Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-21 / 247. szám

KÖRKÉP 1991. október 21., hétfő „Szív, gondolat, tett Csorvásért” Alapítvány létrehozásával foglalkoznak Megalakult a Magyar Népfőiskolái Kamara A II. Rákóczi Ferenc Katoli­kus Népfőiskolái Szövetség és az MDF Kereszténydemokrata Köre kezdeményezésére vasár­nap a keszthelyi Festetics-kas- télyban megalakult a Magyar Népfőiskolái Kamara, amely az egyesületi törvény szerint mű­ködik majd. Amint azt az alaku­ló közgyűlésen hangsúlyozták: a kamarát nem valami ellen, hanem a népfőiskolák hathatós, országos szintű érdekképvisele­te céljából hozták létre. „AZ EMBEREK TÚL SOK FALAT ÉS TÚL KEVÉS HIDAT ÉPÍTE­NEK.” „ „ , , (I. Newton) Fennállása óta minden évben a búcsú napjához igazodva tartja a 203 tagot számláló Csorvásiak Baráti Társasága évet záró közgyűlését. Dr. Tóth-Molnár Antall, a társaság elnöke a szep­temberben átadott új általános iskola aulájában adott számot a tagságnak az elnökség egyéves munkájáról, s az elvégzett fel­adatokról. Az impozáns taninté­zet megfelelő ünnepélyességet kölcsönzött a rendezvénynek, melyet fokozott a helyi díszítő- művész szakkör alkalmi kiállí­tása és Szabó László Csorvásról Hódmezővásárhelyre elszárma­zott amatőr festő képeinek be­mutatása. — Társaságunk nem töreke­dett látványos önnépszerűsítő akciók megszervezésére, de mindenütt ott volt, ahol és ami­kor a településnek arra szüksége volt. Erőnkhöz mérten támogat­tuk a tanulóifjúság előmenete­lét, jutalmaztuk a tehetségesebb diákokat. Törekedtünk arra is, hogy környezetünk szebbé vál­jon és az ezt szolgáló kezdemé­nyezéseket megfogalmaztuk,Il­letve részt vettünk azok megva­lósításában. A Csorvási Hír­adón keresztül minden tagtár­sunknak igyekeztünk és igyek­szünk havonta beszámolni a fa­luban történtekről — mondta dr. Tóth-Molnár Antal. A jövő évi tervekhez a jelen­lévők számtalan javaslattal, öt­lettel járultak hozzá. Felmerült egy alapítvány létrehozásának gondolata is, amely a tehetősebb tagság forintosított áldozatvál­lalását kívánná szervezett kere­tek között megteremteni. A múlt szellemi örökségének és Csor- vás történelmének szakaszos feldolgozását a Csorvási füze­tek című sorozatban kívánja fel­dolgozni a baráti társaság. A tár­gyi hagyatékoknak a jelenleg könyvtárként használt helyiség ad majd helyet az általános mű­velődési központ korszerűsíté­sének befejezésekor. A honis­mereti tagozat már szervezi az előkészítő munkát. A Bartók- évforduló alkalmából — csor­vási kötődése okán — színvona­las emlékülést terveznek. A tennivalók számbavétele után a működés feltételeit vitatta meg a tagság. A szervezeti élet szabályozását a közgyűlés kor­szerűbb, a jelen követelményei­hez jobban igazodó módosított alapszabály megalkotásával segítette elő. Az értékelés egy év múlva mutatja meg, hogyan döntött a mostani közgyűlés. Addig is „Szív, gondolat, tett Csorvásért” — ahogy ezt a tár­saság jelmondata megfogal­mazza. P. J. Mérlegen a speciális fogadóórák „Nem protekcióért ...” A parlamenti képviselőknek — a gyakori plenáris és bizottsági ülések, frakciómegbeszélések miatt — hovato­vább egyetlen találkozási lehetőségük van a választópol­gárokkal. A képviselői fogadóórákon többnyire heti egy alkalommal kérhetnek segítséget, felvilágosítást a rászo­rulók, mondhatják el sérelmeiket, panaszaikat az embe­rek. Futaki Géza, Békés megye szabad demokrata képviselője — talán céltudatosságból, talán az újítás szándékával—gondolt egyet; meghatározott témakö­rökben hirdette meg fogadó­óráit, ahol gyakorlati szakembe­rekkel együtt várta az érdeklő­dőket. Munkanélküliek között sem egyenlők Mint az várható volt, a legtöb­ben a munkanélküliség témájá­ban keresték fel a képviselőt, egyértelműen utalva a térségben erősödő feszültség egyik leg­főbb okára. Kiderült, a munka- nélküliség a nyugdíjhoz közel állókat sodorja a legelkeserítőbb helyzetbe. Számukra ugyanis többségében leküzdhetetlen akadályt jelent az átképzés. Munkakönyvvel a kezükben pedig — néhány évvel a nyugdíj előtt — nemigen találnak olyan üzemet, gyárat, hivatalt, amely befogadná őket. A munkanélküliek között is többet kell nélkülözniük azok­nak, akik például tavaly jutottak az elküldöttek listájára, hiszen a mai átlaghoz képest jóval ala­csonyabb jövedelem alapján számították ki segélyüket (amely persze nem képes fel­venni a versenyt az infláció emelkedésével). Sok helyütt a vállalatok nem tudnak elegendő munkát biztosítani a dolgozók­nak, ezért csökkentik a bérüket. Végül aztán nem kerülhetik el a legfájdalmasabb lépést, ám a (volt) dolgozók még rosszabbul járnak; segélyüket a kevesebb jövedelem alapján számítják ki. ,,A szabályozók furcsa, de inkább keserű tréfája, hogy a létminimumot meg nem haladó jövedelem is adóköteles" —je­gyezte meg Futaki Géza, hang­súlyozva: mielőbb meg kell ol­dani, hogy a létminimumon élők (és.azok az 50 év felettiek, akik gazdaságosan nem iskolázhatok be) is részesülhessenek szociá­lis segélyben. Ami a törvényhozásra tartozik Persze, mindenkinek a maga problémája a legnagyobb. Mint ahogyan egy tsz-tag a szövetke­zet munka nélkül halódó mel­léküzemágán szeretne segíteni, privatizációval, piacszerzéssel. A mezőgazdaságban dolgozók aggodalmát, kilátástalanságát egyetlen kérdéssel fogalmazták meg: mi lesz a tsz-tagsággal? A felvetéseket vaskos bírálatok is kísérték, amelyek többségük­ben a kormány kritikájaként hangzottak el. Hiányolták a kor­mány vállalkozásbarát politiká­ját, az erőteljes inflációcsökken­tést, az exportorientált terme­lést, az erőltetett privatizációt. A fogadóórákon hallottak, tapasztaltak alapján egyébként a törvényhozásnak is lesz munká­ja; Futaki Géza szerint a szemé­lyi jövedelemadó szabályainak módosítására van szükség, hogy a létminimumot meg nem hala­dó jövedelmeket ne terhelje az állam adóval. Úgy tűnik, a jövő esztendőtől a pályakezdők na­gyobb eséllyel számíthatnak a munkanélküli-segélyre, mert a képviselő javaslata (mely sze­rint rövid ideig tartó munkavi­szony után is járjon segély) be­épült a foglalkoztatási törvény tervezetébe. A kulcsszó: bizalom A speciális fogadóórák per­sze egészen más következteté­sek levonására is módot adtak; világosan körvonalazódott pél­dául, hogy az embereknek nincs bizalmuk a hivatalokhoz. Végső fórumnak, utolsó lehetőségnek, kapaszkodónak érezték és te­kintették a találkozásokat. Ily módon a legkülönfélébb problé­mákra is — elmaradt gyógy­szertámogatás, családi perpat­varok, szociális gondok, kamat­adó — orvoslást kerestek. So­kan azért keresték fel az egyéb­ként jogász képviselőt, mert pél­dául ügyvédet — pénz híján —- nem állt módjukban megbízni. „Nem protekcióért jöttek, de ilyet elvből nem is vállaltam vol­na” — tette hozzá Futaki Géza, megerősítve egyben: a képvise­lők és a választók közötti kap­csolat legfontosabb láncszeme a bizalom. „ „ L. E. Épületes történet régi ház valamikor nagyon szép lehetett, a népi építészet remeke. De sok baj érte. A telek kétharma­dát elvették (azóta még tyúkoknak sincs hely, szé­gyenszemre a boltban kell tojást venni), Kunék, Oláhék, Némethék, végül Veresék szállásolták be magukat, ez utóbbiak még tulajdonosként lakbért is szedtek 45 évig. A bérlők nemtörődömségéből, hozzá nem értéséből és pénzhiányából eredően a ház állaga egyre csak romlott. Az időnkénti tatarozá­sok elodázták ugyan az összedőlést, de silányították, csúfították a hajdani értékes épületet. A nyugatra néző tornác faragott oszlopait kidobták s befalazták ezt az oldalt, a parasztbarokk ajtókat, ablakokat jellegtelen, uniformizált gyáriak váltották fel, s ami a legrettenetesebb volt: lapostetőre cserélték a gerinces nyeregtetőt. Amikor még a házzal egyidős hatalmas fenyőt is kivágták, végképp sivár barakká változott a ház. Később Vere­sék megengedték, hogy néhány cserép muskátlit tegyünk az ablakba, ettől kicsit vidámabb lett a barakk. Jani bácsi, az utolsó bérlő nagyon félt, hogy a lakók, akik egyre hangosabban elégedetlenkedtek, még a végén felgyújtják a házat (ez egyszer már előfordult, Veresék jöttek eloltani). A nyugatra néző tornác befalazott oldalát kiverette hát, s felvett mindenféle kölcsönt, amiből autót meg videót vásárolt a háza népének, csakhogy csitítsa őket. Az elmúlt években nagyot változott a világ. Veresék saját háza is repedezni kezdett, nem sokat törődtek hát mivelünk, hazamen­tek aládúcolni a nagy Veres panelházat. Nálunk sem lehetett tovább leplezni a bajt, egyre többen ismerték fel, hogy a ház renoválhatatlan, újat kell építeni. Jani bácsi utóda, Nagy Karcsi, ugyan az istennek sem akart ebbe belemenni, de hát a józan többség hamar letorkolta. Mi meg nekiláthattunk végre a modem, tágas, világos, európai színvonalú villa megépítésének. Nem vagyunk könnyű helyzet­ben, hiszen nincs üres telkünk, az új házat a régi helyére kell felhúznunk. Lebontottuk hát a hátsó szobát, s a helyén elkészül­tek az alapok. Amikor még több hely kellett, lebontottuk a konyhát meg a pitvart is. Itt tartunk most. Összezsúfolódtunk a megmaradt egyetlen szobában, bútor-, bőrönd- és dobozhalmok között egy rezsón főzünk, lavórban mosakszunk. A pénzünk semmire sem elég, az építőanyag hónapról hónapra drágul, ráadásul Jani bácsi ránkha­gyott adósságait is törlesztenünk kell. Már körvonalazódik az új ház, de még nem tudunk beköltözni. Átmeneti állapot ez, régi ház már nincs, új még nincs, de hát addig is élnünk kell valahogyan. Rendetlenségben, kényelmetlenségben, sóderkupacok között. Sokat veszekszünk, idegeskedünk. A bontva-építés mestersé­ge teljesen új a számunkra, valljuk be, nem értünk hozzá. Versengés is folyik, mert aki jobb építőnek bizonyul, az majd nagyobb szobát kap. Előfordul, hogy egyesek kiváló építőmű­vészi tulajdonságaikat bizonygatják nekünk, ahelyett, hogy a téglát raknák. Kapkodunk, mert kevés az időnk. A régi ház maradékát sebtében aládúcoljuk itt-ott, hogy kitartson, amíg kell. S ennyi munka, baj, bosszúság, kényelmetlenség és garasos­kodás közepette kezdünk elfáradni. Mintha alábbhagyna a ház­építési láz. Egyesek már azt is mondogatják, hogy most még an­nál is rosszabb, össze-visszább minden, mint az építkezés előtt. sak azt a barakkot ne sírjuk vissza! Egy házat — aki próbálta, tudja — nem lehet egyik napról a másikra felépíteni! Türelem is kell hozzá, türe­lem... S.Á. Mire pályáznak Sarkadon? A sarkadi önkormányzat jövő­re több céltámogatási pályázat el­készítését tervezi. Égető kérdés többek között a szennyvíztisztító telep bővítése, amelyre a testület 12 millió forintos önköltséget szavazott meg. A hiányzó össze­get — értelemszerűen—pályázat útján kívánják elnyerni. Többen ugyanilyen fontosnak tartották az egyedülálló idős lako­sok helyzetének megoldását is, ezért döntöttek a szociális gondo­zóház beruházásáról. Minthogy azonban a város anyagi ereje vé­ges, a hatmillió forint értékű saját erőt ez esetben is pályázat segít­ségével szeretnék kiegészíteni. Nem rejtegetik, talán mégis kevesen tudják, mi­lyen szép kis templomot láto­gatnak a katolikus hívők Kétsopronyban. Egymillió 800 ezer forintért újították meg, a napokban szentelte fel ismét hálaadó misén Gyu- lay Endre szeged-csanádi megyéspüspök. A pénz kül­földi segítséggel, a hívek ada­kozásából és némi önkor­mányzati támogatással állt rendelkezésre. Teljes szépségében bontakozott ki felújítás után a templom kecses tornya, az épület harmonikus egysége Mindig megőrizték a hitüket Szépen zeng az ének a kétsopronyi templomban Kárpáti László plébános szí­vesen mesél a templom történe­téről: — A templomépítő bizott­ság 1937 májusában alakult, az alapkövet október 19-én helyez­te el dr. Domanek Pál békéscsa­bai plébános. A templomot 1939. szeptember 25-én dr. Lin- derberger János apostoli kor­mányzó szentelte fel. A kétsop­ronyi hívők a békéscsabai bel­városi kéttornyú templomhoz és Flaum József lelkészhez tartoz­tak. A ’70-es évek elején váltak önállóvá és az első plébános Radnai János lett. Jómagam 1988. szeptemberében kerültem ide, akkor fogalmazódott meg bennem a tatarozás gondolata. A tetőszerkezet felújítása, a ha­rangok villamosítása után a kül­ső szépítési munkálatok is el­készültek. A mester, Petrovszki János helybeli iparos volt. A li­turgikus belső tér freskói Bozó Gyula művésztanár tehetségét dicsérik, 1977-ben újították fel. Az 1600 lakosú, majdnem teljesen katolikus vallású kö­zösség rendkívüli szociális ér­zékenységű települést jelent. Az itteniek mindig megőrizték a hi­tüket, az iskolában folyamatos volt a hittanoktatás. Az idén is a 136 gyerek közül 106 a tanítvá­nyom. Magam sem hagytam abba a tanulást, a debreceni egyetemre járok pszichológia szakra... Bede Zsóka A díszes, színes belső térben az akusztika is kitűnő, „csupán” egy jóhangú orgonát szeretnének a hívek Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom