Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám

1992. február 27., csütörtök * BŰNÜGYEK ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Névnapján dugták dutyiba Kétszer rántották a kötelet Hogyan akasztottak Magyarországon? Amikor még létezett halál- büntetés, sokakban felmerült a kérdés: hogyan hajthatják vég­re? A legképtelenebb találgatá­sok kaptak szárnyra. Egyesek tudni vélték, hogy — akár a wes- temfilmekben — kirúgták a szé­ket a halálraítélt alól. Mások úgy hallották, a halál után az ítélet- végrehajtót sem kerülte el vég­zete, ám mivel parancsot teljesí­tett, megkegyelmeztek neki. Nos, a fentiekből egy szó sem igaz. Az tény, hogy hazánkban há­rom hóhér látta el e nem éppen irigylésre méltó feladatot. A Bogár nevet mindenki ismerte, ám azt csak kevesen tudták, hogy halála után egy bévés szá­zados vette át a „hivatalát”. Tőle Totyika örökölte a kötelet. Mi­vel ő is elhunyt, már semmi aka­dálya annak, hogy nyilvános­ságra hozzuk: valójában hogyan is történt egy akasztás. Először az elítélt tudta meg, mi vár rá s melyik hajnalon. Az utolsó szó jogán elmondhatta, mit kíván enni-inni, s ha nem kért mondjuk ráklevest rántott medvetalppal, óhaját teljesítet­ték. A siralomházba, ahol utolsó — valószínűleg álmatlan — éj­szakáját töltötte, még az őrök kí­sérték. Hajnalban felkeltették, kezére, lábára bilincs került. Úgy indult a kivégzőterembe, amelynek végében már ott várta a koporsó. A teremben bitók szomszédságában csak az ítélet- végrehajtó és két segédje állt, az első- és másodfokú bíróság tag­jai, az ügyész, a védő és a két igazságügyi orvos társaságá­ban. Az elítéltet az asztal elé vezették, ahol a másodfokú bí­róság elnöke ismertette a ke­gyelmi kérvény elutasítását. Ezután megkérdezték, az utolsó szó jogán kíván-e még valamit mondani. A rendőrgyilkos, Soós Lajos pusztán ennyit mondott: viszontlátásra, uraim! A bíró utasítására a hóhér átvette az őröktől az elítéltet és a bitófához vezette. A hatalmas fagerenda tetejéről egy erős vaskampóba rögzített rövid szárú hurok ló­gott lefelé. A bitó alján a földtől mintegy ötven centiméterre egy csiga himbálódzott. A két segéd a lépcsős dobogó tetején hurok­ba dugta az elítélt fejét, és kám­zsát húzott rá. Ezután kihúzták alóla a dobogót, majd a bokájára kötött, s a csigán átvezetett kötél segítségével a testet megrántot­ták, hogy a nyakcsigolya szét­törjön. Az orvosszakértő ellen­őrizte a halál bekövetkeztét, majd újabb „biztonsági” rántás következett. Csak az ismételt orvosi vizsgálat után vették le a testet a bitófáról. A ceremónia mindössze egy óra hosszat tar­tott. A holttestet — hogy elte­messék — leszögezett koporsó­ban megkapta a család, de meg nem nézhették hozzátartozóju­kat. Nagy Péter János A háromtagú társaság egy kis előszilveszteri bulival a Hattyú presszóban múlatta az időt. A poháremelgetés közben, jól megfigyelték a többi vendéget is. Már hajnalodott, mikor az egyik fizető vendég pénztárcá­jából ezresek virítottak ki. Csa­logatta őket a látvány, így a tá­vozó férfi nyomába szegődtek. Nem volt nagy kedvük a sétá­hoz, így az Ady Endre út—Vas Gereben utca sarkán megtámad­ták. Se szó, se beszéd, ahol érték ütötték a bélelt pénztárcájú férfit. A. Zoltán orrcsontja eltört, feje eltorzult, mire támadói megkaparintották pénztárcáját. A nagy zsákmány 12 000forint volt. A. Zoltán feljelentést tett is­meretlen támadói, kirablói el­len. Az esély kicsi volt, hogy a mulatozó rablók nyomára akadnak. Nagy Norbert, a BRFK 2-es rabíási csoportjának munkatársa azonban bravúros nyomozással azonosította és el­fogta a rabló trió két tagját. A 35 éves Feka Géza került előbb hurokra, s ki tudja miért, magára vállalta az egész balhét. Bűntársát, a 30 éves Hanyu Atti­lát, a névnapján dugták dutyiba, s hamarosan ő is beismerő vallo­mást tett. Hanyu büntetlen előéletű, Feka viszont, a jelek szerint, jól halad előre a bűnöző iskola szamárlétráján. (bronesch) Gyorsjutalom a gyors rendőröknek Kétmilliót reméltek a fegyveres rablók Sárospatakon a késő esti órákban két álarcos, pisztollyal felfegyverkezett sze­mély megtámadott a lakásán egy 84 éves férfit. A rablók kulccsal nyitották ki az ajtót, bementek, s egyikük az idős házi­gazda szájába egy Zbrojovka típusú pisz­toly csövét dugta és pénzt követelt. Szegeden 13 évet osztottak Elítélték a késelő plébánosgyilkost A megtámadott ellenállt, a fenyegetések és az ütlegek hatá­sára sem árulta el, hol tartja érté­keit. Az egyik támadó átkutatta a lakást, magához vett közel ti­zenötezer forintot, majd meg­osztoztak rajta, s távoztak. A rendőrséget csak másnap dél körül értesítették. Szeren­cséje volt a forrónyomos cso­portnak, hiszen a 84 éves bácsi jó megfigyelőnek bizonyult. El­mondta, az egyik támadójának a harisnyaálarcán több szem fel­szaladt, s így látta, hogy viselője kreol bőrű. Mozgásukból és hangjukból ítélve mindkettőt húsz év körülinek vélte. A szomszédok és a sértett lá­nya az adatgyűjtést végző rend­őrök figyelmét felhívta egy fia­talemberre, aki néhány napja az egyedül élő idős férfinál ház kö­rüli munkát végzett. Amikor a rendőrök megtudták a fiatalem­ber nevét, már sejtették, hogy valamilyen köze lehet a fegyve­res rabláshoz, hiszen fiatal kora ellenére már többször volt dolga a rendőrséggel. Jól tippeltek. Még meg kellett találni a 15 éves C. Miklóst, aki Sátoraljaújhe­lyen lakott, de már hosszabb ide­je Sárospatakon, a Comenius u. 4. szám alatt tartózkodott. Sem az ideiglenes lakásán, sem a szó­rakozóhelyén nem találták a nyomozók. Ezután átfésülték a közismertebb szórakozóhelyek környékét. Ekkor látták meg C.-t egy másik férfi és néhány nő társaságában. Elfogásakor taga­dott, hallani sem akart a bűncse­lekmény elkövetéséről, de ami­kor a házkutatás során előkerült a sértett lakáskulcsa, már nem látta értelmét a tagadásnak. Elmondta, hogy bűntársa a Vaj­dácska, Fő utca 26. szám alatt lakó 20 éves Márton Zsolt volt. Ő hozta a Zbrojovka pisztolyt is, amelyet egy korábbi bűncselek­mény elkövetésekor „szerzett”. A rendőrség házkutatást tartott Márton sárospataki nőismerősé­nél, s ott megtalálták a pisztolyt, lőszereket, valamint egy hang­tompítóval ellátott kispuskát is. Ezután már Márton Zsolt sem tagadott. Elmondta, az ötlettel a fiatalkorú C. Miklós kereste meg, aki állította, hogy a lebu­kás legcsekélyebb veszélye nél­kül legalább kétmillió forintot vihetnek el a házigazdától. Nem kell félnie, kulccsal mennek be, s ha Márton az idős házigazdá­nak szájába dugja a pisztolycsö­vet és ráparancsol, hogy „ha nem adja elő a pénzt, szétlocs- csantja a fejét", biztosan meg­ijed és előveszi megtakarított „vagyonkáját”. Tévedtek. Mint ahogy abban is, hogy az idős férfi megijed, hogy személyleírást sem tud, sőt nem is mer majd adni róluk. Az ORFK közbiztonsági fő­igazgatója és Borsod megye megbízott főkapitánya másnap jutalomban részesítette azt a négy rendőrtisztet és tiszthelyet­test, akik alig három órával a súlyos bűncselekmény bejelen­tése után elfogták a fegyveres rablókat, akiknek ügyében a vizsgálat tovább folytatódik. Wolf Dániel Szegeden bíróság elé állt a plébánosgyilkos An’ai Ferenc. A huszonkilenc éves nyomdász több késszúrással megölte lakásában Gimesi Gusztáv lelki- pásztort. majd elvett tizenegy- ezer forintot és elmenekült a helyszínről. Az előzetes letartóztatásban Árvái Ferenc beismerte a gyil­kosságot, s elmondta, gyakran játszott pókergépen, adósságai voltak, szüksége volt a pénzre. Először kölcsönt kért az idős paptól, de miután nem kapott, visszament a házba, megölte és elvette tizenegyezer forintját. A fiatalember dolgozott a A mellbe szúrt bíró Újból tárgyal Szeptemberben mellbe szúrtak az utcán egy bírót Szolnokon. Kovács Imre hetvennégy éves öregember kö­vette el a támadást, mint később val­lotta, azért, mert nem adott igazat neki a bíró a tárgyaláson. Kovács­nak hosszú ideig tartó, bonyolult ügye volt. A szomszédjával pereske­dett Törökszentmiklóson, telekha­tár miatt. Dr. Horváth Ferenc bíró az inten­zív osztályra került. Később azt nyi­latkozta, nem biztos, hogy vissza­megy bíráskodni. — Hallottam, hogy azóta meggyógyult, s amikor keres­tem a bíróságon, valaki úgy tájékozta­tott: —A bíró úr tárgyal... Szegedi Paprikafeldolgozó Vál­lalatnál, aztán vállalkozó lett Mórahalmon. Nős, második fe­leségétől nincs gyermeke, első házasságában egy fiú született. A bíróság előtt Árvái részle­tes vallomást tett. Elmondta: megbánta tettét, és tisztában van azzal, felelőtlensége okozta, hogy ilyen súlyos bűncselek­ményre szánta eí magát. A Csongrád Megyei Bíróság bűnösnek mondta ki Árvái Fe­rencet nyereségvágyból elköve­tett emberölés bűntettében, és — nem jogerősen — tizenhá­rom évi szabadságvesztésre ítél­te. (bende) — Igen, dolgozom — mondta dr. Horváth Ferenc —, testileg és lelki­leg is rend be jöttem. — Tehát úgy döntött, folytatja? — Igen. Az első tárgyalásom ki­csit furcsa volt. De aztán minden úgy zajlott, mint régen. Polgári perekkel foglalkoztam mindig. — Kovács Imre tárgyalására el­megy? — Ha beidéznek, igen. De nem szívesen. Látni se szeretném, és na­gyon rossz volna felidézni a történte­ket. Egyedülálló eset Szolnokon és az országban is. Szerencsére. Fenyege­tőzés sok volt, de hogy erre sor kerül­jön, senki sem hitte. — Nem tudok mást mondani, folytatom a munkát. Kovács Imrét egyébként Buda­pestre szállították az eset után, itt vonják majd felelősségre. (bende) Felmentés jogos védelem miatt A falu rémének, Vargának halála Varga Gyula már nem olvashatja a tetteiről szóló beszámolót. Pedig mennyire szeretett élni, de már nincs e világon; Tóth Lajos megölte. Életében mindig szívesen iszogatott, eszegetett. Mint a tanúk elmondták: mindig a másét ! Ha kellett, megszerezte; Kisgörbő rettegett Vargától. Azon az augusztusi estén eladták a ivócimborája, Kalányos István mosógépéből kiszerelt motort, és elitták az árát. Amikor elfogyott a bor, felkeresték Ny.-nét, adjon nekik ismét a nedűből. Ebben semmi meglepő sincs, legfeljebb az, hogy már este 11 óra felé járt az idő, Vargáék pedig a kaput rángatták. A kutyák is csaholtak, felverték a fél falut, így Tóth Lajost is. Tóthék épp a tévét nézték. A családfő — a helyi önvédelmi csoport vezetője — kiment az udvarra. Akkorra már Varga Gyula és Kalányos István távozóban volt, és a másik szomszédot vették célba. Tóth rászólt Kalányosra és Vargára, akik egy akáckaróval fesze­gették a szomszéd tyúkóljának ajtaját. — Mi történik itt? — érdeklődött szép szelíden Tóth Lajos. — A ... anyádat! Most megdöglesz, végzek veled! — fogta marokra a karót Varga Gyula, és Tóth felé sújtott, Kalányos pedig Varga segítségére sietett. Félelmében Tóth elővette a bicskáját és hadonászni kezdett vele. Úgy megsebesítette több szúrással Vargát, hogy az belehalt sérüléseibe. A tanúk egybehangzó vallomása szerint Vargától az egész falu rettegett, Tóth Lajost pedig szerették. — Jutalmat érdemel, nem büntetést — mondta Tóthról az egyik falubeli. A Zala Megyei Bíróság felmentette Tóth Lajost a vád alól. Az indoklás szerint a vádlott okkal tételezte fel Varga Gyula kijelentése után, hogy az életét, testi épségét veszély fenyegeti. Ketten támad­tak, nem volt köteles mérlegelni védekezése súlyát és következmé­nyeit. Idegen javak védelmében lépett fel, de nem lépte túl a jogos önvédelem határát. (ferencz) Lányok az albumból Az egyik menő társkeresőben kiborult a bili. A sok törzsven­dég mellé befurakodott egy idegen. Szokás szerint elé tették az albumot, itt olyan lányok között lehet válogatni, akik nem sajnál­ják a bájaikat. Pénzért. Emberünk, még mielőtt belelapozott volna a színes aktok lapjaiba, elővett egy igazolványt. A hatóság­tól jött, felvilágosítottá az i elnézően mosolyognak, de a szemmel... Amikor mesélem a történetet, az elegáns főnök — egy másik cégnél — széttárja a karját: — Uram, mi csak közvetí­tünk! Nem tudjuk, ki mennyiért vállalja a pásztorórát, őszintén szólva nem is ránk tartozik. Pusztán az ismerkedés lehetősé­gét teremtjük meg, már ez is baj? A közvetítő nem az újságíró okoskodásából él meg. Vára­koznak a kuncsaftok, sok közöt­tük a külföldi, aki szeretné meg­oldani az estéjét. Egy német üz­letember így kommentálja az irodában történteket: — Aki fizet, annak miért ne legyen kellemes a szabad ideje? Ártok én ezzel valakinek? Meg­fizetem a cégnek a magáét, meg­kapom egy-két kedves hölgy te­lefonszámát, aztán a többit ránk bízzák. Válogathatok, egy órácskára viszem el a kicsikét, esetleg egész éjszakára enyém lesz a kislány. Természetesen az utóbbi esetben tíz-tizenöt ezret is fizethetek a hölgynek. Sőt, utóbbi ha jól viselkedik, nagyon kedves lesz hozzám, még egy vacsora, apróbb ajándék is du­kál neki. Az üzletember odahaza tisz­tesférj és családapa, zsebében gumióvszert tart, mert fél a be­tegségektől. De még ennél is jobban a családi viszályoktól. És kik azok a lányok? Leg­több tökéletesen érti a mestersé­gét, kedvesek, szolgálatkészek és főleg profik. Tudják, minden­kit nem fogadnak a saját lakásu­kon, mivel ha nem is a pénznek, a kliensnek azért lehet „szaga”. AHÉV-en vette A szentendrei HÉV utasai fázó­san burkolóztak kabátjukba. Szinte észre sem vették azt a fiatalembert, aki felszállt a megállóban. A szerel­vény döcögve megindult. A fiú a kis­lány mellé állt, aki felpillantott. Vala­ki megnyomta a vészjelzőt, a szerel­vény megállt, a lány pedig gyorsan leugrott. Az a néhány ember aki fennmaradt, meglepődve látta, hogy a férfi slicce ki van gombolva és ... Szóval, a látvány nem a HEV-re lat, hogy a prostitúció felett mar kerítést továbbra sem nézik jó Ápolatlanok, beteges hajlamúak kizárva. — Legjobbak a törzsvendé­gek — mondja az egyik „ilyen” leányka. — Nekem van olyan férfim, aki vidékről hetente egyszer több száz kilométert utazik a kedvemért. Okos pali... van két gyereke, felesége. Neki a család szent és sérthetetlen, egy apró kaland kedvéért nem akar­ja kockáztatni az otthoni nyugat - mat. Ezért a kétes kimenetelű udvarlás helyett ezt a tuti örö­möt nyújtó szórakozást választ­ja. Nem rövidít meg vele senkit, a heti ötezer forintot simán ki­bírja, a zsebpénzből csípi le. Megteheti, jól menő vállalko­zást tart fenn. Bűvös hét szám vezet a bol­dogság kapujába. A lányok ugyanis meglehetősen szépen berendezett lakásban élnek, te­lefonon várják a randevút. — Sajnos, az alvilág felis­merte azt, hogy nekünk milyen édes kis madárkáink vannak. Néhány lányunk címét és tele­fonszámát valahonnan kicsalták és bejelentkeztek. Egytől egyig stricik voltak és védelmet ígér­tek. Ez nem bűncselekmény? — kérdezi az iroda vezetője. Beszél még a kitartottakról, aztán fejét csóválva tovább­megy. Jönnek a vendégek. Sőt a lányok is. Kérik a főnököt, tegye be őket is az albumba, meztele­nül vagy félmeztelenül, de a leg­jobb pózban. Dolgozni akarnak. A fényké­pezőgép pedig kattan. Kamarás Péter rr való. A lány viszont egyenesen a rendőrségre ment, ahol feljelentette a mutogatót. A rendőrök maguk sem gondolták, hogy egy nem mindenna­pi rekordot megdöntő fiatalember­rel állnak szemben. Mint kiderítet­ték, 1987 óta eddig 250 esetben mu­togatta magát saját örömére. Na- gvon sok sértett még nem jelentette fel. N.P.J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom