Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-11 / 264. szám
© 1991. november 11., hétfő SPÖftf Az egykori nagy „bunyósok” nyomában... Felkel-e a padlóról a békési ökölvívás? r Szabó Sándor 12 esztendeje él az ökölvívásnak. Arannyal felérő ma- gyár bajnoki ezüstéremmel büszkél- ^ f kedhet, amelyet a junior korosztályban szerzett egykoron a pehelysúlyú kategóriában. Három éven keresztül — serdülőként, ifjúságiként, juniorként — összesen hússzor ölthette magára a válogatott mezt, emellett számos nemzetközi erőpróbán vett részt, s többször fölállhatott a dobogó valamelyik fokára. Balaton-bajnok, Adler-kupa győztes, s két esztendőt töltött el az Újpesti TE színeiben. A sportág igazi reklámhordozó lehetne Szponzor kerestetik Máig elevenen él a kép bennem: egy vasárnap délelőtt a televíziós közvetítés jóvoltából végigélvezhettem az ökölvívó magyar bajnokság fináléját. Ahogy emelkedtek a súlycsoportok úgy vált mind izgalmassabbá a verseny. Mígnem eljutottak a váltósúly úak döntőjéig. Ez pedig azért volt érdekes, számunkra pedig különösen várakozásteli, mert az akkori döntő egyik résztvevője az a békési Csuta Imre volt, aki a korábbi években már volt dobogós — mégpedig kétszeres bronz- és egyszeres ezüstérmes — a felnőtt bajnokságok során. Az akkori honi ökölvívósport egyik legnagyobb egyéniségével, Danyi Jenövei vette föl ismételten a küzdelmet, s becsületesen helytállt. Ismét ezüstérmes lett. Nem sokkal később pedig arról számoltunk .be, hogy a Békési SE akkori edzőjétől, Csuta Imre vette át a stafétabotot. Fényes éveket írt addig is, s ezután is a békési ökölvívás, egymás után nőttek ki a tehetségek, s minden esztendőben jó néhány viharsarki fiatal fölállhatott a hazai bajnokságok különböző korcsoportjaiban a dobogóra. Ám egy idő után Csuta Imre is „bedobta a törülközőt", nemcsak egészségi állapota, hanem a számtalan betartás is akadályozta abban, hogy teljes értékű munkát végezzen. Es elindult a lejtőn a szakosztály. Mind kevesebbet lehetett hallani róluk, az eredmények pedig egyre halványultak. Most viszont újra hallani Csutáról. Időnként újra lehet vele találkozni az edzőteremben. — Nem lehet elszakadni a bunyótól olyan könnyen — vallja. — Ha csak tehettem, így is ott voltam a különböző eseményeken, most pedig úgy döntöttem, segítem egykori tanítványomat, Szabó Sándort. Ne kelljen minden utat újra bejárnia, előre tudom figyelmeztetni, ha holtvágányra tér. No, nem a szakmai munkára gondolok, mert azt teljes egészében neki kell megoldania. Inkább a háttérben igyekszem segíteni őt. A beszélgetés során az is szóba került, hogy milyen anyagi és tárgyi feltételek között kell megoldani a mindannapos edzéseket. Mint megtudtuk, nincs a szakosztálynak önálló költségvetése, magyarul pénze. Annyi jutott a Békési SE nagykalapjából, hogy az újdonsült edző bérét kifizessék, s Nagy Gyulával elutazzanak a bajnokságra. Ám egyelőre semmi több. Márpedig, ha újra akarják éleszteni, s legalább a régi szintre fejleszteni e férfias sportágat, az utánpótlás-gondozásra, azok versenyeztetésére is áldozni kell anyagiakat. — Az a gondunk — folytatja az egykori öklöző —, hogy a pénzszerzéshez, a menedzseléshez kevésbé értünk. Nem tudjuk, hová kellene bekopogtatnunk, nem tudjuk, hogyan keressünk szponzort. Mi a szakmához értünk, biztos, hogy kiváló bunyósokat tudunk képezni, de anyagi háttér nélkül csak ideig-óráig élünk meg. Nagy örömmel vennénk, ha itt helyben vagy a megyében találnánk olyan szponzort, aki fantáziát lát a sportágunkban, s segítené a szakosztályt, cserébe minden bizonnyal jó reklámhordozók lehetünk... Azt is megtudtuk, hogy az iskola és az önkormányzat azzal segíti az ökölvívó^szakosztályt, hogy rendelkezésüké bocsátja a tornatermet. Már ez is valami... Bár szerződése a fővárosban lejárt, igazolása még félig-med- dig oda köti. Ezt a helyzetet így magyarázza Szabó Sándor, a Békési SE öklözőinek 24 esztendős, újdonsült edzője: Nulláról kezdeni — A sok-sok ígéret ellenére a mai napig sem oldották meg égető lakásgondomat, s miután időközben megnősültem, nem vállaltam tovább az albérleti élet sanyarú megaláztatásait. Hazaköltöztem, s mivel itthon edzői szerződést ajánlottak fel, melyet nagyon megtisztelőnek tartottam, hát gyorsan elfogadtam. — Fiatal korodra nézve dicséretes, hogy ilyen merészen belefogtál a munkába. Tájékozódtál előtte, hogy milyen helyzetfogad, amikor hazajösz? — Természetesen! Tudtam, hogy a szakosztály padlón van, szinte teljes egészében megszűnt és hogy szinte a nulláról kell elkezdeni a csapatépítést. Vagyis újabb tehetségek után kell nézni, akikkel eredményes szakmai munkát lehet produkálni. Éppen ettől izgalmas a felAz edző, Szabó Sándor A junior magyar bajnoki ezüstérmes, Nagy Gyula adat, és magamat is próbára tehetem, hogy mire vagyok képes egy merőben más dologban. Ez év júniusában három (!) emberrel kezdtem el a foglalkozást, olyanokkal, akik régebben is itt öklöztek. Örömömre Nagy Gyula is visszatért Szolnokról, aki nagy tehetsége a sportágnak. Jelenleg 16—17 ember kapott kedvet az öklözésre, s rendszeresen járnak az edzésekre. — Tudják a városban, hogy általad kialakulóban van egy új szakosztály? Mit tehetsz annak érdekében, hogy felkeltsd az érdeklődést a gyerekekben? —Toborzó céllal napról napra járom az iskolákat, ahonnan tudatosan kiszentelve válogatom az ökölvíváshoz alkalmas, megfelelő testi felépítésű 11-— 15 éves srácokat. Örömömre a legtöbb testnevelő tanár partnerem ebben a dologban, és az ő segítségükre is támaszkodva remélhető, hogy hamarosan névásnak. Azt azonban hangsúlyozom, hogy elsősorban minőségre törekszem, és nem meny- nyiségre! — Hol és milyen körülmények között dolgozhattok? — Békésen a 4. Számú Általános Iskola tornatermében biztosított számunkra az edzéslehetőség, hetente 4—5 alkalommal. Azonban az ökölvíváshoz elengedhetetlenül szükséges eszközöket nem engedélyezik felszerelni, márpedig azok nélkül nem végezhető el teljes értékű edzésmunka. Hiszen a tükör- fal, a szorító, az úgynevezett fedeleslabda, a mászókötél hiányzik, amik nélkül pedig nem bokszoló a bunyós! A hagyomány kötelez — Akkor mégis miért csinálod tovább, hiszen valóban mostohák a körülmények, a feltételek? — Van egy-két olyan srác, akiket az ökölvívás számára meg kell menteni, meg kell őrizni! Nem beszélve arról, hogy itt Békésen mindig is jól csengő, erős ökölvívóélet volt, és ezt a hagyományt jó lenne újraéleszteni, illetve folytatni! Mint ökölvívónak is kötelességemnek érzem mindezt tovább vinni és lehetőség szerint még jobbá kovácsolni. Nagyon bízom abban, hogy idővel változnak a feltételek, és ha rajtunk kívül álló tényezők nem zavarnak be, akkor újra magas színtű ökölvívóéletet teremthetünk meg a városban. Az oldalt írta és összeállította: Gyurkó Mihály, Jávor Péter. Fotó: Kovács Erzsébet — Másokkal kialakult-e már valamiféle szakmai kapcsolatod, amely segítené a munkádat? — Teljesen magunkra hagyatva dolgozunk. Sajnos, a szakosztályban a gyerekek között nincs kialakult rivalizálás, mert hiányoznak a súlycsoportonkénti megfelelő edzőpartnerek. El kellene egy-két elméleti és gyakorlati szakember is a környéken, akikkel kölcsönösen tudnánk egymást segíteni. Hálás vagyok ezért is Csuta Imrének, aki barátilag segíti a törekvéseinket és hasznos, jó tanácsokkal lát el. Tanulni a profiktól — Az Újpesten szerzett tapasztalatokból tudsz majd profitálni, most már mint edző? — Már most látom, hogy sokat segít az a két év, amelyet igyekszem hasznosítani. Én is egyénre szabott munkát adok mindenkinek. Tudatosítani akarom mindenkiben azt, hogy mit miért csinálnak, hogy a fejükkel is gondolkozzanak, ne csak a fizikai erejüket vessék be. Jómagam mindig is a vívó-verekedő stílust pártoltam, és ezt a mai ökölvívás meg is követeli. Próbálok a profi világból jó dolgokat, elképzeléseket kiemelni, s az amatőr bokszban alkalmazni. Szabó Sándornak két év áll rendelkezésére ahhoz, hogy talpra állítsa az egykor szebb napokat átélt békési ökölvívást, s ez alatt az időszak alatt kell egy új, erős alapot megépítenie. Csak ezután várnak eredményességet tőle, s remélhetőleg majd újabb Csuták, Bollák, Bo- husok, Somogyvárik lesznek a ma még ismeretlen békési ökölNemrégiben beszámoltunk arról, hogy a kötelek közé visszatért Nagy Gyula milyen sikert ért el az idei országos juniorbajnokságon. Hamar felkeltette az érdeklődést a megyehatáron kívül is, ami érthető. A szakosztály rövid időn belül érdekes levelet kapott, amelyet az érintett és edzője, Szabó Sándor a rendelkezésünkre bocsátott. íme: „Tisztelt edző sporttársam! Mindenekelőtt elnézésedet kérem, amiért levélben zavarok, de a vasárnapi juniorbajnokság végén nagy volt a kavarodás, s nem jutottam odáig, hogy veletek személyesen tudjak beszélni. Nekem nagyon tetszett a srácotok bunyója, amit a tatabányai gyerek ellen nyújtott, és az a véleményem, hogy nem kapott ki, mert azt a nagy csatát ö nyerte. De míg ilyen bírók pontoznak, addig mindig lesz probléma. Magamról annyit, hogy 42 éves vagyok, az Újpesti Dózsánál, majd a Balassagyarmatnál edzősködtem. Egy évet töltöttem Amerikában aW.B.C. profiszervezet jóvoltából, s egy éve, hogy profikkal foglalkozom. Azért érdekel a srácotok, mert nagyon jó profianyag. Mivel mindenki a piacról él, ezért megkérdezem, hogy nem akar-e profibunyós lenni, ahol az első meccsen, ami négymenetes már ,10 000 schillinget kereshet tisztán? Nem tudom, hogyan áll az ökölvívó-szakosztály anyagilag, mert az amatőrök mellett meg lehetne alakítani a Profi Ökölvívók Kft.-jét, így a kettő mehetne egy kalap alatt és ez nagyonjól jövedelmezne. Ha tovább akartok lépni, a lehetőség adott. En el tudnálak látni profi edzéstervvel, ugyanúgy, mint a petőfibányai Rezes Lacit, aki 67 kg-ban nyert. Tudniillik ő is nálam lesz profi. Gondolkozzatok a dolgokon, s várom jelentkezéseteket. Sporttársi üdvözlettel: Vázsonyi Árpád, 2145 Kerepestarcsa, Dessewffy u. 32.” pes bázisa lesz a békési ökölvíEgyelőre alig maroknyi fiatal jár edzésre, de úgy tervezik, toborzókkal, iskolalátogatásokkal újra kiszélesítik a bázist... vívó-palánták. Bolla Laci ismét kesztyűt húzott A címben szereplő állítás persze nem azt jelenti, hogy a ’70-es évek egyik nagy ökölvívó egyénisége majd negyvenes fejjel újra harcba indul, mondjuk a hazai felnőtt bajnokságon. Az viszont tény, hogy gyakorta fölhúzza a kesztyűt. Hogy miért? íme: — Aki ebbe a sportágba egyszer belekóstolt, az nem fordít hátat egykönnyen a ring világának. Nekem is szükségem van ma is egy kis testmozgásra, egyrészt ezért utazom át időnként Békéscsabáról Békésre. De azért is, hogy tőlem telhetőén segítsek volt szakosztályomon. Most például az volt a feladatom, hogy az egyik ígéretes tehetségnek. Nagy Gyulának edzőpartnere legyek a junior bajnokságra való felkészülés során. Végtére is árnyékbokszból nem élt volna meg, én meg vagyok olyan súlycsoportban, hogy ellenem kesztyüzve még tanulhat is. Akár Csuta Imitől, aki ugyancsak kötelek közé lépett olykor-olykor, ha a szükség úgy kívánta...
