Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15-16 / 39. szám

KÖRKÉP 1992. február 15-16., szombat-vasárnap Költségvetés Szarvason Az idei költségvetés rende­lettervezete, a Komép Város­gazdálkodási Kft. pénzügyi ter­ve, valamint a városi középtávú sportkoncepció kerül napirend­re a szarvasi képviselőtestület hétfői, 14 órakor kezdődő ülé­sén. „Olajos nyeremény” A sarkadi Bio-olaj Kft. sar- kadkeresztúri olajütő malmában jelenleg két géppel folyik a pró­baüzemeltetés, ám — mint az alapítóktól megtudtuk — a jövő hét folyamán újabb két német gépet szerelnek be üzemükbe. A gépek megvásárlását a világ­banki pályázaton nyert négy és fél millió forint segítette. A tel­jes üzemeltetést március elején kezdik meg. A négy géppel évente 750 ezer liter étolaj állít­ható elő. Pavilonnyitás A sarkadi Bartók Béla Műve­lődési és Szervező Központban a közelmúltban könyvpavilont nyitottak. A slágerkönyveken túl azonban ajándéktárgyakat, sőt, festményeket is vásárolhat­nak itt az érdeklődők. / Újra elnök A Fővárosi Bíróság pénteken hatályon kívül helyezte a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt elnökségének azt a határo­zatát, amely felfüggesztette Pet­rasovits Annát pártelnöki tiszté­ből. A bíróság indoklása szerint: az elnökség döntése — a szerve­zeti és működési szabályzatot tekintve — törvénysértő volt. Az ítélet nem jogerős. Bős-vita A Külügyminisztérium kép­viselője szóbeli jegyzéket adott át Cseh-Szlovákia budapesti nagykövetsége ügyvivőjének. A dokumentumban a magyar kormány reagált Calfa szövetsé­gi miniszterelnök február 4-én átadott levelére, amelyben tájé­koztatást adott a szövetségi kor­mány döntéséről, hogy a bősi vízierőmű -üzembe helyezésére kerüljön sor, és az építkezést cseh-szlovák területeit fejezzék be. A magyar kormány megálla­pította, hogy ez a döntés, és a végrehajtás érdekében folyó munkálatok a Duna elterelését célozzák. A kormány határoza­ta, illetve megkezdett teljesítése nem áll összhangban a vízlép­csőrendszer felépítéséről és üzemeltetéséről szóló államközi szerződésben, valamint a határ­vizek vízgazdálkodási kérdései­ről kötött egyezményben foglal­takkal. „AZ EGYETEMES UNDOR SOKSZOR A JÖVENDŐBELI LEL­KESEDÉSEK TITKOS KÚTFORRÁSA” (Rey) r————————1 I FELVESZÜNK épület-és bútorasztalost. I ÉRDEKLŐDNI: Herma Kft., I Békéscsaba, Gyár u. 4. I I Telefon: 24-622, I hétfőn 8 órától. I L__ — _ — — J Póstelek vagy Hawaii? {Folytatás az 1. oldalról) hopp, máskor kopp. És bizony „hopp” esetén is a lakás felújítá­sa és berendezése áll az első helyen, nem az üdülés. Ezek után ki tudja, egy olaszországi út, a feleség álma hány év múlva válik valóra!? Egy hét Siófokon Rácz Istvánt, Sarkad egyik legelegánsabb szórakozóhelyé­nek, a Club Sörözőnek a tulajdo­nosát is az üdülésről, az utazás­ról faggatjuk. — Tudja-e már, hol fog nya­ralni az idén? — A feleségemmel és a nyolcéves kisfiúnkkal minden nyáron egy hetet töltünk a Bala­tonon. Az idén is oda megyünk. —Nyaralójuk van ott? — A, nem. Magánpanzióban szállunk meg Siófokon. —Máshová? — Nem megyünk máshová. Nem is szoktunk. Ebben a kér­désben „földönjárók” vagyunk. — Anyagilag megengedhet­nék? — Igen. Nem a pénz az aka­dálya annak, hogy messzebb vagy tovább odalegyünk vala­hol, hanem a vállalkozásunk. Nem lennék nyugodt, ha hosz- szabb időre itt hagynám az üzle­tet. Bármilyen probléma adó­dik, szeretek helyben lenni, és azonnal orvosolni azt. Családi alapon Bajkán Istvánné Mezőko- vácsházán egy lakótelepi lakás­ban él családjával. Üdülni 1986­ban voltak utoljára, munkahe­lyének üdülőjében. — A hat évvel ezelőtti üdü­lésnél az önellátást választottuk, mert akkor ennyire futotta — mondja. — Amióta férjnél va­gyok, csak arra emlékszem, hogy minden évben spóroltunk' valamire. Először jöttek a gyere­kek és még kicsik voltak, nem lehetett egyedül hagyni őket. Később a lakásra gyűjtöttünk és pluszmunkákat vállaltunk, hogy boldoguljunk. Mire nagy nehe­zen berendezkedtünk, a gyere­kekkel együtt a kiadások is nőt­tek. Az utóbbi években pedig olyan pénzügyi szorításban élünk, amely mellett nemhogy üdülés, de a megélhetés is gond. A Mezőkovácsházán élő Fa­ragó József azon emberek közé tartozik, akik minden nyáron egy-két hetet szánnak a pihenés­re, kikapcsolódásra. — Elsősorban nem a vállalati üdülőket és a kiépített kempin­geket választjuk. Jobban szeret­jük és a pénztárcánkhoz is köze­lebb áll a táborozás. Már tíz éve jár le a család a békés-dánfoki Körös-partra. Itt minden együtt van: strand, szórakozási lehető­ség, csónakázás, horgászat, pi­henés. Általában családi alapon — két-három család összefogva —, gyerekekkel együtt utazunk. Összehasonlítva például egy kéthetes üdülést ötödmagunk- kal körülbelül 20-25 ezer forint lenne, még így egy hetet meg lehet úszni 3-4 ezer forintból. Ennél olcsóbb, jobb, mindany- nyiunknak élményt adó pihené­si megoldást el sem lehet kép­zelni. L. E.—H. M.—M. M. Vendégkommentár Stressz KÁRPÁTI IGA/ S/Ó Az értelmező szótár azt mondja erről, hogy a stressz (sztressz, stress) a szervezet vagy a pszichikum megterhelésé­nek hatására létrejött állapot. A nyugati orvosok egyre inkább hajlanak afelé, hogy ez tulajdonképpen betegség, amit gyógyí­tani kell. Az elmúlt hónapokban tévénézők ezrei izgulták végig a Klinika című sorozatot, s ugyanennyien szurkolnak most az Ewing családnak a Dallasban. E népszerű sorozatoknak mégis sok ellensége akad. Az egyik legnagyobb kifogás az, hogy ezek a filmek túl mézes-mázosak, túl sziruposak. A szereplőknek, a napi munka után az árnyas kertben ücsörögve, az a legnagyobb gondjuk, hol nyaraljanak, mivel töltsék a víkendet, meg ehhez hasonlók. Ez a határtalan nyugalom számunkra már szinte idegesítő. Valamelyik nap a Magyar Tv egy dokumentumfilmet vetí­tett, melyben arról volt szó, hogy a német és francia dolgozók már attól stresszhelyzetbe kerülnek, ha hirtelen ráébrednek, munkahelyük nem tart örökké, s egy-két évtized múlva köny- nyen megszűnhet. Az elmúlt években több ismerősöm és kollégám is megfor­dult néhány „rothadó” kapitalista országban. Beszámolóik alapján színunalom lehet például az osztrák polgárok élete. Az utcákon nincsenek siető emberek, a háziasszonyok nem rohan­gálnak teli szatyrokkal üzletről üzletre, a családfők nem tekinte­nek riadt szemekkel a világra, azért izgulva, mit ad a gyermekei­nek másnap enni... Nos, ilyen körülmények közepette nem is csoda, hogy már a legkisebb probléma is stresszt okoz nekik. Bezzeg, mi mennyi­vel edzettebbek vagyunk. Talán nem is kell részleteznem az okokat. Vegyük csak azt, mennyire hidegen hagyja például a kárpátaljai lakosokat az, hogy ugyanabban az országban, ahol ők is élnek, valahol halomra lövik az embereket. Nemrégiben került napvilágra, hogy a Kaspi-tengeren túli népek között súlyosabb az alultápláltság foka, mint az afrikai őserdőkben. Nap mint nap értéktelen papírlapokkal szúrják ki a szemünket pénz címén. És mindezt kibírjuk. Minden különösebb ideges­kedés, stressz nélkül. Habár az is meglehet, hogy csak nem vesszük észre egymá­son. Lehet, hogy mindannyiunkat egyformán gyötör a stressz. Az egész országot. Ki tudja? Csinált már ebben a témában valaki legalább egyetlen felmérést? palkó István Kárpáti Igaz Szó Négy gyerekkel a tönk szélén Még fiatalember, kora alig múlt negyvenöt, de néha az idősebbek tapasztaltságát vélem felfedezni, míg máskor még egy tizenévesnek is csúfos szeleburdiságról árulkodik. Elegye korunk új embertípusá­nak, a gyökértelennek. Története sokunknak lehet ismerős: Valamikor réges-régen volt egy kicsi, 55 négyzetméteres laká­suk, vettek fel mellé százezer tanácsi támogatást, az OTP-től 440 ezer forintot kölcsönöztek. Emellett a gyerekekre is kaptak támoga­tást — így belevágtak az építkezésbe. Eddig rendben volna minden, a villanyszerelő apa és testvérei kalákában hamar felhúzták a házat. Ment a visszafizetés is rendesen, ám a férfi munkanélküli lett, még 1990 elején, s felesége is egy évre rá hasonló helyzetbe került. Nem estek kétségbe, a férfi — összefogva öccsével — újrakezdé­si kölcsönt vett fel, s belevágott a disznóhizlalásba. Csinálták is, aztán — ahogy ez manapság „szokás” — ők is csődbe mentek. Közben egyenlítgette hónapról hónapra a lakáshitelt is, amely a kapott 440 ezerből több mint egy év után 465 ezerre nőtt — még a kamatot sem rótta le ennyi idő alatt. Hát itt tart most a dolog, ráadásul már a munkanélküli-segély sem jár a férfinek. Aranyos kis fejtörő az övé: hogyan fizessen ki két hitelt egy kis családi pótlékból, nevelési segélyből, avagy mi lesz a sorsa a négy gyereknek, maradhatnak a 110 négyzetméteres házban vagy jönni fog a végrehajtó, meg az elárverezés? Kő— Pályázat * Pályázat Középiskolások, diákújságírók, figyelem! A Békés Megyei Hírlap szerkesztősége pályázatot hirdet a megye középiskoláiban megjelenő diákújságok — ahol újság nincs, ott az újságírást kedvelő diákok — számára. A pályázat célja: versengés a megye középiskolái között új­ságírásban és lapszerkesztésben. A pályázó iskolák diákjai egy újságoldalt kapnak lapunkban, s azt önállóan „megír­ják”. A pályázat egyben verseny is. A legjobb oldalakat közön­ségszavazatokkal választjuk ki. A győztes iskola jutalmat kap, csapata pedig lehetőséget arra, hogy — munkatár­saink segítsége mellett — lapunk nyolcoldalas számát ösz- szeállítsa. A szavazásban is érdemes részt venni, mert a szavazók között értékes nyereményeket sorsolunk ki. A második és harmadik helyezett iskolák versenyzői a nyári szünidőben megismerkedhetnek a Békés Megyei Hír­lap szerkesztőségének munkájával és részt vehetnek a lap­készítésben. A pályázati oldalakat áprilisban vagy májusban kellene elkészíteni, a győztesek pedig a tanév utolsó napjaiban kap­nának lehetőséget a Békés Megyei Hírlap egy hétköznapi számának elkészítésére. Az iskolák sorrendjét a pályázati oldalak elkészítésében sorshúzással döntenénk el. KÖZÉPISKOLÁSOK! DIÁKÚJSÁGÍRÓK! SZABAD APÁLYA! Március 8-áig várjuk jelentkezéseteket a szerkesztőség címén, 5601 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Csődben a Békéscsabai Konzervgyár Az igazgató szerint van remény (Folytatás az 1. oldalról) akkor a csődeljárás átmegy fel- számolási eljárássá. Az 1991-es évet 700 millió forint veszteséggel zártuk. Az okok között kiemelkedő volt, hogy 400 millió forinttal nőttek a kamatok, illetve a kamatjelle­gű költségek. Gyárunknak 1 milliárd forint rövid lejáratú és 400 millió forint hosszú lejáratú hitele van. Két évvel ezelőtt az összes rezsiköltségünk 40 szá­zalékát jelentették a kamatkölt­ségek, tavaly 70-nét. Az értékesítésünk 1991-ben 20 százalékkal csökkent, ha fo­rintban számolunk, ha tonná­ban, akkor 30 százalékos a visz- szaesés. Konvertibilis valutá­ban növeltük ugyan a kivitelt, de a szovjet „tartópillért” nem le­hetett pótolni. (Itt 70 százalékos visszaesés történt.) A konzervgyárnak 600 millió forintos forgalomkiesést hozott, hogy a biztosan értékesíthető termékeinket — pénzhiány miatt — nem tudtuk a kellő mennyiségben előállítani. A bankok egyszerűen nem adtak hitelt. Botyánszki Mihály a sajtótá­jékoztatón a vállalaton belüli csődokok közül kiemelte: — A rendszerváltozásokkal kapcsolatos belső struktúra-vál­tás, -átalakítás nem volt kellően gyors. A vállalat centralizált döntési mechanizmusa nem al­kalmas a versenyhelyzethez igazodó piaci gazdálkodáshoz. A konzervgyári privatizáció­ról megtudhattuk, hogy jelentős tőke kellene hozzá, Magyaror­szágon milliárdos összegek azonban magánkézben nincse­nek. Lényegében csak a külföldi tőkére lehet számítani. (A válla­latnak minimum 10 millió dollá­ros forgótőkére lenne szüksége az újrakezdéshez.) A konzerv­gyár könyv szerinti értéke 950 millió forint. A privatizáció ér­demben kétféleképpen képzel­hető el a konzervgyár esetében. Vagy egyben értékesítik az egészet, vagy a négy fő profilját külön-külön. Tárgyalásokat folytatnak jó néhány európai, amerikai és japán céggel, de biz­tosat még nem lehet mondani. Valószínűnek látszik, hogy a kisebb egységekben történő el­adás hamarabb megoldható len­ne. Persze a csődeljárással az élet, az idő nem áll meg. Folya­matban van a vállalat valóságos helyzetének részletes feltárása. A munkához még egy-két hétre van szükség, majd ezt követően a csabai konzervgyár megteszi ajánlatait a hitelezők felé. Az értékek pénzzé tételéhez idő kell (6-9 hónap), különben elkótya­vetyélnék a vagyont. Ha a kon­zervgyár ez alatt nem termel csak fogyasztja a vagyonát, ak­kor még rosszabb helyzetbe ke­rülne. Jelenleg 1119 dolgozója van a cégnek, de folyamatban van 100 ember elbocsátása. A válla­lat vezetése — reménykedve a kilábalásban — termeltetési szerződéseket kívánnak kötni mezőgazdasági nagyüzemekkel és magánszemélyekkel több piacképes termékükre (kukori- cakonzerv, paradicsom, alma­ié). Körülbelül 250—300 millió forintos tételről lenne szó. Legvégül Botyánszki Mihály a következőket mondta: A ma­gyar élelmiszeriparban azok az ágazatok, amelyek évente egy­szer veszik meg az alapanyagot és 12 hónap alatt értékesítik a késztermékeket, szinte kivétel nélkül veszteségesek. Ha infor­mációim pontosak, akkor orszá­gos szinten nekik 10 milliárd forintos veszteségük van. Lovász Sándor Sarakba szüríhra Joki „Ne foglalkozzál te vele, nincs ki mind a négy kereke!”-— Ezzel a majdnem verssel a felnőttek Jokitól óvtak, akivel pedig az utcabeli gyerekek közül a legeslegjobban szót értettem. Nos, amikor leégett Jokiék gaztetős disznóólja, ennyi volt a nekem címzett tanulság: „Látod, látod, ugye megmond­tuk” . Meg bizony! Csak az ma­radt ki a jövendölésből, hogy harminc-egynéhány év eltelté­vel Joki egy nap alatt keres annyit, mint én egész hónap­ban. Hogyan is kezdődött? A szerencsétlen disznó össze­vissza égve, kormos-lucsko- san ott támolygott az udvaron, a tűzoltók már kezdték felhen- gergetni a tömlőiket. Ekkor érkezett haza Joki „az iskolá­ból”. Szokása szerint hü­velykujjait hátitáskájának pántjai alá dugta . Egy an- tantszíjas tábornok sem visel­kedhetett volna méltóságtelje­sebben. — Szegény poca! — mond­ta.—Azonnal le kell vágni, ne szenvedjen. Másnap a tanító néni meg­kérdezte Jokitól, hogy hol vol­tál tegnap kisfiam. Szemreb­benés nélkül válaszolt: tegnap tűz volt náluk, és ő segített oltani, utána pedig a disznót is levágták. Szünetben félrehívtam Jo- kit. — Te Rinaldó! Miért gyúj­tottad fel az ólatokat? — kér­deztem tőle remegő hangon. —Tudodaz úgy volt...—és a vállamra(l) tette a kezét. — Szóval az úgy volt, hogy kivet­tem egy tízest a bukszából, és mind elfagyiztam. Gondoltam, ekkora felhajtás után senki sem fogja keresni. Joki! Joki! Be jó, hogy távol tartod magad a politikától. Ménesi György

Next

/
Oldalképek
Tartalom