Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám

HUMOR 1992. február 27., csütörtök Róka, a ravasz A róka rettentően unta már a vele kapcsolatban elterjedt pletyká­kat, azt ugyanis, hogy mindenki ravasz gazembernek tartja. Az előítéletekkel szemben úgy általában is előítéletei voltak. Náluk ez az asszony reszortja, ő tartotta kegyetlennek a farkast, dölyfösnek az oroszlánt, gyávának a nyulat és tyúkeszünek a tyúkot. A róka ezzel természetesen nem értett egyet, de azért elnézte neki, hiszen egy dolog amit másokról gondolunk, s egy másik, hogy ők miként vélekednek rólunk... Szóval a hamis róka elhatároztai, ha törik, ha szakad, megváltoz­tatja a róla kialakult hamis képet. Úgy gondolta: körbejárja az egész állatvilágot, s kollégáit egyenként meggyőzi mindennek az ellenke­zőjéről. Felesége megpróbálta ugyan lebeszélni, mondván, ez bor­zasztóan nagy strapa, meg mindenfelé sok a vadász, ő pedig nehezen bírja az egyedüllétet, ám a róka hajthatatlan maradt. Eltökélte: minden áldozatra hajlandó lesz a jó hírért. Legelőször a kegyetlen farkast akarta megkeresni, ám amikor fölhívta, jól ismert, vérszomjas hangját csak az üzenetrögzítő mag­nószalagjáról hallhatta: ,.Kiveszőfélben vagyok, ezért pillanatnyi­lag véglegesen nem tartózkodom itthon. Rövidesen egy sípjelet hallasz, ezután egy percig beszélhetsz!" Csakhogy a dörzsölt róka ahelyett, hogy illendően megrendült volna, azt gondolta: dehogyis fecsérli ő hiába az idejét a farkas fekete dobozára. Aki nincs, az ugyebár már nem is lehet előítélettel. És rohant tovább az állatok királyához. Az oroszlán a Noéról elnevezett rezeverátumban dölyfösködött, a jó emberek a rossz emberek elől oda menekítették. Unottan hallgatta a róka fecsegését, közben a farkával hesegette a legyeket. Később kifejtette, hogy ő itt ugyan kissé elszigetelten él, ám a rádióból meg a televízióból úgy értesült, hogy manapság az ügyeskedőké a világ, és nem érti a ravaszdit, amiért zavarja, hogy ravaszdi. A nyúlhoz vitt ezután a róka útja. Am a nyuszi, úgy látszik, bedőlt a sok mendemondának, mert idejekorán kereket oldott, lévén a való­ságban is pont olyan gyáva, akár a mesében. Mivel megalkuvó is egyben, hátrahagyott egy nyilatkozatot, melyben reszkető kézzel kijelenti: neki semmi követelése a rókával szemben, és csak a manapság feltétlenül szükséges mértékben tartja őt ravasznak, ezért azonban még föl is néz rá, sőt a gyermekeit ilyen szellemben fogja nevelni. A nyilatkozatot a simlis róka a kalapja mellé tűzte, így indult a baromfiudvarba. Nos, a tyúkólat is üresen találta, tyúkeszíi gazdája külföldön vállalt állást, minthogy egy szépségversenyről szóló fény­képes riportból arra következtetett: ismét emelkedett a pipihús világpiaci ára. Mire hősünk hazaért, már jól benn jártak a délutánban. Egy levelet talált az asztalon, melyben az állt, hogy rendes körülmények között hűséges neje ezúttal megszökött egy másik rókával. Otthagyta a mosogatnivalót és a telefonszámlát, viszont az autót, a grillsütőt, a betétkönyvet, a briliánsokat, szeretett férje életbiztosítását meg a gyerekeket magával vitte, a tartásdíjért pedig bírósághoz fordul. — Ravasz! — csettintett elismerően a róka, és egyszeresük azon kapta magát, hogy már neki is előítéletei vannak. Münz András Remény —Maga a férjem új titkárnő­je? —Igen. — Remélem, nem olyan rá­menős, mint az elődje volt. —Ki volt az elődöm? —Én. Fenyegetés A kis Ildikó figyelmezteti a mamáját: — Ha nem adsz pénzt fagy­laltra, akkor ahogy beszállunk az autóbuszba, nagymamának foglak szólítani. Barátnők —Eljegyeztem magam. — Kivel? — kérdi a barátnő­je■ — Egy röntgenspecialistá­val. — Végre egy ember, aki lát benned valamit. Hajón Két skót közös kabinban uta­zik Amerikába. Az első este McPherson lemegy a kabinba és csodálkozva látja, hogy McNabb női hálóingben, csip­kés fejkötőben üldögél az ágy szélén. — Megbolondultál? Miféle maskara ez? — Ez nem maskara, hanem elővigyázatosság. Tudhatnád, hogy hajókatasztrófa esetén először mindig a nőket mentik meg. Tenyérjós A jósnő elgondolkozva néze­geti ügyfele tenyerét, aztán ré­mülten így szól: — Uram, nem akarom meg­ijeszteni, de önnel borzasztó dolgok történnek majd: leszúr­ják, megperzselik, darabokra vágják, kisütik... — Várjon egy pillanatra! — szakítja félbe a kuncsaft. — Előbb leveszem a disznóbőr kesztyűmet... Lassúság — Egyszer azért támadt zű­röm a rendőrséggel, mert túl lassan vezettem az autót. —Hogyan lehetséges ez? —A tulajdonos biciklin utol­ért! A rendelőben — Asszonyom, ezekből a tablettákból vegyen be naponta háromszor két-két szemet és egy évig nem szabad zongoráz­nia. Amikor a páciens elment, az asszisztensnő csodálkozva kér­dezte: —Mi köze a zongorázásnak a betegséghez? —Semmi, de a nő pont a felet­tem levő lakásban lakik. Rablótámadás Sötét utca. A támadó megállít egy férfit: —Ide a pénztárcáját! —Nincs pénztárcám! —A pénzét! —Nincs pénzem. —Az óráját! —Nincs órám. Szegény szál­lítómunkás vagyok. — Akkor legalább vigyen haza a hátán. Tévedés — Mi a legnagyobb tévedés egy főnök életében? —Ha felesé gül veszi a titkár­nőjét, és azt hiszi, hogy utána is diktálhat neki. „Okos” skót A skót beállít az órásmester­hez és megkéri, hogy. javítsa meg a falióráját. Amikor a mes­ter kibontja a csomagot, csak egy ingát talál benne. —Hol az óra? — Az óra tökéletes rendben van, csak ez az inga áll... Jószemü kisfiú Egy kisfiú érdeklődve nézi, hogy az anyukája tejben áztatott uborkaszeletekkel rakja tele az arcát és kíváncsian kérdi: mit csinálsz? — Ettől szebb leszek, kicsi­kém! — magyarázza meg a mamája. A kisfiú izgatottan kitart a mama oldala mellett, míg az — egy negyed óra után — leveszi arcáról a különös pakolást. A kisfiú ekkor csalódottan felkiált: — Anyu! Nem sikerült a va­rázslat! Arcmemória Az együtt töltött éjszaka után a fiú megkérdi a lányt: —Légy őszinte! Én voltam az első férfi az életedben? — Lehetséges! — réved el a leány. — Bár amikor bemutat­tak, olyan ismerősnek látszottál. Párbeszéd — Karatézni tanulok, hogy védekezni tudjak, ha megtámad­nak, és máris ott tartok, hogy puszta kézzel szét tudok törni egy téglát. — Na jó! De mikor fog téged egy tégla megtámadni? Érthető! — Négyhetes fokhagymakú­rát csináltam. — És most hogy érzed ma­gad? —Nagyon magányosan. Éji kaland — Hazavihetem a kocsimon, kisasszony? —Nem bánom. Hol lakik? Fecsegések Zwack Péter már bort is ter­mel. Ha ez is úgy bejön neki, mint a diplomácia... ¥ Magyarországot beválasztot­ták a Biztonsági Tanács tagjai közé. Milyen jól mutatna Für Lajos az ENSZ-haderők élén. * Egyesek szerint még nincs lezárva az Expo-ügy. Csak ha már Demszky le lesz zárva. * Közös német—francia had­test alakul. Simán kenterbe ver­né egy közös magyar—román hadtest. Antall József miniszterelnök Egerbe látogatott. Bezzeg a Szépasszony-völgyébe nem vit­ték el... * Gödöllő lehetne a magyar Versailles. Fót meg Trianon? * Egyelőre nem hozzák haza vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr hamvait. És két­kedőre? * Faforgácslapcsavar, pozidriv kereszthoronnyal, gépi behajtó­beggyel kapható. Itt van már a Kánaán! * Tölgyessy szerint nem sza­bad beszorulni a „liberális rész­be”. Isten ments, vannak más rések is! * Most kevesebb a sertés. Disz­nó ellenben van elég. * Kónya: Ugyanazt, de határo­zottabban. Van egy érzésünk: határozottan ugyanaz, mint évekkel ezelőtt. *■ Több mint tízezeréves szikla­rajzokat találtak Franciaország­ban. A rajzok alatt egy magyar felirat is volt: Vegyen Fogyit!

Next

/
Oldalképek
Tartalom