Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-24-26 / 301. szám

1991. december 24-26., kedd-csütörtök KARÁCSONYI TALLÓZÓ Hírek * Gyulán a roncsoló torok- lob ismét fellépett. Hisszük, hogy Gyula város orvosa, illetve a megyei fő- és alorvos urak, tőlük kitelhetőleg gátat vetend- nek e ragályos betegség tovább teijedésének. * Házi tolvaj. Balog Julián­ná már több hónap óta szolgál Gyulán Veisz Benjáminnál, de ott észrevették, hogy a háznál innen is, onnan is tűnik el egy- egy tárgy a helyéről. — A do­lognak utána néztek s meggyő­ződtek, hogy a tárgy eltűnésé­nek senki más nem oka, mint a hűtlen cseléd. Julist aztán fel is adták az illető hatósághoz, hol tolvaj lásait töredelmesen be- vallván, méltó büntetését el- veendi. * Legutóbbi értesülésünk szerint Gróf Zichy Jenő a kará­csonyi ünnepeket családja köré­ben szándékozván eltölteni, csak azok után fog kőrútjára in­dulni; s így Csabára való jövete­lére is újabb határidőt fog meg­állapítani. * K-Ladányban a község másodjegyzője Tömösközi Jó­zsef hivatalától felfüggesztetett. Jellemző ezen községre nézve, hogy 1874 óta, tehát alig hat év alatt ez már a hatodik másod­jegyző. Ezen hat jegyző közül egy elhalálozott, három felmon­dott, egy clbocsájtatott, s most a hatodiknak is erre van kilátása. A hiba mindenesetre először a fizetés csekélységében, má­sodszor a jegyzői teendők soka­ságában keresendő. Nagyon jó volna ha átlátnák a k.-ladány iák, hogy 400 frtra rendes tanult embert nem kapnak, s míg egy részről a fizetést felemelnék, másrészt tekintve a jegyzői teendők teméntelenséget egy imoki állomást szerveznének. * Vésztőn az izraeliták közt élénk mozgalom indult meg a hitközségbeli szervezkedést il­letőleg: csak az a kérdés merült fel egyik ülésükön—különösen az öregebbek részéről, hogy melyik párthoz csatlakozzanak hát? Orthodox vagy neolog jel­leget öltsenek? A többség — egyúttal az értelmiség — a hala­dó párthoz csatlakozik s így az orthodox urak — kisebbségben maradnak s végre is kénytelenek lesznek az elavult régi szoká­sokkal legalább részben szakíta­ni. * Eljegyzés. Wiszt Erzsikét eljegyezte Galbács János. * A legfurcsább házaspár. Amerikában a napokban egy furcsa pár kötött házasságot. A férfi: Pete Robinson, aki mint eleven csontváz mutogatja ma­gát és súlya 58 font. Ezzel szem­ben a feleség: Baby Bung 467 font súlyú. Kétségtelen, hogy szava ebben a házasságban „döntő súllyal” fog bimi. * Házasság. Messinger Her­mann jónevű kereskedő leányá­nak: Irmának ma esküszik örök hűséget Zimmermann Béla kar­cagi bankfőtisztviselő. * A róm. katolikus kör bál­ja. A gyulai Róm. Kát. Kör ja­nuár hó 4-én rendezi az Úri Ka­szinó összes helyiségeiben szo­kásos farsangi bálját. A Köri bál igen nívósnak Ígérkezik. A meg­hívók most vannak szétküldés alatt. Az oldal anyagait a Bé­késmegyei Hírlap 1924., 1925., 1928., 1933., 1934., valamint a Békés megyei Közlöny 1980. és 1987. évi karácsonyi számaiból válo­gattuk. írta a Békésmegyei Közlöny számára Benka Gyula Miért nincs harangjátéka B.-Csabának? Borongós téli napok. Önkénytelenül emlékeibe mélyed az ember. A ködös félhomályban akaratlanul szárnya tá­mad régi emlékeinknek. Ilyen régi emlék ujul föl előttem is, melyet azért közlök e lap hasábjain, mert szépen fejlődő szülő városomnak múltjával távolabbról összefügg. Szeretettel irányították B-Csaba fejlődését már a hatvanas évek szabadabb légkörében azok, kik közbizalomból a község, vagy egyház elére kerül­tek. Ebben is szerencsés volt B.Csaba megyénk községei között. A szereplők között nem utolsó volt B.-Csaba főjegyzője, ki a legszükebbkörü hazaszeretet ne­mes lelkesedésével dolgozott azon, hogy szülő városának anyagi s szellemi érdekeit kitapintsa, köztudatra hozza, elősegítse s ha összevágó körül­mények engedik, valósítsa. Mint berlini egyetemi tanuló a lelkesedés hang­ján Írtam 1862-ben nagybátyámnak arról, hogy m inő áhítatot keltő hatása van a potsdani harangjá­téknak akkor, mikor a Havel nagy tavain mint menynyei szózat hangzik el a nagy Frigyes által ajándékozott harangjátékon az ismeretes karácso­nyi szent ének „Menyből jővén az angyalok”. Önkénytelenül megszállja a hallgatót az ünnepé­lyes hangulat, s az egymásra boruló hársfa sétá­nyokon a természet templomának oszlopcsarno­kait véli fölismerni e hangok hallatára az, kinek lelkében vallásos érzelmek szenderegnek. Még a világváros zajában is kedvesen hat a hívők kedé­lyére az, mikor a kegyes IV. Frigyes által az ottani székesegyháznak ajándékozott remek harangjá­ték könnyen kezelhető szerkezetén az orgonista valamely szebb szenténekünk dallamát ünnepé­lyes lassúságban messze kihangzó zöngéssel ki­kongatja. Elég volt e futólagos közlés vallásos kedélyű s a szent énekeket bensőséggel énekelgetni szerető nagybátyámnak, hogy azonnal szülő városára gondoljon s elképzelje, hogy minő lélekemelő hatása lenne annak a vallásos csabai nép kis világ­ban, ha sikerülne a nagy templom öblös tornyában ilyen harangjátékot fölállítani, mikor úgy is a to­ronyóra behelyezése jelző harangok szerzését sür­gős napi kérdéssé tette a prot. egyháznál. Rögtön kész volt arra, hogy a presbyterium elé terjeszti e tárgyban indítványát. Előbb azonban alapos tájékoztatást kért tőlem Berlinből. írta: beszélj harangöntőkkel, keresd fel a harangjátékot tervező gépészeket, kérj tőlük terveket, kimerítő költség-kimutatást s buzgólkodjál azon, hogy szü­lő városunknak harangjátékot szerezhessünk. A kedves megbízás folytán fölkerestem Berlin összes harangöntőit, kikértem tájékoztatásaikat. Nevezetes azonban, hogy a nagy világvárosban nem találtam egy harangöntőt se, ki valaha ha­rangjáték összeszerkesztésére vállalkozott volna. Egyetértőleg arról értesítettek, hogy harangjátékot tervező gépész nélkül ki óra szerkezettel kapcso­latban hajtó korongot, ütőkészüléket, játszópadot szerkesztene s a gépleges fölszerelésről gondos­kodnék, ők magukban kiállítani nem képesek. Tervező gépészt pedig, ki újabban ilyen feladattal foglalkozott volna, nevezni senki sem tudott. Sok, eredménytelen utánjárás és meddő tudakozódás után végre okom volt remélni, hogy helyes nyomra találtam. Értesültem, hogy él a világváros határá­ban közel Berlinhez egy tapasztalt öreg harangön­tő, kiről társai sejtették, hogy kérdezősködéseimre nemcsak kielégítő választ adhat, de jó pénzért harangjáték kiállítására vállalkozás is kész lesz. Omnibusra kaptam, kidöczögtem azon város­rész legutolsó házsoráig, melyen túl a tapasztalt mestert keresnem kellett. Félórai gyaloglás után elértem a harangöntő telepre, melynek magas kéményei akkor is erősen füstölögtek. A mély kapubejárat melletti irodába benyitok. Ott egy nehezen halló öreg anyókára találok, ki fürkésző szemekkel méreget s mintha valami sejtelem vil­lanna meg lelkén, nem akarja megérteni sem jöve­telem czélját, sem ismételt bemutatkozásomat. Leültetett s kért, hogy várjak türelemmel, mig az öreg harangöntőt a gyártelepről előhívja. Kis váltatva hallám az érkezők lépteit, élénk beszélgetését, sőt egy-egy elfojtott kaczagást is véltem elhangzani! Meglepett a belépők derültsé­ge s társalgásuk élénksége. Meglepetésemet még inkább fokozta az a váratlan fordulat, hogy a bórkötős, kormos, pápaszemes öreg harangöntő átölel, nyakamba borul, összecsókol, öcscsének szólít s ömlengő szeretetének minden kedveske­désével elhalmoz. Hiába törekszem fölvilágosi- tást adni arra nézve, hogy itt tévedés forog fenn, hogy én nem tartozom a harangöntő tisztelt rokon­ságához. Alakoskodásnak nézte a két öreg minden vonakodásomat s meg volt győződve, hogy én vagyok a Hamburgból várt rokon, a technikus, ki majdan a harangjátékok fölszerelésében is támo­gatni fogom a most már mindenre vállalkozni kész öreget. Nagy nehezen tudtam e csalódással átszőtt helyzetből szabadulni s csak egyetemi tanulói mi­nőségemet igazoló irataim előmutatása győzte meg a rokonszeretetben elvakult öregeket, hogy a távolabbról hozzám hasonló s asztalukon fekvő fénykép eredetije, kit ők oly türelmetlenül vártak s ki időközben technikai ismereteinek gyakorlati bővítését keresve Amerikába átvitorlázott, még sem én vagyok. Az eset komikuma kárpótolta aztán B.-Csabán nagybátyámat, mikor fölvilágosítottam, hogy a vállalkozó harangöntő gépészének nekem kellett volna lennem, mert ilyen szakember támogatása nélkül az öreg sem mert semmi harangjáték készí­tésére gondolni. A barátságos öreg felvilágosítá­sából tudtam meg aztán, hogy a harangöntéshez használt érez kilóját kétszeres árban számítják akkor a vállalkozók, midőn ilyen egyházi fény­űzés szolgálatába állanak, mert nincs oly biztos technikai eljárásuk ma sem, hogy minden megön­tött harang hangját hangtani pontossággal előre meglehessen állapítani. Ezért aztán esztergályo- zás által öblösebbé, vékonyabbá teszik a megön­tött harang testét, hogy mélyebb hangot nyerjenek. Sokszor azonban újra át ismételve, össze kell zúzni a megöntött harangot, hogy sok bizonytalan vergődés és tapogatás után a kellő hangfokot előállíthassák. E költséges vállalat aztán lehangolta nagybá­tyám tervezgetését. Bár tudta, hogy a vallásos csabai nép egyházi czélokra szívesen meghozza a tőle telhető áldozatot; bár számíthatott arra, hogy egy-egy nevét örökítő harangra a jó Marik-félék megnyitják erszényüket; mégis elejtette terveit s elhallgatta azon indítványát, hogy .a nagy templom öblös tornya harangjátékával gyönyörködtesse a magyar Alföld vallásos protestáns híveit. Gyümölcstelenül lehullott ez a mag is. Mélyen eltemette azt a feledés porába a haladó idő. Es mégis jónak láttam az ünnepi harangzúgások e napjaiban föleleveniteni ez esetet egyrészt, hogy a szülő városát és egyházát őszintén szerető nemes lélek tervezgetéseit szó nélkül elenyészni ne hagy­jam, másrészt, hogy a gyakorlati kérdések más árjában arra is reá mutassak, hogy a vallásos nép kedélyvilágának s hitbeli összetartozásának foko­zásáról sem szabadna a vezető köröknek megfe­ledkezniük, akkor, midőn B.-Csaba szerencsés kifejlését irányítani kívánják. A múlt hagyomá­nyai sokszor jelzik a jövő teendőit. Ulme* Jakab és Fia üzletében olcsó lakodalmi, név- napi porcellán és üvegáruk kaphatók. Csillár, vlllany­égő és minden zománco­' - • • < . , zott edény mélyen leszál­lított árban kapható Brillékke!) szemben.) 148812-1 Nyilatkozat Beliczey Gézának, a Békés­megyei Gazdasági Egyesület elnökének a Békésben közölt nyilatkozatára csak annyit kívá­nok megjegyezni, hogy a Gaz­dasági Egyesület közgyűléseit azért nem látogattam, mert ott a kisgazda érdekek valóban nem részesültek abban a támogatás­ban, amit elvártunk volna. Volt idő, mikor én sürgettem kisgaz­datársaimat a belépésre, azon­ban az Egyesület működésétől elkedvetlenedve egymásután hagyták ott a kisgazdák az Egye­sületet s nekem volt mit hallgat­nom amiért annak idején én ka­pacitáltam őket a belépésre. Sokat lehetne még beszélni erről a dologról, de én nem akarom mérgesíteni a helyzetet, inkább küzdjünk közös erővel az egye­temleges gazdaérdekekért. K. Schriffert József Bajt csinált a máriafalvai kakas Hogy lesz a tanúból Bogár Illésné máriafalvai asszony portájáról állítólag elbi- tangolt egy délceg kakas, amely a szomszédban Páka Ferencné udvarán kötött ki. Bogámé át is ment Pákáékhoz és követelte a kakast, aki azonban nem volt hajlandó elismerni a kakas azo­nosságát és azt állította, hogy a kakas az övé. A kakas vitát Bo­gámé az erőjogán döntötte el és azt magához kaparintva, egy­szerűen haza vitte. Most azután Pákáné ment a kakas után Bogárék lakására, ahol Bogámé férje, az éjjeli őr szintén beleszólt a vitába és nap­pali nyugalmát féltve a szom­szédot kiutasította. vádlott? Pákáné mit tehetett egyebet, minthogy hazament és mikor újból visszajött a kakasért ak­kor, már magával hozta tanúnak Frányis Trajánné ökörjárási la­kost. De Bogámé a tanú előtt sem volt hajlandó kiadni a ka­kast és a bírósághoz küldte a kakas igénylőit. Frányisnéből ekkor kitört az indulat és megle­hetősen drasztikus fenyegetést hallatott nemcsak Bogámét, hanem az ügyet esetleg elintéző bírót illetőleg is. És ezután ez a kijelentés lép­tette elő a tanúból vádlottá a har­cias megyecskét, akinek ügyé­ben a bíróság tegnap rendelte el a bizonyítást. Karácsonyi mese a gyermekeknek Kedves Gyermekek! Ma dél­után sürgönyt kaptam az égből. Ez volt a címe: Mennyországból a földre. Tudjátok-e, hogy mi volt benne? Figyeljetek, elmon­dom sorjában. Ma délután nagy volt a sür­gés-forgás a mennyben. Az an­gyalok serényen dolgoztak. Ki­poros ították a babák arcát, szép szőke hajukat megfésülték, fel- szallagozták, ruháikat villany­vasalóval gyorsan kivasalták. Mert hát a Mancik, a Bözsik lenn a földön szeretik ám a szép babát. Más angyalok a kardokat élesítették. Ez a kard a Ferié lesz. A Laci csákóját az egyik angyal kötényével még egyszer szépen letörülte, más angyalok az ólom és bádogkatonákat cso­magolták. Mikor mindannyian készen voltak, kitárultak a mennyország kapui és szálltak- szálltak az angyalok hosszú so­rokban le a földre. Az egyik angyalcsoport a vá­rosok felé tartott, a másik cso­port a falvak felé vette útját. Egy kicsi angyal leghátul szállt. Az volt a rendeltetése, hogy a sok- tomyu városba menjen és vigye el a babát a kis beteg Mancinak. A kis angyal végre elért a ház­hoz. Nem tudott benézni a dérvi- rágos ablakon, hip-hópp bere­pült a kulcslyukon, mert egy angyal ám ezt is megteheti. Megállt a szoba közepén, aztán elővette a hozott ajándékot, s látta, hogy a babának mily szép a szeme, aranyszőke a haja, s megsajdult a szive, hogy őneki még sohasem volt ilyen szép babája, ő bizony nem adja oda ennek a beteg kisleánynak. A kis Manci épen akkor szó­lalt meg, édesanyjához beszél­vén: anyuka, ugye ma kará­csonyeste van? Mit hozott ne­kem a Jézuska? És szólt az anya: — Kedves kicsi lányom, a Jézuska csak karácsonyfát hozott, de ajándé­kot most nem, mert minden pén­zét gyógyszerekre költötte el. A kis Manci szomorúan sóhajtott és amikor ezt az angyal hallotta, megindult a szive, letette a babát az asztalra, győzött benne a job­bik érzés s mert künn az ablakon türelmetlenül kopogtak a haza­siető angyalok, kilibbent ő is, a kis Manci pedig az asztalra né­zett és felsikoltott örömében a baba láttán. Az angyalok dolguk végezté­vel Isten elé sorakoztak és el­mondották, hogy mennyi suga­rat, örömöt vittek a földre. A mi kis angyalunk pirulva vallotta be, hogy ő először megakarta tartani magának a babát, de az­után megsajnálta a beteg kis Mancit és odaadta. O igazán nagy örömöt szerzett, mert a legszomorubb helyen a legna­gyobb örömöt okozta. Kedves gyermekek. Ez a tör­ténet arra tanít titeket, hogy nem csak kapni jó, de adni is öröm. Gondoljátok meg, mily sokan vannak, akiknek odahaza nincs semmijük a karácsonyfa alatt? Gyerekek, ti, akiknek a Jézuska sokat hozott, álljatok oda édes szülőitek elé, mondván: anyuka, apuka, az én régi játékszereim közül némelyeket oda szeretnék ajándékozni a szegény gyerme­keknek. A szegényeknek a leg­kisebbjótétemény is nagy öröm. Karácsonyeste arra tanít min­denkit, hogy az a boldog ember, aki másoknak boldogságot sze­rez. íme gyermekek, ez állt abban a sürgönyben, amelyet ma dél­után kaptam a mennyországból. T.K. Karácsonyfaünnepség A gyulai önkéntes tüzoltótes- tület választmánya elhatározta, hogy a szegénysorsú önkéntes tűzoltók és azok gyermekeinek részére az önkéntes tűzoltólak­tanyában karácsonyfát fog felál­lítani. Ezzel kapcsolatosan sze­rény, de annál bensőségesebb ünnepséget fog rendezni. Az önkéntes tüzoltótestület vezető­sége ezen ünnepség megrende­zésével kifejezést akar adni an­nak a munkának a megbecsülé­sére, amelyet az önkéntes tűzol­tó önként magára vállalt és di­cséretesen teljesített. Az önkén­tes tűzoltók és gyermekeik jutal­mazása szerény lesz, mert a tü­zoltótestület maga is szegény. A szeretet fája, a karácsonyfa ezentúl minden karácsonykor díszelegni fog a laktanyában és hirdetni fogja a nap jelentőségét, a békesség és szeretet ünnepét. Tűzoltóink karácsonyfaünnep­sége december 23-án este 6 óra­kor lesz az önkéntes tűzoltó lak­tanyában, ahová ezúttal is meg­hívja az önkéntes tűzoltó baráto­kat, az intézmény támogatóit és az érdeklődőket a tüzoltótestü­let vezetősége.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom