élet folytatódik az alapítvány közgyűlése, amely héttagú intézőbi­zottságot választott. Az önkormányzati választások után a város is delegált egy személyt a kuratóriumba, én képviselem a várost és egyben az intézőbizottság elnöke vagyok. A közgyűlés a múlt év közepén foglalkozott a második világháborús emlékmű létrehozásának részleteivel. Ekkor döntöttek a helyszínről, továbbá arról, hogy pályázatot kell kiírni. A kiírást és az elbírálást a Képző- és Iparművészeti Lektorátus vállalta. Abban állapodtak meg, hogy a pályaműve­ket először szakbizottság bírálja el, majd a megvaló­sításra javasolt terveket a városban kiállítják, bemu­tatják a nagyközönségnek, és a végső döntést az alapítvány a közvélemény bevonása után hozza meg. Molnár György alpolgármester elmondja, hogy tavaly júliusban volt a kiírás, és a közgyűlés döntése értelmében négy meghívott művész került be a pályázatba: Mladonyiczky Béla és Varga Géza békéscsabai, Tóth Valéria szegedi és Szervátiusz Tibor budapesti szobrászművész. Szervátiusz Tibor sajnos hamarosan visszalépett. A három művész összesen hat pályaművet adott Részletek a szakvéleményekből: „Varga Géza három darab 1:5 léptékű tervet mutatott be, ame­lyeknek gondolatisága, újszerű tartalmi megközelí­tése érdekes, az emlékművek architekturális része túlméretezett, elnyomja a lényeget ábrázoló figurá­lis motívumot. A három terv közül a spirál motívu- mú körplasztika alkalmas továbbfejlesztésre, a kis­méretű figurák felnagyításával, az alsó és felső plasztikai részek természetesebb összehangolásá­val, a környezetrendezési terv figyelembevételé­vel...” Varga Géza benyújtott egyébként egy olyan tervet is, amely a Lenin-falat „hasznosította” volna, s amennyiben arra esik a választás, talán a falat nem kellett volna elbontani. Tóth Valéria két darab 1:5 léptékű tervvel szere­pelt. „Az elgondolkodó, felülnézetre komponált nő kisplasztikaként hatásos, szép, de felnagyítása má­sodik világháborús emlékműnek nem javasolha­tó...” Érdekes, hogy a művésznő nem a szakbizottság által javasolt munkát dolgozta tovább, kitartott ere­deti alakjánál, és a másik művéből idehozta a női figurához a kettészakítottságot, a pusztulást érzékel­tető kőtáblát. „Mladonyiczky Béla 1:10 léptékű pályaterve ar­tisztikus, de gondolatisága egyértelműbb a pályázati műleírásban, mint maga a plasztika. A két szikla­tömb között kinövő száraz fa az életet kívánja szim­bolizálni, a bronzanyagú famotívum kimunkálatlan- sága miau az eredeti koncepció nem tud kellőképp érvényesülni, önálló plasztikává válik.” — A hat pályamű közül tehát hármat javasolt a szakértői testület továbbgondolásra, mind a három művésztől egy-egy alkotást. Január 21-én ismét vé­leményezett a bizottság, és most már mindhárom művet alkalmasnak ítélte a megvalósításra, az elvá­rásoknak, a célkitűzéseknek és a hely követelmény­einek megfelelően — mondja Molnár György. — Milyen feltételnek kellett megfelelni, és milyen helyszínt kellett szem előtt tartani az alkotóknak? — Nagy viták voltak a helyszínről, felmerült a Szabadság tér, a Felszabadulás tér, a Petőfi liget, és voltak más javaslatok is. Végül a kuratórium köz­gyűlése szavazással a Szabadság tér, az egykori Lenin-szobor helye mellett döntött. Nyilvánvaló, hogy helyre szabott emlékművet kért a kuratórium, tehát egy olyan kegyeleti hely megvalósítását, ame­ly közérthető jelrendszerű, és hatásával, hangulatá­val az ügyhöz méltó. Amely a második világháború­ban értelmetlenül elpusztult békéscsabai áldozatok emlékhelyeként, kegyeleti helyeként funkcionálhat. A hely és a tartalom mellett további feltétel volt a névfeliratokra tett javaslat a művészektől, ami akár az avatás után is megvalósítható és független a szöveg mennyiségétől. Hiszen Békéscsaba esetében elég sok időbe telik az, amíg minden név odakerül­het. Ma még a nevek száma is ismeretlen, az össze­gyűjtése rengeteg kutató és szervező munkát igé­nyei. Azért döntött mégis a nevek mellett a kurató­rium, mert tapasztalatunk és a hozzánk érkező véle­mények szerint az emberek jobban kötődnek akkor, ha név szerint jelen­nek meg az áldozatok. Varga Géza spirálszerű alkotását nézve a végtelen út, az ismétlődő történelem, a vihar, a háború forga­taga jut eszembe, az összehúzódó, görnyedő alakok kiszolgáltatottsága szembetűnő. Tóth Valéria nőalakja a túlélő szenvedését, a gyászt ábrázol­ja. A kettéhasított kőtábla a nő előtt becsapódásra vagy lövészárokra emlékeztet. Mladonyiczky Béla al­kotásában az életet jelképező fa a két széthasadt szikla között azt sugallja: a háborúnak vége, az élet megy to­vább, ez a világ rendje. A három szobor makettjét január 25-étól február 16-áig, három héten keresztül a Munkácsy Mihály Mú­zeum előterében tekintheti meg és véleményezheti a közönség. A bé­késcsabai polgárok bevonása a szo- borválasztásba nyilván nem csak divatos, demokratikus játék, hanem több annál. A kuratórium tagjai azt szeretnék, ha a város magáénak érez- né, elfogadná a Lenin helyére kerülő emlékművet, ha lelkileg azonosulni tudna vele. Jó lenne olyan szobrot állítani, amely nem idegen tőlünk, és amelyet nem kell az idő múlásával ledönteni, lecserélni... Remélhető­leg sokan ellátogatnak a múzeumba és ott beírják vé­leményüket a vendégkönyvbe, hogy szerintük me­lyik szobor emlékeztesse városunkat a második vi­lágháborús áldozatokra. A végső döntést a szakmai bizottság — a közönség és a kuratórium véleményét összegezve — február második felében hozza meg. — Engem sokszor elkeserít az a közömbösség, ami ma jellemzi az embereket — folytatja az alpol­gármester az emlékmű előtörténetét. — Meg kell hogy mondjam, még ezzel az üggyel kapcsolatban is. Többszöri felhívásunk ellenére még a tavaly előtti összeg szerepel az egyszámlánkon, 726 228 forint, és ebből 500 ezret a város adott, a többi szervezet 1 -2 ezer forintot, a legtöbbet, 20 ezret a Thermál Invest fizette be. A megvalósítás másfél millióba kerül. — Szegények az emberek, nem tudnak anyagi áldozatot vállalni, még ha kötődnek is az ügyhöz. — Néhányan azok közül, akik magukénak érzik ezt az ügyet, bejöttek személyesen a felhívásunkra, elmondták a véleményüket, hogy például fel kell tüntetni a neveket, egyébként teljes közömbösség övezi az emlékmű ügyét... (A Megérdemelt nyugalom alapítvány egyszám­lájának a száma: OKHB 260-97510-7203.) — Mikortól áll az új, a „győztes” szobor a városközpontban, és mi lesz a másik kettő sorsa? — Eredeti terveinkhez képest körülbelül féléves csúszásban vagyunk, úgy gondolom, ősszel tarthat­juk meg a szoboravatót. Az. ünnepségre neves sze­mélyiséget szeretnénk meghívni, Antall Józsefre és Für Lajosra gondoltunk. Hogy mi lesz a másik két szoborral? Talán megmarad a terv szintjén, talán valahol majd felállítják. Niedzielsky Katalin Tóth Valéria nőalakja a túlélők szenvedéseinek állít emléket Fotó: Nagy Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom