Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

1992. január 16., csütörtök

— A saját termelésű félkész és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron — az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében — kell szerepeltetni.

o) Alvállalkozói nyilvántartás

Azoknak a magánszemélyeknek, akik tevékenységüket fővállalkozóként végzik, az alvállalkozóikról, a részükre teljesített kifizetésekről alvállalkozói nyilvántartást kell vezetniük.

A nyilvántartásban minden készpénzzel vagy más módon kiegyenlített alvállalkozói számla adatát szerepeltetni kell.

A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

— a számla száma és kelte

— az alvállalkozó neve, címe, adószáma,

— a számla végösszege,

— a levont adóelőleg összege,

— a kiegyenlítés kelte, módja, összege.

Abban az esetben, ha a kiegyenlítés nem készpénzzel történik, a számlát az alvállalkozói és a szállítói nyilvántartásba is be kell vezetni.

p) Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása

A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványokról vezetett nyilvántartásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

— a nyomtatvány níve és számjele,

— a beszerzés kelte,

— a tömb(ök) sorszáma (tól-ig),

— a használatbavétel kelte,

— a felhasználás kelte,

— a kiselejtezés kelte.

E törvény alkalmazásában szigorú számadású nyomtatvány az, amelyet a számvitelről szóló törvény annak minősít (1991. évi XVIII. törvény 86. §).

3. Selejtezés

A 20 ezer forintot meghaladó beszerzési értékű tárgyi eszközök kiselejtezésének igazolásául selejtezési jegyzőkönyvet kell felvenni. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt eltávolíthatatlan azonosítójellel kell ellátni.A selejtezés időpontját, a selejtezést megelőzően 15 nappal az első fokú adóhatóságnak kell bejelenteni. Az adóhatóság képviselőjének távolléte esetén két érdektelen tanú jelenlétében kell a selejtezést lefolytatni és a selejtezési jegyezőkönyvet aláírásukkal — lakcímük és adóigazgatási azonosító számuk feltüntetése mellett — igazolni.

4. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése

A magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységének megszüntetését az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint bejelenti.

A tevékenység megszüntetését követően befolyt bevétel, illetve a kiegyenlítésre kerülő költségek elszámolási rendje a következő:

a) Ha a bevétel az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre áll, azt a lezárt adóév bevételei között XII. 31-eí időponttal kell szerepeltetni.

b) Ha a tevékenységgel összefüggésben felmerült költség (szállítói tartozás) kiegyenlítése az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig kifizetésre került, azt a lezárt adóév kiadásai között XII. 31 -ei időponttal kell szerepeltetni.

c) Abban az esetben, ha az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően érkezik bevétel és kerül kifizetésre költség, akkor a 33. § (7) bekezdésében foglaltak alapján kell eljárni. Ha a költség a bevételt meghaladja, akkor a d) pontban foglaltakat kell alkalmazni.

d) Ha az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően kerül kifizetésre költség, akkor ezt önellenőrzés keretében lehet érvényesíteni.

3. számú melléklet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvényhez

Átmeneti rendelkezések

1. 1. Mentes az adófizetési kötelezettség alól az 1988—1989. években a magánszemély munkáltatója által e két évben viselt, a magánszemély javára kötött élet- és nyugdíjbiztosítás díja, ha a magánszemély a biztosítás feletti rendelkezési jogával 1992. december 31-éig nem él.

2. Ha az 1. pontban meghatározott feltételek nem teljesülnek, a munkáltató által viselt biztosítási díj utáni adókötelezettség és az 1991. évben hatályos

1989. évi XLV. törvény 39. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt adókedvezmény a magánszemélyt abban az évben terheli, illetőleg illeti meg, amelyben rendelkezési jogával él.

3. Az 1. és 2. pont alkalmazásában a biztosítás feletti rendelkezési jog gyakorlásának minősül a biztosítás megszüntetése, visszavásárlása, értékesítése.

4. E törvény 29. § (2) bekezdésének b) pontját az 1991. évben keltezett adókötelezettség esetén is alkalmazni kell, ha az a magánszemélyre nézve kedvezőbb.

5. E törvény 1. sz. mellékletének B. III. 1., 2. és 3. pontja alkalmazásában 1992. március 31-ig a közúti gépjárművek tüzelő- és kenőanyag felhasználásának költségtérítésként elszámolható mértékéről szóló 11/1990. (IV. 30.) Kö- HÉM-rendelet, illetőleg a saját gépjármű hivatalos célú használatáért járó költségtérítésről szóló 9/1991. (V. 16.) KHVM-rendelet értendő. II. 1. Az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 11. és 12. §-a alá tatozó jövedelmek esetében, amennyiben az e tevékenységgel kapcsolatos írásba foglalt szerződést 1991. december 31-éig megkötötték, az e szerződés szerinti bevételre 1992. december 31-éig történő kifizetés esetén az 1991. évben hatályos rendelkezések szerinti adómentességi és jövedelemszámítási szabályok alkalmazhatók.

2. Az az egyéni vállalkozó, aki az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 20. §-ának második mondatában meghatározottak szerinti bevétel- csökkentő kedvezményt 1991-ben igénybe vette, ezt a kedvezményt — annak az eredeti feltételek szerinti lejártáig — továbbra is változatlan módon érvényesítheti.

3. Az a magánszemély, aki 1992. január 1-jét megelőzően alapítvány, illetőleg közérdekű kötelezettségvállalás címén befizetést teljesített, az összjövedelemből levonható tételek érvényesítésére az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 34. § (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazhatja az említett befizetések egészének elszámolásáig. A törvény hatálybalépésekor működő alapítványoknak a 34. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott előzetes hozzájárulást legkésőbb 1992. február 15-ig kell kérniük az adóhatóságtól. Az alapítványokra a törvény hatálybalépése és 1992. március 15-e között történő befizetés az összjövedelemből levonható.

4. Az a magánszemély, aki 1992. január 1-jét megelőzően az 1991. évben hatályos XLV. törvény 35. § (1) bekezdésében megjelölt összjövedelem-csökkentő (befektetési) kedvezményt igénybe vette, az említett törvény 35. § (3)—

(4) bekezdése, továbbá 67. §-a 38. pontja szerinti feltételeknek megfelelően köteles az adót e törvény hatálybalépését követően megfizetni. Amennyiben a vagyonjegy kibocsátója a vagyonjegy fejében a vagyonjegy tulajdonosának más értékpapírt (részvényt, üzletrészt) juttat, a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 35. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha annak megszerzése a vagyonjegyhez jutás időpontjában történt volna. A vagyonjegy után igénybe vett, összjövedelmet csökkentő kedvezmény a magánszemélyt a vagyonjegy helyett kapott értékpapír után ugyanolyan arányban illeti meg, amilyen arányban az új értékpapír névértéke a vagyonjegy névértékéhez viszonyul, legfeljebb azonban az eredeti összeg mértékéig. E rendelkezést 1991. január l-jétől kell alkalmazni.

5. Abban az esetben, ha az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 39. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adókedvezményt 1991. évben — vagy azt megelőzően — a magánszemély igénybe vette és utóbb — az említett törvény 39. § (3), illetőleg (4) bekezdésében meghatározott — feltételek beállnak, akkor az ily módon keletkezett adókötelezettség teljesítésére, továbbá a korábban igénybe vett adókedvezmény, valamint az utólag érvényesítendő adókedvezmény alkalmazására az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

6. a) Az 1991. december 31-éig történő ingatlan, illetőleg vagyoni értékű jog átruházása alapján az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 44. § ( 1 ) bekezdés b) pontja szerinti halasztott adó esetén a halasztás alapjául szolgáló feltétel teljesítése, illetőleg annak elmulasztása esetére az említett törvény 44. §-ának (2)—(7) bekezdése alapján kell eljárni.

b) Az 1991. december 31-éig a végleges szabadalmi oltalommal nem rendelkező találmány címén igénybe vett, az említett törvény 44. § (1) bekezdésének c) pontja szerint halasztott adó esetén, továbbá az egyéni vállalkozói tevékenység 1991. december 31-ét megelőző időpontban történő megszüntetésekor a vevők, megrendelők tartozásából származó — az említett bekezdés d) pontja szerinti — halasztott adó esetén az a) pontban foglaltakat kell alkalmazni.

7. Az az egyéni vállalkozó, aki 1993. december 31-éig a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 19. §-ának (4) bekezdése alapján adókedvezményt vehetett igénybe, és e jogosultsága 1994. január 1-jét követően is fennáll, az adókedvezményt a személyi jövedelemadóból tarthatja vissza. Az adókedvezmény összegét a vállalkozási tevékenységből származó adóköteles jövedelem után a társasági adó feltételei és mértékei szerint kell meghatározni.

8. Tevékenységét 1992. január 1-jén megkezdőnek kell tekinteni azt az önálló tevékenységet folytató magánszemélyt is, aki az 1991. december 31-éig áz akkor hatályos, 1989. évi XLV. törvénynek a 11. § (2) bekezdésében, a 12. § (2) bekezdésében és a 14. § (1) bekezdésében, valamint a 25. § (2) bekezdésében foglaltak szerint adózott, vagy a törvény 7. § (2) bekezdésének 35. és 36. pontja alapján adómentes volt.

1991. évi XC. törvény a magánszemélyek jövedelemadójáról

A közös társadalmi feladatok ellátásához szükséges adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

I. fejezet

s

Általános szabályok

Az adókötelezettség

1. § (1) A belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme, a külföldi illetőségű magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után e törvény alapján adókötelezettség terheli.

(2) A nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó magánszemélyre e törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.

2. § (1) Az adókötelezettség magában foglalja a magánszemély bejelentési, nyilatkozattételi, vagyonnyilatkozat-tételi, adóalap- és adómegállapítási, -bevallási, adóelőleg- és adófizetési, nyilvántartás-vezezési, bizonylatkiállítási és az ezekre vonatkozó megőrzési, valamint adatszolgáltatási kötelezettségét.

(2) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. A tevékenység vagy a jogviszony megszüntetése (megszűnése) nem érinti a tevékenység vagy a jogviszony folytatásából keletkezett jövedelem adókötelezettségét.

(3) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magányszemély a bevételszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg. Az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy a külföldön szerzett jövedelmet belföldre átutalják vagy behozzák.

(4) A magánszemély az adókötelezettségével összefüggő nyilvántartásait a

2. számú mellékletben foglaltak szerint vezeti. Nyilvántartásait és az azokkal összefüggő bizonylatait — ha törvény ennél hosszabb időt nem állapít meg — az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni.

Értelmező rendelkezések

3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:

1. Belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van.

2. Belföldi a Magyar Köztársaság államterülete, beleértve a vámszabadterületet is. *

3. Belföldről származik különösen a jövedelem, ha belföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszonyból, vagy belföldön végzett tevékenységből, vagy a belföldön lévő vagyoni értékből keletkezik.

4. Külföldről származik különösen a jövedelem, ha az külföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített munkaviszonyból, megbízás alapján külföldön végzett tevékenységből, illetőleg a külföldön lévő vagyoni értékből keletkezik.

5. Munkáltató — ide nem értve a 4L § (4) bekezdését — akivel, illetőleg amellyel a magánszemély munkaviszonyban, illetőleg egyéb, munkaviszonynak minősülő jogviszonyban áll. A 45—52. §-ok vonatkozásában munkáltató az, akinél (amelynél) a magánszemély legalább napi 6 órás munkaviszonyt létesített.

6. A munkáltató akkor belföldi illetőségű, ha belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel vagy lakóhellyel rendelkezik.

7. Adóév az az időszak, amelyre vonatkozóan az elszámolási szabályok szerint a jövedelemadó alapját meg kell állapítani. Kettős könyvvitel vezetése esetében az adóév a számviteli törvényben foglaltak szerint meghatározott időszak. Egyéb esetben az adóév a naptári év, az e törvényben meghatározott kivételekkel.

8. Vagyoni értékű jog a 22—25. §-ok alkalmazásában a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet (ide nem értve az albérletet, ágybérletet), az üdülőhasználati jog és a külföldiek ingatlanhasználati joga.

9. Az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minősül szociális, illetőleg egészségügyi ellátásnak.

a) A gyógyüdültetés keretében adott adómentes juttatásnak számít a nem a társadalombiztosítás keretében igénybe vett kedvezményesen nyújtott gyógyüdülő-beutaló jegy értékéből az orvosi ellátási költség értéke.

b) Az üdülés ára alatt azt az összeget kell érteni, amelyet az üdülés nyújtója az üdülési beutaló megvásárlásakor fizet. Az üdülés kalkulált költsége alatt a számviteli szabályok szerint megállapított önköltséget kell érteni.

10. Egyenruha a fegyveres erők és testületek tagjának egyforma, hivatalos öltözete. Egyenruhának minősül továbbá az a ruházat is, amelynek juttatását miniszteri rendelet, vagy annál magasabb szintű jogszabály határozza meg.

11. Donor az, aki saját vért, anyatejet, bőrt, szervet, sejtet ad vagy enged át.

12. Nem ajándék az a juttatás, amelyet valamely szolgáltatással összefüggésben vagy bármilyen előny megszerzése vagy annak nyújtása érdekében adtak (borravaló, hálapénz stb.).

13. Tárgyjutalom körébe nem tartozik az értékpapír, a biztosítási kötvény, a takarékbetét, a vásárlási utalvány (kivéve a könyvvásárlási utalványt), a nemesfém tárgy és az ékszer.

14. A 7. § (1) bekezdésének 8. pontjában említett feltételen azt kell érteni, hogy a szerződésben kikötik a letelepedési támogatás visszafizetését a munka- viszony meghatározott időszakon belüli megszűnésének esetére.

15. Pályakezdő: a felsőoktatási intézményben diplomát (oklevelet) szerzett magánszemély a diploma megszerzését követő 12 hónapon át, legfeljebb azonban a 28. évének betöltéséig.

16. Munkaviszony a Munka törvénykönyve, illetőleg más törvény szerint ennek minősített jogviszony, valamint a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszony és a bedolgozói jogviszony. Külföldön történő munkavégzés esetén a jogviszony minősítésére az adott külföldi állam joga az irányadó.

17. A fegyveres erők, fegyveres területek és rendészeti szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagját a testülettel, az egyházi személyt az egyházával összefüggésben munkaviszonyban állónak kell tekinteni. Egyházi személy az, aki az egyház részére végzett egyházi feladatainak ellátásáért az adott egyháztól rendszeres, havi díjazásban részesül.

18. Társas vállalkozásnak minősül á gazdasági társaság (1988. évi VI. törvény), a megszűnéséig az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport, mező- gazdasági szakcsoport, továbbá a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, a művészeti alkotóközösség, valamint — 1993. december 31-éig — a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó.

19. Árfolyamnyereségnek kell tekinteni az értékpapír, illetve a korlátolt felelősségű társaságban lévő üzletrész elidegenítéséért kapott ellenértéknek az értékpapír, illetve üzletrész megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó részét. Az ingyenfesen megszerzett értékpapír elidegenítésekor az árfolyam- nyereség számításánál a megszerzésre fordított összegnek a névértéket kell tekinteni. A 29. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a 6. § (1) bekezdése e) pontjában említett dolgozói részvény juttatáskori névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel csökkentett névérték szerinti összeget kell tekinteni.

20. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, akit jogszabály súlyosan fogyatékosnak minősít, valamint aki rokkantsági járadékban részesül.

21. A késedelmi kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizetik.

22. Az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 45. §-a alapján kapott leszerelési segély a munkaviszony megszüntetésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítésnek minősül.

23. A 7. § (1) bekezdésének 25. pontja alkalmazásában gépjármű és pótkocsi alatt az illetékekről szóló törvényben ilyenként meghatározottakat kell érteni.

24. A 7. § (1) bekezdésének 3. pontjában említett szociális segély az, amelyet készpénzben, vagy természetbeni formában a szociálisan rászorulónak nyújtanak. Szociálisan rászoruló az, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt — vagyoni viszonyára is tekintettel — csak külső segítséggel képes biztosítani.

25. A 30. § (2) bekezdésének a) pontjában említett költségtérítésnek minősül az ideiglenes külföldi kiküldetést teljesítők külön jogszabályban meghatározott devizaellátmányából a napidíj, továbbá a devizaellátmány átalánya.

26. Földjáradék az, amit a magánszemély a saját tulajdonában, de a termelőszövetkezet használatában lévő földjének használatáért — kivéve amit a föld bérletéért, haszonbérletéért — a termelőszövetkezettől e címen kap.

27. Természetbeni juttatás az az ellenérték nélkül juttatott termék (termény) vagy szolgáltatás, amely nem része a munkabérnek.

28. A gyermekgondozási segély magában foglalja az ahhoz kapcsolódó jövedelempótlékot is.