Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-07-08 / 210. szám

1991. szeptember 7-8., szombat-vasárnap KÜLFÖLDRŐL - ITTHONRÓL A háború folytatódik Horvátországban nem volt nyugalom péntekre virradóra sem, Eszéket ismét lőtték, noha Henri Weynaendts, az Európai Közösségek különmegbízottja csütörtök este különmegállapo- dást kötött a helyi erőkkel a vá­rosban megvalósítandó fegy- vemyugvásról. Az egyezmény értelmében egyik fél sem nyit elsőként tüzet, mindamellett a városban az éjszaka végig rob­banások és lövöldözések hal­latszottak, a lakosság pedig ezt az éjszakát is az óvóhelyeken töltötte. A rádió óva intette a helyi lakosokat attól, hogy mun­kába induljanak, a városban nem járnak sem a buszok, sem a villamosok. Durva támadás színhelye volt nem sokkal hat óra , a műszak­váltás időpontja előtt a sisaki vasmű. Az emberek biztos hely­re próbáltak húzódni a golyózá­por elől. Összetűzések voltak Nyugat-Szlavóniában is, itt az első jelentések szerint legalább ketten életüket vesztették. A szövetségi kormány csü­törtök este újabb felhívással for­dult a harcoló felekhez, hogy ne veszélyeztessék a hágai béke- konferencia megtartását. A ta­nácskozás ugyanis minden va­lószínűség szerint nem ülhet össze, ha szombatig nem jön lét­re a tűzszünet. A szövetségi el­nökség pénteken délelőtt tart ülést — a napirenden a hágai konferenciával kapcsolatos kér­dések szerepelnek ugyan, de szerb részről valószínűleg a szö­vetségi szervek horvát politiku­sait támadják majd, mert Belg- rádban úgy gondolják, nagy fe­lelősség hárul rájuk a harcok­kal kapcsolatban. Közös katonai tömb? A Szovjetunió szétesésére szomszédainak védelmi erejük növelésével kell reagálniuk — mondotta a lengyel hírügynök­ségnek adott repülőtéri nyilat­kozatában Lubos Dobrovsky csehszlovák nemzetvédelmi miniszter, aki csütörtök este ér­kezett négynapos hivatalos láto­gatásra Lengyelországba. Az új európai helyzetben kü­lönösen fontosnak mondotta a lengyel—csehszlovák katonai együttműködés fejlesztését. Reálisnak minősítette azt az elképzelést, hogy magyar—len­gyel—csehszlovák katonai tömböt hozzanak létre, de mint mondotta, mindhárom ország nemzeti érdekeinek megfelel védelmi politikájuk koordinálá­sa. A hadsereg egységes marad az unióban Függetlenül az ország jöven­dő felépítésétől, a szovjet hadse­reg egységes marad — szögezte le Jevgenyij Saposnyikov szov­jet védelmi miniszter csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén. A T ASZSZ tudósítása szerint a légimarsall elmondta az újság­íróknak, hogy a hadsereg jövő­beli szerepére vonatkozó elkép­zeléseit már ismertette a nép- képviselők kongreszusán meg­jelent köztársasági vezetőkkel, s megállapodtak: e javaslatok ta­nulmányozása után a köztársa­ságok küldöttségeket indítanak Moszkvába a végleges döntések kidolgozására. A miniszter min­denesetre már előre kijelentette: a köztársaságok területén állo­másozó csapatok nem avatkoz­nak majd be a belügyekbe, csak a határok védelme lesz a felada­tuk. Saposnyikov egyébként el­mondta, hogy a szovjet vezérkar most egy olyan „vegyes” behí­vást módszeren dolgozik, amelynek értelmében a fiatalok a kiképzés után szerződéses ala­pon, fizetésért folytathatnák szolgálatukat. (A Tanjug jugo­szláv hírügynökség ezt úgy ér­telmezte, hogy Saposnyikov a hivatásos hadsereg bevezetését jelentette be.) Társult tagság Észtország, Litvánia és Lett­ország tárgyalásokat akar kez­deni az Európai Közösségekkel a társult tagsági státus megszer­zéséről. Ezt a litván külügymi­niszterjelentette be csütörtökön Brüsszelben, miután lett és észt kollégájával együtt megbeszé­lést folytatott a belgadiplomácia vezetőjével. A három balti állam külügyminisztere azért jött Brüsszelbe, hogy részt vegye­nek a tizenkettek mai külügymi­niszteri tanácskozásán. Fidel Castro a végsőkig kitart a kommunista eszmék mellett. — A nyugati demokrácia előbb-utóbb őket is kubán vágja. A neandervölgyi ember — húsevő (volt) A neandervölgyi ember húsevő volt, s nem is fente fogát másfajta élelemre — állapította meg az az új típusú vizsgálat, melyet 40 ezer éve élt ősünknek a marillac-i barlangban (Kelet-Franciaország) talált csontleletén végeztek. Az izotópos kollagénvizsgálattal megállapítható, hogy a nean­dervölgyi ember a kor táplálkozási láncában egy szinten állt a szigorúan vett húsevőkkel, például a farkassal — fejtette ki André Mariotti, a párizsi Pierre és Marie Curie Egyetem tanára. Az AFP jelentése szerint ez volt az első eset, hogy az amerikai eredetű módszert ilyen idős leletek vizsgálatánál alkalmazták. Eddig nehéz volt meghatározni az ősember „étlapját”, mert az elkopott fog- és „konyhai” maradványok nem tették lehetővé az állati és növényi eredetű táplálék arányának megállapítását. A pénz beszél, a kutya ugat... a program meg halad(?) (Folytatás az 1. oldalról) gazdaság. Az ön által felsorolt tények igazak, ám az éremnek — szerencsére — van másik oldala is. Az ország fizetőképes­sége kedvezőbb, mint amire számítottam, kézben tartjuk az inflációt. Nőtt a lakosság bizal­ma a pénzpolitikánk iránt, iga­zolja ezt a növekvő hazai devi­zabetét-állomány. Persze vannak problémáink: összeomlott a keleti — elsősor­ban a szovjet — piac, vannak nehezen behajtható követelé­seink. A külső okok mellett a belső bajok is szaporodtak. A munkanélküliség növekedése gyors, bár az 5 százalékos arányt sok országban elfogadhatónak tartják. Nálunk persze nem az, hiszen a gazdaság teljesítőké­pessége csökkent és vele együtt a fogyasztás is. Ám ennél is na­gyobb hátrányt jelent a szabá­lyozók és gazdasági törvények meghozatalának jelentős késé­se, ami nélkül a piacgazdaság normális működése elképzelhe­tetlen. —Az infláció közel jár a kriti­kus negyven százalékhoz. Sokan joggal félünk, hogy a kárpótlási törvény megvalósítása, a jegyek esetleges elértéktelenedése, to­vább gerjesztheti az inflációt.. — Ettől nem kell tartani, ha megfelelő pénzügyi technikák állnak rendelkezésre a lebonyo­lításhoz. Lesznek ilyenek. A magyar mezőgazdaság megfe­lelő pénzügyi védelmet és ga­ranciát kap. Új kedvezményes hiteleket biztosító pénzintéze­tek, vállalkozást fejlesztő támo­gatások jelennek meg. Az agrár­piaci rendtartás következetes érvényesítése azt fogja jelente­ni, hogy az öt fő termék'—búza, kukorica, sertés, szarvasmarha, tej — termelése megfelelő bizto­sítékot kap. Nem akarunk még egyszer vál­ságról válságra evickélni, a jövő­ben nem ajegalacsonyabb árakon történik a felvásárlás. Támogat­juk — erőnkhöz mérten — az agrárexportot. 1992-ben kétszer annyit fordítunk a szektor tulajdo­nosi szerkezetváltására, termé­szetesen meghagyva a nagyüzemi termelés lehetőségét az olyan ágakban — gabona, kukorica — ahol csak ilyen termelési módok­kal lehet előállítani versenyképes terméket. Folytatódik — kiemelt fontossággal — az élelmiszeripar privatizációja, a külföldi tőke be­vonása. Visszatérve az infláció­hoz: a minimális cél, hogy megál­lítsuk a növekedést. A jövő év is ennek jegyében telik. Ha azt el tudnánk érni, hogy a pénz­romlás visszaszomlna 20—25 százalék köré, az nagyot lendí­tene az országon. A kárpótlás­ról még annyit, hogy ez csak a következő esztendőben érez­teti hatását, s a folyamat 2—3 év alatt megy végbe, s így nem egyszerre zúdul a gazdaságra. —A magyar gazdaság ösz- szértékéből körülbelül 85 szá­zalék az állami nagyvállalatok kezében van. Égetően szüksé­ges lenne a valódi és ésszerű privatizáció, a külföldi töke működésének szabadabbá té­tele. Várható-e végre változás a privatizációban? — Én azon a véleményen vagyok, hogy ez az egyik leg­fontosabb és legsürgetőbb kér­dés, amit meg kell oldani. A kül­földi tőke azonban nemcsak gazdaságátalakitóí szerepet kap, hanem annek révén kell megőrizni a munkahelyeket, il­letve újakat teremteni. Az éssze­rű az, hogy a privatizáció de­centralizáltan folyjon, a vállal­tok és befektetők kezdeménye­zése alapján minden ellenőrzés és központi irányítás nélkül. Csak a kiemelt stratégiai fontos­ságú nagyvállalatok esetében jár el az Állami Vagyonügynök­ség. A panama veszélye ellen csak a piaci alapokon, az igazi versenyhelyzetben folyó priva­tizációs értékesítés nyújthat va­lamiféle védelmet. —A Viharsarok halmozottan hátrányos helyzetben van. Itt a legnagyobb a munkanélküliség, az idei agrárválság itt éreztette legjobban hatását. Miben remé­nykedhetünk Békés megyeiek? — Elsősorban az olyan pél­daértékű új vállalkozásokban, abban a teremtő erőben, amilyen az orosházi új üveggyár beindí­tásánál tapasztalható. Tudom jól, hogy mindez hiába, ha a tér­ség nem kap segítséget. Való­ban megengedhetetlen, hogy az ország a Duna mentén szabályo­san kettészakadjon, s Kelet felé csak egyre nőjön a lemaradás! Ezen változtatni kell és fogunk is. A térség kedvezményes hite­leket, új pénzügyi erőforrásokat kap, ám ennek kézzelfogható haszna csak később jelentke­zik. —Köszönöm a beszélgetést. Kőhalmi Endre Szőttesek, szerszámok, dísztárgyak a régi hazából Szlovák néprajzi kiállítás Békéscsabán A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum körülbelül egy évvel ezelőtt vette fel a kapcsolatot á pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumával. A két intézmény között létrejött megállapo­dás értelmében szeptember 5-én A régi haza népművészete címmel kiállítást nyitottak a békéscsabai Munkácsy Múzeumban. Ez az első jelentősebb esemény a kapcsolatfelvétel óta, ám mint dr. Peter Hyross, a Történeti Múzeum igazgatója megnyitó beszédében el­mondta, mindezt remélhetően további együttműködések láncolata követi majd. A szlovák néprajzi kiállítás anyaga Zólyom, Bars, Gömör, Hont és Nógrád magyékből származik, minthogy a XVIII. század elején ezekből a megyékből indultak útnak a később Délkelet-Magyaror­szágon lete­lepült szlo­vák lako­sok. A Szlo­vák Nemze­ti Múzeum munkatársa, Margareta Horvathova által rende­zett kiállítá­son a látoga­tók a szlo­vák föld egykori földműve- s e i n e k , pásztorai­nak, bá­nyászainak és kézmű- veseinek művészeté­vel ismer­kedhetnek meg. A kiállí­tás október 27-éig lát­ható. Részlet a kiállításból Fotó: Kovács Erzsébet —fia Ejnye, ejnye Seres elvtárs! Seres Sándor, a közismert színvonalú megyei hetilap munka­társa ismét az igazság felkent bajnokának színében tetszeleg. A lap egyik utóbbi számában haragos hangú vezércikkben igyekszik elterelni különös cenzori munkájáról a figyelmet. Nem zavarna bennünket a dolog, ha csak Seres Sándor szoká­sos kirohanásairól lenne szó. Sőt, azon sem akadnánk fenn, hogy vezércikkben olvasói levelek közlésének mikéntjéről ír dolgozatot. (A műfaji keveredést tőle már megszoktuk.) Ám ezúttal többről van szó: Seres Sándor egy elegánsnak vélt félmondatával lekiszdíjasozza szerkesztőségünket. Nem foglalkozva azzal a körülménnyel, hogy ki mindenki kapott KISZ-díjat a rendszerváltást megelőző évtizedben (bár innen nézve sincs szégyenkeznivalónk, elég rangos és hiteles társa­ságba kerültünk), illő ismét feltenni a kérdést: kinek a nevében aggatja szerkesztőségünkre Seres Sándor a jelzőit? Tekintsünk el most attól a ténytől, hogy Seres (akkor persze még elvtárs) az idő tájt a kitüntetett lap pártrovatának vezetője volt (a párt alatt MSZMP-l kell érteni). Seres felkínálja az alkalmat, hogy belelapozzunk a Népújság pártalapszervezeté- nek néhány akkori jegyzőkönyvébe. Az 1985. január 15-ei párttaggyűlésről például a következőket tudjuk meg: Seres elvtárs, mint a jelölőbizottság elnöke javaslatot tesz az alap­szervezet titkárának személtére. Első számú jelöltje — nem hiszik el —jelenlegi főnöke: Kepenyes János. A továbbiakban Seres elvtárs javaslatot tesz a pártvezetőség tagjainak szemé­lyére, köztük saját magára. Mellesleg a titkos szavazáson —jó kommunistához illően — mindössze egy szavazattal szorul a második helyre, de ez is elég, hogy bekerüljön a pártvezetőség­be. Ahol aztán az 1987. évi pártalapszervezeti munkaterv szerint ilyen feladatokat ró rá a vezetőség: tájékoztatás az MSZBT (vagyis a Magyar—Szovjet Baráti Társaság) tagcso­port munkájáról, terveiről; a Népújság vezetőinek tájékoztatása a szerkesztőség munkájáról. Felelős: Seres Sándor. Seres elvtárs tehát beszámoltatott jelenlegi főnökével, Kepenyes Jánossal együtt. Azóta sok víz lefolyt a Körösö­kön. A szerkesztőség akkori párttagjai közül sokan nyug­díjba mentek vagy máshol dolgoznak. A többiek egy része a lapnál maradt, másik része, éppenséggel, s talán nem vélet­lenül, az akkori pártvezetőség erősebb része a megye közis­mert színvonalú hetilapjához került. Erről azért nem sza­badna megfeledkezni, Seres (elvtárs), amikor kiszdíjazni tetszik. Ejnye, Seres elvtárs... (—n) Fotó: Kovács Erzsébet „A térség kedvezményes hiteleket kap...

Next

/
Oldalképek
Tartalom