Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05-06 / 234. szám

1991. október 5-6., szombat-vasárnap KÜLFÖLDRŐL- ITTHONRÓL tflÉKÉS MFÍiYF.I HÍRLAP Halál és pusztítás Horvátországban Az eszéki közúti Dráva-hidat akna robbantotta fel — mely eltalálta a hídon elhelyezett robbanó- Szert MTI-fotó: Rózsahegyi Tibor „Magunkat tiszteljük meg, ha emléküket ápoljuk” Katona Tamás október hatodikáról és a tizenhárom generálisról Antall-Bush csúcstalálkozó Az USA-nak érdeke A jugoszláv válság rendezése érdekében az amerikai kor­mányzat részéről is határozott, egyértelmű fellépésre van szük­ség — hangoztatta Robert Dole szenátor, csütörtökön, Antall Józseffel folytatott megbeszélé­sén. A kormányfő a szenátus republikánus tagozatának veze­tőjével elsősorban a jugoszláv kérdésről tanácskozott és egyet­értettek abban: igen rossz mintát jelentene a jövő szempontjából, ha a térség első súlyos válságát nem sikerülne megoldani. A válság az egész térséget de­stabilizálhatja, megingathatja a külföldi üzletemberek Magyar- ország iránti bizalmát is. Az Egyesült Államoknak mind po­litikai, mind — beruházásai vé­delmében — gazdasági érdeke is a válság elhárítása. Az EK erőfeszítéseit támogatjuk, de azok láthatóan eredménytele­nek, Amerika szerepvállalása elengedhetetlen — hangoztatta Antall. A magyarországi'nemzetisé­gi helyzettel kapcsolatban a miniszterelnök elmondotta: a készülő nemzetiségi törvény' a teljes jogegyenlőség, s a kisebb­ségek pozitív megkülönbözteté­se alapján áll, s példaértékűnek szánjuk a környező országok számára. A kormányfő amerikai láto­gatásának utolsó napján került sor Antall József találkozójára George Bush elnökkel. Kelet-Szlavóniában péntekre virradóra tovább folytatódtak a harcok és lövöldözések; a had­sereg az egész térségben nagy fölényre tett szert létszámban és technikában. Egyelőre azonban nincs hír nagyobb szlavóniai városok elfoglalásáról, a telje­sen körülzárt Vukovár is tartja magát. A horvát védők azonban már csak a város nagyon kis ré­szét ellenőrzik. Dubrovnik, a másik nagy vál­ságkörzet, szintén ostromgyűrű­ben van, a jelentésekből azon­ban kitűnik, hogy a katonai tá­madások eddig inkább a külvá­rosi részekre és Dubrovnik kör­zetének egyes településeire irá­nyultak. A Trebinje felől közelí­tő katonai alakulatok szétlőttek több szállodát kupari üdülőhe­lyén, támadják Cilipi repülőte­rét is, s a híres üdülőhelyen, Cavtat városában is megrongá­lódott több létesítmény. A város helyzetéről továbbra sem lehet képet alkotni; nincs telefonvo­nal, jobbára csak a Tanjug her- cegovinai tudósítójának jelenté­sei jutnak csak el a külvilágba Dubrovnik ostromáról. A hadsereg mind nagyobb erőket vonultat fel a közép-dal­máciai Zára kikötőjének térsé­gében is, s több katonai közle­ményben kitértek a helyi kato­nai létesítmények elleni horvát támadásokra. Noha már több napja szó van a Zára melleti ka­tonai repülőtérés a katonai isko­la ellen intézett horvát rohamok­ról, nincs hír ezek bevételéről. A hasonló jellegű katonai közlemények mindazonáltal je­lezhetik egy nagyobb közép- dalmáciai front kialakulását is. Zára szintén azon kikötők közé tartozik, amelyek körül blokád van érvényben csütörtök reggel óta. Kadijevic kérése Teljesítették kötelezettségüket Veljko Kadijevic jugoszláv nemzetvédelmi miniszter külön nyilatkozatban fordult Jugo­szlávia népéhez és a fegyveres erők tagjaihoz. Megerősítette az elnökség álláspontját, miszerint Jugoszláviában háborús veszély alakult ki, s ennek következté­ben életbe lépnek azok a jogi szabályok és normák, amelyek ilyen körülmények között a mozgósításra és az ország vé­delmére vonatkoznak. Kadije­vic kérte a jugoszláv hazafiakat, minden nemzet és nemzetiség fiait, hogy teljesítsék kötelessé­güket a fasizmussal és a népir­tással szembeni harcban. Mesic szerint törvénytelen Stipe Mesic jugoszláv állam­fő a boszniai és a macedóniai állásfoglaláshoz hasonlóan tör­vénytelennek nevezte a jugo­szláv elnökség tanácskozását, mivel az ülésen nem vett részt a testület legalább öt tagja, ami elegendő lett volna a határozat­hozatalhoz. Ez a végső csapás Jugoszlá­via széthullása előtt — mondta Mesic, s ismét kérte a nemzetkö­zi közösséget, hogy ismerje el Horvátországot és Szlovéniát. A boszniai elnökség csütör­tök este leszögezte, hogy a jugo­szláv elnökség döntése érvény­telen és nem kötelező érvényű. A tanácskozás csak munkajelle- gű volt, nem volt teljes létszámú a testület, s ilyen ülésen nem lehet határozatot hozni. Ötszáz, amerikai ten’ezésű, Japánban gyártott Ford traktort hoznak be Magyarországra. Pista bácsi:—Az idei termés- bevételből úgy lesz nyugati trak­torom, ha a gebe Ráró lovamat átkeresztelem Alfa Rómeóra. (Folytatás az 1. oldalról) Battyhány Lajos tökéletesen összeköti ezt a két dátumot, ő, aki éppen a márciusi mozgalom jóvoltából az első felelős ma­gyar kormány miniszterelnöke lett. Nem akármilyen miniszter- elnöke! Egy csodálatos kor­mányt kapott a kezébe, benne csupa elsőrangú csillaggal, csu­pa „telivér paripa” a hintó elé fogva. Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, hogy csak a leg­nagyobb neveket említsük — ugyanabban a kormányban... Ehhez valóban nagyon hozzáér­tő kocsis kellett, hogy a „lovak” együttesen húzzanak, és ne bo­rítsák föl a hintót. Batthyánynak sikerült is elérnie, hogy minden lényeges, minden sorskérdés­ben a kormány tagjai félre tudták tenni nézetkülönbségeiket, és együttesen foglaltak állást. Batthyánynak hosszú időn ke­resztül torz képét tanították az iskoláinkban. Megalkuvó arisztokratát csi­náltak abból a Batthyányiról, aki sorsdöntő helyzetekben mindig a forradalmi megoldást válasz­totta, és soha nem a kényes meg­alkuvás pozícióját. Nem vélet­len, hogy Batthyány iránt olyan hallatlan ellenszenv élt a bécsi körökben. Tényleg, ez van ráír­va ceruzával a perirataira egy ismeretlen kéz által: Er muss sterben. Meg kellett halnia! Ez volt Bécsnek az álláspontja. És a magyar történelemnek gyönyörű példája az, hogy mennyire nemzeti ügy volt 1848—49: együtt kellett volna lógnia a bitófán egy Fekete Imre nevű kóspallagi paraszttal, akit ki is végeztek október 6-án. Batthyány elvágta a torkát, őt nem lehetett felakasztani, emiatt október 6-án délután agyonlőt­ték. De a gróf és a paraszt az eredeti osztrák tervek és koreo­gráfia szerint együtt himbáló­zott volna az akasztófán. Fekete Imre sorsa is jellemző abból a szempontból, hogy mennyire nem törődünk mi október 6- ával. Most végre Kóspallag köz­ség kezdeményezésére emlék­táblája lesz annak az iskolának a falán, amit róla neveztek el. Ezt szintén nemes gondolat­nak tartom, már csak azért is, mert mihelyt visszajövök a kül­földi utamról október 24-én, Kárpátaljára, Nagyszöllősre megyek, ahol Perényi Zsigmond bárónak a szobrát állítják fel újra. 1906-ban egyszer már föl­állították, de 1945-ben ledöntöt- ték, és a helyére Sztálin szobra került ugyanarra a talapzatra. A Kárpátaljai Magyarok Kul­turális Szövetségének a tagjai megtalálták a ledöntött szobrot, és az eredeti helyére visszaállít­ják. Mögötte a volt Ugocsa vár­megyei megyeházában a Peré­nyi Zsigmond nevét viselő ma­gyar iskola található. Fontos, hogy ilyen módon őrizzük a vér­tanúk emlékét, hiszen Perényi Zsimgondot a hétszemélyes fő­törvényszék elnökét, az ország- gyűlés főrendi házának alelnö- két 1849. október 24-én kivé­gezték, mert ott volt az aláírása a trónfosztási nyilatkozaton. És ott az a 13 csodálatos gene­rálisunk! Sokan magyarul sem tudtak közülük, mégis az euró­pai, a magyar szabadságért a szó legszorosabb értelmében mind­halálig harcoltak. Nem a mene­külést választották, hanem szembenéztek a kivégzőosztag puskacsöveivel, és elviselték a hóhér kötelének a szorítását. Úgy érzem, hogy nekünk ige­nis minden év október 6-án ezt a szent névsort el kell tudnunk so­rolni. Akkor is csodálatos embe­rek voltak, ha esetleg tábornok­nak nem volt mindig mindegyik a legtökéletesebb. Magunkat tiszteljük meg azzal, ha az emlé­küket ápoljuk. Az emlékmű­veik, emléktábláik, emlékoszlo­paik, utcatábláik vannak, mert ők tényleg valamennyien: Batthyány gróftól Fekete Imréig mutatják, hogy mennyire ko­moly nemzeti ügy, s még a nem­zeten is túlmutató országos ügy, és egy kicsit európai ügy volt Kohl üzenete a magyar néphez „Németország politikai felelőssége, hogy támogssa Magyarországot, s a térség már refor­mállamait az Európába való hazatérésükben” — hangsúlyozta Helmut Kohl német szövetsé­gi kancellár abban az üzenetében, amelyet Ma­gyarország polgáraihoz intézett abból az alka­lomból, hogy 2 évvel ezelőtt. 1989. szeptember 10-én nyíltak meg Magyarország nyugati hatá­rai az akkori NDK állampolgárai előtt. A Ferenczy Europresshez eljuttatott üzenet így hangzik: „Magyarország kedves polgárai! Ma van második évfordulója annak, hogy az Önök or­szága megnyitotta a magyar—osztrák határt az egykori NDK-beli németek menedéket kereső ezrei előtt. Magyarország ezzel a bátor tettével kiütötte az első követ abból a falból, amely Németországot az emberek akarata ellenére év­tizedeken át megosztotta. Az Önök országa mindezzel jelentős mérték­ben hozzájárult Európa megosztottságának le­küzdéséhez, s — ma már tudjuk — megadta a jelt a kommunizmus felszámolásához Európá­ban. A határ megnyitása, amelyet az akkori miniszterelnök, Németh Miklós és külügymi­nisztere, Hóm Gyula hajtott végre, nekünk, németeknek annak a folyamatnak a kezdetét jelentette, amely 1990. október 3-án, szabad önrendelkezés alapján, Németország állami új­raegyesüléséhez vezetett. Soha nem fogjuk elfe­lejteni a magyar nép barátságának ezt a nagysze­rű bizonyítékát. Politikai felelősségünkhöz tar­tozik, hogy minden erőnkkel támogassuk az Önök országát, egyben Közép-, Kelet- és Dél- Európa többi reformállamát az Európába való hazatérésükben. A szabadság és a béke, az igaz­ságosság és a szabad önrendelkezés valamennyi európai nép otthonává avatja közös kontinen­sünket. Minden európai érdeke, hogy a magyar népet, csakúgy, mint közép-, kelet- és dél-európai szomszédait ne csak tanácsokkal, hanem tettek­kel is segítse a szociális piacgazdaságra való áttérésben. Ehhez az is hozzátartozik, hogy ne maradjon sokáig zárva az európai közösségek ajtaja azok előtt a reformállamok előtt, amelyek megfelelnek a tagság feltételeinek. Minden támogatásunk — az 1989. szeptem­ber 10-ei történelmi tettre való tekintettel is — a magyar népé és dr. Antall József miniszterelnö­ké, akihez igen szoros szálak fűznek. Németor­szág vállalja a reá háruló felelősséget." (Baráti üdvözlettel): Közös szovjet-nyugati haderők? Zárt ajtók mögötti, minded­dig valószínűleg példa nélküli tanácskozást tartottak a héten a szovjet hadsereg és a KGB ille­tékesei magas rangú NATO- tisztségviselőkkel és nyugati hírszerzési vezetőkkel. A meg­beszélés témája a szovjetunió­beli nukleáris biztonság és a szovjet fegyveres erők átszerve­zésének problematikája volt. A RIA orosz hírügynökség jelentése szerint a Moszkva kö­zeli Nakabinóban tartott három­napos szemináriumról nagyon kevés részlet szivárgott ki. Min­denesetre a hírszolgálati iroda bizalmas forrásokból megtudta, hogy Vlagyimir Rubanov, a KGB elemzési osztályának ve­zetője a tanácskozáson igen pesszimista képet festett az or­szág helyzetéről, mondván: je­lenleg ez rosszabb, mint az au­gusztusi puccskísérlet előtt volt, mivel továbbra sincs polgári el­lenőrzés a hadsereg és az állam­biztonsági szervezetek fölött. Az orosz televízió úgy értesült, hogy a szeminárium résztvevői felvetették: fel lehetne állítani közös szovjet—nyugati haderő­ket, amelyek az ENSZ-kereté- ben működhetnek. A RIA sze­rint egyébként a tanácskozáson jelen volt Alekszandr Ruckoj orosz alelnök és Brian Kenny, a NATO eűrópai haderőinek he­lyettes parancsnoka is. A kutya is oda... Svájci pénzeső Váratlan pénzeső hullott csü­törtökön a svájci Tessin kanton­ban lévő Osogna helység köze­lében. Egy egymillió svájci frankot tartalmazó postai zsák csütörtökön kiesett egy nyitott ajtajú vasúti vagonból, azután, hogy a szerelvény elhagyott egy alagutat. A hiányt csupán két és fél órával később fedezték fel, ám ekkorra a síneken heverő zsákon már több vonat is áthaladt. A szétszóródott, szélfútta bankjegyek összegyűjtésével a rendőrséget bízták meg, amiben néhány járókelő is „segített"... Használják ki A csehszlovák Szövetségi Gyű­lés csütörtök este határozatot foga­dott el arról, hogy támogatja a szö­vetségi kormány magatartását a bős—nagymarosi vízierőmű kérdé­sével kapcsolatban. Kérték a kor­mányt, hogy a tárgyalások során használja ki azokat az új lehetősé­geket, amelyek a szakmai kérdések megvitatása számára megnyíltak. 1848—49. S.Á. „Széchenyi időtálló eszménykép, azonosulnia kell vele mindany- nyiunknak” — hallhattuk Pillér Sándor igazgatótól pénteken délelőtt a Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolá­ban, gróf Széchenyi István mellszobrának avatásán (az alkotás Kampf! József munkája). A bicentenárium alkalmából rende­zett megemlékezésen az iskola vezetője Széchenyi-emlékplaket- teket nyújtott át mindazoknak, akik a legtöbbet tették a „legna­gyobb magyarról” elnevezett intézményért Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom