Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26-27 / 251. szám

1991. október 26-27., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM O Kérdőjelek Magyarországon Az a 13 nap... Arra a tizenhárom napra em­lékezik a hazai muzeológia, amely elemi erővel kérdőjelezi meg mindazt, ami a II. világhá­ború után történt. Helyi és orszá­gos dokumentumokból az or­szág számos múzeumában ren­deznek ezekben a napokban kiállítást 1956 előtt tisztelegve. A Hadtörténeti Múzeumban az év végéig látható a 13 nap... — 1956. október 23—novem­ber 4. című kiállítás, amely gaz­dag képi és tárgyi anyaggal szól a történelmi napokról. De nem­csak arról. Az előzményeket ép­pen a II. világháború, a jaltai egyezményig vezetik vissza. A háború utáni történések pedig 1948—49-től, a fordulat évétől vannak jelen, s kiemelten szere­pelnek az ötvenes évek, amelye­ket a nagy kérdőjelek jellemez­nek Magyarországon. Természetesen nem lehet el­tekinteni egy történelmi tárlat­nál a nemzetközi környezettől, attól a miliőtől, amelyben az események megtörténtek. És megidézik az 1953-as kelet-ber­lini és az 1956-os lengyelorszá­gi forradalmakat is. Faludy György verssoraival, az 1956, te csillag című verséből vett soraival indít a kiállítás. És e vers egy-egy sora kíséri, erősíti a napokra bontott kronológiát. Majd Görgey Gábornak ugyan­csak ’56-ról szóló költeménye adja a zárószót. S közben megannyi bizonyí­tottan hiteles, írásos, képi és tár­gyi dokumentum. Rengeteg fénykép, részben ismertek, rész­ben a szenzáció erejével ható újak. A kiállításra készülvén a múzeum ugyanis felhívást tett közzé, ’56-os dokumentumok felkutatására. És akkor jelentke­zett dr. Szentpétery Tibor, aki a II. világháborúban haditudósító fényképész volt. Ilyen munkáit bőséggel őrzik is a Hadtörténeti Múzeumban. Most viszont ’56- os, eddig nem publikált utcaké­peivel állt elő. 105 felvételét vásárolták meg, s jó részüket ki is állították. A pesti utcáról szá­mos amatőr képet ismerünk, de a profi fényképész fotói jó minő­ségük miatt is figyelemre mél­tók. Különlegesek a tárgyi emlé­kek is. Ott látható Maiéter Pál ezredesi ruhája, amelyben Tö­kölön tárgyalt. A rövid életű Nemzetőrség számára készült jelvényt a Pénzverdéből vitték a kiállításra. Most kerülnek elő­ször közönség elé azok a csapat- zászlók, amelyeknek kivágták a középmezőjükben lévő címert. A múltat összekötve a jelennel, a közelmúlttal, ott szerepelnek a 301-es parcella emlékműpályá­zatának második díjas makettjei is a tárlaton. Némiképpen e kiállításhoz is kapcsolható az az album, ame­lyet a Zrínyi Kiadó jelentetett meg 1956 plakátjairól. A kötetet — katalógus helyett—a látoga­tók a helyszínen megvásárolhat­ják. (kádár) Reflektorfényben a spanyol könyvek A Tevan Kiadó Frankfurtban Hírverésnek tűnő botrány előzte meg a frankfurti nemzetközi könyvvásárt. Az iráni kiadók megjelenése elleni tiltakozásul Günter Grass és Hans Magnus Enzensberger és néhány német kiadó távol maradt az esemé­nytől, mivel még min­dig érvényben van Sal­man Rushdie ellen a „halálos ítélet”. Va­lószínű az is oka lehe­tett annak, hogy a ko­rábbi éveknél nagyobb biztonsági felügyelet mellett zajlott az öt kontinensről érkezett kiadók kiállítása. A mintegy hatvanemele­tes vásártorony ceru­zát idéző formája tövé­ben, az alternatív könyvárusok során át lehetett megközelíteni a főbejáratot. A könyv­régiségeket vagy iro­dalmi ritkaságokat kí­náló utcai árusok errefelé ritka­ságnak számítanak, de magyar szemmel ez megszokott város­kép. Minden évben reflektorfény­be kerül egy-egy ország könyv­kiadása. Az idén Spanyolor­szágra esett a szervezők válasz­tása, vélhetőleg a sevillai Expo adta az aktualitást. Az elmúlt évben Japán igazán kitett ma­gáért, mint kiemelt ország. A spanyolok talán érezve, hogy nem állják az összemérést a szép könyvek tekintetében, egy ext­rém ötlettel álltak elő: andalú- ziai homokkal szórták le a pavi­lonjuk útjait, ami látványnak kü­lönleges volt, de a bukdácsoló látogatókat kevésbé tartotta ott a vendégmarasztaló talaj. 1992- ben Hollandia kap lehetőséget a bemutatkozásra, ők már most közzétették: jogdíjak és fordítói honoráriumok finanszírozásá­val segítik kortárs íróik idegen nyelvekre történő fordítását. Az országok szerinti csopor­tosítás mellett bizo­nyos szakterületek önálló területet kaptak. A legtöbb kiadó abból a stratégiából indult ki, hogy a gyerekek szá­mára a legkönnyebb könyvet eladni. Ennek következtében a leg­nagyobb konkurencia- harc is itt alakult ki. A specializálódás tovább fokozódott a szak­könyvek terén, nőt az ilyen profilú kiadók száma. A vallásos tár­gyú könyveket megje­lentető kiadók egy egész utcát kaptak a hat csarnok egyikében. Impozáns látványt al­kotott a hármas csar­nokban USA, Kana­da, Japán és Izra­el könyvkiadóinak együttese. Az elmúlt évihez hasonló alapterületen, de kevesebb kiadóval volt jelen Magyaror­szág. A közel ötszáz magyar kiadó közül alig néhány tucat tudta kifizetni a részvétel borsos számláját. Néhány jóhírű állami kiadó nehéz anyagi helyzete miatt kénytelen volt távolma­radni e kulturális világesemény­től. Kevés volt a minőségi könyv nemcsak a magyar, ha­nem az egész vásári kínálatban. Jóleső érzés megállapítani, hogy a könyv továbbra is állja a versenyt a vizuális kép­hordozókkal szemben (mellett). A pedagógiai kutatások azt bi­zonyítják, a hagyományos úton szerzett ismeretek épülnek be a személyiségbe maradandóan. Békés megyei résztvevői ezúttal is voltak a vásárnak. A békéscsabai Kner Nyomda most is kedvező üzleteket kötött, de a gyomai és gyulai nyomdák üz­letfelei sem maradtak el, sőt újak jelentkeztek. A piaci körülmé­nyeket a politikai és gazdasági események döntően befolyásol­ták: Jugoszlávia a háborúsko­dás, Csehszlovákia az állami dotáció megszüntetése miatt vesztett megrendelőket. A mi­nőségi kihívásoknak egyre több nyomda megfelel, így egyértel­műen az ár a döntő tényező az üzletkötéseknél. A csabai Tevan Kiadó a magyar kiállítók között szerepelt legfrissebb könyvei­vel. A szerző által II. János Pál pápának is átadott Glóbus úrnő­je könyv, Dácsi Farkas József verseskötete, valamint Illés Sándor: Akikért nem szólt a ha­rang című regénye mellett Tan- dori Dezső verses meséje volt látható (míg ez utóbbit el nem lopták — ami jó ómennek szá­mít). A spanyolok mellett jutott azért fénysugár a magyaroknak is: Konrád György nemcsak dí­jat kapott, hanem számos euró­pai ország kiadója fémjelezte magát az ő művei kiadásával. Ez azért mégiscsak biztatás a ma­gyar irodalomnak és könyv­szakmának. Cs. T. J. Kabos-Urbán-horoszkóp Égi csillagok a földi csillagokról Kabos László Kabos Lászlóval és Urbán Eri­kával csevegés közben az asztro­lógiára terelem a szót, mint aki egyre több babonával él együtt a legnagyobb békességben (időn­kénti ufó-vizitet is beleértve). Kabos megjegyzi, hogy nem hisz benne, Erika igen is, nem is, de mert mindannyian benne va­gyunk bármiféle játékban: ját­szunk horoszkóposdit! Persze laikus módon közelí­tem meg a témát, hiszen csak a születésnapjukról szóló sémaada­lékokat ismerem, s egy igazi ho­roszkópkészítés óriási munka; és tudni kell hozzá a születési helyét és óráját is, márpedig ennyire eszünk ágában sincs belemerülni. Abban maradunk, hogy felsoro­lom a zodiákusz-jegyük jellem­zőit, s ők a tiszta igazat mondják. Erika oroszlán jegyű, ponto­sabban oroszlán-napja van, a sor- sot-jellemet befolyásoló másik fontos tényező az aszcendens, ezt viszont régebben kiszámította Pataki Ferenc fejszámolómű­vész. (Nem nagy kunszt, de az eljárás komolyságát fémjelzi e név...) A horoszkópséma szerint ural­kodó jegy az oroszlán, e jelleg a küllemen is látszik. Ami igaz, igaz, Erika termete, testtartása, arcformája magán viseli a jegy­hez tartozó külsőségeket. Vajon Kabos úgy érzi-e, hogy uralkodni vágyó természetű nővel kötötte össze a sorsát? — Inkább a nagybetűs Sors kötött össze bennünket, máskü­lönben nem élnénk tizennégy esz­tendeje turbékoló galambokként. Oroszlánnal aligha lehet turbé- kolni. Vagyis Erika: galamb­oroszlán keverék. O úgy uralko­dik, ahogy nekem jó. Helyettem is megcsinál mindent. Amíg én ki­pihenem az előző esti fellépést, meg a vele való hajnalig tartó cse­vegést — ő már tesz-vesz, vásá­rolt. — A csillagok állása szerint viszont sértődős. — Ellentmondást nemigen tűr, az igaz, de haragot nem tart. Erika kiegészít: — Nem pazarolom az energiá­imat ilyen butaságokra. Ha meg­sértődöm, holnapra elfelejtem. — Ha többé-kevésbé uralkodó típus, logikus, hogy féltékeny is. így van? — Laci sikereire sosem voltam féltékeny, egyébként pedig igaz, hogy szeretik a nők, sokáig nőfaló híre volt, de ha a társam hűtlenke- dik, vessek magamra. Én sosem nyomoznék senki után. — Az oroszlánjegyű szülött bátor, nagyvonalú, jószívű, min­denkiről csak jót tételez fel, sze­reti ha dicsérik, ezért olykor ki­használják a hízelkedők. — A hízelgőket távol tatom magamtól, nem azért, mert eset­leg kihasználnak, hanem mert utálom a képmutatást. — Szereti a pompát, a sportot, a játékot. — Az igaz, hogy csak a jó holmikat szeretem, de nem fon­tos, hogy méregdrága legyen. A Vidám Színpadon van egy öltöz­tetőlány, mi Aranytűnek becéz­zük, reggel veszek egy anyagot, estére kreál belőle egy remek modellt. A játékot mindig is imádtam. Egykor a Vidám Szín­padon vidám élet folyt, a társalgó­ban eszméletlen tréfákat agyal­tunk ki, amíg élt Alfonso, Kazal... Mostanában inkább idehaza mó­kázunk. Tizennégy évi együttélés után is rengeteg a megbeszélniva­lónk, és ami a legfontosabb: iga­zán nem fontos dolgokról is azo­nos hullámhosszon beszélgetünk. Sosem unjuk egymást. Kell ennél több? Urbán Erika — Mindez a csillagok állásá­nak köszönhető ám! Erika asz- cendense vízöntő, mint ilyen, vonzódik a mérleg jegyűhöz. Kabos természetesen e jegyben született, ami önmagában is re­mek, lévén a mérlegjegyű egyén biztonságot kedvelő, harmóniára törekvő, konfliktuskerülő, kitűnő diplomata. Hibája, hogy elvárja a dicséretet, de ő maga meggondol­ja, kinek adagolja. A delikvens részint bólogat, részint ellentmond. — Konfliktuskerülő sokféle­képpen lehet valaki. Én úgy, hogy piti ügyekben nem állok le vias­kodni, nagy horderejű dolgokon meg úgysem változtathatok. Ide­haza pedig az összetétel olyan szerencsés, hogy igazán jobb nem is lehetne. Csillagállás ide vagy oda, így van. A dicsérettel kap­csolatban pedig csak azt várom el, amit kiérdemeltem. És nem tar­tom magamban, ha másnak kijár, félreteszem a fenntartásaimat is. Tisztelem a teljesítményt, ha van miért, rajongani is tudok. — Zárszóul: a mérleg jegyű ember ideális szerelmi partner, gyengéd, alkalmazkodó. Legjob­ban a vízöntő illik hozzá. Tudni­való, hogy Erika aszcendense víz­öntő, s hogy idővel az aszcendens válik döntővé. Mindez annyira idilli képet fest, hogy meg sem merem kérdezni, vajon mi lehet a Kiskabos aszcendense... — Pg — Ismerjük meg a Bibliát! A beteljesedés A Bibliát a Jelenések könyve zárja. Görög neve Apokalüpszisz, ami annyit jelent: kinyilatkozta­tás, feltárás. Leírja az egyház küz­delmes sorsát a történelemben, majd Krisztus második eljövete­lével Isten végső ítéletét a törté­nelem jó és rossz erőin, végül az emberiség és a világ megújult, beteljesedett állapotát Isten or­szágában. Kiegészítve az Újszö­vetség többi írásaival, a Jelenések könyvéből megismerjük, hogy mit is vár a kereszténység a jövő­től. Isten és az istenellenes hatalmak küzdelme Az ókeresztény egyházban többen János apostolt tekintették a Jelenések könyve szerzőjének, míg mások ezt kétségbe vonták. Eredetét azonban az apostol szel­lemi környezetében kell keres­nünk joggal. A mű a Kr. u. I. század utolsó évtizedében kelet­kezett, amikor a kereszténység átélte Néró (54—68) és a Domi- ciánusz császár (81—96) idejé­nek véres üldözéseit. A könyv részletei a kisázsiai egyházak helyzetét és az ottani üldözés for­máit tükrözi. Akiről kiderül, hogy keresztény, annak ügyét bíróság előtt kell kivizsgálni. Felmenté­séhez a Római Birodalomhoz ki­nyilvánított lojalitás szükséges, amely a Domiciánusz idejében a császárkultuszban, az uralkodók vallásos tiszteletében való rész­vételt jelentette. A császárok tisz­teletére bemutatott áldozat a ke­resztény hit megtagadását jelen­tette. Aki erre nem volt hajlandó, azt száműzetéssel, kínzással, sőt halálbüntetéssel sújtották. A Jelenések könyvének szer­zője ebben a nehéz helyzetben akarja az egyház tagjait állhata­tosságra és bizalomra hangolni. A szerző két világ tapasztalatában él. Látomások formájában bete­kintést nyer az égi világba, ahol Isten trónjánál a megölt, de feltá­madt Krisztust látja az isteni hata­lom teljességében. Feltárul előtte Isten világ sorsát irányító terve és megérti, hogy a történelem Isten kezében van. Ezért nincs az az erő, amely képes lenne az egyhá­zat elpusztítani. Isten tervét a fel­támadt Krisztus valósítja meg, aki messiási hatalmával jelen van szenvedő egyházában, azt irá­nyítja és buzdítja, szól hozzá és erősíti. A szerző ugyanakkor a földi világban is jelen van. Maga­sabb égi ismeretei birtokában leírja az egyház küzdelmes útját a történelemben, de a földi valóság sötét színei mellett sem lát okot a csüggedésre. Az események mögött maga­sabb erők húzódnak meg: a törté­nelem valójában Isten és az isten­ellenes hatalmak küzdelme. Nem kétséges, hogy kié lesz a győze­lem. Riport a jövőről? A Biblia írásai közül talán egyik sem mozgatta meg az em­beri képzeletet annyira, mint a Jelenések könyve. Egészen nap­jainkig számtalan próbálkozás történt, hogy segítségével meg­fejtsék a jövendőt. A könyv rész­leteit és szereplőit a történelem eseményeivel vagy ismert szemé­lyeivel azonosítsák, sőt kiszámít­sák a világ végének, Krisztus második eljövetelének időpont­ját. Azonban minden ilyen kísér­let kudarcba fullad. A világ vége időpontjának kiszámíthatatlansá­gáról maga Jézus sem hagy kétsé­get (Mk 13,22), de a jövő könyv­béli ábrázolásának módja sem teszi ezt lehetővé. A Jelenések könyve nem előlegezett riport a jövőről. Lényegében Jézus tanítá­sát jeleníti meg. Amit Jézus a hívek üldözéséről (Mk 13,9— 13), második eljöveteléről, a je­len világ végéről és a választottak összegyűjtéséről (Mk 13,24— 27), a feltámadás utáni világíté­letről (Mt 25,31—46) mondott, azt a szerző az egyház tapasztala­ta alapján történeti távlatban mu­tatja be. Felhasználta az Ószövet­ség könyveit, sőt merített korának keresztény tapasztalatából, aho­gyan az egyház megélte az üldö­zéseket, s egyúttal utal a Római Birodalom Kr. u. I. századának történeti eseményeire is. Mind­ezekből teremtette meg azt a jel­képes ábrázolásmódot, amelynek segítségével bemutatja az egyház sorsát. A jelképekben kifejezett események vagy személyek ti­pikus adottságok, azaz nemcsak egy meghatározott korban létez­tek, hanem mindig előfordulhat­nak a történelemben. A Jelenések könyvének egyes képei gyakran az egyház vagy a politikai törté­nelem több jelenségével kapcso­latba hozhatók, ezért lehetetlen belőlük a konkrét jelent vagy jö­vőt meghatározni. A végítélet: művészi ihlet ősforrása A Jelenések könyve változatos formában mutatja be Isten bünte­tő ítéletének megnyilvánulását a gonoszság erőin. A szerző rész­ben a természeti katasztrófák ele­meiből, részben pedig az ószövet­ségi istenítélet ábrázolásából al­kotott drámai erejű képeket. Nem csoda tehát, hogy a köztudatban a Jelenések könyvéhez a pusztulás, a katasztrófák, a világítélet vagy a világ vége kapcsolódik. Ennek nyomát találjuk a kép­zőművészeti alkotásokban is, amelyek gyakran a nagy termé­szeti csapásokat, a pusztító hábo­rúkat és a világkatasztrófa közel­ségét a Jelenések könyvének ké­peivel jelenítik meg. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a Jelené­sek könyve, de az Újszövetség sem a pusztulásban látja a törté­nelem és a kozmosz végkimene­telét, hanem az egész valóság át­alakulásában, amelyet Isten újjá teremt (Jel 21,1; 2 Pét 3,13). A Jelenések könyve két évez­red során az európai kultúra és életérzés része lett. Ma ismét ér­deklődéssel vesszük kezünkbe, olyan időben, amikor a kor sok­szor tragikus tapasztalatai a törté­nelem végét idézik fel előttünk. Rózsa Huba, a Budapesti Római Katolikus Hittudományi Egyetem tanára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom