Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
1992. január 23., csütörtök ».BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP XXVII. Alföldi Tárlat - Békéscsaba, Drozsnyik István: Krisztusi út I. (papír, xerox, 12,5 x 27 cm) Palásti Erzsébet: Requiem beteg emberekért I—II. (papír, rézkarc, 70 x 50 cm) Engel Tevan István: Bikaviadal (papír, ceruza, 26 x 30 cm) Kiss Ilona: Szónok (papír, air-brush, 50 x 35 cm) 1992. január 23., csütörtök elvont formák minőségben felsorakoztak a grafikák és a plasztikák is miniatúrákra emlékeztető apró figurái jelentős tartalmak hordozói. A harmonikus kiegyensúlyozott absztrakciók Oroján István műveinek sajátja, az erőteljesség, feszültség, lendületesség Gubis Mihály és Lonovics László műveinek jellemzői. Hogy a látszólagos egyszerűség milyen összetett és gazdag festőiséggé válhat, annak élményét Vali Dezső alkotásai tolmácsolják számunkra. Az Alföldi Tárlatoknak általában a festészet túlsúlya volt a jellemzője. Ez idén, ha nem is mennyiségben, de kvalitásban a grafikák és a plasztikák a festmények mellé sorakoztak. A grafikákban is széles ívű a megközelítések palettája. Drozsnyik István művei a fotólehetőségeket kihasználva szólnak transzcendens emberi tartalomról. Engel Tevan István illusztrációi gyöngéd iróniába mártottan mutatják világunk fonákságait. Erdei Anna lendületes, expresszív figurái karaktereket hordoznak. Kimig Róbert linómetszetei távoli, mitologikus világ útján szólnak hozzánk, Korányi Gábor ősi jelekben fogalmazza meg létproblémáinkat. Muzsnay Ákos sajátos, egyéni technikákkal gázdag felületi szövevények útján vall a lélek mélységeiről. Palásti Erzsébet fantáziagazdag részleteket ötvöz stilizáltan egyszerű tárgyakkal. Papp György a népművészet forrásából merít, Stefanovits Péter lapjai a gondolattársítás útján mozgatják meg fantáziánkat. Záborszki Gábor homogén felület és dinamikus vonalak együttélésével alkot jelentős tartalmat. Zala Tibor szitanyomatai a mindennapi szép lírai átírásai. A kiállítás plasztikai művei is jól példázzák a műfaj gazdag lehetőségeit. A zárt formák lényegmondását Mladonyiczky Béla márványai, Görgényi Tamás faplasztikái, Balogh Zsuzsámra bronzai jól példázzák. Ettől teljesen eltérő szabadmozgású, olykor lebegű megoldás lehetőségeit aknázzák ki Kocsis Előd, Laborcz Flóra, Udvardy Anikó alkotásai. Azt, hogy évezredes transzcendens élmény ma emberéhez szóló megfogalmazása lehetséges, Kiss György stációrészletei kitűnően mutatják. A plasztikai gondolkodás különböző (fa, bronz, épületfigura) lehetőségeit alkotta meg Varga Géza. Többfigurás kompozícióban ragadta meg Ná- vay Sándor a dantei világot, Albert Ildikó pedig a kisplasztika monumentalitását oldotta meg. Kiss Nagy András a pátosz nélküli nagyságot fejezte ki Mátyás király portéjával. Világos, tömör jelképiség Kirçhmayer Károly műveinek sajátja. Nem szeretem az olyan kiállítási recenziót, amely a távollévőkön meditál. Most mégis egy név szinte megkerülhetetlenül ide kívánkozik, ez pedig a Schéner Mihályé. Ez évben is folytatták a nemes hagyományt, melyben a szűkebb haza egy-egy alkotójának emlékét szolgálják a kiállítási előtérben. Ez alkalommal Mokos József alkotói pályájának áttekintését kapják a tárlatlátogatók. A dokumentációs anyagban pedig alkotói pályája mellett pedagógusi tevékenységével is megismerkedhetünk. Eléggé általános megállapítás, hogy ha a látogató legalább 4-5 mű maradandó élményével távozik, akkor már érdemes volt megrendezni a kiállítást. A 27. Alföldi Tárlatról bizonyos, hogy ennél több mű esztétikai örömével, gondolatébresztő élményével távoznak a tárlatlátogatók. Dömötör János
