Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-19 / 297. szám
1991. december 19., csütörtök © Ingajáratban Természetes egymásra találás Tanase Remus közgazdász, az Arad Megyei Kereskedelmi és Ipari Kamara elnöke Az ajtón nem kell kopogni. Elsősorban azért, mert nincs. Pontosabban egyelőre csak a kerete került a helyére, a hangfogós bélelés még nem készült el. De minden bizonnyal nem csak ezért nagy a ki-bejárás Tanase Remus, az Arad Megyei Kereskedelmi és Ipari Kamara elnökének az irodájában. Nemrég költöztek ebbe az előnyös fekvésű központi villába, miután hosszú hónapokon keresztül a legsanyarúbb körülmények közt végezték a magánvállalkozások számára létfontosságú munkájukat. így nincs mit csodálkozni azon, hogy az elnök emeleti irodájába igyekezvén állványokat és habarcskupacokat kell kerülgetnem. December 4-ét mutatott a naptár, amikor beszélgettünk, most pedig, amikor jegyzet- füzetemet lapozgatva kopogtatom e sorokat, december 7-e van. Általában nincs sok értelme ennyire pontosítani a dátumokat, ezúttal azonban másképp fest a helyzet. A beszélgetésünket két nappal megelőzően ugyanis az aradi kamara elnöke temesvári kollégájával együtt Békéscsaba vendége volt, a 8-ai romániai népszavazás után két nappal pedig Ugrai András, a Dél-Magyarországi Gazdasági Kamara elnöke látogat Aradra. Ami azt jelenti, hogy mire ez az írás megjelenik nyomtatásban, addigra már az újabb regionális gazdasági megbeszélések eredményéről rég tudomást szerezhettek az olvasók a napi hírekből. S ez ezúttal nem a nyomdai átfutás lassúságára utal egyértelműen, hanem a román—magyar kapcsolatfelvételek örvendetesen megszaporodott számára is. — Vázolja kérem röviden az Arad Megyei Kereskedelmi és Ipari Kamara történetét. — Talán kissé meglepő lesz, amit mondok, de az aradi kereskedelmi kamara idén novemberben ünnepelte megalakulásának 120. évfordulóját. Tevékenysége, természetesen, nem volt sem folyamatos, sem egyformán hatékony ebben az időszakban. Ehhez elegendő, azt hiszem, ha a világháborúkra gondolok, arról nem is beszélve, hogy a kom- munista uralom megdöntése után újra kellett szerveznünk mindent, teljes egészében. Ám amennyire az aradi kamara már korábban is úttörő szerepet játszott Európa ezen régiójában, megyénk, Temes megye után, másodikként alakította meg az országban, még tavaly májusban az újrainduló magánvállalkozások érdekeit képviselő kamarát. Úgy vélem, elég sokatmondó e tekintetben az a tény, hogy a kamarák alakítását és működését szabályozó törvény- rendelet csak ezután született meg. — Milyen elképzelésekkel indultak útnak? — Lehet, hogy nosztalgiának találja, de mi még most is rendkívül időszerűnek és teljes egészében érvényesnek tartjuk az aradi kereskedelmi kamara 1871 -es szervezeti szabályzatának azt a kitételét, mely szerint a kamara, mint független szervezet, Arad város és megye kereskedőinek és iparosainak az érdekeit képviseli az államhatalom és a törvény előtt. Mint alapelv, ennél többet mi sem akarunk ma. Az azóta eltelt idő azonban jó sok változást hozott, ennek belátására nem kell túl sok tudomány. Elég, ha a műszaki — s ezen belül az elektronikai — robbanásszerű fejlődésre gondolunk. A mostani, minőségileg megváltozott körülmények között élni, s hivatásunknak megfelelően a magánvállalkozókat megélhetésükben, fejlődésükben segíteni — az alapelveken kívül másra is szükség van: bevezetni és hatékonyan alkalmazni munkánkban korunk valamennyi, rendelkezésre álló eredményét. — Konkrétan? — Teljesen nyilvánvaló, hogy több évtizedes kényszerszünet után elég kevesen rendelkeztek polgártársaink közül egy magánvállalkozás törvényes lebonyolításának ismereteivel. Főként azért, mert a törvényes rendelkezések egy része még meg sem született, egy része pedig megszületése után rövid időn belül változásokat szenvedett. Nem vitatom, egy átmeneti korszaknak ez lehet törvényszerű velejárója. Ám az is biztos, hogy ilyen körülmények között bárkinek jól jön a segítség, a törvények hálójában való biztos eligazítás, pontos információk szolgáltatása, netán gyakorlati támogatás kapcsolatok felvételében. A tavalyi év elején a magánvállalkozások gomba mód történő szaporodásának idején létszükségletként jelentkezett a kamara megalakításának az igénye. Tevékenységünk mindeddig elég mostoha körülmények között zajlott — szerintem így is, kétség kívül, eredményesen —, mostani új székhelyünkön azonban egészen másak, korszerűbbek a lehetőségeink. Hogy mást ne mondjak, felszereltük és működik, dolgozik számítástechnikai hivatalunk, amelynek közreműködésével, többek között, már Gazdasági Látóhatár (Orizont Economic) címmel egy gazdasági-pénzügyi tájékoztató és hirdetési kiadványt is kiadhattunk. — Aki csak félfüllel figyel, az is érzékelheti: szaporodtak a kapcsolatok a román és magyar határ menti megyék között... — A kapcsolatok, szervezet- lenül, az úgynevezett vásárló turizmus keretein belül, a legvadabb kommunizmus idején is léteztek. Amolyan biztonsági szelepként és nyilván önigazolásként is. A rendszer bukása után, a szabad utazás lehetőségét kihasználva, ez az üzletelés igencsak komoly méreteket öltött. Bennünket természetesen nem az ilyenfajta „vállalkozások” foglalkoztatnak, hanem azok, amelyeket törvényesen bejegyzett vállalkozók, mindkét ország törvényeit betartva, a kölcsönös érdekek és előnyök figyelembevételével folytatnak. Am még ilyen körülmények között is igen sok a gond. Rendszeres kapcsolatfelvételeink a magyar partnerekkel, az ottani regionális gazdasági kamarával éppen ezeknek a gondoknak a feloldását szorgalmazzák. És örömmel kell tapasztalnom, hogy az igyekezet kölcsönös. — Tudom, hogy két nappal ezelőtt a Temes megyei kamara elnökének a társaságában Békéscsabán tárgyalt. Azt is tudom, hogy a Békés megyei vállalkozók igen nagy várakozással tekintettek e találkozó elé, hiszen ők is sok reményt fáznék az Arad megyei, s általában a romániai kapcsolatokhoz. Kielégítették-e, kielégíthették-e várakozásaikat? — A mostani megbeszéléseknek voltak általános és voltak konkrétabb, gyakorlati célkitűzései is. Ami az általánosabbakat illeti, úgy vélem sikerült meggyőznöm a magyarországi eddigi, s remélhetőleg minél több jövőbeli partnereinket arról, hogy Romániában semmiféle politikai akadályt sem gördítenek a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, a külföldi befektetések elé. Egyszerűen csak arról van szó, hogy kölcsönösen — hangsúlyozom: kölcsönösen! — nem ismerjük egymás vonatkozó és hatályos törvénykezését, s ha ennek következtében különböző akadályokba botlunk, ott a kézenfekvő és azonnal adódó magyarázat: politika van a dologban. Nincs kérem semmiféle politika, csakis a gazdaságosság, a kölcsönös érdekek és előnyök politikája. Régi igazság, hogy ha a gazdasági szempontokat helyezzük kapcsolataink alapjára, megszűnik mindenfajta ellenségeskedés, gyűlölködés. A törvények megismerése és pontos alkalmazása érdekében viszont tenni kell, s ebben meg is állapodtunk. — Hallhatunk valamit a gyakorlati kérdésekről is? — Természetesen. Hiszen ezek a legszorítóbbak. Ugrai úr december 10-ei, aradi jelenléte is ezekkel kapcsolatos. Akkor szeretnénk aláírni ugyanis egy olyan keretegyezményt, amely lehetővé tenné vállalkozóink kedvezőbb, preferenciális kezelését a magyarországi szomszéd megyékben. Ne gondoljon semmi rosszra, nem jogtalan előnyökről lenne szó, hanem például olyasmiről, hogy az egyezményben részt vevő kamarák igazolt tagjai a mostani többórás várakozás nélkül kelhetnének át a határon; hogy kölcsönösen adatokat szolgáltatnánk egymásnak keresletről és kínálatról; hogy segédkezet nyújtanánk egymásnak a különféle üzletek megkötésében. Persze, ehhez még lesz egy-két szava a két ország vám- és pénzügyőrségének, valamint a határőrség szerveinek is. Viszont, ha az előbb azt mondtam, hogy a gazdaság és a politika két különálló dolog, annyit mégis hozzá kell tennem, hogy a politika mégis sokat nyomhat a latban. Saját bőrömön éreztem ezt épp a mostani tárgyalásokon, ahol nyilvánvalóan pozitívan hatott a Hóm Gyula vezette magyar parlamenti küldöttség jelenléte Bukarestben. —A kamara nyilvántartásaiból kiderül, hogy pillanatnyilag Arad megyében 89 vegyes vállalat működik, amiből 16 a román—magyar. Sok ez vagy kevés? — Sok szemszögből lehetne ezeket a számokat kommentálni, magyarázni. Ha csak azt vennénk figyelembe, hogy határmenti megye vagyunk, összehasonlítva más, távolabbi megyékkel, nyilván nem lehetünk elégedettek. Örömmel nyugtázva viszont a prefektusi szintű együttműködési kezdeményezést, bátorítást, a mindkét oldalról megmutatkozó érdeklődést, jogosan reménykedhetünk az Arad megyei román—magyar vegyes vállalatok számának gyarapodásában is. Ami természetesen az együttműködésnek csupán egyik formája. Ám a jelenleg érvényben lévő törvényeink szellemében egyik igencsak előnyös, kedvező formája. —A kapcsolatok felvételének egyik jól bevált és világszerte alkalmazott változata a kiállítások, árubemutatók rendezése. A már említett december 10-ei aradi egyezményaláírással egy időben Temesváron többnapos kiállítás nyílik magyar terméKörös gyártmányú kazánok és Lehel védjegyű fűtőtestek — Aradon EXPO-TOY a Szakszervezetek Művelődési Házában: közös román—magyar játékbemutató A mezőgazdasági kisgépek és segédeszközök kiállításán román termékekkel ismerkedtek magyar vendégek is kékből. De mi, aradiak sem panaszkodhatunk, hisz 1991-ben szinte nem telt úgy hónap, hogy valamilyen kiállításra ne invitáltak volna bennünket. — Ha végignézzük az aradi kiállítások, termékbemutatók listáját, egyből szembetűnik valami. Mégpedig az, hogy a magyar származású vagy forgalmazású áruk és termékek kiállítása elsöprő hányadban szerepel. Úgy is mondhatnám, hogy valami természetes egymásra találással állunk szemben, ami tulajdonképpen egyáltalán nem meglepő. Talán inkább csak az, hogy ezt mindeddig nem tudtuk a legeredményesebben kiaknázni. Pedig a termékek igen széles választékával találkozhattak Aradon a vásárlók és vállalkozók egyaránt: tavasszal békéscsabai készruhákat láthattunk; majd a HUNGEXPO kényeztetett el hús- és tejtermékekkel, hűsítő- és szeszes italokkal, piperecikkekkel, hűtőszekrényekkel és mélyhűtőkkel, telefon- és telefaxkészülékekkel, villanyírógépekkel június közepén; hogy néhány nappal később a KUNSZÖV ruházati termékei vonuljanak fel egy divatbemutatón; szeptember közepén román gyártmányú mezőgazdasági kisgépek és segédeszközök kínálatával ismerkedhettünk meg mi és a külföldi, közöttük magyarpartnerek; november elején amolyan Mikulás és karácsony előzetest tartott huszonegy román, valamint két magyar játékgyártó cég; majd egy hétre rá Körös típusú kazánokat és Lehel védjegyű fűtőtesteket állítottak ki gyártóik. Mondanom sem kell, ezek azok a rendezvények, amelyek a kamara közreműködésével jöttek létre Aradon — közben május 29. és június 2. között mi is bemutatkoztunk Szegeden a közszükségleti cikkek vásárán, aradi neves vállalatok és magáncégek termékeivel —, emellett több más kiállítást láthattunk vállalatok, vállalatcsoportosulások, alkalmi rendezvényszervezők vagy akár a magánvállalkozók úgynevezett szövetsége rendezésében. — Közeledik az év vége. Mi várható jövőre? — Az eddigiekből talán kitűnt, hogy komoly hangsúlyt helyezünk azokra a lehetőségekre, amelyek a határ közelsége miatt az aradi vállalkozók számára adódnak. Itt persze nem feledkezhetünk meg a Jugoszláviával, illetve Szerbiával kialakítható kapcsolatokról sem, ám ezek az ismert okok miatt egyelőre váratnak magukra, illetve nehezen alakulnak. Igaz, közeleg az év vége, de még nincs itt, s addig is sok még a tennivalónk. Alaposan előkészítettük az Arad és Temes megye, valamint a Dél-Magyarország megyéit tömörítő kamarák együttműködési keretegyezményének a megkötését, ennek aláírása, szerintem, nem ütközhet már semmiféle akadályba. A keretnek tartalommal való megtöltése már a mi feladatunk lesz, külön- külön és egyesült erővel is. Az a nyílt várakozás és érdeklődés, amellyel legutóbb is fogadtak Békéscsabán, azzal biztat, hogy az ösztönösnek, természetesnek nevezhető egymásra találásunk mind több tudatos jegyet vesz, ölt magára. Kiss Károly Az Orizon vendéglátóipari komplexum sok szempontból úttörő szerepre vállalkozott. Náluk rendezték meg a magyar édesipari termékek aradi kiállítását is (Gagyi-Pálffy László felvételei)