Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-26-27 / 251. szám
1991. október 26-27., szombat-vasárnap CSALAD - OTTHON Kertészkedjünk Őszi-téli munkák a zöldségei ajtatásban Kedvező esetben ilyenkorra a hajtatóberendezésünkbe már behordtuk, szétterítettük és ásással vagy szántással aláforgattuk az istállótrágyát az ősszel szükséges műtrágyákkal együtt. A fóliasátrak vasvázára felhúzhatjuk a fóliatakarót, bár késő télvégi, tavaszi kiültetés előtt 2-3 héttel is elvégezhetjük ezt a munkát. A téli természetes csapadék lágy vize kimossa a műtrágyázás okozta káros sókat a talajból, a fagy mintegy fertőtleníti a talajt. Fűtés nélküli, gyenge fa- vagy vékony csővázas tartószerkezetekre egyébként is veszélyes az őszi fóliafelhúzás a hónyomás miatt. A fűtetlen ikersátrakat és az 1 colos csőből készült lapos (széthúzott) sátrakat szintén összenyomással fenyegeti a hó. Ha télre, tél végére tervezzük a munkát, akkor felesleges a fólia „árkát” sokkal előbb kiásni, mert a fagy vagy a kiszáradás megnehezíti a leföl- delést. Szerencsésebb a leendő árok mintegy egy méteres sávjának szalmás, trágyás takarása (15—20 cm vastagon), mert ezzel a talaj lefagyását megakadályozhatjuk, és így a legkeményebb hidegben is tudunk földmunkát végezni. A fóliát napos, szélcsendes időben húzzuk fel, mert az ilyenkor jók kifeszített, leföldelt palást ellenáll a szélviharnak. Vasvázas sátornál 60—80 cm-es fóliaszélt kell leföldelnünk egy keskeny, 20—25 cm széles és 30—40 cm mély árokba úgy, hogy a függőlegesen levezetett és földdel letakart fóliasáv szélét visszahajtjuk és még egy réteg földdel rögzítjük. A fólia széle nem emelkedhet a föld színe fölé (nem látszhat ki), és az árok nélküli vízszintesen leföldelt fólia sem tud ellenállni a viharnak. A jól elkészített sátrat felesleges — sőt káros — felülről kötéllel, fóliahurkával — lekötni, mert kidörzsölheti azt. A favázas házaknál nem annyira fontos az erős földelés, mert a borítóléces rögzítés biztonságos. A sátrak végénél kötélbeva- salással vagy léces leszögelés- sel, esetleg speciális műanyag csipeszekkel rögzíthetünk. A hőszigetelés javítására belső, vékonyabb (0,03 mm-es) fóliaréteget feszíthetünk fel belülről.. A kereskedelemben kapható 1,8 m széles fóliasávokat keresztbe húzzuk be dróthuzalokra és a 1,5—1,7 méterenként elhelyezhető csőbordáknál a fóliaszéleket összecsavarva, tűzőgéppel helyenként összetűzzük. Az ilyen dupla takarásnál előnyös, ha a két fólia közel van egymáshoz, mert így nem indul be a hőszigetelést csökkentő légcirkuláció. Kezdő kertészek jobb, ha gyakorlott tanítómester aktív segítségét veszik igénybe, mert egyébként soklja kerülhet a tandíj. Igazán jó hőszigetelést az éjszakára szétterített, nappalra összecsévélt, fényt át nem eresztő energiaemyővel érhetünk el. Erre a célra olyan anyagot használnak a fejlett országokban, amelyiknek hővisszaverő (reflektáló) felülettel (például: alumínium) van a belső oldala bevonva. Az energiagazdálkodással a későbbiekben részletesen kívánunk foglalkozni. Dr. Beliczai Géza JÉKÉS MEGYEI HÍRLAP (Házi)Allati monológok Macskaszemmel Pomukli a nevem, s nem azért mondom, de igen előkelő családból származom. Felmenő őseim közt számon tartom Csizmás Kandúrt, s távoli rokonom nem más, mint őfelsége, a hírneves Kacor király. Ezek után gondolom megértik felháborodásom, amikor gazdáim egy közönséges kis házimacskával állítottak haza. Előkelőfarkamat felemelve, sértődötten vonultam emeleti lakosztályomba, s rá sem hederítettem a szürke kis gombolyagra. Mit képzelnek? Méghogy én szóba állok egy ilyen közönséges egerészővel? Én, akinek már az ükapja is elfintorította az orrát az egérszagra? Én, akinek családja generációkon át csak párizsin és sonkaszalámin élt? Hát nem! Ezt a sértést nem viszik el szárazon! Miután így kidühöngtem magam, elfoglaltam kedvenc helyemet a hálószoba franciaágyán, s félálomba merültem. Illedelmes nyávogásra ébredtem; Cirmike—mert ez lett a neve—állt az ágyam előtt, s alázatos macskaszemekkel bámult rám. Beszédbe elegyedtünk. Elmondta, milyen nagyra tartja az ilyen előkelő, finom urakat, mint én. Ha közönséges macska is, azért van stílusa — gondoltam. Egyszóval összebarátkoztunk. Mondhatom, hogy Cirmike — habár alacsony származású — igen intelligens macska. Pontosan tudja, mikor kell félrevonulnia, s mikor igénylem, hogy bundámat nyalogatva mellettem doromboljon. Egyhangú életembe változatosságot hozott a megjelenése. Mostanában különösen sok izgalomban van részem. Cirmike ugyanis kissé nehézkessé vált az utóbbi időben. Még haragudtam is rá, amiért nem volt olyan szolgálatkész, mint eddig. Nem értettem, miért dédelgeti annyira az egész család, miért készítik neki a finom, puha dobozkát. Egy nap aztán — hazatérve szokásos ebéd utáni, egészségügyi sétámról —: meglepve tapasztaltam, hogy Cirmike dobozában apró, vaksi kis lények nyöszörögnek. Pontosan öten. És egytől egyig mind hasonlít rám... Kutyaöltő Szó ami szó, nem vagyok már mai eb, de azért még elijesztem a verebeket az udvarról. Ha élne a gazdám, talán vadászni is elvinne. Dehát elköltözött tavaly az örök vadászmezőkre. Vajon vannak ott nyulak meg fácánok? Mert ha vannak, akkor ballagnék én is utána. Futni már nemigen tudok, de a hangom még a régi. Vigyázzban áll az egész baromfiudvar, ha én elvakkantom magam. Dehát ezek a mai fiatalok; ezek aztán nem tisztelik a kort, sem a tapasztalatot, de még a gazdit se! Pedig azt minden valamirevaló vizsla tudja, hogy a parancs az parancs! Annak engedelmeskedni kell! Egy egész kutyaöltő tapasztalata tanított meg erre. Nem mondom, kölyökkutya koromban még én is megpróbálkoztam a lázadással. Elképesztő dolgokat műveltem; elcsentem például a gazdi csizmáját és jó alaposan megrágtam. Egyszer meg a vadászkalapját hurcoltam be a házamba, és az istennek se akartam visszaadni. Csak ültem és fenyegetően morogtam. Dehogy vinném el a kalapodat, gazdám; csak még egyszer futhatnék utánad a mezőn, csak egyszer tehetnék a csizmád elé egy vergődő fácánt. A puskád félredobva áll, nem fényesíti senki azóta. Én meg naphosszat csak kuporgok a házamban és ijesztgetem a galambokat. El-elszundítok, s olyankor mindig nyulakról álmodom... Pityu-tyu Pityuka vagyok, de aki szeret, csak Tyutyunak hív. Mondhatom sok a dolgom, nincs egy szabad percem se. Reggelenként hangos csirregéssel ébresztem a családot, majd alapos tisztálkodás következik. Ez elég sokáig eltart, hisz egy papagájifjúnak adni kell a külsejére. Miután jobbról-balról szemügyre vettem magam a tükrömben, elcsipegetem a reggelimet, majd elfoglalom kedvenc helyemet—gazdám homlokán. Leginkább itt szeretek üldögélni, mert ez az a hely, ahol mindig történik valami. Nagyot hintázok, ha hirtelen lendülettel lehajol, majd feljebb röppenek, a feje búbjára. Miután itt körbeszemléltem birodalmam, óvatosan visszacsúszok, s csipegetni kezdem a szemöldökét. Különösen azt a fénylő valamit szeretem, amit az orrán visel; egyszerre látom benne magamat, s a gazdám szemét. Ezen az izgalmas tárgyon el szoktam töprengeni, s ilyenkor bizony előfordul, hogy... szóval valamit lepottyantok. Csak azt nem értem, miért csap ilyenkor akkora hűhót az asszonyom. A gazda meg csak nevet, megpaskolja a hátam és odasúgja: Látod Tyutyu, ezek a nők...! Gubucz Katalin Tetőtől talpig Fölösleget takarni- divatosan! Több kedves Olvasónk is panaszkodott, hogy bár szívesen felvenné a most oly nagyon divatos stretch- nadrágot, ám a combjai kissé nagyobb terjedelemben végződnek, így kénytelen lemondani erről az „élvezetről”. Tanácsunk a következő: a világért se fossza meg önmagát a stretch örömétől! Helyette válogasson össze hozzá olyan ruhadarabokat, amelyek véka alá rejtik a fölösleges kilókat! A sarkadi Zsuzsa butik most ebben nyújt Önöknek segítséget. Az első fotón egy térd alatt végződő fehér ingben láthatjuk a manökent. Ezt a hónaljtól bővülő, kis- mamás szabással készített felsőrészt azoknak ajánljuk, akiknek nemcsak az ülőalkalmatosságukat, de lábaikat sem lenne előnyös reklámozniuk. A második képen egy piros pamutból készült kabátruhát visel a manöken. Az erősen karcsúsított, csípőtől bővülő modell jól leplezi az esetleg nem túl formás alsó részeinket. Vigyázat! A „szerény” keblű hölgyeknek nem javasolt ez a szabás! Ám hogy ők se legyenek elkeseredve, a következő két modellt az ő figyelmükbe (is!) ajánljuk. Az idei ősz (és tél!) egyik nagy slágere a combközépig érő pamutpulóver, melyet — fotónkon — lila színben visel a manöken. Kifejezetten elegáns összhatása' van a fekete sretchnadrágnak és a hozzá felvett erősen karcsúsított fekete szövet zakónak. És végül egy apró kulisszatitkot árulunk el Önöknek: az utóbbi hónapokban manökenünk is gazdagabb lett néhány „grammoeskával”. A megfelelő öltözködéssel azonban mindez jól titkolható. Ugye, Önök is így látják? ma—ria Kovács Erzsébet
