Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-19 / 297. szám
© 1991. december 19., csütörtök „Megóvni, amit őseink építettek... ” Uj köntösbe öltöztetik a Pece-parti Párizs templomait Nagyvárad a legrégibb időktől mind a mai napig a templomok városa volt és maradt. Első templomalapítója — maga Szent László királyunk, aki temetkezési helyéül is a váradi várban épült első székesegyházat jelölte ki testamentumában. A történelem nem ismeri a kegyeletet, különösen nálunkfelé; nem tartotta tiszteletben a szent király óhaját. A katedrális elenyészett, I. László hamvait szétszórták, s eljött az az idő is, amikor szeretett városában nem találtatott száznál több hívő. Az ő számukra épített ideiglenes templomot a törökök elűzése után Benkovich Ágoston püspök, s fel is ajánlotta hálából szent Brigitta tiszteletére. Ez a cseppnyi templomocska a mai Nagyvárad legrégibb épülete, ott található a város szívében, immár toronyházak közé elrejtve. Szertartása ortodox, nyelve román... Ahogyan a helyzet konszolidálódott, s az elmenekült lakosság visszaszivárgott a városba, az ideiglenes kis „székesegyház” helyett, amely alig nagyobb egy falusi iskola tanterménél, gróf Csáky Imre bíboros fölépítette 1714—-31 között a sorrendben immár negyedik püspöki templomot a Körös partján. Ez a mai újvárosi plébánia Szent Lászlóról elnevezett 45 méter magas tomyú barokk temploma. (Később még szó lesz róla.) Érdemes itt megjegyezni, hogy Nagyváradon uralkodó stílus lett a barokk, ez részben azzal magyarázható, hogy a fontosabb templomok többségét a tizennyolcadik században emelték, amikor is a barokk és a copf különböző irányzatai uralkodtak, nyilván nem kevés bécsi hatásra, ám azonnal helyi jelleget is kapott, amint arra egyes művészettörténészek felhívják figyelmünket. Talán egyetlen markáns kivétel e regula alól (most a római katolikus templomokról beszélek) az ún. kis Szent László templöfn, az egykori Szent László menedékház, ma állami iskola udvarán. Itt kapott helyet az ebben az évben, az egyelőre két-két osztállyal induló katolikus és református középiskola. Nos, a neogótikának ez a késői darabja magán viseli e pompázatos, égbe törő stílus legszebb jegyeit. Persze klasszicista beütéseket is találunk egyes kisebb templomok esetében, ez azonban inkább csak kivétel, mely erősíti a szabályt. (Ilyen a rommá dúlt Olaszi temetőben a Haller grófok mértéktartóan arányos ravatalozó kápolnája: jelenleg csövesek bűntanyája—de már nermsokáig.) Nos, ha már eljutottunk a negyedik püspöki templomig (némi ugrással), előlegezzünk pár mondatot a legutolsó székesegyháznak, a mainak, s építtetőinek: Forgách Pál gróf és Kollonits László gróf püspököknek. Utóbbi szentelte föl az impozáns katedrálist 1780-ban, azóta állja az idők viharát, s mintegy uralkodik a város egyik kiemelkedő pontján, mint a késő barokknak Kelet-Közép-Európában leghatalmasabb, monumentális alkotása, a tőle jobbra emelkedő egykori püspöki palotával együtt. E kissé hosszúra nyúlt bevezetésnek nem volt egyéb célja, minthogy idejekorán felmérhessük azt a gigászi munkát, amelyet a jelenlegi egyházi vezetés Nagyváradon, Biharban a templomok restaurálása, állagának megóvása, sőt, további fejlesztésére áldoz. A fentiekben nagyjából felsoroltuk azokat A Szent László templom Marian Antal felvételei Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök a főpapokat, s közéjük tartozik még Szaniszló Ferenc püspök, Gyöngyösy György kanonok s mások, akik áldozatos tevékenységükkel megadták Nagyváradnak azt a történelmi arculatot, amely ma is elbűvöli az ide látogatókat. És itt nemcsak az egyházi rendeltetésű, hanem oktatási, művelődési célú stb. épületekre, sőt parkokra, terekre és általában a városrendezésre gondolok. Egy Schlauch bíboros, Bémer püspök vagy Bunyitay Vince örökre összeforrott e várossal! Letagadhatat- lanul. A váradi püspökség és székeskáptalan a leggazdagabbak egyike volt Magyarországon (ki ne hallott volna Pata- chich püspök és Michael Haydn kapcsolatáról?), s természetesen templomépítésre sem sajnálták a pénzt, részint egyházi, részint saját vagyonukból. Még azt az érvágást is kiheverte a püspökség, amikor II. József 140 ezer holdas belényesi birtokát a görög katolikus románoknak adományozta! Látszik ebből, mennyire más körülmények között végezhette feladatát az egykori váradi püspökség, mint a mai. Az egyház egyelőre semmilyen birtokot, sem ingatlant (iskolát, szociális otthont, kórházat), még csak a püspöki rezidenciát sem kapta vissza. És mégis, a diktatúra legnehezebb éveiben is, szinte hihetetlen szívóssággal, börtönnel dacolva munkálkodott (akkor még püspök nélkül), s nem hagyta tönkremenni legalább a templomokat. A nagyváradi egyházmegyében 57 plébánia végzi feladatát, s valamennyinek a templomát felújították vagy legalább kijavították. Volt azonban néhány olyan templom, amelyet elvettek az egyháztól (elsősorban a város területén), s raktárként stb. profanizálták. A megye vezető papjai: dr. Dászkál ordinárius, Tempfli József (a jelenlegi megyés püspök), Matos Ferenc s mások harcot indítottak e templomépületek visszaszerzésére. Különösen felerősödött ez a kötélhúzás a hatalom és az egyház között az utóbbi évben, amikor is a püspökség, Tempfli József szívósságának, diplomáciai érzékének köszönhetően, jelentős sikereket ért el. Amikor arról kérdezem a püspök urat, milyen elgondolásból indította meg békés offenzíváját a templomok nagy utánajárást, körültekintést, s nem utolsó sorban anyagi áldozatot kívánó felújítására, szokása szerint történettel kezdte: — Az elmúlt rendszerben volt a megyei pártbizottságon egy rettegett propaganda titkárnő. Történt egy alkalommal — persze nekem is a fülembe jutott a dolog —, hogy összehívta a művelődési házak vezetőit, s irgalmatlanul letolta őket: nem tartotta kielégítőnek a kultúrmunkát. „A maguk kultúrházai oly ah siralmas állapotban vannák, olyan elhanyagoltak az omladozó falakkal meg a törött ablakokkal, hogy még az is messze elkerülné, akinek véletlenül kedve szottyanna belépni. Nézzék meg a Barátok templomát és környékét — az a mi plébániánk volt —, rendezett, barátságos, kertje tele virággal, szobrokkal. Az ilyen épületben jól érezheti magát az ember. Ha mernék, magam is bemennék egyszer szétnézni, mi folyik odabenn...” Az egykori pártpotentát ráérzett egy fontos dologra. A csinos, gondozott külső, otthonos belső berendezés nem önmagáért való^ keretül szolgál — a mi esetünkben — a hívek épüléséhez. Őseink gondoskodtak róla, legyen hol imádkoznunk: nekünk az a kötelességünk, hogy megóvjuk, amit építettek, s ahol csak tudjuk, igyekezzünk továbbfejleszteni azt. Fodor József általános helynöktől a részletekről érdeklődtem. Megtudtam, hogy az utóbbi években csak Nagyváradon több, mint tíz templomot hoztak rendbe, illetve néhányban most is folyik a felújítás. Az egyik legszebben sikerült restaurálás a nagymúltú és igen értékes templomban, a premontrei kanonokrend várad- hegyfoki prépostságának központjában folyt. Az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok építették 1742—72 között. Tervezője Vépi Márton pálos atya volt. Stílusa kalsszicizáló barokk. Ritka értéket képeznek—egyebek között—a csodás faragású padok, melyeken a rokokó domborművek Remete Szt. Pál életéből vett jeleneteket ábrázolnak. De hasonlóan szépek az emeleti oldalkarzat ablakainak és a kórusnak rokokó rácsai is. Ez az ornamentika egyedülálló értéket képvisel a magyar művészettörténetben! Mind e szépségeket a restaurálás maradéktalanul felszínre hozta: felújították a Forgách Pál adományozta kitűnő orgonát is, de nincs a templomnak se kívül, se belül olyan zuga, amely új fényt ne nyert volna a felújítással. Ugyanilyen remekbe sikerült az egykori irgalmas rend, a mizeriek kórháza kápolnájának helyreállítása. Ezt raktárnak használták, s az utolsó órában sikerült megmenteni a teljes pusztulástól. Van a templomocskának egy igen ritka építészeti megoldása: kupolája ellipszis alakú, s ez nem kis problémát okozott az akkori s a mostani építészeknek is. A rokokóval vegyített késő barokk stílust sikerült a Gyöngyösy György kanonok által alapított kórház kápolnájában maradéktalanul érvényesíteni. Utolsó simítások folynak az ún. kis Szent László templomon, mely a gótikának állít építészeti emléket. A püspökség, mivel a berendezést tönkretették, elhurcolták, Németországból szerzett eredeti gótikus padokat, ezek beállítását most végzik. A folyamatban lévő nagyobb építkezések között meg kell még emlékeznünk az újvárosi Szent László templom renoválásáról. Egyelőre még állványerdő veszi körül, de jövőre teljes pompájában köszönti majd a Szent László évet, a nagy király szentté avatásának 800. jubileumát, s a városnak török uralom alóli felszabadulása 200. évfordulóját. Akkorra elkészül a várkápolna is, melyet hosszadalmas instanciázás után sikerült visszaszerezni, a jelenlegi megyei prefektus szíves közreműködésével. Végezetül szólanom kell a Székesegyházról, melynek restaurálási munkálatai befejezéshez közelednek. Óriási feladatot kellett itt megoldaniuk az építőknek, a képeket és szobrokat restauráló művészeknek, aranyozóknak. A Mária Terézia által ajándékozott orgona felújítását a passaui püspökség vállalta, ottani orgonakészítők dolgoznak rajta, hogy visszanyerje eredeti, csodás hangját. Megközelítőleg sem teljes a kép, amit a nagyváradi templomok régi fényének visszaállítási munkálatairól bemutattam. A jelen és az utókor hálája és tisztelete jár majd fizetségül az áldozatkész híveknek, valamint a külföldi segélyegyesületeknek, a pompás munkát végző, összeforrott restaurátori gárdának, s külön is a püspöknek, ennek a törékeny fizikumú, de erős lelkű főpásztomak, Tempfli Józsefnek kezdeményező, szervező és lelkesítő tevékenységéért. Fekete Attila A Premontrei templom — restaurálás után Fotó: Csapó József
