Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-19 / 42. szám
BOTRÁNYKÖVEK 1992. február 19., szerda О MRS MEM HIRI.APEgy diákklub tündöklése és... kilakoltatásai?) Az önkormányzat nem enged a ’48-(as)ból Tömeg, extázis, a ma Fiataljai... A ’48-ast, ami az övéké volt, azt elvették. Ezentúl hol lelhetnek otthonra? Fotó: Kerekes István Nehéz bepréselődni a klubba, rengeteg a fiatal. Az előtérben bárpult, asztalok — hangoskodó, vidám a hangulat. Füstködön át és beszélgető-dalolga- tó törzsvendégek mellett próbálok beljebb surrani az előadóterembe. Ez volt egykor az Erkel mozi vagy ahogy Gyulán nevezték, a kismozi. Rocksztárok, „festmények”, feliratok díszítik a falakat — egészen sajátos arculatot adva a helyiségnek. A ma ifjúsága tölti meg a termet, lehetnek vagy 300-an. Valaki a kezembe nyom egy programfüzetet — rögtön megakad a szemem egy bekeretezett szövegen: „Március 7-étól a ’48-as Club megszűnik létezni. Élt: 9 hónapot (1991. június 7.—1992. március 7.)” Újra el kell olvasnom, de már nem is figyelek a szövegre. Rögtön kérdések sorozata „rohan” meg: miért? Mi lesz ezzel a rengeteg fiatallal? Mi lesz a ’48-as helyén? Ki(k) ezért a felelős(ök)? A szerkesztőség büféjében ülünk. Szembe velem a két (volt) klubvezető: Ökrös Gergelyéi, Kiss János. Alig húszévesek. Elkeseredettek, feszültek. Mesélnek, érvelnek, gesztikulálnak, sokszor egymás szavába vágnak. Szívügyük a ’48-as, s szívügyük a fiatalok szórakozása is. Nekik az... Kiss János kezdte a beszélgetést, kérdeznem sem kellett: — Az SZDSZ városi szervezetétől béreltük ezt a helyiséget, egészen novemberig soha senkivel nem volt problémánk. A lakókkal is nagyon jól meg tudtunk egyezni, mondom, minden nagyon szép és jó volt. Egy novemberi estén aztán kijött az önkormányzattól néhány ember, s illegálissá nyilvánította a helyiséget. Felszólítottak bennünket, hogy írjunk egy levelet, melyben magyarázatot adunk arra, hogy mit keresünk itt, mi a funkciója a klubnak, kik járnak ide, milyen anyagi háttérrel rendelkezünk stb. A levél meg is született, megválaszoltuk a feltett kérdéseket. S volt még két kérésünk is. Mivel Gyulán rengeteg fiatal jár a ’48-asba, kértük, legalizálják működésünket, ha esetleg tényleg beleestünk volna — önhibánkon kívül — egy jogi csapdába. A másik pedig: egy kis szakmai-anyagi segítséget szerettünk volna kérni. — Egyikből sem lett semmi, válaszra sem méltattak — vágott közbe Ökrös Gergely —, sőt a levelünk is „eltűnt” valahol. Legalábbis azt mondják. Aztán nem tudni kik, a nyakunkra küldtek december elején hét rendőrt. Pedig hónapok óta egyáltalán nem történt még a legkisebb balhé sem. A kezdet kezdetén ugyan egyszer ki kellett hívnunk a „yardot”, de akkor senki nem jött ki. Most viszont itt voltak, s mindjárt heten. Egy gyereket (három hét híján 18 éves volt) még meg is rúgdostak. — Szóval mindezek azért jelzik az ifjúsághoz való viszonyát mind az önkormányzatnak, mind a rendőrségnek — vette vissza a szót Kiss János. — Senki nem foglalkozik velünk. Nos, mi ezért alakítottuk ezt a klubot, egy űrt akartunk betölteni... Fia mi Gergővel nem vállaljuk fel, EDÜ sem lett volna ’91-ben, megszakadt volna egy több évtizedes hagyomány. — Milyen programjaitok voltak a ’48-asban? — Péntekenként könnyűzenei koncerteket rendeztünk. Eljött hozzánk Bródy János, Cseh Tamás, Deák Bili, Dinnyés József, a Hobo, a Los Andinos, Török Adám..., hogy csak néhány nevet említsek. Rendszeresen voltak előadások is. Dr. Jakubecz Sándor orvosi szexuális problémákról, dr. Vincze Gábor pszichológiai problémákrók, Márki-Zay Lajos pedig csillagászatról, földrajzról tartott beszámolókat. Ezenkívül kiállításnak is adtunk otthont, verses füzetet, programfüzeteket jelentettünk meg... A megye zenekarai nálunk próbáltak rendszeresen — ingyen. Mi ezeken egy fillért sem kerestünk, nem magunkért csináltuk. Es érdemes volt, mert amikor egy-egy eseményre eljött közel 300 fiatal, az igazolta fáradozásainkat. A „nagy együttesek” is teljesen el voltak „ájulva” a klubtól, a közönségtől, a technikai felszereltségtől... — Azt mondják, kábítószert árultok, fiatalokat szolgáltok ki alkohollal... — idegesítem tovább a két fiatalembert gonosz megjegyzésemmel. — Ez baromság! — horkan fel Kiss János. — Nekünk semmi dolgunk a kábítószerrel! Ezt direkt azért terjesztik rólunk, hogy rossz színben tüntessenek fel bennünket. Az alkoholról meg csak annyit, hogy a gyerek nem azért nyúlt a piához, mert van a ’48-as klub. S mi arról sem tehetünk, hogy 1-ig, 2-ig elengedik a 14 éves gyereket a szülők. Senkinek nem fogjuk elkérni a személyijét, az biztos... —Kik járnak ide ? — Abszolút heterogén a közönségünk. Egyetemet végzettektől „gyivisekig” rengetegen megfordultak nálunk. Szinte egész Gyula. De a megye más részeiről is. Állandóan kérdezik tőlünk: „Most mi lesz velünk? Az utcára kerülünk?” Szegények már aláírásokat gyűjtenek. Előre „tervezgetnek”, hogy mit tesznek, ha tényleg be kell zárnunk a kapukat. — Miért, ez kétséges? — Sajnos nem. Mi március 7-én mindenféleképpen kiköltözünk. A Barkast már meg is rendeltük... Súlyos csend telepedett néhány pillanatra közénk. — Mit akar csinálni itt az önkormányzat? — töröm meg a pár másodperc szünetet. — A gyulai sportegyesületnek akarják odaadni, Albel Andor, a GYSE elnöke pénzt lát a helyiségben. Egy közösségi házat akar csinálni — pont a művelődési központtal szemben... A kulturális bizottság pedig nem csinál semmit, legalábbis a fiatalokért. Csak azt nem értjük, ha valaki szeretne tenni valamit, azt miért nem hagyják? — Ki döntött a sorsotokról? — A kulturális bizottság, majd a képviselő-testület. Egyébként Albel Andor mindkettőnek a tagja... De nem szeretnénk bántani, rendes volt velünk. Felajánlotta; hogy továbbra is működhetünk a felújított helyiségben. A gond csupán az, hogy az már nem ‘a '48-as lenne. S a büfénk megszűnésével finanszírozni sem tudnánk programjainkat. — Miért csináljátok ezt az egészet? Miért harcoltok még most is? Azt mondtátok, nincs rajta hasznotok, rengeteg munkával jár... — Hogy miért? Mert mára a zenekarok szívesen jönnek hozzánk, nemegyszer ők keresnek meg minket. Valahol már rangot is jelent az országban, hogy ki játszott nálunk. A másik pedig, amiért belefogtunk ebbe az egészbe, s ez a fontosabb: úgy érezzük, becsapnánk azt a 3—400 fiatalt, aki rendszeresen lejár hozzánk. Ezt egyszerűen nem tehetjük meg velük... ## # „Eddig egyszer jártam csak a '48-as klubban, de nagyon jól éreztem magam. Láttam a müsoifüzetet, így tudom, hogy rengeteg programot szerveznek a »tulajdonosok«. S nemcsak sokat, hanem jókat is. Igazán jó volt ott játszani, nagyszerű volt a közönség is. Nagyon szomorúnak tartom, hogy ilyen remek kis helyet be kell zárni. Csak azt nem értem, miért?!" (Deák Biti Gyula, a blueskirály) * * * A ’48-as klubbal kapcsolatban megkerestük a gyulai polgármesteri hivatalban Becsyné dr. Szabó Márta igazgatási osztályvezetőt és Jenei Kálmán közművelődési felügyelőt is. — Tavaly októberben, a jegyző úr vezetésével Február 12., szerda Szégyellem, de nem örülök igazán a hírnek, miszerint mától szabadáras a szén és a fehér kenyér. Még elevenen él bennem (is) a pártaktívák és nagygyűlések hangulata, ahol a A harsány szónokok lelke- \ sítetiek, erősítették hite- • met. A melldöngetős otromba korban büszkén hirdették a vívmányokat, a „3 X 8"-at, az ingyenes iskolát, az orvosi ellátást és az alapvető cikkek stabil és alacsony árát. Bevallom büszkén és elégedetten néztem a világba én is. A 3,60-as kor fejlett szocializmusba belenövő fia. Ennyi volt kilója a kenyérnek, literje a tejnek. Harminc forintért kihozták a gázpalackot, s az iszap szén — becsületes bányásznevén: slam — mázsája is húsz forint körül járhatott. Most meg olvasom afenenagy szahadárasságot, harmincért adják a kisgyereknek való erősebb tejet, s a kádári politika kísértet játéka, hogy a kenyér is „hozzáigazodik" megint. Február 13., csütörtök Keksz és vagon. Mindkettő Győrhöz gyárral kapcsolódik. Hál’ istennek még ma is kapni a népszerű pilótakekszet, amely ugyan kemény, mint a beton, de legalább megfizethető még a magyar polgárnak is. Már ha erre támad gusztusa és nem a horogkereszt- rajzolásra, fasiszta plakátok kiagyalására. (A vagonokról meg e téma kapcsán jobb, ha nem is beszélünk.) ellátogattunk a klubba — kezdte Becsyné. — Már akkor szóltunk a srácoknak, hogy illegálisan működnek, hiszen a klub sehol nincs bejegyeztetve. Hajdanán ennek a moziépületnek egyes helyiségeit az SZDSZ kapta meg választási irodának, és a fiúk velük álltak kapcsolatban, és nekik fizettek bérleti díjat. Tudomásom szerint arról is szó esett, hogyha az SZDSZ elköltözik, a klubnak is új helyet kell keresni. —Ha a klub működése nem volt legális, miért nem szüntették meg azonnal? — Azért, mert akkor még nem született meg a testületi határozat, hogy ki költözik oda és mi lesz az épület sorsa. Tény az is, hogy sokan jártak a klub rendezvényeire, végre egy korosztály otthont talál magának, és az előre leszervezett programokat sem kívántuk megbolygatni. —A fiúk küldtek az önkormányzatnak egy levelet, amelyben bemutatták a klubot és leírták, kik hogyan, miként működtetik. Egyben szakmai és anyagi segítséget is kértek. Választ viszont nem is kaptak. — Itt már szót kell ejteni arról, hogy a gyulai sportegyesület igen régen benyújtotta igényét erre az épületre. Eddig ők a kertészeti kollégium földszinti helyiségeit használták, de mivel a kollégiumnak férőhelyszükségletei vannak, nekünk is lépni kellett. December 23-án megszületett a testületi döntés arról, hogy a mozi épületét — beleértve a sportbüfét is — az önkormányzat határozatlan időre bérbe adja az egyesületnek. Ezzel egyidejűleg a kollégium átadása fejében tíz évig ingyenes használatot kapnak. Az épület felújításához szükséges támogatásról a testület külön dönt majd. Ebben a határozatban szerepel majd az is, hogy a ’48-as klubnak továbbra is lehetőséget biztosítanak a létesítményben. Talán kitűnik az elmondottakból, hogy e döntés meghozataláig nemigen tudtunk volna érdemben válaszolni a levélre. Később pedig már a fiúkkal együtt folytak a megoldáskereső tárgyalások. — A kulturális osztály hogyan viszonyult a klubhoz?— kérdeztük Jenei Kálmántól. — Azt örömmel tapasztaltuk, hogy a fiatalok öntevékeny módon teremtenek maguknak szórakozási lehetőséget. A működéshez azonban kell egy jogi formát találni. Ezután már semmi akadálya annak, hogy anyagi támogatásért forduljanak hozzánk, amit minden valószínűség szerint meg is kapnak. —Bennem azért csak motoszkál a gondolat, hogy néhányon létrehoztak egy olyan klubot, melyet300—- 400-an magukénak éreztek, és lehet, hogy ez most összeomlik. Mi lesz a fiatalokkal? — Szó nincs összeomlásról, hiszen éppen azokat a kereteket keressük, melyen belül tovább működhet a klub. Az ügyben megkérdeztük Albel Andort, a Gyulai SE elnökét is. — A klubvezetőkkel kötöttünk egy megállapodást, mely szerint továbbra is maradhatnak, szervezhetik a rendezvényeiket. Nekem azonban, mint sportköri elnöknek az egyesület érdekeit is figyelembe kell vennem és tagjaink részére helyet, szórakozási lehetőséget kell keresni. Véleményem szerint ez a létesítmény alkalmas arra, hogy többféle funkciót is ellásson, és a sokszínű, változatos programok jól megférnek majd egymás mellett. A fitnessklubtól az automata tekepálya építéséig több elképzelésünk is van és naponta keresnek meg vállalkozók is ötleteikkel. Még egyszer szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ezek nem szorítják ki a ’48-as klubot az épületből. Nehéz állást foglalni — talán nem is szabad. A klub 9 hónapon keresztül illegálisan működött — az illetékes szervek statisztálása mellett. Mégis jogos a kilakoltatás. Ám ahhoz sem férhet kétség — ezt a polgármesteri hivatalban is elismerték —, hogy rengeteg programot szerveztek, tömegeket mozgattak meg, ők voltak az egyetlenek, akik igazán foglalkoztak a fiatalokkal. Most mégis bezárja kapuit a ’48-as klub. S nem is annyira ez a tragikus, s a lényeg ebben az egész dologban. Sokkal inkább annak a ténye, hogy a fiataloktól (ismét) elvettek egy helyigéget, az utcára küldtek 300—400 rendszeres látogatót. Azaz szabályok vannak — szórakozóhely meg csak volt... Nyemcsok László—Szigeti Csaba Persze mondhatnánk, a nyugati határszélen köny- nyebben ragadnak meg ilyen gondolatok, ám a ,,nemzeti szocializmus” néhai nagy- és kistestvéreinknél sem ismeretlen a keleti fertályban. Most még nyugi van, csak néha rendeznek itt-ott hajtóva- í dászatot színes és fekete- H feketébb bőrű embertár- f saink után vendégszerető országunk derék polgárai. Am az is igaz, hogy komolyán szembe kell néznünk az orosz, román, kínai, lengyel és a hagyományos olasz maffiával. S nem csoda, ha megtámadott mivoltában a „kisember” védekezni kíván, s az egyszer elszabadult erőszakot nehéz megzabolázni. Február 14., péntek Amúgy humorizálnék a nyomravezetői díj új divatján, hogy nemsokára fejpénz is lesz, meg köröz- vény és megjelennek a nagy amerikai szuperszélesvásznú filmcsodákban megismert marcona hősök, a Rambo-szerű fejvadászok. Mondom keserű tréfát gyártanék, de hogyan is tehetném, amikor egy szeméttárolóban talált, ma született csecsemő embertelen gyilkosának kilétére áldozna ötvenezret а Тал Megyei Rendőr-főkapitányság. Félszázezer forint, eljátszadozom a gondolattal, talán ennyiből, ennyivel segíteni lehetett volna az anyagi gondokon, ha ezt támogatásként kapja meg a rászoruló anya, családja, környezete — abból juthatott volna réklire, angolpólyára, s még egy nagy csokor virágra is a szülés kínjain átvergődő kismamának. Most majd máshová kell a csokor... __ A két párbajozó fél: dr. Kerekes Attila képviselő-testületi tag, az MDF békéscsabai szervezetének elnöke és Pap János, Békéscsaba SZDSZ-es polgármestere. Dr.Kerkes Attila Ú"~ Papp János: A polgár- mester úr előszeretettel tesz politikai nyilatkozatokat. Élesen bírálja a kormányt és az MDF-et, mondván, hogy nem a hozzáértés, hanem személyes kapcsolatok alapján hozzák meg a személyzeti döntéseket, nem veszik figyelembe az ellenzéki javaslatokat, szavazógépezetként használják fel többségi helyzetüket. Ha Ön ezt fájlalja, miért alkalmazza saját gyakorlatában? Mikor veszi le polgármesteri zakójáról a pártjelvényét? — Zakómon 1990. október 26. óta a város jelvénye van, szabaddemokrata jelvényemet akkor levettem. Találkoztam államtitkárral, akin MDF-jelvény volt, hivatalos szereplése közben. A személyzeti döntések felelőssége a törvény szerint a polgármesteré, bár meghallgatom az MDF-es és a Fidesz támogatta alpolgármester véleményét is vezetői értekezleteken. Pap János (F~ dr. Kerekes Attila: Dr. Kerekes Attila a békéscsabai önkormányzat népjóléti bizottságának elnöke. E munkája során hetente találkozik azokkal a szociális, egészségügyi és lakásproblémákkal, melyekkel polgármesterként naponta szembesülök. A képviselő úr egy nyilatkozatában a kormányzat rendkívül nagy áldozatvállalásáról beszélt, miközben... Egyre több a munkanélküli, számosán csak önkormányzati segélyre jogosultak. A vállalkozók, az intézmények nyögik az új táppénzrendeletet. A szociális lakásra jogosultak száma nem csökken, sokan már nyolc éve várnak lakásra. Tett-e valamit az MDF városi elnöke annak érdekében, hogy elkészüljön a kormány lakáskoncepciója? Jelezte-e MDF-es minisztereknek, képviselőknek a békéscsabai „Tiborcok" panaszát? — Az MDF V. országos gyűlésén részt vettem az egészségügyi és szociális szekció ülésén, ahol sürgettem az egészségügyi rendszerváltoztatást és a szociális koncepció mielőbbi parlamenti elfogadását. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a kormány az 1992-es költségvetésben jelentősen megnövelte a szociális kiadásokat. Miként eddig is megtettem, a jövőben még nyomatékosabban hangsúlyozom a Békés megyei képviselőknek, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy az országos lakáskoncepció az Országgyűlés napirendjére kerüljön. Ez azért is aktuális, mert népjóléti bizottságunk javaslatára a közgyűlés úgy döntött, hogy a lakástörvény elfogadása után legkésőbb hat héttel kerüljön elé a békéscsabai koncepció is. Párbajbíró: Kiss A. János NAPRA-N
