Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
1992. január 23., csütörtök ШМШШ HÍRLAP Széles realizmus és Nyitás a bartóki modell irányába — A festmények mellé Lipták Pál: így múlnak az emberi dolgok (farost, vegyes technika, 100 X 110 cm)' A kiállításokat lebontják. A kiállítási recenzió ilyen kezdése formabontó, szükséges tehát az indokolás. A szakmailag időszaki kiállításnak nevezett tárlatok általában három hétig, legfeljebb 1-2 hónapig tartanak nyitva, utána bezárás, lebontás, a műveknek a kiállítókhoz való visszajuttatása következik. Ami megmarad, az a nyitásról készített fotó, esetleg videofelvétel, a sajtóban megjelent ismertetés, kritika és utoljára, de egyáltalán nem utolsósorban' megmarad a katalógus. Ez alkalommal elismerés illeti a 27. rendezőit, szponzorait a méltó esztétikai megjelenésű (terv: Szereday Ilona), a jó színvonalon kivitelezett (Mozinyomda Leányvállalata) és a kellő bőséggel dokumentált (minden kiállító művésztől egy repró) katalógusért. A katalógus azon túl, hogy a tárlatlátogatók „meghosszabbított élményként” magukkal viszik, nagyon komoly, fontos forrás a művészettörténet számára. Nemcsak az elismerésre érdemesség, hanem amiatt is a katalógusból kellett kiindulnom a kiállításról írván, mert a megtisztelő felkérés után először a katalógust néztem át, és csak utána jártam a kiállítási termekben. Az első átlapozás utáni élményem az volt, hogy elég sok az általam nem ismert kiállítóművész. Miután két évtizeden át minden Alföldi Tárlatot megnéztem, egynémelyikről írtam, másikat rendeztem is, ezek az új arcok változást, nyitást érzékeltettek számomra. Ezt az előzetese benyomást erősítette Banner Zoltán művészet- történész katalógus-utószava is. Ebben érzékelhető a nyitás szándéka, egyben megfogalmazódott az az óhaj is, hogy a rendezők nem a parttalanság, hanem a bartóki modell irányában kívánnak nyitni. A kiállítás rendezői tehát az Alföldi Tárlat saját karakterének kialakítására törekszenek. Ehhez nem szükséges, hogy valamennyi bemutatott mű azonos fogantatású legyen, elég, ha kellően érzékelhető a gerincvonulat, melynek hóna alatt sok minden megfér. A gerincvonulat több irányban is érzékelhető, egyike a széles értelemben vett realizmus jelenléte, mellette az elvont formák is gazdagítják a kiállítást, és talán ez a mostaninak a különlegessége, az új fauvesok is több művel szerepelnek, mint az eddigi tárlatokon. Mindezt megfelelően érzékelte a rendező, Banner Zoltán is. Természetesen a lehetőségeken belül, mert már közhely, hogy a Munkácsy Múzeum falait az Alföldi Tárlatok kinőtték. Az adott kereteken belül jó megoldásnak tekinthetjük a nagytermek félköríves osztását, mely által felületet kapott a rendező, de nem vesztette el általa a nagyterem térességét sem. Az adott keretek az egyes művek jellemzését nem teszik lehetővé, így jobbára csak távirati stílusban tudjuk megközelíteni az alkotókat és a törekvéseiket. A hagyomány és lelemény sajátos ötvözete realizálódott Lipták Pál művein. Az individuális, kontú- ros figurák egybe szövődtek a régmúlt dokumentációjával. A látott világ summázó formák és néhány szín által történő átírásával következetesen járja útját itt kiállított műveiben is Koszta Rozália. Tóth Ernő korábbi gyöngéd iróniája megkeményedett most kiállított műveiben. Vágréti János mozgalmas formái történelmi drámával telítettek. Várkonyi János az ódon ízek mellett szociográfiai tartalmat tolmácsol. A látott világ emberei tartalmat hordozó átírása van jelen a Gyulai Műhely alkotóinak munkáiban (Székelyhídi Attila, Szakáll Agnes, Balogh Gyula). Atmoszférikus hatás érvényesül Fáy Győző, Molnár Antal, Salamon György, Csikós András, Fodor József munkáiban. Társadalmi, történelmi jelentést hordoznak Csizmadia Zoltán festményei. Síkde- korativitás sajátja Hézső Ferenc munkáinak. Az új fauvesok közelebbi-távolabbi hatását Tácsik János, Székhelyi Edit, Benkő Viktor, Baji Miklós Zoltán, Asztai Csaba. Balogh Géza munkáiban lelhetjük fel. A figuralitásból az elvontságba Dóknál Tibor munkái egyszerűsített, tiszta formájukkal sajátos átmenetet alkotnak. A vizuális élmény egyéni újjáte- remtésének remek megjelenése Lóránt János két festménye. Kádár Tibor tőmondatos egyszerűséggel ás mélyre emberi világunkba. Penyaska László (BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP1992. január 23., csütörtök Munkácsy Mihály Múzeum Mladonyiczky Béla: Élet (fehérmárvány, 19 cm) Kirchmayer Károly: Kőmíves Kelemenné (bronz, 41 cm) Görgényi Tamás: Anya gyermekével (fa, 38 cm) Búza Barna: Kálvin János (bronz, 0 13 cm), Luther Márton (bronz, 0 13 cm)
